Soproni Napló, 1906. július-szeptember (10. évfolyam, 52-78. szám)

1906-07-01 / 52. szám

2 , de ettől a munkásoknak nem szabad idegenkedni Egyetlen napot sem szabad tétlenül elmulasztani. Minden munkáskéz­nek mindennap haszonhajtó foglalkozást kell végeznie. Ha így leszünk akkor az aratási munka csak mellékes kereset lesz, amint­hogy egy pár heti munka nem is lehet az exisztencia alapja. Ahol valamely munka csak egyszer egy évben történik, ott a béreket sza­bályozni sztrájkkal nem lehet, nem szabad Hiszen nem muszáj aratni menni csak annak, ki akar. Hiszen az aratórészt jó előre szokás kialkudni, szerződéssel meghatározni és fogadott bér, osztott konc járja a munkás és a gazda között. Arra azonban semmiféle szociális elmélet nem ad okot a mezei munkásnak, hogy más munkásokat megakadályozzon a dologban éppen akkor, midőn tudva tudja, hogy a gabonát, ha le nem aratják, elvész és ez nemcsak a gazdának kár, hanem minden teremtett léleknek. A gyári munkás egész évi minden­napi keresményéért harcol és — ismé­teljük — azt gondolhatja, hogy ő senkit meg nem károsít, senkitől jogosulatlant nem követel, mert az ő munkaadója ha felemeli a munkabért, felemelheti gyárt­mányainak az árát is Ez a mentség hiányzik az arató­sztrájkban. A gabona árát nem lehet felemelni. A mezei munkás ennélfogva ha úgy érzi, hogy az aratómunka neki nem honorálja a munkaerejét, keres más munkát, ha nem akar, nem szerződik, de éppen a legszentebb szociális elveket sérti, ha más munkásokat akar az ara­tástól erőszakosan eltiltani. •" .... —— ■ majd jobbra, majd balra rángatódzott, alsó ajkát pedig lebiggyeszte és két könnycsepp gurult végig arcán. — Jó, nem felelsz! — folytatta az öreg — Hát tudd meg, hogy ezentúl vége bizalmamnak . . . Többé sohasem fogok sza­vaidnak hinni, mert mindig ott lesz az utó­gondolat is, hogy megint megcsalsz. Tovább nem folytathatta, mert Lilike a karjaiba dobta magát és keservesen zo­kogni kezdett: — Sohasem teszem többet... Soha!... zokogta. Édesapja gyöngéden eltávolítá őt kar­jaiból és egy karosszékbe ülteté. Most rám került a sor! — Most még Önhöz is van néhány szavam ,uram!“ mondá felém fordulva a tanár úr. Midőn az iskolában összegyűltünk, azonnal feltűnt nekem, hogy ön nincs jelen. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ön képes legyen ilyen gyáva tettre, mely minden inkább, mint „férfiúhoz“ illő dolog!... Én láttam már önt dohányozni, kitűnően érti. Láttam önt most udvarolni, . . . pompásan érti és most még csak arra vagyok kiváncsi ,uram­, hogy a holnapi leckeórán ugyanilyen el fogja-e tudni feladványait! Több szavam önhöz nincs! Mindebből csak azt értettem meg, hogy a tanár úr holnap feleltetni akar. És éppen holnap, midőn ismétlésül az egész, eddig átvett tananyagot adta fel leckének. Interpellációk napja. Városi közgyűlés. A város törvényhatósági bizottságának csütörtöki rendes közgyűlésének, melyen először foglalta el Baán Endre főispán az elnöki széket, egy sereg interpelláció adott­­ érdekességet. Az ülés elején meghallgatták a polgármesternek a Naske-ügyben adott hosz­­szabb válaszát, melyet az interpelláló Hering Zsigmond és a többség nem vett tudomásul. K­o­v­á­c­s István dr egy közgyűlési határozat végrehajtása iránt, Schwartz Sándor dr az árvapénztár vagyona ügyében, Zsombor Géza egy a határrendőrség szolgálatában levő csendőr brutalitása miatt, majd pedig adóügyben interpellált. A polgármester alig győzte a sok választ, el is halasztotta egyik­másikat a jövő gyűlésre. Mikor már befe­jezték, nagy derültség közben kérdezte: — Van még kerem interpelláció? Nem volt, de napirend előtt még egy színház kérdést kellett elintézni s úgy 4 óra felé áttértek a tárgysorozatra. Volt némelyik pontnál hosszabb rövidebb vita A polgár­­mester hat házi szabadságot kért. Megadták neki, kívánván neki sok minden jót, egész­séget és S­z­i­l­v­á­s­y még valamit. — Ha visszajön, ne interpellálják annyit, mint ma! Részletes tudósitásunk a közgyűlésről következő. * Baán Endre dr főispán éljenzés köz­ben efoglalván az elnöki széket, néhány üdvözlő szóval megnyitotta a közgyűlést. A polgármester jelenti, hogy napirend előtt a német színi idényre kiírt pályázat eredményét fogják előadni. Előbb azonban neki van válasza egy interpellációra. (A Naske-ügy.) T­ö­p­­­e­r Kálmán dr polgármester : A múlt közgyűlésen Hering Zsigmond b. tag interpellációt nyújtott be arra vonatkozólag, igaz-e hogy N­a­s­k­ó Sándor kisk. gyermekei vagyonából 12000 kor. kölcsönt vett fel a gyámpénztárból s mulasztás terheli-e a t. főügyészt, mert a gyámügyi küldöttség hatá­rozatát nem fellebbezte meg s micsoda in­tézkedést tart szükségesnek a polgármester. A válasz erre a következő : Az 1900 decem-Hirtelen átgondoltam Lilikének adott