Soproni Hirlap, 1938. szeptember (25. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

2 31 Feltűnő, hogy Frigyes főherceg egyik hadi­parancsában azt mondja katonáinak, hogy teremtsék meg délnyugaton is azt a határt, amelyre jövőbeli biztonságunk szempontjá­ból szükségünk van. Ez már nem katonai, hanem politikai ténykedés, amely ellentétben van külügyi kormányunk amaz álláspontjá­val, hogy nekünk hódító szándékaink nin­csenek. A külügyminiszterrel delegációk hi­­á­nyában nem érintkezhetünk, azért a kor­mánynak kell módot találnia arra, hogy a legfontosabb kérdésekről mégis informálva legyünk. Tudni akarjuk, hogy milyen meg­állapodások történtek Lengyelországra és Szerbiára nézve, mik a gazdasági megálla­­­podások és milyen viszonyban vagyunk Né­metországgal? Különösen akkor kavarog a vihar, amikor kitűnik, hogy Románia hadüzenete kész üz­leti énül érte a külügyi kormányt s hogy Er­délyben nem állt elegendő haderő rendel­kezésre s az oláhok 12 vármegyébe behatol­tak. Károlyi Mihály, Apponyi, Lovászy Már­ton, Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Ur­­m­ánczy Nándor és még egész sereg képvi­selő támadja a külügyi kormányt és a mi­niszterelnököt, akinek alig van több meg­jegyzése, mint az, hogy a román hadüzenet írta: BERECZ DEZSŐ időpontjában tévedtünk, mert ez az időpont a románok támadására nem volt kedvező (Derültség). Az ellenzék sokat foglalkozik Burián kül­ügyminiszternek azzal a nyilatkozatával, amellyel az ellenzék bizalmi férfiait fogadta mondván, hogy a hadvezetésről nem infor­málhatja őket, mert ő sem kap infor­máci­ciókat és gyakran kénytelen kerülő után szerezni értesüléseket.­­ A külügyminiszter másik nyilatkozatából meg az következik, hogy a román helyzettel tisztában volt, tehát akkor az erdélyi betörésért a felelősség a hadvezetőséget és a magyar miniszterelnököt terheli. Pallavicini György őrgróf indítvá­nyozza, hogy a képviselőház a felelősség megállapítására küldjön ki bizottságot. Batthyányi: Követelem és sürgetem, hogy hagyják el helyüket első­sorban a külügymi­niszter úr, a miniszterelnök úr, a hadügymi­niszter úr és azok a vezérek, akik a kellő óvintézkedésekről nem gondoskodtak! Az országban liszt-, zsír-, cukor-, szén­hiány van. Ezekért a cikkekért az emberek­ sorban állnak az üzletek előtt: új háborús kép. A bíróságok a h­adseregszállítók és áruuzsorások bűncselekményeit tárgyalják. A termés a háború kezdete óta rossz (a búza 28 millió mm. körül mozog). Németor­szágban a drágulás arányszáma 96 százalék, nálunk 218 százalék. XIV. Tovább birkózunk 1917 relatív nyugalommal kezdődött. A né­metek Rigánál foglaltak el több ellenséges állást, a nyugati arcvonalon visszavertek több támadást, Verdunnél tért nyertek, az oroszokat Zlota-Lipánál egy török hadtest verte vissza, Görz tájékán a trencséni da­­jkák nyomultak be néhány olasz árokba, egy német tengeralattjáró 8 nap alatt 17 hajót süllyesztett el. Január végén az oro­szok a meslikanestii szakaszon kezdtek heves támadási s Valeputnánál értek el sikert. A rendkívüli hideg az egész orosz arcvonalon akadályozta a hadműveleteket. A központi hatalmak jegyzéket intéztek a semleges államokhoz, amelyben bejelentik, hogy békeajánlatuk visszautasítása következ­tében február 1-vel az entente államait blo­kád alá veszik és megindítják a kíméletlen búvárhaj­óharcot, amely mint Németország legélesebb és legjobb fegyvere, közelebb visz a békéhez. Anglia, Franciaország, Olaszor­szág körül zárlati zónát állapítanak meg, amelyen belül a tengeri forgalmat minden eszközzel megakadályozzák. A jegyzék nagy riadalmat keltett a semm­­leges államokban, Hollandia és Svédország tengeri forgalmát azonnal megállította s in­tézkedett az útban lévő hajók védelmére. A semleges államok sajtója természetesen éles­ hangon ír a központi hatalmak elhatá­rozásáról, mert hisz­en a blokád első­sorban a semleges államok forgalmát érinti. (Folytatjuk.) Régi újságok olvasása közben SOPRONI HÍRLAP 1938 szeptember 1. A Városi mozi jubileumi díszelőadása ami meglepetés lesz! Apró megk­evesések Egy szegedi táblabíró nyaral ill a család­jával. Már nem először vannak Sopronban. Mióta csak megismer­ték városunkat, minden évben ide jönnek nyaralni, mert n­agyon kedvelik városunkat. Tőlük hallottam, hogy szegedi ismerőseik­nek képes levelező lapokat küldtek. Köz­­­tük volt a bencés­ templom képe is, melybe gyakran betérnek ájtatoskodni. De megüt­közve vették észre, hogy