Soproni Napló, 1907. október-december (11. évfolyam, 79-104. szám)

1907-10-03 / 79. szám

­ tekintéssel kell megcsinálni. E törvényben meg kell védeni a magyar állameszmét, gondoskodni kell arról, hogy az alkotmány várába csak azok nyerjenek bebocsátást, a­kik hűséges katonái lesznek annak. A parlament tisztában van átmeneti jellegével, megszabott idejét nem késlelteti, de a nemzet kárára megrövidíteni sem akarja. De természetesen, kiszabott feladatain kívül a nemzeti életben folyton felmerülő új feladatokat is meg kellett oldania. Vázolta azután a szónok a parlament munkáját, szociálpolitikai alkotásait, a­mik közül a fontosabbak az ipar fejlesztéséről, a munkás­­betegsegélyezésről és balesetbiztosításról, a tanítók, vasúti tisztviselők fizetésének rende­zéséről szóló törvények. Legközelebbi jövő feladata lesz a parlamentnek a bírák fizeté­seinek rendezése, a hivatalnoki szolgálati pragmatika és az ipartörvény revíziója. Egy rövid év alatt, melynek egy részét még a romok eltakarítása vette igénybe, többet alkotni alig lehetett volna. Kiterjeszkedik azután azokra a vádakra, hogy a függetlenségi párt s a parlament reakcionárius, nem szabadelvű és nem demok­rata s egyenként leszámol ezekkel a vádak­kal. A reakciónál azzal kell mindenekelőtt tisztában lenni, mi az akció. Ha a nemzetiet­len kormány nemzetellenes s még most is fel-feltűnő törekvéseivel, internacionális ak­ciójával szemben küzdünk, hogy minden intézményünkben a nemzeti jelleget biztosít­suk, a nemzeti egységet megbontani nem engedjük, ebben az értelemben igenis reak­­cionáriusok vagyunk. (Taps, éljenzés.) Az igazi szabadelvűség pedig abban áll, hogy az előhaladás céljából alkotott intézményeink­ben azt a szabadságot biztosítsuk minden­kinek, a­mi annak az intézménynek fejlődé­sére szükséges, de nem szabad ebben azt a szabadságot érteni, hogy némelyek a nemes célok elérését, a fejlődést megakadályozzák és az intézményt kényük-kedvük szerint fel­robbanthassák. Megérteni az emberi lény életében nyilvánuló evolúciót, számolni a modern kor eszméivel, azokat a nemzeti célok megvalósítására, a nép előhaladására, felvirágoztatására, boldogulására az intéz­ményekbe beilleszteni, tisztítani és fenntar­tani a múlt nemes hagyományait, munkálni a jelent s biztosítani egy szebb jövőt: ez az igazi szabadelvűség. (Lelkes éljenzés.) Ha demokratizmus alatt azt kell érteni, hogy a nemzet történeti múltját lebecsüljük, nagy­­jainkat kigúnyoljuk, a nemzeti törekvéseket megvessük, zászlónkat bepiszkoljuk, akkor sohase lenne demokrata. De ha azt értjük a demokratizmuson, hogy egymásban az embert szeressük, mindenkit saját értéke szerint becsüljünk, a múlt hagyományait megbecsül­jük, hazánk szeretetében egybe olvadjunk, a munkátlanság, becsvágy és mások kizsák­mányolása után szerzendő vagyonosodás ellen fellépjünk, a becsület, szorgalom és hazafiság alapján az egyenlő jogú népural­mat biztosítsuk, — ebben az értelemben igenis ő is demokrata. (Lelkes éljenzés.) Szólt még azután a hitbizományok fokozatos megszüntetéséről és a szociálpolitika helyes elveiről. Végül rámutatott arra, hogy nem igaz az a vád sem, mintha a kormány ezt a várost nem támogatná, mert tények bizonyít­ják, hogy egy kormány sem viselte e város érdekeit annyira szívén mint a jelenlegi. S abban a reményben, hogy erős, kitartó, ön­zetlen politikával, fokról-fokra előrehaladó fáradhatatlan munkával a sivár jelen után szebb jövőt érhetünk el, e munkához polgár­társai bizalmát kéri. