Soproni Napló, 1906. január-március (10. évfolyam, 3-25. szám)
1906-01-11 / 3. szám
2 Műkedvelők a színházban. Sepron, jan. 10. Városunk előkelő hölgyei és urai néhány nap óta elfoglalták a hivatásos színészek helyét a Múzsák csarnokában. Nem is sejtettük, hogy műkedvelőink között annyi színpadi készség, ötletesség és rátermettség van. Nap-nap után nagyobb csodálattal és elragadtatással látjuk, hogy a siker kalászos rónáin milyen dús aratást végeznek. Thána, a könnyed vígjáték Múzsája ölelkezik Terpsidoreval, a tánc nemtőjével. Amit azután ők ketten véghez visznek színpadunkon, az tündéri mesékbe illő, káprázatos valóság. Két vígjátékot és egy tánc-egyvelegből összeszőtt allegóriát adnak elő. A korábbi évek hasonló előadásai egy kissé elkényeztettek bennünket. Már nem is avval a mértékkel bíráljuk őket, ahogy műkedvelők próbálkozásait méltatni szoktuk. A színjátszásnak és a táncművészetnek valóságos virtuózai azok a bájos hölgyek és derék urak, akik most a jótékonyság szolgálatában a siker babéráért vetélkednek. Társadalmi intézményeink között előkelő helyet foglal el a magyar kisdedóvó és gyermekmenház-egyesület. Két nemeslelkű, fenkölt úrnő, Jekelfalussy Sándorné és Nelky Józsefné, valamint Augusztinetz Antal báró állanak az egyesület élén. Városunk magyarosításának nemzeti munkájában nagy érdemeket szereztek. Az évenkint megújuló fényes esték is az ő leleményességüket dicsérik és egyben a magyarosodás tőkéjét gyarapítják. A hála, köszönet és elismerés tehát méltán illeti ez egyesület nemes vezetőit. Csak egyre kérjük őket. A káprázatos fényű estéket mindig a magyar színházi évad alatt rendezik. Tán mondanunk is felesleges, hogy ezzel nagyon meggyyöngítik a magyar színügyet. Pedig e város magyarosító munkájában a nemzeti színművészetnek a szerepe sokkal nagyobb, mint a kisdedóvásnak. Nem kicsinylésből mondjuk ezt, de a színművészet nagy érdekeihez fűződő szeretetből. Egy kis jóakarattal és méltányossággal lehet ez estéket úgy rendezni, hogy annak ideje a magyar színi évaddal egybe ne essék. Jövőre bizonnyára figyelemmel lesz az egyesület vezetősége erre a körülményre is. * * * (Grjurkovics leányok.) A kíváncsiság érzése uralkodott a nézőtéren, mikor a cs. és kir. 48. gyalogezred zenekarának megnyitója után egyszerre fellibbent a függöny. A szépséges Gyurkovics lányok állottak ott, köztük a képzelhető legbájosabb Katinka, Nagy Lenke, aki sz. előadásnak is egyik erőssége. Az érdidődés és csodálkozás jelenetről-jelenetre gyarapszik. Eleinte kis elfogódás észlelhető, a bájos fiatal hölgyek kelleténél hakabbanbeszélnek, mintha nem tűndíjál, hogy a színpadon nem lehet a megszokott hangon beszélni, mert azt a távolabb helyen nem hallják. Lassan kint azonban leolvad róluk az elfogadás, már nem oly tartózkodók, mozgásuk nyer fesztelenségben, elevenségben, hangjuk csengővé válik és kiérezzük belőle a kifejezés árnyalatát. Az előadás életet abban a pillanatban nyer, amikor megérkezik Mici, a legpajkosabb, legelmésebb Gyurkovics-leány. Aki ezt az eleven, ennivalóan pajzán leányalakot ábrázolta, Kellner Józsa messze kiemelkedik a műkedvelők közül. Őt szinte nem is lehet avval a mértékkel mérni, mint társait. Valódi színésztehetség, aki az első pillanattól kezdve megtalálja a kellő hangot, otthonosan mozog, kifejező taglejtéssel és arcjátékkal kíséri beszédét és észrevétlenül