Soproni Hirlap, 1936. november (23. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

XXIII. évf. 251. szám._____________Sopron, 1936 november 3. kedd_____________________Ara 10 miter. Soproni hírlap az előfizetés Ara­­ Egyes példány ára 10 fillér, vasár- és negyed évre 8.­ P.­­ Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. — Telefon 345 Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. — Telefon 394. Abszurdum, hogy négy millió magyar az ország határain kívü­l­­lten — mondotta Mussolini vasárnap Milánóban Mussolini, Olaszország miniszterelnöke szombaton Milánóba, a fasizmus szülőhazá­jába érkezett, ahol vasárnap délután hatal­mas embertömeg előtt óriási jelentőségű be­szédet mondott. Mussolini beszédét az olasz rádióval egyidőben az argentiniai, a brazíliai, a németországi, az angliai, az északamerikai, a svájci, az osztrák és a magyar rádióleadók közve­títették. Mussolini beszéde politikai szempontból óriási jelentőségű, különösen az magyar vo­natkozásban. A Duce kijelentette, hogy amíg Magyar­­országnak igazságot nem szolgáltatnak, addig nem lehet végleges rendezés a Du­­na-medence ügyében. Ezenkívül két szen­zációs kijelentést tartalmazott a nagy­­fontosságú beszéd: az egyik szerint Franciaország eljátszotta Olaszország ba­rátságát, a másik pedig az volt, hogy Olaszország együttműködése Jugoszláviá­val ma inkább lehetséges, mint eddig bármikor. — Mai beszédemben — hangzottak Musso­lini szavai — le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai álla­­­mokkal való kapcsolatban. — Rövid leszek­— folytatta a Duce, — de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól megfontoltam. Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az áb­rándoktól, a közhelyektől és a hazugságok­tól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hul­lott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek le­szerelni és teljes lehetetlenség, hogy vala­mennyi állam együtt szereljen le. Megtörté­nik, hogy sokan összegyűlnek Genfben, lég­gömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet alkossanak. — A másik ábrándkép az együttes bizton­ság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatat­lan béke csak az oszthatatlan háborút je­lenti. — Térjünk át a népszövetségre. Számunk­ra a népszövetség problémája egészen vi­lágos. Vagy, megújhodik, vagy eltűnik. Mi­vel rendkívül nehéz lesz megújhodása, szá­munkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy­ a népszövetség ördögi pontossággal gazda­sági megszállást szervezett az olasz nép el­len és megkísérelte kiéheztetni asszonyain­kat, gyermekeinket és férfiainkat. Békepo­litika folytatására a népszövetség nem szük­séges. — A francia—olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyit­nia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedések és természetes, hogy a barát­ság elhidegült. Legalább két hónap óta Ad­­dis-Abebában voltunk és a megtorló­ intéz­kedések még mindig érvényben voltak. Egé­szen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kor­mány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A július 11-iki egyezmény, új korszakot nyitott meg a mai Ausztria történelmében. Az osztrák—német egyezmény valamennyi rosszul értesült kommentálója vegye tudo­másul, hogy én az egyezményt június 5-ike óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyez­mény megerősítette Ausztria általános hely­zetét és állami függetlenségét. — Amíg nem adnak igazságot Magyaror­szágnak, addig nem lehet a Duna-me­­dence helyzetét véglegesen rendezni. Le­hetetlen, hogy négy millió magyar a ha­tárokon kívül éljen. Magyarország való­ban a nagy rokkant, amely áldozatul esett annak, hogy javítani akartak na­gyon is elvont igazságtalanságokat és ez­által sokkal nagyobb tényleges igazság­talanságokat követtek el. Az olasz nép mindig csodálattal és elismeréssel visel­tetik Magyarország iránt, elismeri kato­nai erényeit, bátorságát és áldozatkészsé­gét. A közeljövőben ezek az érzelmek ün­nepélyes megnyilatkozást nyernek nyil­vános és nagyszerű módon. A Jugoszlávia és Olaszország közötti lég­kör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy­ évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelentem, hogy ma már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerő­­sítésére. A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy­ országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Né­metországról beszélek. A most létrejött ber­lini megállapodás rendez egyes égető prob­lémákat. A július 11-i szerződéssel eltűnt Németország és Olaszország között a súr­lódási felület. Olaszország küzd . Ne csodálkozzék senki, ha ma felemeljük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a régi zászlónk. A bolsevizmus ellen mi harcoltunk és sok véráldozat árán győztük le. A bolsevizmus és a kommuniz­mus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasztalja a kapitalista a bolsevizmus ellen rendszert. Ideje volna már véget vetni a fa­sizmus és a demokrácia közötti ellentétek­nek. A fasizmus nem akarja bebalzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb jövő m­unkálása. A továbbiak során Mussolini az olasz— angol viszonylattal foglalkozott, majd fel­hívta hallgatóságát, tartson ki a fasizmus mellett. Nagy részvét kísérte utolsó útjára vasárnap Csike Mátyás dr. rendőrkapitányt A tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt Czike Mátyás dr. rendőrkapitány temeté­se vasárnap délután ment végbe a város tár­sadalmának osztatlan nagy részvéte mellett. A Szent Mihály-temető halottas csarnokából temették a szimpatikus, népszerű rendőr­tisztet. A megjelentek nagy száma, a külön­böző testületek népes küldöttsége minden szónál ékesebben mutatta, hogy Czike Má­tyás dr.-t mennyire szerették és becsülték, nemcsak a baj­társai, hanem mindenki, aki akár hivatalos, akár magán érintkezésben ál­lott vele. Ott láttuk a temetésen — amelynek szere Ptartását P­a­p­p Kálmán pápai prelátus, városplébános végezte, — Sopron város kül­döttségét Schindler András dr. polgár­mesterhelyettes vezetésével, a vidéki főka­pitányság képviseletében megjelent Zankó Géza dr. főkapitányhelyettessel az élén a soproni főkapitányság teljes tisztikara; ott volt a törvényszék küldöttsége Domokos Sándor dr. törvényszéki elnök vezetésével, a soproni helyőrség tiszti küldöttsége Kisfa­ludy József alezredes vezetőével, a Rákó­­czi-fiúnevelő intézet küldöttsége Leitgeb Pál őrnagy vezetésével, vitéz báró Dőry József huszárőrnagy, Nagy, László határ­ügyi tiszt, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút küldöttsége Hartmann Jenő dr. főfel­ügyelő vezetésével, a Máv. állomásfőnökség Gömbös Ferenc állomásfőnök vezetésével, a m. kir. pénzügyigazgatóság küldöttsége Mayer Béla p. t­. főbiztos vezetésével, a soproni vámhivatal küldöttsége Vermes Herbert vámszaki felügyelő, vámhivatali fő­nök vezetésével, a kir. fegyintézet küldött­sége Gedeon Richárd főtiszt vezetésével, az osztrák vasúti vámhivatal, az osztrák állatorvosok határellenőrző szerve, a Bun­desbahn és a kismartoni és savanyúkúti rendőrség küldöttsége, a népgondozó kiren­deltség, a 76-os gy. e. bajtársi körének népes küldöttsége, a soproni szent Benedek-rend képviseletében G­erecs Szaléz dr. tanár je­lent meg. A temetési szertartás közben az elhunytat a volt főnöke, Zakariás Antal

Next