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után V­i­s­o­n­t­a­i Soma­dr emelkedett szó­lásra s rövid magyar bevezetés után a veze­tőség felkérésére német nyelven szólt a kevés német ajkú választóhoz. Beszédében különö­sen hangsúlyozta, mily súlyos viszonyok közt vette át a kormány az ország vezetését. Egyfelől a nemzeti törekvések követelik megvalósításukat, másfelől a gyakorlati poli­tika, a létkérdés ró nehéz kötelességeket a kormányra. A kormány kénytelen még nép­szerűségének elvesztése árán is kivezetni az országot a gazdasági zavarból. A kormányzó politikának az elvont szép elvek magasságá­ból le kell szállania a gyakorlat követelmé­nyeihez, az egzigenciák sík területére. Szólt,­­ azután a kormánynak a kiegyezésben a fur­fangos osztrákokkal szemben való nehéz helyzetéről s az általános választói jogról, mely nem a munkásság kizárólagos privilé­giuma, hanem a magyar nemzeti állam demokratikus követelménye kéri a válasz­tókat, hogy a nemes hazafias tüzet élesszék itt továbbra is. Üdvözli és élteti a soproni hazafias polgárságot. Búza Barna beszélt azután. Örömének adott kifejezést, hogy itt is lelkes magyaro­kat talált s oly szives fogadtatásban része­sültek. Hálából, mint a vízből kimentett, egy jó tanácscsal szolgál: Óvakodjunk a politikai zsebtolvajoktól. A haladópártiak ezek, kik nem tűntek le végkép, hanem mint a pap­­rikajancsi-szinház fekete ördögei folyton fel­ütik még fejüket, ha kell álruhában, nemzeti köntösben, hogy megtévesszenek bennünket. Résen kell azért lenni, egyesülni, szervez­kedni s úgy a harcba indulni. Jóizű anek­dotákkal átszőtt beszéde nagy tetszésben részesült. Beszéltek még Ráth Endre és Szentkirályi Zoltán. Végül Berecz Ábel indítványára a gyűlésből köszönő választ küldöttek Batthányi Tivadar gróf üdvözlő táviratára és üdvözölték a kor­mányt. A párt elnökének zárószavai után a gyűlés 126 óra tájban feloszlott. A vendég­képviselők levonultak a kaszi­nóba, később pedig körüljártak a városban. Este 8 órakor megnyitották a függet­lenségi kör helyiségét, a Pál Samu-féle vendéglő emeletén. Berecz Ábel megnyi­tója után Czizmazia Endre mondott hosszabb felavató beszédet. Felköszöntőt mondottak Baán Endre főispán, Petro­­g­a 1f­­ Oszkár, Kovács Ernő, S­z­e­n­t­k­i­­­­rályi Zoltán, Visontai Soma, Nemes­i Bertalan képviselők, Bella Lajos, Meisz­­ner Ernő és Ko­vát­s István. A nagy számban egybegyűlt párttagok lelkes hangu­latban sokáig együtt voltak. SOPRONI NAPLÓ SZÍNHÁZ. Szombaton nyíltak meg újból színhá­zunk kapui a magyar múzsa előtt, mely immár harmadik téli évadját érte meg. Az első előadások a siker jegyében indultak meg s meggyőztek bennünket arról, hogy a társulat régi erősségei mellé szegődött új tagjaival erősebb szervezetet nyert s komoly törekvéssel áll célja szolgálatába. Annál rosszabbul esett az­onban látnunk azt a csekély érdeklődést, melyet a közönség a színház iránt eddig mutatott. Az első előadá­sokat bizony nagyon gyéren látogatta. De reméljük, hogy a kedvező hírek, a társulat eddigi sikerei megtörik közönségünk közönyét. A megnyitó előadáson először régi kedves ismerősünket, Tompa Kálmánt üdvözölhettük. Poéta lelkének szép gondola­tait ültette át a mi lelkünkbe, hol azok lelkesítőleg hatottak. A hallgatóság egész lélekkel szívta magába a poéma szép gondo­latait és sokat tapsolt a költő-színésznek.­­ A társulat a Tavasz­ban mutatkozott be.