lopja be magát szíveinkbe. Kellner Józsa bájos egyéniségéhez nagyon jól illik ez a szerep. Ki is aknázza annak minden kincsét és jókedvének aranyos derűjét megérezzük mig csak a függöny le nem gördül. Nagy Lenke Katinkája egészen más zsáner. Ő a komolyabb elemet képviseli a családban és ennek a szerepnek derekasan megfelel. Nagy Lenke Katinkája nemcsak szép és vonzó, hanem fölényes és tiszteletet parancsoló. Mikor a második felvonásban férjének kijelenti hogy itt ő az ezredes, hát ezt el is hisszük neki és pedig nem hang- I jának a nyomatéka miatt, hanem mert érezzük, hogy fellépésének a nyugodtságával csak leplezni akarja a benne lakozó határozottságot. Egyszerű és keresetlen a Thirring Stefi Gyurkovics-mamája. Minden pózolás nélkül beszél és játszik, ami nagy dicséret reá nézve, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a jóval idősebb Gyurkovics-mama szerepe nem ilyen bájos, fiatal leánynak való. Hiába természetes és egyszerű, nem hisszük el neki, hogy ő a többi bájos leányka mamája. Legfeljebb pajtásnak hisszük, aki szívesebben pajzánkodnék Micivel, hogysem a mama szerepében komolykodjék. Hogy ő ez ellentmondás mellett is jól állta meg a helyét, azt szívesen elismerjük. Kisebb szerepében is kellemesen tűnt fel Lenek Ilus, valamint Baán Ili. A többi Gyurkovics-leány : Prinz Helén, Neumann Mariska és Negro Margit szintén részt vesznek a sikerből és méltán. Ügyesek és bájosak, mint nénjeik, akik már közelítenek a hosszú szoknya boldog korszaka felé. Ami az urakat illeti, Kácser Gyulát kell első helyen megemlítenünk. Radványi ezredese élettel teljes, előkelő, szimpatikus alak, aki illik Kácser Gyula egyéniségéhez, mint ahogy az ezredesi uniformis ráillik az ő sudár termetére. A műkedvelői színvonalat ő is átlépte alakításával, mely mindvégig egyenletes, befejezett egész. Ösör Lajos dr. az első felvonásban kissé elfogódott, de azután lépésről-lépésre otthonosabb ; a lovagló nadrág nem jól áll rajta; huszárhadnagynak azonban már hódító. Amit azután az utolsó felvonásban művel, azt vérbeli színész sem csinálja jobban. Itt találja meg a szerepet, mely legjobban simul egyéniségéhez. Deszkásy Lajos druidára jellemző alakítás, neki különben egy nagy előnye van Östörrel szemben: hangjának csengő érce. Pedig Gida félig bárgyú, mindenkép félszeg szerepe nem neki való. Első lépése elárulja a bonvivant-tehetséget. Valóban kár, hogy egyik estén nem ő adja elő Horkayt. Brunner Emil elegáns, szép alakot formált Sándorffyból. Szóejtése is értelmes, játéka pedig mindenben megfelel szerepének. Thirring Ernő Jankója tipikusan esetlen alak, amely megkacagtat bennünket, csak kiejtése nem elég biztos. Deszkásy Bódi két szerepet is játszik a darabban. Az első felvonásban Kemény Tónit, az utolsóban Semesseyt, a selypítő tudóst adja. Mindkét szerepében igen jó. Pompás maszkjával is derültséget keltett. Az előadás szépen gördült, legjobb a második felvonás, amely legnehezebb is. A harmadik felvonás lakodalmi jelenetében Makkai Béla zenekara játszik, mégpedig a jótékony célra való tekintetből ingyen. Pompás játéka mellett kedvet érezünk, hogy táncra perdüljünk a szépséges ezredesnével, a legpajzánabb Micivel és a többi Gyurkovics-leánnyal. Hogy az illúzió teljes legyen, hát valódi pezsgő gyöngyözik a poharakban. Littke Lenci ajándékozott a szereplőknek minden előadásra