Soproni Napló, 1907. április-június (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-04-04 / 27. szám

____________________________________ — Kinevezés: Szegő Hugó dr sop­roni járásbirósági albirót a soproni járás­bírósághoz járásbiróvá nevezték ki. — A soproni postapalota ügyében a polgármester e hó­t­ikára értekezletet hi­vott egybe. Az értekezletre Sipos Kálmán p. és t. igazgató, Krétschy Sándor dr h. polgármester, Wälder József v. főmérnök, Navratil Nándor dr v. aljegyző, továbbá a városi törvényhatósági bizottság tagjai sorából Bergmann Adolf, Boór Nán­dor, Gallus Kálmán, H­e­r­i­n­g Zsigmond, L­ä­h­n­e Vilmos, R­i­p­k­a Károly, Schar­­mar János, Schreiner Károly dr. Szé­kely Kálmán és Zsombor Géza a hiva­talosak. Ez az ideiglenes bizottság először is az építendő palota helye tekintetében igyekezik majd megállapodásra jutni s tár­gyalás alá veszi majd a tervrajzok és költség­vetés elkészítésének, valamint a kormány elé terjesztendő bérfeltételek kérdéseit is, nemkülönben a kereskedelmi kormány által föl­vetett azt a kérdést is, hogy idővel mily áron bocsátaná át a város az állam tulajdo­nába az épületet. Ugyancsak az értekezlet azt a megoldási módozatot is tárgyalni fogja, mely szerint az épületet az állam emelteti s a város bizonyos mérvű anyagi támogatás­sal járulna a terv kiviteléhez. — Vívás. Szentgernyei Horváth Lajos vivómester, ki a párizsi 1900. nemzet­közi vivóverseny mester-minősítő versenyé­nek 83 versenyző mester közül a harmadik győztese volt, Sopronban a Pannónia szálló üvegtermében három havi magán­órás vivó­­tanfolyamot nyitott, melyre már is szép szám­ban jelentkeztek a fiatalság köréből. Hogy a mester mily kitűnő tanár, arról országos hírű tanítványai beszélhetnek. Igazi minta­képe egy mesternek, a­kinek fő célja, hogy művészetét és tapasztalatait tanítványaiban tegye örök életűvé. Jelesebb tanítványai: Nagy Béla dr (Budapest), Magyarország kard­bajnoka, Vass Dezső mérnök (Budapest), Gerentsér László kolozsvári egyetemi és Balázsovits Viktor pozsonyi vivómesterek, Ambrózy Gyula csendőrfőhadnagy (Kassa), a szegedi országos vivóverseny I. dij­ győz­­tese, Horváth Lajos dr (Kassa), Eybler Vik­tor tüzérfőhadnagy, a pozsonyi hadtesti vivó­verseny I. dij győztese, Gyary Frigyes cs. és kir. huszárfőhadnagy (Pozsony), Gáspár Arthur hírlapíró, a Keresztessy emlékdíj győztese. A fiatal Kussevich fivérek, Pintér Géza és Matics Jenő (Szombathely) akadémiai vivők országos hírű szerepet foglalnak el már is a vivóakadémiákon. — Bikavásár Sopronban. A Sopron­­megyei Gazdasági Egyesület április hó 9-én Sopronban az állatvásártéren tenyészbika­vásárt rendez. A tenyészbika-vásár reggel 9 órakor kezdődik; a vásárra a vármegye bármely járásában 1. évre képesített bika hajtható fel, melynek takarmányozásáról a tulajdonos köteles gondoskodni, úgyszintén a térdíjat is ő köteles lefizetni felhajtott bikája után. A tenyész-igazolvány vagy eset­leg a törzskönyvezésről szóló adatok a fel­hajtott bikákról kívánatra felmutatandók. A vásárra hozott tenyészbikák állása felett azok ára kitüntetendő, egyébként a vétel és eladás szabad egyezkedés tárgya. E vételárból S1 1/C ot az egyesület javára levonnak, miről elismervényt állítanak ki. Községek ezen vásáron tenyésztika­szükségletüket a m. kir. állattenyésztési felügyelő közbejöttével állami támogatás mellett is beszerezhetik oly formán, hogy a megállapított vételárból beengednek nekik lov­o­tt, az így származó kedvezményes vételárt pedig az illető község tartozik az