Soproni Napló, 1907. április-június (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-04-04 / 27. szám
____________________________________ — Kinevezés: Szegő Hugó dr soproni járásbirósági albirót a soproni járásbírósághoz járásbiróvá nevezték ki. — A soproni postapalota ügyében a polgármester e hótikára értekezletet hivott egybe. Az értekezletre Sipos Kálmán p. és t. igazgató, Krétschy Sándor dr h. polgármester, Wälder József v. főmérnök, Navratil Nándor dr v. aljegyző, továbbá a városi törvényhatósági bizottság tagjai sorából Bergmann Adolf, Boór Nándor, Gallus Kálmán, Hering Zsigmond, Lähne Vilmos, Ripka Károly, Scharmar János, Schreiner Károly dr. Székely Kálmán és Zsombor Géza a hivatalosak. Ez az ideiglenes bizottság először is az építendő palota helye tekintetében igyekezik majd megállapodásra jutni s tárgyalás alá veszi majd a tervrajzok és költségvetés elkészítésének, valamint a kormány elé terjesztendő bérfeltételek kérdéseit is, nemkülönben a kereskedelmi kormány által fölvetett azt a kérdést is, hogy idővel mily áron bocsátaná át a város az állam tulajdonába az épületet. Ugyancsak az értekezlet azt a megoldási módozatot is tárgyalni fogja, mely szerint az épületet az állam emelteti s a város bizonyos mérvű anyagi támogatással járulna a terv kiviteléhez. — Vívás. Szentgernyei Horváth Lajos vivómester, ki a párizsi 1900. nemzetközi vivóverseny mester-minősítő versenyének 83 versenyző mester közül a harmadik győztese volt, Sopronban a Pannónia szálló üvegtermében három havi magánórás vivótanfolyamot nyitott, melyre már is szép számban jelentkeztek a fiatalság köréből. Hogy a mester mily kitűnő tanár, arról országos hírű tanítványai beszélhetnek. Igazi mintaképe egy mesternek, akinek fő célja, hogy művészetét és tapasztalatait tanítványaiban tegye örök életűvé. Jelesebb tanítványai: Nagy Béla dr (Budapest), Magyarország kardbajnoka, Vass Dezső mérnök (Budapest), Gerentsér László kolozsvári egyetemi és Balázsovits Viktor pozsonyi vivómesterek, Ambrózy Gyula csendőrfőhadnagy (Kassa), a szegedi országos vivóverseny I. dij győztese, Horváth Lajos dr (Kassa), Eybler Viktor tüzérfőhadnagy, a pozsonyi hadtesti vivóverseny I. dij győztese, Gyary Frigyes cs. és kir. huszárfőhadnagy (Pozsony), Gáspár Arthur hírlapíró, a Keresztessy emlékdíj győztese. A fiatal Kussevich fivérek, Pintér Géza és Matics Jenő (Szombathely) akadémiai vivők országos hírű szerepet foglalnak el már is a vivóakadémiákon. — Bikavásár Sopronban. A Sopronmegyei Gazdasági Egyesület április hó 9-én Sopronban az állatvásártéren tenyészbikavásárt rendez. A tenyészbika-vásár reggel 9 órakor kezdődik; a vásárra a vármegye bármely járásában 1. évre képesített bika hajtható fel, melynek takarmányozásáról a tulajdonos köteles gondoskodni, úgyszintén a térdíjat is ő köteles lefizetni felhajtott bikája után. A tenyész-igazolvány vagy esetleg a törzskönyvezésről szóló adatok a felhajtott bikákról kívánatra felmutatandók. A vásárra hozott tenyészbikák állása felett azok ára kitüntetendő, egyébként a vétel és eladás szabad egyezkedés tárgya. E vételárból S1 1/C ot az egyesület javára levonnak, miről elismervényt állítanak ki. Községek ezen vásáron tenyésztikaszükségletüket a m. kir. állattenyésztési felügyelő közbejöttével állami támogatás mellett is beszerezhetik oly formán, hogy a megállapított vételárból beengednek nekik lovott, az így származó kedvezményes vételárt pedig az illető község tartozik az illetékes