néhány üveggel a maga legjobb termékéből, a casino secből. Azért van olyan hamisítatlan jókedv a színpadon. (Az ajánlott levél.) Labichenak egy különben unalmas vígjátéka alkalmat adott nekünk, hogy a magyar színpadon szerepelni lássuk Szilvásy Mártonna úrnőt, ez ünnepelt szépségű aszszonyt, aki néhány évvel előbb a német Múzsa hivatásos papnője volt, most pedig olyan szépen ejti a magyar szót, hogy alig tudunk betelni vele. Hortense alakját egyéniségének egész varázsával felruházta. Beszédén itt-ott észrevehető az idegenszerű kiejtés, de ez mitsem rontott előadásának közvetlenségén. Jó partnere akadt Szendrői Józsefben, aki a hóbortos amerikait adta eredeti felfogással, kifejező hanghordozással és mozdulatokkal. Jó volt kisebb szerepében Deszkásy Lajos és bájos szobacica volt Bakay Jenke. Az előadás sok kacajt fakasztott a nézőtéren. (Virágrege.) Ragyogó pompájú kép tárult azután elénk, a Virágrege táncegyveleg gyönyörű panorámája. A szép bevezető zene alatt feszült figyelemmel várjuk a függöny felgördültét. A tavasz ébredésével kezdődik a bájos virágrege. Hó borítja még a tájat, midőn a lágy Zephir (Perkó Károlyné), a tavasz első hírnöke jön s életre ébreszti a hóvirágokat (Bendl Vilma, Brurgier Dóra, Kammerloher Ilus, Schleiffer Guszti) és az almavirágokat (Baán Ili, Kraft Margit, Marusák Rózsi, Varga Margit). Hozzájuk csatlakoznak a kis pillangók (Lenek Ilus, Negro Margit, Neumann Dóra, Printz Helén), körülröpdösik a virágokat s velük együtt örvendenek létüknek. Enyelgésüket megzavarja ugyan az újból beálló hideg, Zephyr azonban a közeledő tavasz hajnalokjára utalva vigasztalja őket. Majd megjelennek a fagyosszentek (Schármár Károly, Jekelfalussy Pál és Grovestins Miklós báró) s hideg lehelletükkel megdermesztik a gyenge kis virágokat De jő a tavasz (Csizmazia Endréné) pillék, gombák és bogarak (Gyenge Mici, Peez Mici, Kastner Anna, Tindof Lincsi, Denk Margit, Fityma Irén, Fityma Mici, Lehner Frigyes és Kolasch Elemér) kíséretében, a fagyosszenteket elűzi s átveszi birodalmát a ragyogó kikelet, mely uj életet teremt. Második kép : Májusi ünnep. A viruló kikelet kicsalja az embereket a szabadba. A királynő vezetése alatt udvarhölgyek és főurak, majd a nép vonul a virágok honába, ahol majálissal ünneplik a tavasz beköszöntését. Az előkelőség rococo kosztümökben gavotte-ot táncol. E társaság tagjai: Baumann Józsefné, Östör Józsefné, Artner Janka, báró Grovestins Henriette, Hajas Lenke, Löbl Mila, Stefi és Valeria, Niemetz Janka, Spiegel Irma és néhány katonatiszt. Utánuk a magyar nép jön a virágos mezőre és víg csárdást jár. E csoportban résztvesznek: Straner Gyuláné, Stern Pálné, Hajnal Emmi, Ludwig Rózsi, Neumann Marika, Rohn Ilonka, Schaffer Krisztin, Schneider Margit, Brunner Emil, Hajnal László, Kovács Sándor, Schleiffer Richárd, Schármár Károly, Stessel Rezső, Ludwig Gyula, „ — A virágok félve visszavonulnak az emberek elől, eltávozásuk után azonban a szitakötők és az orgonavirágok (Finck Elza, Kraft Frida, Leitner Ilus, Poszvék Helén) hívására újra megjelennek és a maguk ünnepére készülnek. A királyvirág eljegyzése lesz ez az ünnep. Zephyr és a tavasz vezetésével felvonulnak a vízirózsák (Hofffer Paula, Kapiller Mici, Pecz Ilonka, Szalay Ilonka), napraforgók (Borsitzky Anna, Ghapó Margit, Kapiller Otti, Ullein Józsefné), vadrózsák SOPRONI NAPLÓ Január 11.