Soproni Napló, 1908. január-március (12. évfolyam, 15-75. szám)
1908-01-19 / 15. szám
XII évfolyam. Sopron, 1908. vasárnap, január 19. 15 szám. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Dunántúli Közművelődési Egyesület, Sopron, január 18-én. Dunántúli országrészünk ez előkelő egyesülete újabban vidéken szándékozik tartani évi közgyűléseit. Ezek az ülések a szokottnál nagyobb ünnepiességgel folynának le, mi nemcsak az egyesület ügye iránt keltene érdeklődést, hanem kitüntetésszámba menne azon városokra nézve, melyeket az egyesület hasonló alkalmakkor kiválaszt. Annak az esetnek az ötletéből mondjuk el ezt, hogy az egyesület legutóbbi választmányi ülésén Laene Hugó, I. kőszegi kerület országos képviselője, felvetette az eszmét, vájjon nem volna-e helyes, ha az egyesület az idén Sopronban tartaná meg évi rendes közgyűlését ? A tervet helyesléssel fogadták, mindazáltal nem hoztak határozatot, mert a város meghívására várnak. Azt gondoljuk, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk Szívesen látjuk falaink közt azokat a nagynevű férfiakat, kik ez egyesület élén állva, szívükön viselik ennek az országrésznek a közművelődési érdekeit. Csak előnyünkre válhatik, ha ide jönnek, megismerik és megszeretik városunkat, mely mióta a magyarosodás útjára tért, a nemzeti eszme egyik bástyájává vált a nyugati határon. Szükségünk van nekünk ennek az egyesületnek a pártfogására. Nem anyagi, hanem szellemi erejére, hogy nagy feladatainknak megfelelhessünk. Talán az egyesületre sem közömbös, hogy itt új hívőket szerezzen magának. Mert neki is szüksége van minél több tagra, hogy nemes céljai elérésére minél több anyagi eszköz álljon rendelkezésére. Mert e nélkül a legnemesebb szándék is hiábavaló. Az egyesület már eddig is kiterjesztette tevékenységét vármegyénkre és talán a jövőben fokozottabb mértékben teheti azt. Meg itt van a város is, mely sok tekintetben kaphatna magyarosodási nagy munkájában irányítást az egyesülettől. Mindenképen óhajtandó volna tehát, ha az egyesület itt tartaná az idén összejövetelét. Városunknak amúgy is az a nagy hátránya, hogy teljesen kiesik a főforgalmi vonalak irányából, minek következtében alig ismerik őt az országban, akik pedig ismerik, azok nem egyszer félreismerik. Mert még mindig a hatvanas és hetvenes évek németnyelvű Sopronja lebeg az emberek szeme előtt. Pedig városunk csak az utóbbi évtized alatt is olyan átalakuláson ment keresztül, mely egyszerűen mesékbe illő. Egyszerre lett belőle magyar város és ez az átalakulás egész jellegét megváltoztatta. A nemzeti gondolat hódító ereje minden közintézményünket átalakította és ami még hátra van, az is meg lesz rövid idő múlva. Ily körülmények közt csak felemelő hatású lehet reánk nézve, ha érdeklődéssel találkozunk országos nevű férfiak részéről, ha tőlük kapunk új ösztönzést és ha az ő helyeslésük szankcionálja eddigi munkánkat. Várjuk hogy a város megteszi a kezdő lépéseket és mi a tavasz folyamán vendégeinkül üdvözölhetjük a magyar közművelődés apostolait. —6. Parasztlányok. — A „Soproni Napló” eredeti tárcája. — A székesegyház szárnyas ajtaja kitárult. A gyertyafényes, csilláros templomból, a templom ives hajóiból keresztet vetve tódult ki a sok nép. Az orgona még zengett, a hívők a karácsonyi éneket még énekelték. Már az égi madarak és erdei vadak őtét imádják és magasztalják. De az éjféli mise már véget ért.Három leány jött ki utolsónak a templomból. Hamvas arcú, kicsiny orrú, apró szemű, ringó derekú parasztlányok. Hajadonfejt voltak. Mindhármuknak középen választva, lesimitva a hajla s a hajfonata koszorúba kötve. A fülön ezüst függő. Egyiknek zöld, másiknak sárga pamut nagykendője A harmadikon fekete kacabajka. A kacabajka alul zöld, szoknya fölött a faron, piros kásmér kendő két csücske kandikált ki. Mind a hármon kurta, de sok szoknya. Kettő csizmában, egy harisnyás, fűzős cipőben. Mindhárom imádságos könyvet, összehajtott fehér zsebkeszkenőt szorongatott a kötött keztyűs kezében. Enyhe karácsony idő volt. Fekete, mint mondani szokás és holdfényes. A hold olyan karikát lyukasztott a kék égen, mint egy óriás ezüst tallér. Aárom leánynak kopogott a lépése az aszfalton. Az utcán, mint karácsony éjjel városban szokás, jöttek-mentek az emberek. — Hová menünk? — azt kérdezte az egyik, a zöld nagykeszkenős leány. Mely kérdésre a másik, a sárga nagykeszkenős azt felelte: — A színházba! Közben katonák jöttek szemközt. A leányok arcát jól megnézték. A zöld nagykendős utának is tekintett. — Az egyik olyan, mint a Kamondi Gyuri — azt mondta. Azután szólt csak a zöld kendős a sárga kendősnek: — Pokolba. Nem a színházba. Bolond, a színházat már rég becsukták. Majd megkérdezte a sárga kendőst: — Hol is szolgálsz? — Hivatalnoknál — felelte a sárga kendős. Hanem ott sok a gyerek, meg nagy a szegénység. Amit eszem is sokallják. Amerikába szívesen mennék. Hívott is már az ángyom. Az édesanyám nem enged. — Én meg — szólt a zöld kendős — én meg zsidónál szolgálok. A zsidó falovat árul, meg gyerekdobot meg kardot. Boltja van. Ennem elegendő. Máma is jóllaktam paradicsomos kábosztával, ludliussal. Déván egy kócos legényfiúk, aki mindég felém kapkod. Az anyja biztatott: üssem meg. Nohát nyakon teremtettem, hogy mind a két tenyerit a sajgó kipire nyomta. A koszos miatt még ott kell hagynom a helyemet is. — Hát te — kérdezték amazok a kacabajkást — hát te mifélénél vagy? — Én — beszélte a kacabajkás — uránál vagyok. Finom urnál. Titkárnál. Gyerek nincs, csak az úr, meg az asszony. feketeszakállas, fiatal az úr, sárga hajú, angyalarcú gyönyörűség az asszony. Négy szoba. Ragyogó, fényes, tiszta. Mikor odavitt a helyszerző, akkor azt mondta: — Itt van a leány, csókolom kezét. A 973 Az Első Soproni Korona-Takarék- és Önegely Ó-Szövetkezetben (Sopron, Várkerület 137. sz.) 1908. január 1-én nyílik meg a VI. évtársulat. Tagok bármikor beléphetnek. Belepesi díj nincsen. Minden tag arra kötelezi magát, hogy öt éven át, hetenként, legalább 1 koronát (egy részjegy) fizet a szövetkezet pénztárába, öt év után visszafizetjük a betéteket és írtjuk a tagok között az egész nyereséget. Mindenik részjegyre 200 korona előleget kaphat a tag Az el külön kamatfizetés nélkül — heti egy koronás befizetéssel téveszthető