Soproni Hirlap, 1938. november (25. évfolyam, 247-271. szám)
1938-11-01 / 247. szám
Vérbeborult a Rusiinföld xxv. évf. 247. szám. Sopron, 1938 november 1, kedd Ara 12 miér Soprohi Hírlap AZ ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egyes példány ára 12 fillér, vasár- és Regyen évre 8.— P. — Egy hónapra 2.80 P. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP: ünnepnapon 16 fillér. Szerkesztőség: Várkerület 66. — Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Kiadóhivatal: Várkerület 66. — Telefon 394. Most nyíljon meg a soproni szív November 3-tól november 10-ig tart Sopronban a Magyar a magyarértgyűjtés — 150 gyűjtési körletre osztották fel a várost — Kik jogosultak gyűjteni? — Át kell adni a rendőrségnek azokat, akik igazolvány és lepecsételt gyűjtőív nélkül gyűjtenek A Magyar a Magyarért-mozgalom elindulásáról és célkitűzéseiről a Soproni Hírlap már beszámolt olvasóközönségének. A mozgalom fővédnöke Magyarország kormányzójának fenkölt lelkű hitvese, irányítója pedig vitéz Imrédy Béláné, Magyarország miniszterelnökének felesége. A mozgalom célja egyrészt megsegíteni a Felvidék visszakerülő, a csehek által anyagi javaiból kiforgatott, koldusbotra juttatott magyarságát, másrészt meleg ruhához juttatni az ideiglenes határokon őrködő, minden áldozatra kész katonaságunkat. Kell, hogy a mozgalom céljával egyet-értsen minden tisztességes magyar ember és kell, hogy a mozgalmat anyagilag támogassák mindazok, akik elött szent a haza fogalma és a szent magyar közösségbe valóknak érzik magukat. Amilyen határtalan szeretettel térnek vissza az anyaország kebelébe a húsz évi kálváriajárás után a felvidéki magyarok, éppen anynyira áldozatkészen kell, hogy fogadjuk őket mindnyájan, akik a csonka ország szabad polgárai vagyunk. Ebből a megmozdulásból nem szabad kihúzni magát senkinek. Nemcsak adni, de anyagi erejéhez mérten áldozni kell mindenkinek áldozni egy gyönyörű fogalom, a magyar közösség nevében. A Magyar a Magyarért mozgalom soproni sikere érdekében tegnap délután négy órakor a városháza közgyűlési termében népes értekezletet tartottak. Az értekezlet keretében Hőgyészy Pál főispán elnöklése mellett részletesen kidolgozták a mozgalom technikai lebonyolításának rendjét. Megállapították többek között, hogy a város területét 150 gyűjtési kerületre osztják s magát a gyűjtést november harmadikától november 111-ig bonyolítják le. A gyűjtést 150 hölgy vállalta magára. Mindegyik a mozgalom pecsétjével lepecsételt igazolványt és a mozgalom pecsétjével lepecsételt gyűjtőivel kap, mellyel bekopogtatnak minden házba. Aki pecsétes igazolvány és pecsétes gyűjtőiv nélkül igyekszik gyűjteni, annak nem tiszták a szándékai, munkájára fel kell hívni a rendőrség figyelmét. A gyűjtés kettős irányú lesz és pénzbeli, valamint természetbeni adományokra vonatkozik. A pénzbeli adományokat a Magyar a Magyarért mozgalom vezetői teljes egészében a felvidéki magyaroknak juttatják. A természetbeni adományokat részben a katonáink, részben a ruhátlan felvidéki magyarok kapják. A természetbeni adományok keretében elfogadnak különféle meleg ruhákat, fehérneműféléket, cipőket stb. Elfogadnak könyveket is. A Magyar a Magyarért mozgalom gyűjtésével nincs ellentétben az állomásparancsnokság által indított gyűjtés, melynek mibenlétéről és módozatairól már tüzetesen beszámoltunk. Az állomásparancsnokság gyűjtése nem gyűjtőívek felhasználásával, hanem csekk útján történik. Az utóbbinál a természetbeni juttatásokat a Rákóczi Ferenc honvéd főreáliskola gazdasági hivatala veszi át. A Magyar a Magyarért mozgalmon keresztül az egyetemes magyarság szól a magyar-ság minden egyes tagjához. Mindenkitől áldozatot kér azok számára, akik húsz esztendőn át raboskodtak s akiket rémuralma utolsó hónapjaiban mindenéből kifosztottak a cseh megszállók. Ismerve azt a hazafias soproni területet, mely ennek az ősi város közönségének minden egyes tagját betöltötte történelmi nagy idők pillanataiban, bízunk benne, hogy a Magyar a Magyarért-gyűjtés sopronieredménye feltétlenül méltó lesz az ősi város hírnevéhez, méltó lesz arra a tiszteletre, mellyel az egész magyarság viseltetik Sopronnal, a Civitas fidenissimával szemben. Fegyelmet ! ! Ezekben a cselekvésre lendítő, boldog napokban a magyar lélek elszánt lángja néha az egeket csapkodja. A magára és erejére eszmélt magyarság cselekedni kész. Áldozatosan és személytelenül. Mindenki szívvel-lélekkel áll munkahelyén, hogy a sok dolgos kéz önzetlen munkája meghozza a megújhodást és a Felvidéket. A magunk ügyét-baját sulba dobtuk. Húsz év lelki rabságában haloványra sápadt nemzetünk arcán lassan, de biztosan kivirul az egészség hamvas rózsája. Megerősödött a jobb jövőbe vetett hitünk, renkiteni kész acélos akaratunk, megtanultunk újra örülni, mosolyogni és lelkesedni. És ez nagy dolog! Csoda! A tehetséges magyar nép lázasan nekifeküdt a munkának. Képzelete lendületes szárnyalással termel. Szelleme kutat, fürkész. Meggondoltsága óvatosan fejleszt, szívós akarata elszántan és megalkuvás nélkül küzd. A pattanásig cselekvésre feszült idegrendszer sürget. Istennek hála, eggyé lettünk a célkitűzésben. Ha van nézeteltérés közöttünk, magyarok között, az csak a megoldás módszereiben mutatkozhatik, hiszen nincs két egyformán gondolkodó ember sem. Ezek a nézeteltérések annál alaposabbak lehetnek, minél önállóbban gondolkodó emberek vitatják azt meg egymással. Ez is természetes, mert csak önálló szemléletűnek lehet igazi meggyőződése. A meggyőződés pedig érvekkel nehezen ingatható meg. Azonban a történelmi szükségességnek, a sorsszerű szorongattatások és megpróbáltatások nagy elhatározásokat és ezen az alapon hatalmas feladatok megoldását sürgetik — a lelki elkülönülésnek helye többé nem lehet. Nem járhat tehát külön utakon az ifjú és az agg. Nem különülhet el a szegény és a gazdag. Nem válhat el egymástól a polgár és katona. Minél nagyobb erőfeszítésre készülünk, annál kevésbé! Minden széthúzás erőpocsékolás és oly súrlódásokhoz vezethet, amely a feltétlen