szavamat, hogy öt év múlva egymáséi lehe­tünk és ha holnap felelnék, okvetlenül elbu­kom. És ha elbukom ... ha elbukom, úgy vége mindennek . . . — Tanár úr — szóltam kétségbeeset­ten — ha elbuktat... én ... én fejbelövöm magamat . . . — Amint jónak látja — felelt flegmá­val a tanár úr. El voltam határozva a végsőre és — hazamentem . .. Otthon elővettem könyveimet és tanul­tam, magoltam, bevágtam a leckéket. Hiába! Lehetetlen volt fél nap alatt elkészülni abból, amit egész év alatt tanultunk. * Izgatottan néztem a tanár úr lecke­órája elé ... és ... és a tanár úr nem feleltetett, sőt, midőn a következő héten nevenapját ünnepeltük ismét engem kért fel, vinném a bokrétát lakására .. . III. És tovább repülnek gondolataim .. . önkénytelenül is arra gondolok, vájjon mi lett a jó öreg Szekeres bácsiból, meg a szép Lilikéből ? Az öreg talán már rég alussza az örök álmát ... És leánya. A leánya az — talán viruló, szép asszony . . . Két havában elhalt Koreska Alajosné hagya­tékát nővére fiának, Naske Sándornak gyermekei örökölték, a haszonélvezet a férjét, ennek elhalta után Naske Sándort illette. A vagyon 24000 K értékű értékpapírokból és 7500 koronára becsült házból állott. Az árvaszék Naske Sándornak adóslevelére­­ 1902. dec. 12-én 7000 korona kölcsönt adott, melynek biztosítására Naske egy életbiztosí­­tási kötvényt állított ki. Naske 1905. nov. 8-án újabb 10.000 korona kölcsönért folya­modott,­­ de az árvaszék elutasította kérel­mével. Ő fellebbezett s a gyámügyi küldött­ség megengedte, hogy a vagyonból 12000 K értékű papírok eladassanak s ez az összeg Naskó Sándor adósságaira fordittassék. Kund J. főügyész megfellebbezte e határozatot, melyet azonban a belügyminiszter helyben­hagyott. Az árvaszék ennélfogva 11865 , 44 fillért kiutalványozott a­­ főügyész kezé­hez, ki azonban jelentést tett, hogy az az összeg nem elég, mert vannak még addig be nem jelentett adósságok is, kérte tehát az egész engedélyezett összegnek és időközi kamatainak, továbbá költségeinek kiutalványo­zását. Az árvaszék a kiutalványozást megta­gadta. Naske ez ellen fellebbezett s a gyám­ügyi küldöttség elrendelte az egész összeg kiutalványozását, mire az árvaszék ez évi május 12-én az egész 12000 koronát s 418 K 60 fill. kamatait kiutalta, mivel a t. főügyész az elszámolást később beterjesztette. Kifizette az egész összeget s azonfelül még 64 K 60 s tűzkárbiztosítást is. Az elszámolás fölött az árvaszék még nem határozott. A polgármester azon nézetének ad ki­fejezést hogy szabálytalanság nem történt s hogy az árvaszéki tartalékalapot veszély nem fenyegeti. A kiutalás a miniszter dön­tésére történt. A t. főügyész nem követett el mulasztást, mert a gyámügyi küldöttség határozatát megfellebbezte. A gyámügyi kül­döttség helyesen járt el, mert segített ezzel egy család anyagi helyzetén s a gyermekek érdekében cselekedett. Az apa megszaba­dulván nyomasztó adósságaitól melyekért egész fizetése le volt foglalva, a kiskorúak ellátása, nevelése sokkal jobban van bizto­sítva. Meg azután az apa ennek fejében le­mondott a haszonélvezeti jogáról és atyai hatalmáról s az árvaszék külön vagyonke­zelőt rendelt ki a gyermekek vagyonára. Az életbizt. kötvény folytán a vagyon egy része még meg is fog térülni. Kijelenti a polgár­­mester, hogy mindezekért semmiféle intéz­kedést sem tart szükségesnek. Hering Zsigmond ez előadásból azt látja, hogy a kiskorúak érdekei a legnagyobb mértékben megsértettek s ezért nem veszi tudomásul a választ és kéri, hogy az inter­pellációt tűzzék ki érdemleges tárgyalásra. A többség nem vette tudomásul a pol­gármester válaszát, az ügyet tehát kitűzik a jövő közgyűlés tárgysorozatára. (Óvás a házfeloszlatás ellen.) K­o­v­á­c­s István úr azt a kérdést in­tézi a polgármesterhez, igaz-e, hogy a már­cius 2-án hozott közgyűlési határozat, mely­ben a tvdat.­bizottság óvást emel a kép­viselőház feloszlatása miatt s a társtörvény­hatóságok átiratait magáévá tevén, felír a képviselőházhoz,­­ máig sincs végrehajtva. Mi ennek az oka s hajlandó-e a polgármester e határozat végrehajtása iránt intézkedni? Töpler polgármester beismeri, hogy a felterjesztés még nem történt meg, még­pedig egyszerűen feledékenységből. De hala­déktalanul meg fog történi az intézkedés. A választ az interpelláló és a közgyűlés is tudomásul vette. (Az árvaszéki vagyon elhelyezése.) Schwartz Sándor úr arra nézve kér felvilágosítást, igaz-e, hogy az összesítetten kezelt árvavagyonból 602.000 korona érték­papírokban, még­pedig koronajáradékokban és földtehermentesítési kötvényekben van elhelyezve. A törvény csak a jelzálogköl­csönöket és a közgyűlés által névszerinti szavazással kijelölt jóhitelű pénzintézeteket jelöli meg, mint a­melyekben a vagyon él- SOPRONINAPLÓ Julius 1.

Next