illetékes adóhivatalnál kamatmentes részle­tekben törleszteni 3 részletben, ezenkívül az állatot 1 év tartamára díjmentesen biz­tosítják a község javára elhullás vagy kény­szervágás esetére a magy. köles, állatbizto­­sító­ társaságnál, hol természetesen annak idején minden esetleges megbetegedés beje­lentendő lesz a község által, hogy kárigé­nye e címen meg ne szüntessék. A községek a vásár napján a nyilat­kozatot a helyszínen fogják kiállítani, e vég­ből a község pecsétjét kell, hogy magukkal hozzák, a vételár pedig a szombathelyi adó­hivatal által posta útján fog az eladók ré­szére bélyeges nyugta ellenében kifizettetni a felügyelőség utalványozása alapján. A bikák kedvezményes vasúti szállítá­sára szóló igazolványokat a helyszínen fog­ják kiállítani.­­ A tisztviselők szövetkezete a következő eredménynyel fejezte be a fel­­számolást. Bevételek 1903. dec. 1-től, vagyis a felszámolás kezdetétől annak befejezéséig: készpénz 657,22 K, értékpapírok 482 K, ka­matozásra elhelyezett tőke 14.224,85 K, ingó­ságokért 472,35 K, kölcsönökért és váltókért 83 787,77 K, kétes követelés eladásából 299,78 K, kamatokért 2074,73 K, összesen 101.998,70 K Kiadások: a 87.253 korona részjegytőkére fizetett a felszámolás 93.017 54 K, föl nem vett osztalékokra 1116 85 K, költségek 2588­ 31 K, betegszoba-alapítvány 5000 K, a magántisztv. nyugdíjalapjának át­adott értékpapír 276 K. Összesen 101998,70 K. — Dr. Moravcsik Ernő a balfi lit­hiumos savanyuvizről a következőket Írja: A balfi ásványvíz a mellett, hogy kellemes szü üdítő ital, nagyon jó eredménynyel al­kalmazható a vese és hólyag ideges termé­szetű functionális zavarainál s egyes izületi bántalmaknál is. Dr. Moravcsik Ernő Emil s. k. egyetemi tanár. — Az anyakönyvi hivatalból. Születések: Sárközy Ferenc vendéglős és Danielisz Vilma, leány Eisenstädter Manó vegyeskereskedő és Stern Rozália, leány. Zsiga Lajos kisbirtokos és Stubenvoll Zsófia, leány. Koch József lakatossegéd és Grieszler Anna, fiú. Ratz Lajos napszámos és Sieger Terézia, fiú. Rajkai Lajos gy.-s.-e. vasúti­ tiszt és Deutsch Berta, leány. Artner András cserépfedősegéd és Reiter Anna, leány Tremmel Mihály városi hivatalszolga és Wenzel Eleonóra, fiú. Kihirdetések: Reiter Ferenc napszámos és Dubek Terézia, Sopron. Házasságkötések: Schranz Károly nap­számos és Roll Mária, Sopron. Marton László molnár és Durst Terézia, Sopron. Halálesetek: Jakab Paula, 4 éves, tüdő­­gümőkór. Reininger Friderika, 15 hónapos, angolkór. Ulber Karolina szül. Unger magánzó, 85 éves, agg­aszály.­­ Az Első Soproni Korona-Takarék- és Önsegélyző Szövetkezetbe (Várkerület 137.) bármikor beléphetnek tagok és ko­ronánként való törlesztésre kaphatnak köl­csönt. Ugyanott minden fajta hitelügyletüket lebonyolíttathatják. — Egy lépéssel előre. Nyomasztó gazdasági helyzetünkben örömmel kell üd­vözölnünk minden olyan magyar terméket, mely alkalmas arra, hogy hasonló külföldi gyártmányt kiszorítson. Egy ilyen esemény­ről kell most hírt adnunk. A már külföldön is hírneves Brázay Kálmán cég, amely az elején áll az úttörő magyar nagykereskede­lemnek, sikereinek számát megint gazdagí­totta egygyel. Ez a siker a Brázay-féle ka­­logén sósborszesz fogkrémhez fűződik, amely felülmúlhatatlanul kitűnő szer a fogak ép­ségben és szépségben tartására, továbbá a száj ápolására. Gsin és praktikusság dolgá­ban pedig páratlanul áll a fogkrémet tartal­mazó tubus is. A Brázay-féle sósborszesz­­nek már világhíre van, nyomdokába lép most a Kalogen, amely a magyar tudás diadala. ________soproni