Kecske-templomnak van raj­ta nevezve. Ez az elnevezés annyira bántotta vallásos érzésüket, hogy nem mer­ték elküldeni a lapot Szegedre. , De az esetet elpanaszolták nekem. Az bi­zonyos, hogy a nép így hívja. Talán azért,­­mert a tornyára egy fejével lefelé bukó­­kecske van kőből kirajzolva. Nem azért­,­­mintha talán hitelt kellene adnunk a mon­dának, mely, szerint a templomot abból a pénzből építették, melyet egy kecske kikap­t­part a földből. Inkább hisszük, hogy valami­­ jótevője volt hajdan a templomnak és az­­ ő címerében volt a kecske. De mert csakugyan furcsán hangzik és idegeneknek érthetetlen a kecskének és a templomnak a kapcsolata, talán a levelező­lapokon nem kellene Kecske-templomnak nevezni. óh szent bürokrácia! Az Idegenforgalmi r­­t. a nyár elején a Lövér-szállóban fiókirodát rendezett be. A derék Szeidl János vezeti ezt az irodát, még­pedig a vendégek legteljesebb megelé­gedésére. így, meg tudják takarítani azt az időt, amelyet eddig a város túlsó felén levő Idegenforgalmi Iroda felkeresésére fordítot­tak. Ám a Magyar Vendégforgalmi Szövetség igazolványát, mely a visszautazási kedvez­ményt lehetővé teszi, csak a városi irodában lehet ellátni bélyegzővel. Miért, kérdezheti a nyájas olvasó, s csak azért, mert az Idegen­forgalmi r. t. nem látta el körbélyegzővel a fu­tékirodát. Nyilván azért, mert egy ilyen körbélyegző tönkre tenné az Idegenforgalmi r. t.-t. Az utasnak tehát, ki a Lövér-szállóban mindent megkaphat, amit az Idegenforgal­mi Iroda csak nyújthat, ezért a csekélység­ért, az igazolványnak körbélyegzővel való ellátásáért csakugyan be kell kutyagolnia a városba. Aki nem hiszi, próbálja meg. Hogy tele­fonnal se­m szerelték fel a fiók­irodát, csak mellékesen említjük meg. Pedig erre is nagy szükség lenne. De ha ezek a hiányosságok nem­ lennének, mi lenne a bürokráciával, mely él és virágzik, mint elmaradhatatlan tartozéka mindennapi életünknek. Gyalogjárót a Domonkos átjárónak A Tschurl-féle házat lebontatta a város és A prostata megbetegedéseinek kezelésében a rendkívül enyhén ható természetes «Fe­renc József» keserűvíz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral — gyakran nagyfontosságú szolgálatot tesz azzal, hogy igen könnyű, lágy székletétet biztosít és az egész anyag­cserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát: a törmelék elhordása se tarthat már so­káig. Akkor azután gondolkodhatunk raj­­­a, hogy építsünk-e a lebontott ház helyébe másikat, vagy utcának hagyjuk-e meg, mint a legtöbben óhajtják. De ennek eldöntése sok ideig fog tartani. Addig is gondoskodni kell az úttest megépüléséről és a keleti oldal gyalogjár­­ójáról. Az ott levő iparosok és kereskedők is megmozdultak, mert ők érzik legjobban az útnak és gyalogjárónak a hiányát. A gyalogjáró a legsürgősebb. Az úttestet is rendbe kell ugyan hozni, de a végleges burkolás attól függ, hogy megnyitják-e ko­­csiforgalommak is, vagy sem. Ha az Arany­ János-utcát megnyitják, ami szintén nem várathat tovább magára, akkor a kocsiköz­lekedés mellőzhető az átjáróban. De a gya­logjárót azonnal el kellene készíteni. Bakonyi László A Kecske-templom Kantártanitót Vasárnap délután Várkonyi Jenő kanon­ok, két. esperesplébános elökölete alatt tartot­ták meg a szárföldül rk. tanitói állás betöl­tését. Az állásra az egyházmegyei hatóság Fodor Alajos baboti tanítót, Giczi Gyula ciráki k. tanítót és Molnár Lászlót, a nyuga­lomba vonult ig. tanító fiát jelölte. A pá­lyázók közül M­o­l­n­á­r László került ki győz­tesen, akit egyhangúlag választottak meg kántortanitónak. Hétfőn délután a község nagy érdeklődése közepette Szilsárkányban Giczi József hely­beli esperes elnöklésével választottak kántor­­tanitót. Itt Németh Imre veszkényi taní­tót választották meg, szintén egyhangúlag. Öröm volt nézni, amint választás után vál­laikra véve, virágcsokorral halmozták el a szimpatikus, jó megjelenésű tanítót. választott Szárföld ás Szilsárkány Asszonyok véres harca Ralfon Nem mindennapi jelenség játszódott le tegnap délután Ralf egyik házában. Fied­ler Sámuelné és Polli Károlyné, akik szom­szédasszonyok, szóváltásba elegyedtek, majd főzőkanállal és késsel támadtak egymásra. A háborúból Polli Károlyné került ki győzte­sen, miután egy hatalmas konyhakéssel úgy megszúrta ellenfelét, hogy az vérrel borítva esett össze. * A megsebesült asszonyt gyógyításra az Erzsébet-közkórházba szállították. A szur­­káló asszony ellen a csendőrség eljárást in­dított.

Next