Soproni Napló, 1907. április-június (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-04-04 / 27. szám

XI. évfolyam. 27. szám. Sopron, 1907. csütörtök, április 4. :!-J '■JJJJIS'J.!" ll?llll...JJg lg. évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4­ K. «feljelenik cnfitArt&kAn­ya Tukrnapon. M. ktr. peetetekerttptettár­ nám ée elMrtai-feifalesi 17116. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sl Hirdetések efjexnég szerint. fáTb.sxelfi : SurkuiU.fi »0*.­­ Ki»d*hiT»Ul­l»..nta. ■ -t0”———————————— Pusztulásunk. — április 3. Csak néhány nappal ezelőtt foglal­koztunk azzal a szomorú ténynyel, hogy vármegyénkben holnapr­ól-holnapra töb­ben váltanak útlevelet, hogy kivándorol­janak az új világba. De nemcsak a mi vármegyénk mutat fel ilyen elszomorítóan magas rekordot, hanem, mint Thirring Gusztáv, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója minapi fel­olvasásában konstatálta, ma már az ország minden részéből özönlik ki a népesség, még oly vármegyékből is, amelyekben néhány év előtt még hírét sem hallották a kivándorlásnak, így az Alföldről és a Dunántúl nagy részéből sok helyütt a lakosság 3 százalékának erejéig, sőt a kivándorlás már a nagyobb városokból is megindult. Végtelenül elszomorító jelenség, hogy a fajmagyarság évről-évre roha­mosan fokozódó mérvben vesz részt a kivándorlóknak több mint negyedrésze a magyarságból kerül ki. Nők és gyer­mekek is, túlnyomó részben a magyarság köréből, mind nagyobb mérvben kelnek útra s az értelmiségi keresetek körében is folyton nő a kivándorlók száma, bár túlnyomó számban a birtokosok és mező­­gazdasági munkások hagyják el hazájukat. Ez a nagymérvű kivándorlás való­ságos veszedelem népesedési, gazdasági és művelődési szempontból s ma már ott tartunk, hogy népességünk természetes szaporulata nem bírja a kivándorlást ellensúlyozni, sőt ez utóbbi 1905-ben már negyvenezer lélekkel haladta meg a természetes szaporulatot. Hazánkban tehát már beköszöntött a népesség tény­leges apadásának szomorú korszaka, ami az állam hatalmi állásának megrendülé­sére vezethet. Az előadó meggyőződése szerint a kivándorlást előidéző bajokat kell megszüntetni vagy enyhíteni s ezt a célt elérhetjük, ha népünket földhöz és keresethez juttatjuk s ha hazánknak gazdasági helyzetét, a mai önállóság nélkül való függő állapotból kiszabadít­juk, mert csak ezekben az esetekben várhatjuk a kivándorlásnak olyan meg­szűnését vagy csökkenését, aminőt egy hatalmas gazdasági fellendülés Német­országban volt képes előidézni. Ugyanott, ahol Thirring megdöb­bentő felolvasását tartotta, eszmecserét is folytattak arról, hogy s miképen le­hetne a kivándorlást, ha nem is meg­gátolni, de csökkenteni. Nem újak az eszmék, de érdemes velük újból és újból foglalkozni. Érdemes újból hangsúlyozni, hogy a népet földhöz kell juttatni, mert a mi véreink anélkül nem képzelnek boldogságot. S el kell mondani száz­ezredszer, hogy nagy baj az, hogy a legerősebb férfikar télen át tétlenségre van kárhoztatva, mert nincs téli munka. S nem szabad elhallgatni azt sem, hogy minálunk senki sem törődik azzal, hogy az asszonyokat és gyermekeket foglal­koztassák, mint teszik azt pl. a Svájcban. Valóban nem részleges kormányzati intézkedésekre van itt szükség, hanem az egész népéletet átölelő tevékenységre, melyben kormányzatnak és társadalom­nak együttesen kell működnie. A „SOPRONI NAPLÓ“ TÁRCÁJA, Menyasszony-jelöltek. Irta: Szendrői József. — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — Minden