Soproni Napló, 1906. április-június (10. évfolyam, 26-51. szám)

1906-04-01 / 26. szám

á­ nak érzete felébredhetne az ő fekete­sárga lelkükben. Most azonban nagy az ijedelem. A rájksztár hirtelen elnapolá­sából azt következtetik jó szomszédaink, hogy ők is megkapják a kimondhatatlan nyomort és szenvedést, egy kis abszo­lutizmus alakjában. Rakoncátlan parla­mentjük elég okot szolgáltatott rá. Egy évtized óta nem lehet megfékezni. Nos miért ne kobozná el a hatalom Ausztria parlamentjét, mikor Magyarországot már elkobozta? Hiszen amaz csak gyerekjá­ték ehhez képest. Tehát két legyet egy csapásra. Az osztrák alkotmányosságot a magyar nemzet szabadságszeretete és lovagiassága keltette életre. Vájjon ha újra kiegyezünk uralkodónkkal és ezer­éves alkotmányosságunk épületét újból körülsáncoljuk biztosítékokkal: ott lesz-e e biztosítékok között az Ausztria szá­mára követelt alkotmány ? Amilyen bolond és gavallér a ma­gyar, hát tartani lehet tőle, hogy igen. Pedig az a nép, amely örül a szom­szédja eltiprásán, nem érett meg arra, hogy maga szabad legyen. Kancsuka való annak, nem alkotmány. Majd meg­látjuk, hogyan védekezik a német az abszolutizmussal szemben ? Mi majd csak megleszünk valahogy, mert mi már na­gyobb szelekkel is megküzdöttünk. Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sopron város törvényhatósági bizott­sága csütörtökön délután rendes közgyűlést tartott. Ezúttal, a főispán távollévén, Töp­­­er Kálmán dr polgármester elnökölt. A gyűlés lefolyása csendes volt. Már a tárgysorozat­ összeállításánál is gondoltak arra, hogy semmi ne zavarja az összes ügyek letárgyalását. A tanács elővigyázatból utolsó pontnak tette azt az ügyet, a­melynek tárgyalásánál nagyobb vitára és lármára lehetett kilátás. De ez nem történt. Mikor az utolsó pontra került a sor, az ellenzék maga maradt a teremben. Zsom­borék feltűnően kivonultak, csak az egy Schwarz Zsigmondot hagyták benn hír­mondónak. A városi pártból is csak néhányan maradtak benn, így hát az ellenzék meg­elégedett egy egyszerű tiltakozással s nem vévén tudomásul a miniszter leckéztető le­iratát, irattárba helyeztette. A közgyűlés lefolyásáról következő tudósításban számolunk be. * (A harmadik orvosi állás.) A belügyminiszter nem hagyta jóvá a közgyűlésnek azt a határozatát, melyben ki­mondta, hogy a rendőrorvosi állás fentar­­tandó és kívánja, hogy a fennálló szabály­rendelet akként módosíttassék, hogy a rendőrorvosi teendőket is a 3 kerületi or­vos felváltva teljesítse A tanács ily irányú javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Schwarz Zsigmond a miniszter megsemmisítő leiratában a város önkormány­zati jogának megsértését látja Ez az ügy a város belügye. Indítványozza, tartsa fenn a közgyűlés az 1905. nov. 30-iki határoza­tát és a szabályrendeletet ne módosítsa. T­ö­p­f­e­r polgármester megjegyzi, hogy a miniszter nem semmisítette meg a hatá­rozatot, hanem feloldotta, figyelmeztetvén a várost, hogy hozzon helyesebb határozatot. Reichenhau­er főjegyző: Újra ha­tározhat a város úgy a hogy neki tetszik , s i­z m a z i a Endre dr osztozik Schwarz nézetében, hogy a miniszternek nincs joga a város határozatát megsemmisí­tenie. De érdemben feltétlenül a tanács ja­vaslatát fogadja el, mert a közegészségügy kívánja, hogy