Soproni Hirlap, 1936. november (23. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

2 rendőrfőtanácsos búcsúztatta meghatottam — Eljöttünk búcsút venni tőled, — mon­dotta — aki az államrendőrségnek nemcsak kiváló tagja, hanem forrón szerető jó barát is voltál.­­ — Küzdelmes életet írt elő a sors számod­ra, mert végigküzdötted a háborút és amikor mint huszonötszázalékos hadirokkantnak ki­esett a háborús kard kezedből, mindjárt bé­kekardot fogtál és azzal küzdöttél tovább az élet porondján, épp azzal a nagy lelkese­déssel és becsülettel, mint a harcmezőn, mindaddig, m­íg a küzdelmekben kimerülve, mint százszázalékos rokkant kidőltél az élők sorából.­­ — Most a veszteség okozta fájdalomtól megtörten állunk itt a sírodnál, mert mi a te munkatársaid és barátaid tudjuk legjob­ban, hogy kit vesztett benned a magyar nemzeti ér­zéstől áthatott társadalom. — Czike Mátyás dr. úgyis mint a rendnek őre, úgyis, mint jó barát, átlagon felüli, kimagasló egyéniség volt. Az ő széleskörű tudása, fáradságot nem ismerő ügybuzgal­ma, éles látása, melegen szerető szíve oly ér­tékek voltak, melyek mindenki részéről csak megbecsülést és szeretetet váltottak ki és dacára, hogy a szigorú törvényeknek volt végrehajtója, ellensége soha nem volt. — Kedves Mátyás! Te megtetted a köte­lességedet úgy a hazával, mint a családoddal és barátaiddal szemben. Te megmutattad, hogyan kell egy élethivatást betölteni önzet­lenül a magasztos cél érdekében. Ezért be­csültünk oly nagyra, ezért szerettünk oly nagyon és ezért fáj most oly nagyon nekünk a te távozásod. — Fogadom azonban, hogy, ha láthatóan nem is leszel körünkben, a te emléked örök­ké él közöttünk. — Isten veled, kedves barátunk! A viszont­látásra! Könnyezve állták körül az emberek a ko­szorúk tömegével körülrakott koporsót, me­lyet a csarnoki szertartás után teljes gyász­pompával vittek ki a frissen ásott sírig. Hat díszsisakos rendőr vitte Czike Mátyás dr. rendőrkapitány, koporsóját, amelyen ott volt az elhunyt rendőrtiszt sisakja, kardja. Előtte vitték háborús és rendőri kitünteté­seit. Rendőri diszszakasz vonult a kopor­só előtt, lassú menésben Kiss Ödön rendőr­felügyelő vezetésével, a koporsó mellett ugyancsak nyolc rendőrből álló diszkiséret kivont karddal. Czike Mátyás dr. sírját percek alatt elborí­tották a koszorúk, tizenkilenc koszorút he­lyeztek el a tragikus végű rendőrtiszt sír­ján, többek között a vidéki főkapitány, a ka­pitányság tisztviselői kara, az őrszemélyzet, a 76-os bajtársi kör, a vámhivatal, a Máv. állomásfőnökség, az osztrák állatorvosok ha­tárellenőrző szerve, az osztrák Bundesbahn és a kismartoni és savanyukuti rendőrség küldöttsége. Ezen a szomorú mindenszenteki napon a szemerkélő esőben duplán fájdalmas volt mindenkinek a bucsuzás Czike Mátyás dr.