adóhivatalnál kamatmentes részletekben törleszteni 3 részletben, ezenkívül az állatot 1 év tartamára díjmentesen biztosítják a község javára elhullás vagy kényszervágás esetére a magy. köles, állatbiztosító társaságnál, hol természetesen annak idején minden esetleges megbetegedés bejelentendő lesz a község által, hogy kárigénye e címen meg ne szüntessék. A községek a vásár napján a nyilatkozatot a helyszínen fogják kiállítani, e végből a község pecsétjét kell, hogy magukkal hozzák, a vételár pedig a szombathelyi adóhivatal által posta útján fog az eladók részére bélyeges nyugta ellenében kifizettetni a felügyelőség utalványozása alapján. A bikák kedvezményes vasúti szállítására szóló igazolványokat a helyszínen fogják kiállítani. A tisztviselők szövetkezete a következő eredménynyel fejezte be a felszámolást. Bevételek 1903. dec. 1-től, vagyis a felszámolás kezdetétől annak befejezéséig: készpénz 657,22 K, értékpapírok 482 K, kamatozásra elhelyezett tőke 14.224,85 K, ingóságokért 472,35 K, kölcsönökért és váltókért 83 787,77 K, kétes követelés eladásából 299,78 K, kamatokért 2074,73 K, összesen 101.998,70 K Kiadások: a 87.253 korona részjegytőkére fizetett a felszámolás 93.017 54 K, föl nem vett osztalékokra 1116 85 K, költségek 2588 31 K, betegszoba-alapítvány 5000 K, a magántisztv. nyugdíjalapjának átadott értékpapír 276 K. Összesen 101998,70 K. — Dr. Moravcsik Ernő a balfi lithiumos savanyuvizről a következőket Írja: A balfi ásványvíz a mellett, hogy kellemes szü üdítő ital, nagyon jó eredménynyel alkalmazható a vese és hólyag ideges természetű functionális zavarainál s egyes izületi bántalmaknál is. Dr. Moravcsik Ernő Emil s. k. egyetemi tanár. — Az anyakönyvi hivatalból. Születések: Sárközy Ferenc vendéglős és Danielisz Vilma, leány Eisenstädter Manó vegyeskereskedő és Stern Rozália, leány. Zsiga Lajos kisbirtokos és Stubenvoll Zsófia, leány. Koch József lakatossegéd és Grieszler Anna, fiú. Ratz Lajos napszámos és Sieger Terézia, fiú. Rajkai Lajos gy.-s.-e. vasúti tiszt és Deutsch Berta, leány. Artner András cserépfedősegéd és Reiter Anna, leány Tremmel Mihály városi hivatalszolga és Wenzel Eleonóra, fiú. Kihirdetések: Reiter Ferenc napszámos és Dubek Terézia, Sopron. Házasságkötések: Schranz Károly napszámos és Roll Mária, Sopron. Marton László molnár és Durst Terézia, Sopron. Halálesetek: Jakab Paula, 4 éves, tüdőgümőkór. Reininger Friderika, 15 hónapos, angolkór. Ulber Karolina szül. Unger magánzó, 85 éves, aggaszály. Az Első Soproni Korona-Takarék- és Önsegélyző Szövetkezetbe (Várkerület 137.) bármikor beléphetnek tagok és koronánként való törlesztésre kaphatnak kölcsönt. Ugyanott minden fajta hitelügyletüket lebonyolíttathatják. — Egy lépéssel előre. Nyomasztó gazdasági helyzetünkben örömmel kell üdvözölnünk minden olyan magyar terméket, mely alkalmas arra, hogy hasonló külföldi gyártmányt kiszorítson. Egy ilyen eseményről kell most hírt adnunk. A már külföldön is hírneves Brázay Kálmán cég, amely az elején áll az úttörő magyar nagykereskedelemnek, sikereinek számát megint gazdagította egygyel. Ez a siker a Brázay-féle kalogén sósborszesz fogkrémhez fűződik, amely felülmúlhatatlanul kitűnő szer a fogak épségben és szépségben tartására, továbbá a száj ápolására. Gsin és praktikusság dolgában pedig páratlanul áll a fogkrémet tartalmazó tubus is. A Brázay-féle sósborszesznek már világhíre van, nyomdokába lép most a Kalogen, amely a magyar tudás diadala. ________soproni