akkor a városban mint Sopron, három kér­­orvos legyen. Az orvos sohasem sok. Ezek aztán felváltva teljesítsék a vizs­gálatokat s egyenlően részesüljenek a dí­jakban. Nessel­er rendőrfőkapitány szük­ségesnek tartja a különválasztást, mert a rendőrorvosnak és a két orvosnak nem ugyanaz a kötelessége. Előbbi a főkapitány­nak, utóbbi a főorvosnak a közege. Reichenhau­er főjegyző bemutatja az új szabályrendeletet. Zsombor Géza csodálkozik, hogy az ellenzék is enged a miniszternek, ki meg­sértette a város autonómiáját. A tanács ja­vaslata ellen van. Lahne Vilmos hivatkozik a város 1899-iki határozatára, mikor kimondta, hogy 3 kér­­orvosi állást rendszeresít, de a harmadiknak betöltésével vár addig, mig a rendőrorvosi állás megüresedik. Most e határozat szerint kell cselekedni. Csizmazia úr személyes kérdésben szól. Nem azért kívánja ő a szabályrendelet módosítását, mert a miniszter feloldotta a határozatot, mihez nem volt joga, hanem mert a szabályrendelet ellenkezik a törvény­nyel. Új határozatot kell hozni, tekintet nélkül a miniszter leiratára. A nagy többség elfogadta a tanács ja­vaslatát. * (A klimpai plébánia.) A győri püspök megküldötte F­e­r­­­s­á­k József köpcsényi káplánnak a város kegyura­­sága alá tartozó klimpai plébánia-javadalom elnyerése végett benyújtott pályázati kér­vényét azzal, hogy az üresedésben levő plébánia-javadalomra a törvényhatósági bi­zottság a nevezett folyamodót jelölje ki és az egyházi beruházás végett neki bemutassa. Zsombor Géza: Az átiratból nem tűnik ki, hány pályázó van. Ilyenformán nem mi választjuk, hanem a püspök nevezi ki a plébánost. He­ring Zsigmond indítványozza, írjanak át a püspökhöz, hogy közölje, hány pályázó van. Pader Rezső: A püspök mindig elő­terjeszti az összes pályázókat, még azokat is, kik ellen kánoni kifogás van de ezt külön megemlíti. Ha az átiratban nincs több meg­említve, akkor nincs is több pályázó. Printz tanácsos felolvassa a püspök átiratát. S­z­i­­­v­á­s­y: Úgy van stilizálva, hogy be is lehetünk csapva. Pader Rezső: A választás semmis volna, ha a többi pályázóról nem esnék szó. A mellőzöttek panaszt tehetnének az egyházi bíróságnál. A közgyűlés e felvilágosítás dacára el-_______ —a­ zsemlét, vagy borjú szeletet sütök-e a spenótra? Szerencsére tél volt, nem igen került zöld főzelék az asztalra — de helyette azt az impertinenciát követtem el, hogy pár rokoni látogatás kivételével senkihez sem jártamElneveztek: gőgösnek, rátartósnak stb. De én azzal édes keveset törődtem, férjem és kis fiammal, kit magam dajkáltam — boldogan éltem világomat, örülve hogy a tavasz ismét falura visz bennünk. Egy nap azzal állított be férjem, hogy vidékbeli barátai jöttek be a megyegyülésre, velük ebédel, ne várjam —­ozsonna előtt haza, mert tudvalevő, hogy minden igaz házasember megissza az ozsonai kávét! Azonban csak kettecskén ittuk meg fiacs­kámmal, férjem nem érkezett meg. Jól érzi magát — gondoltam, hadd mulasson — ráfér. De midőn vacsora idejére sem érkezett, rosszul esett, amiért ezt nem adja tudtomra, holott a harmadik utcában volt tőlünk a fogadó ahova indult volt. Kissé szomorúan meséltem álomba kis­fiamat, aztán újságot vettem a kezembe , mire elolvasom, gondoltam majd csak megérkezik. De bizony nem úgy volt, 10 óra, majd 