­Székelési zavarok, vastagbélhurut, puf­­fadtság, félelemérzés, bódultság, migrén és általános rosszull­ét esetén a rendkívül eny­hén ható természetes «Ferenc József» kese­­rűviz a gyomor és a bélcsatorna tartalmát gyorsan kiüríti, a bélmirigyek működését élénkíti, a vérkeringést előmozdítja s tar­tós megkönnyebbülést szerez. Gyomor- és bélspecialisták a Ferenc József Vizet, úgy­ férfiaknál, mint nőknél és gyermekeknél tel­jes eredménnyel alkalmazzák. Orvosok ajánlják, tól. Csak lassan oszlott szét a résztvevő kö­zönség, nehéz szívvel hagyva ott a legjobb bajtárs s melegszívű jóbarát sírját... Szakony írta: Csatkai Endre dr. Szakony község az egykori Alsószakony és Felsőszakony, falvakból alakult ki és ma teljesen egybeépült. A megkülönböztetés a középkori oklevelekben meglehetősen ritka, annak a jeléül, hogy hajdanában sem volt nagyobb távolság a két település közt. Mint «Zakan», már 1225-ben, a tatárjárás előtt említi határleirás. Mint a kőszegi uradalom vámállomását 1339-ben találjuk említve. Ez időben az uradalom a király kezén volt, aki a Németuj­váriaktól hűtlenségük miatt elvet­te. Az 1360-as években nem egyszer tartottak itt megyei üléseket, vagyis a megye testéből nem szakították ki a falut azért, hogy vas­megyei uradalom része lett. A vám miatt sok hercehurca volt. A borsmonostori apát­ság panaszt is emelt miatta 1371-ben, hogy jobbágyait, ha Csepregbe igyekeznek, erre terelik," jóllehet Peresznyén át ütjük kike­rülné a vámot. 1392-ben Garai Miklós és János kapják meg az uradalom keretében Szakonyt és a veszprémi káptalan be is ik­tatja őket. Ekkor említik latinul Alsó és Felső Szakonyt külön. 1441-ben Ulászló a kőszegi uradalmat Páló­­czinak és guti Országhnak adományozza, majd igen zavaros birtoklások következnek, amelyek során az osztrák herceg, Korvin János, majd zálogjogon III. Frigyes német császár is szerepel. Bizonyára Szakony, is zálogban volt Kőszeggel együtt 1647-ig a Habsburg-család kezén. Zálogjogon 1616-ban Szakony, is a rimaszéchy­ Széchy-család bir­toka lett. Szakonyt 1651-ben Sibrik István­nak zálogosították el. A Széchyek után 1689- ben és 1693-ban az Esterházy, hercegi csa­lád jut részben csere és részben vétel útján az uradalom birtokába. 1836-ban a Fényes lexikon szerint m­ég Esterházy Pál herceg a birtokos, ma azonban már csak a temp­lomi kegyuraság emlékeztet rá, hogy a nagynevű családnak­­ Szakonnyal bővebb kapcsolatai is voltak. A szakonyi templom a késő középkorban filiája volt Szentkirálynak; ez még 1528-ban megvolt és akkor osztrák és magyar bizott­ság együttesen döntött a kegyuraság kérdé­sében, lévén a birtokjog a fentiek szerint elég bonyolult. Kanizsay Ferencnek ítélték oda a templomok pátrónusi jogait. Szent­király azonban nyilván Kőszeg ostromának idején elpusztult, ma csak egy kisebb major őrzi a nevét, az újabbkori épületekben nyo­mát sem találni a korábbi egyházi épületek­nek. A szakonyiak 1458-ban ismeretlen sop­roni ötvösnél kelyhet rendeltek, de a mester közben meghalt és özvegyével különböző huzavonák támadtak. A 15. századbeli ok­levelek megtartották az akkoriban haszná­latos német elnevezést is (Zakarsdorf). 1591- ben már az önálló evangélikus egyház sze­repel. Lelkészeinek sorában a felekezetnek több nagysága is szerepel, így Zvonarics Mihály és Kiss Bertalan, a későbbi püspök. Tartottak Szakonyban kerületi üléseket is, így mint erőssége az egyháznak, 1673-ig maradt, bár közben 1651-ben a templom nyilván katolikus kézen volt; ekkor püspöki látogatás esik és a jegyzőkönyv megemlíti, hogy a templom kívül esik a falun, tornya az «evangélikusok módjára» épült, valószínű­leg egyszerűen. 