lány s ifjú attól a perctől, midőn szivébe először lopódzik a szerelem s ezen érzés által elbűvölten, mint azelőtt még soha, csókzáporosnak véli a tavaszt s lelkében a boldogság után való vágygyal gyönyörűnek látja e siralmas földi életet, és ettől a pillanattól kezdődőleg, mikor bensejében mélyen érzi, hogy szerelmesével egy szép, bűbájos álomvilágban él, már hivatásos menyasszony- s vőlegény-jelölt és életét igazában ettől az időponttól fogva kezdi. E percben lép be az ifjúság, akarva­ nem akarva, abba a gyorsan sikamló aranyos sajkába, mely ezüstös vizeken himbálódzik s bár nem egyszer sziklabércek között ha­ladva, zátonyra is jut, de kedvező szelek folytán egyszer csak mégis bevitorlázik a házasság szigetének szép rózsás révébe. I. Egy szép város Templom­ utcájában egymás tőszomszédságában állt két csinos, fehérre meszelt emeletes ház, melynek lakói, mint közeli rokonok, egymással már évtize­deken át boldog egyetértésben éltek. A két jómódú s előkelő család mind­egyikének háza előtt nagy virágos kert pom­pázott, melynek százszinü virágait, rózsáit nagy szeretettel kis bársonykacsák, szép helyes kertészleányok ápolták . . . Növésben s arcban egymáshoz bármit sem hasonlítottak, de magában véve mégis mindegyik ritkította párját. Barna, magas s rózsásképü az egyik, szőke, alacsony, hajnalarca a másik. Ilus és Margit, mint szüleik, ők is egymással oly meghitt barátságban éltek, mintha csak édes testvérek lettek volna. Öröm volt őket együtt látni, amint a finom kerti homokon, mint két vil­ik zajtalanul végig lejtettek. S mi lehetett az vájjon, miről mindig oly nagy érdeklődéssel s boldogsággal beszéltek ? Virág, harmat, tünde ábránd. Multjuk még alig volt, igy hát ez nem is képezhette beszélgetésük tárgyát, de annál többet susogtak a szép, rejtelmes jövőről, ....... mely csupa napsugár, édes álomból volt szőve. Ilyen a szív bimbókora míg tavasz­időnket éljük s homlokunkat hófehér liliom­­koszorú ékíti, mig egyszer csak eljő a forró nyár és leperzseli azt, hogy helyében szép piros rózsák fakadjanak. * Őszre fordult az idő, haldoklott az egész természet; díszes pompája nap-nap után gyérült. Vastag, fojtó ködburok terjesz­kedett a földre, ráborítván a szívekre a melanchólia nehéz köntösét. Az idő szomorúságát fokozta Ilus nagy­­nénjének hirtelenül történt megbetegülése. Nem súlyos baj, csekélyebb jelentőségű. Nem kell félni, mondják az orvosok; néhány heti tartózkodás a délvidéken, könnyen segíthet a beteg baján. Etitársnőről lévén szó, az orvosok azonnal a bájos Ilonkára gondoltak; e ja­vaslat ellen nem is volt kifogása senkinek. Különösen a néni örült ennek a legjobban, mert Ilust ő­s annak kedves, megnyerő modora s az iránta minden időben tanúsított szives áldozatkészsége miatt — mindig szívből szerette. A román és magyar földbirtokviszony. A szociális veszedelmek. A nagy arányokat öltő parasztlázadás rátereli figyelmünket Románia gazdasági, fő­leg pedig földbirtok viszonyaira. Az erre vonatkozó adatok arról győznek meg, hogy a meg-megújuló lázongásoknak mélyreható gaz­dasági okai vannak. Romániában törpebirtokos, 10 hektárig terjedő birtokkal, összesen 485.009 van, ennek is több mint négyötöde még 5 hektár földet sem mondhat tulajdonának. Az összes ily birtokoknak kiterjedése 1.540.000 hektár. A kisbirtokosok (10—50 hektárig) száma 40— ERRETH JAMS (Htrilll i Ju­tt Hour­­cognac ét Ilklírokkal dúsan felszínű­ raktárát a fiaUi - - SOPRON, - - Kirkcald­ 51 síül

Next