11, végre az éjfélt is elütötte — semmi hir. Ekkor már ideges lettem Elvégre bérlet után hetenkint egyszer 2—3 napra is elment vidékre, de nyugodtan vártam rá, mert mondott időre mindig megjött. És most helyben igy megvárakoztat Ezer-féle mentséget hoztam ugyan fel megnyugtatásomra, melyeket aztán egyenkint elvetettem, mert ennyi idő alatt csak kibe­szélhette, mulathatta magát! Minden zörejre összerezzentem, minden idegem a várakozás­ban összpontosult, mig végre kimerültem és a kihűlt kályha következtében dideregve öltözetesen ágyra dőltem. Mert résen akar­tam lenni, hogy ajtót nyissak neki, minthogy a lányok mélyen aludtak, kulcsot pedig nem vitt magával. Álmomban hol véres fővel, a sok újság olvasta merénylet áldozatául, hol táncolva dalolva láttam, úgyhogy mikor reggelre kelve, fölébredtem oly törődött voltam, mintha agyonvertek volna Egy pillantás férjem érintetlen ágyára meggyőzött arról, hogy a házon kívül töltötte az éjszakát. A lány pedig bejött a sütemény pénzért és újságolta, hogy a pék most jön a fogadóból, ahol olyan vígan vannak a megyei urak, hogy minden tükröt, ablakot összezúznak, szól a muzsika és a cigány a pezsgőben gázol . . . Nekem se kellett több! Keserves sírásra fakadtam! Én itt várok rá percről-percre. És férjem az a jó madár azalatt korhelykedik! Az egész város tele lesz vele. Hogyan kinevetnek majd, mint ahogy szokták nevetni azokat a szegény asszonyokat, kiknek férjei a korcsmát föléjük helyezik. Én velem igy tenni! Ki csak, neki és gyermekemnek élek! Ezt érdemlem tőle? De aztán menteni kezdtem. Ez talán nincs is köztök! Megártott neki a pancsolt korcsmai bor és most valamelyik fogadóbeli szobában alussza ki mámorát. Nem akart pityókásan haza jönni! De mindegy, kire fut a dolognak és kárörvendve mondják majd: az se jobb a Deákné vásznánál! Sírva öltöztettem fel kis fiamat, ki látva könnyeimet szinte sírva fakadt. De csakhamar megvigasztalódott, mikor az ebéd­lőbe vezettem és a reggelivel itattam. Abban a pillanatban megszólalt a csengő — majd férjem léptei hangzottak amind egyenesen a hálószobának tart — a mi ajtónk meg­nyílik és a lány egy papírba göngyölt tárgyat hoz be, azzal a magyarázattal, hogy „a nagyságos úr hozta és mondta, hogy adjam át!“ Felbontom: hát egy azalea remek példánya volt, amilyen szépet sem azelőtt, sem azóta nem láttam! Ha eddig a legkissebb kétségem lett volna férjem züllését illetőleg, ez a figyelem teljesen beigazolta azt! És úgyis volt. Délben egy néhány jó rokon sietett elmondani a dáridó részleteiből, mikre én önuralommal válaszoltam, hogy tudom, magam kértem férjemet, hogy mulassa ki magát kedvére. Erre aztán csalódottan távoztak. A férjemmeli viszontlátás ecsete­lését mellőzöm. Volt ott kukliné- predikátió, ígéret, könnyek, esküdözés, végre ölelés-csók! De azóta édes gyermekeim, fejezte be mondókáját Erna néni — mialatt párolgó teát töltögetett a csészékbe — nem óhaj­tottam többé férjemtől időnkivüli ajándékot — és valahányszor hallom, hogy X. Y. ilyen olyan szép ajándékkal lepte meg a feleségét, mindig az azalea jut eszembe és azt gon­dolom magamba: Ha már egy átdorbézolt éjszaka egy kis virágot szül, mit hordhat a méhében, illetőleg minek köszönheti lételét­­ egy briliáns gyűrű vagy nyakék ? SOPRONI NAPLÓ Április 1.

Next