1713-ban török-tatár és kuruc idők után újonnan restaurálva találta a püspöki láto­gatás, több kép és hat zászló diszítelte. Mivel távol esett a falutól, (a mai temető helyén) a községben a parókia mellett 1752 körül a Szentháromság tiszteletére kápolnát építettek és a keresztelő kutat is ebben helyezték el. Az 1780-as jegyzőkönyv szerint két oltára volt, egyszerű szószéke és orgonája. Anya­könyveit 1730-ban kezdték. 1863 és 1869 közt új templomot építettek, immár a faluban, 1898-ban pedig restaurál­ták. Ekkor kaphatta új gótikus homlokzatát a toronnyal. Belseje elég érdektelen, hajóját öt szakaszos, a három belső szakasz donga cikkellyel, a két szélső nélküle. A csehbol­­tos szentély keskenyebb, mint a hajó. Leren­dezése a múlt század második feléből datá­lódik, újgótikus, főoltárának képe Szent Istvánt ábrázolja Magyarország védőasszo­nya előtt, valószínűleg idősb Storno Ferenc műve, jelzését nem lehet kivenni. Mária­­oltárát 1890-ben­­a­ soproni Fendt János fa­ragta és Habich aranyozta. A főoltáron ko­raklasszicista gy­rtyatartók állnak. Ugyanott két gyengébb barokk szobor, a főpapokat áb­rázolják, állítólag a korábbi templom marad­ványai. Egy rokokó kehely rézből, érdeke­sebb a miseszerek közt. A távoli temető, a hajdani templom helye, egy meglehetősen rossz karban levő régebbi sírkövön kívül nem mutat fel jelentősebb dolgot. Ezt a párkányt két részre bontja, lent rokokó kartusban relief lehetett, ma már kivehetetlen, a felső részt oldalt csigák támasztják meg, nagy rokokó kartusban a felírás tönkre ment, feszület koronázza a követ. Az említett falubeli kápolnát a temp­lom építésével egyidőben lerombolták. (Folytatjuk) SOPRONI HÍRLAP A belügyminiszter további intézkedésig betiltotta a Felsődunántúli Hétfői Újság megjelenését Akik tegnap a «Felsődunántúli Hétfői Új­­ság»-ot keresték, azt a választ kapták, hogy a lap nem jelent meg. Nemsokára ezután hire terjedt a városban, hogy a lap meg nem jelenésének hátterében belügyminiszteri ren­delet áll, mely az újság megjelenését betil­totta. Értesülésünk szerint a lapbetiltásra az szolgáltatott okot, hogy a «Felsődunántúli Hétfői Újság» egyik szomszédos állam valu­tájával kapcsolatban valótlan hírt közölt és ebből zavart előidézhető következtetést is vont le. Ezért közérdekre való tekintettel a belügyminiszter szombaton távirati rendel­kezést intézett a város polgármesteréhez az újságnak további intézkedésig való betiltá­sáról. Sopron város területén 6820 a 6-tól 15 évig terjedő beiratkozott tanköteles gyermekek száma Elem­i iskolába 4820 gyermek jár A városi közigazgatási hatóság most ké­szült el a Sopron város területén 1936—37. tanévre beiratkozott tanköteles gyermekek (6-tól 15 éves korig) létszámjelentésével. A hivatalos összeállítás szerint a jelen tan­évre beiratkozott 6-tól 15 éves korig, Brenn­­bergbányával együtt, összesen 6820 gyermek. Ebből fiú 3385, leány 2865, brennberbányai (fiú és leány) 570. Az összesítésben szerepel 179 fiú és 49 leány, akik vidékről járnak be Sopronba tanulni. A tanköteles gyermekek közül 4820 jár ele­mi iskolába Sopron területén. A középisko­lások száma 15 éves korig 1924 és a tanon­­coké 76. Pártoljuk Városunk Iparát! terményt, takarmányt a Vásároljunk lisz­te­t, Soproni Malomiparnál ! 1936. november 3.

Next