napl­o________ Április 4. KÖZGAZDASÁG. Kertészet. II. A sárgafalu pille. A múltkor már rámutattam miért kell télen hernyózni; de akkor csak egyik pillé­nek hernyóiról beszéltem, melyek szárazlevél­ben alusszák át a telet; van még egy fajta hernyó, mely szinte száraz levélfészekben várja a feltámadást és ez az u. n. „sárga­faru pillének“ (Porthesia chrysorrhoea) a hernyója. Míg a galagonya pillének hernyói csak egy-két levelet sodornak össze télibun­dának, addig ennek hernyói egy galy hegyén lévő összes levelekből csinálnak fészket ma­guknak, úgy hogy ezeknek fészke gyakran ökölnyi nagyságú, miért is ezt a másikkal szemben „nagyhernyófészeknek“ n nevezik. Épen ezért ennek fészkét könnyebben meglátja a gazda szeme, mint a már leírt galagonya pille hernyóinak kisfészkét; „bár mindkétfajta egyformán veszedelmes a gyü­mölcsfákra, amannak veszedelmessége azért nagyobb, mert míg ezt a nagy fészket rende­sen leszedik az emberek, amannak kis fész­két gyakran nem veszik észre, vagy nem látnak benne bajt, ha egy-két száraz leveleerke rajt is marad a fán. Aztán csodálkoznak, hogy lehernyóztak, mégis kopasz a fa egyik másik ága. Ebből az következik, hogy minden kis száraz levelet le kell a tél végén szedni a gyömölcsfákról és jól meg kell nézni min­den ágát. A sárgafaru pille sokkal kisebb a galagonya pillénél, de szinte fehér, csak a fara rozsdás-sárga. Tojásait a nőstény július elején rakja a leveleknek „hátsó lapjára“, épen ezért nehezebb észrevenni, mint a galagonya pille tojásait; nehezebb észrevenni azért is, mert ennek tojásai nem oly aranysárgák és nem állanak szabadon, hanem molyhos vánkosba vannak betakarva, melyet a nőstény moly­hos farából ragaszt a levelek hátsó lapjára és abba rakja egymásra szenyes szinü petéit, melyek 15—20 nap múlva kikelnek és a picike szennyessárga hernyók egy ideig lege­lésznek a leveleken, aztán összebogozzák a gályák hegyén levő levélcsomót, hozzákötik a galyhoz és magokat is bekötvén, a meleg­fészekben szintén átalusszák a telet. A ta­vaszi napsugár melege kicsalja őket a fé­szekből, megrágják a fák rügyeit, melegesz­nek az ágakon és aztán visszabújnak a fészekbe, vagy új fészket fonnak magoknak, melyet a­mint nagyobbak lesznek, szintén elhagynak. Ápril végén másodszor vedlenek, első vedlésük már a múlt nyáron volt a téli álom beállta előtt. Május vége felé következik a harmadik vedlés. Az így kifejlett hernyó erő­sen szőrös és sötétbarna színű, oldalán fe­hér és barna varacskos foltokkal. Júniusban bebábozza magát laza szö­vettel a levelek között, míg aztán júliusban mint fehér pille megjelenik és lerakja petéit a már fentebb megírt módon. Mondanom sem kell, hogy ha elszaporodik, ez a hernyó is igen veszedelmes a gyümölcsösökben, mert a termést évekre tönkreteheti. Elszaporodását pedig a fészkeknek gon­dos leszedésével könnyű megakadályozni, de ha nem szedi le a hanyag gazda, csak magára vessen, ha nem lesz gyümölcse. Ezért parancsolja meg a törvény szi­gorúan, hogy a herrtyófészkek kora tavaszszal vagy a tél végén a gyümölcsfák ágairól le­szedessenek, mert a­ki ennek eleget nem tesz, a hatóságnak joga van 100 koronáig megbírságolni a hanyag gazdát. Üdvös ez a szigorú törvény azért, mert a magyar ember rendesen elhanyagolja gyümölcsfáinak gon­dozását, azt gondolja, eleget tett azoknak ültetésével, a többit a jó Istenre bízza. Pedig ma már érzi minden ember, hogy drága az élet és a jó gyümölcs igen nagy segítség a háztartásban, tehát gon­dozzuk a gyümölcsfákat! Hajnal Endre.

Next