­­ A közönség tapssal köszöntötte régi ismerő­­­­seit, de kijutott a tapsból az újaknak is, kik közül különösen Szilasy Etelka, az új primadonna tűnt ki bájos megjelenésével, csinos hangjával és fölötte temperamentumos játékával. Ez első szerepléséből láttuk, hogy , vérbeli primadonna ő, kinek szép sikerei­­ lesznek a soproni színpadon. A társulat­­ egyik erősségének mutatkozott Földes Dezső, az új énekes bonvivant. B­á­n­d­i Rózsi visszahozta hangjának üdeségét, a Nádas - pár komikai erejét. Örömmel láttuk viszont Nagy Dezsőt, Rákosit, Tarnást, Ferenczit és a többieket, kik mind hozzájárultak ahhoz, hogy kedvező­­ benyomást nyerjünk a bemutatkozásról. Vasárnap Bérczik Árpádnak Paraszt­kisasszony című népszínműve került színre, mely alkalmat adott Szilasy Etelnek, hogy másfajta szerepben is bemu­tatkozzék. Jól érzi ő magát ebben a környe­zetben is s mi is jól éreztük magunkat, gyönyörködvén az ő kedvességében. Szar­­v­a­s­y Jenőt, az uj baritonistát most láttuk először. Szép, kellemes hangja van, mely különösen a magasabb fekvésben mutatja erejét. A szereplőknek sokat tapsolt a nép­színművek leglelkesebb közönsége, a karzat. A drámai személyzet Wilde Oszkárnak Az eszményi férj című színművében mutatkozott be. Wilde darabjában nem drámája erősségét csodáljuk, mert az, a belőle levonható tanulsággal nem értvén egyet, hidegen hagy bennünket, hanem alak­jainak élethű megrajzolását és ezeknek szi­porkázó szellemes párbeszédét. Ez köti le főkép figyelmünket, a­mire bizony szükség is van, ha mindent meg akarunk érteni. Ezért azután élvezettel is hallgattuk s az előadás semmit sem rontott ezen az élve­zetünkön. Az előadók közül ki kell emelnünk Makó Aidát, a szellemes társalgás művész­nőjét, ki remekül adta a darab mozgató szerepét, egy nagyvilági hölgyet Toalettjei is gyönyörűek voltak. Tompa Kálmán kifejező erővel játszotta az eszményi férjet. Kettőjüket mint a dr­ámai darabok főerőssé­geit jól ismerjük már tavalyról. Földes Dezsőnek eleganciája, értelmes előadása oly tulajdonságok, melyek előkelő helyet bizto­sítanak számára a szalondarabokban. Új jelenség volt J­á­vo­r Aranka és Báródi Kató, kik szintén előnyösen mutatkoztak be. Az est sikerében nagy részük volt még Nádasynénak és Nagy Dezsőnek. A kisszámú közönség mindnyájukat kitüntette tapsaival. A kis trafikos lány a Flers és Gaillavet bohózatgyártó cégnek nem a legjobb alko­tása. Bőbeszédű, hosszadalmas darab s bizony kevéssé mulatságos. Hogy mégis jól mulattunk, azt a kis trafikos lány személye­­sítőjének, Szilasy Etelnek köszönhetjük, aki illúziót keltő megjelenésével, kedvesen pergő beszédjével s aranyos pajzánságával derűt vitt e szürke darab egyhangúságába. Taps-nótáját zajosan megtapsolták. Molnár Viktor államtitkár levele. A soproni színházi évad megnyitása alkal­mából N­á­d­a­s­y igazgató üdvözölte M­o­l­­nár Viktor államtitkárt, a színészeti ügyek jelenlegi vezetőjét. Az államtitkár a követ­kező levelében köszönte meg az üdvözlést: Igen tisztelt igazgató úr! Szives üdvözléséért fogadja s tolmá­csolja kérem az igen tisztelt társulattal is a legőszintébb köszönetem s azon jó kívánságom kifejezését, hogy a­ szé Sopron városában kifejtendő hazafias és kulturális működésükkel minél szebb s több sikert arassanak. Hiszem, hogy Sopron város hazafias közönsége ezúttal különösen lelkesen fogja támogatni önö­ket ebbeli törekvésükben. Budapest, 1907. szep. 30. Tisztelő hivük: Molnár Viktor: Király fogás. K­o­n­ti József, a hires magyar zeneszerző legkiválóbb operettjét hozza szinre szom­baton este színtársulatunk. A kiváló operette évek óta nem került szinre nálunk és így bizonyára nagy közönséget fog vonzani. A K­irál­yfo­gá­s vezető női szerepeit Szilassy Etelka, Ladányi Mariska és Bá­ndi Rózsi éneklik, míg a férfiak közül Szar­­vassy Jenő, Nádasy, Nagy Dezső, Földes és Peren­czy játszák a főbb szerepet. Október 6. a színházban. Vasárnap este az aradi vértanuk emlékezetére díszelőadás lesz színhá­zunkban. Ez alkalommal a Bíbor és gyász című történeti színmű kerül szinre elsőrendű szereposztás­ban. Közönségünk figyelmét különösen felhívjuk erre az ünnpi előadásra. Október 3.

Next