naplo________ Április 4. KÖZGAZDASÁG. Kertészet. II. A sárgafalu pille. A múltkor már rámutattam miért kell télen hernyózni; de akkor csak egyik pillének hernyóiról beszéltem, melyek szárazlevélben alusszák át a telet; van még egy fajta hernyó, mely szinte száraz levélfészekben várja a feltámadást és ez az u. n. „sárgafaru pillének“ (Porthesia chrysorrhoea) a hernyója. Míg a galagonya pillének hernyói csak egy-két levelet sodornak össze télibundának, addig ennek hernyói egy galy hegyén lévő összes levelekből csinálnak fészket maguknak, úgy hogy ezeknek fészke gyakran ökölnyi nagyságú, miért is ezt a másikkal szemben „nagyhernyófészeknek“ n nevezik. Épen ezért ennek fészkét könnyebben meglátja a gazda szeme, mint a már leírt galagonya pille hernyóinak kisfészkét; „bár mindkétfajta egyformán veszedelmes a gyümölcsfákra, amannak veszedelmessége azért nagyobb, mert míg ezt a nagy fészket rendesen leszedik az emberek, amannak kis fészkét gyakran nem veszik észre, vagy nem látnak benne bajt, ha egy-két száraz leveleerke rajt is marad a fán. Aztán csodálkoznak, hogy lehernyóztak, mégis kopasz a fa egyik másik ága. Ebből az következik, hogy minden kis száraz levelet le kell a tél végén szedni a gyömölcsfákról és jól meg kell nézni minden ágát. A sárgafaru pille sokkal kisebb a galagonya pillénél, de szinte fehér, csak a fara rozsdás-sárga. Tojásait a nőstény július elején rakja a leveleknek „hátsó lapjára“, épen ezért nehezebb észrevenni, mint a galagonya pille tojásait; nehezebb észrevenni azért is, mert ennek tojásai nem oly aranysárgák és nem állanak szabadon, hanem molyhos vánkosba vannak betakarva, melyet a nőstény molyhos farából ragaszt a levelek hátsó lapjára és abba rakja egymásra szenyes szinü petéit, melyek 15—20 nap múlva kikelnek és a picike szennyessárga hernyók egy ideig legelésznek a leveleken, aztán összebogozzák a gályák hegyén levő levélcsomót, hozzákötik a galyhoz és magokat is bekötvén, a melegfészekben szintén átalusszák a telet. A tavaszi napsugár melege kicsalja őket a fészekből, megrágják a fák rügyeit, melegesznek az ágakon és aztán visszabújnak a fészekbe, vagy új fészket fonnak magoknak, melyet amint nagyobbak lesznek, szintén elhagynak. Ápril végén másodszor vedlenek, első vedlésük már a múlt nyáron volt a téli álom beállta előtt. Május vége felé következik a harmadik vedlés. Az így kifejlett hernyó erősen szőrös és sötétbarna színű, oldalán fehér és barna varacskos foltokkal. Júniusban bebábozza magát laza szövettel a levelek között, míg aztán júliusban mint fehér pille megjelenik és lerakja petéit a már fentebb megírt módon. Mondanom sem kell, hogy ha elszaporodik, ez a hernyó is igen veszedelmes a gyümölcsösökben, mert a termést évekre tönkreteheti. Elszaporodását pedig a fészkeknek gondos leszedésével könnyű megakadályozni, de ha nem szedi le a hanyag gazda, csak magára vessen, ha nem lesz gyümölcse. Ezért parancsolja meg a törvény szigorúan, hogy a herrtyófészkek kora tavaszszal vagy a tél végén a gyümölcsfák ágairól leszedessenek, mert aki ennek eleget nem tesz, a hatóságnak joga van 100 koronáig megbírságolni a hanyag gazdát. Üdvös ez a szigorú törvény azért, mert a magyar ember rendesen elhanyagolja gyümölcsfáinak gondozását, azt gondolja, eleget tett azoknak ültetésével, a többit a jó Istenre bízza. Pedig ma már érzi minden ember, hogy drága az élet és a jó gyümölcs igen nagy segítség a háztartásban, tehát gondozzuk a gyümölcsfákat! Hajnal Endre.