Soproni Napló, 1908. január-március (12. évfolyam, 15-75. szám)

1908-01-19 / 15. szám

XII évfolyam. Sopron, 1908. vasárnap, január 19. 15 szám. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Dunántúli Közművelődési Egyesület, Sopron, január 18-én. Dunántúli országrészünk ez előkelő egyesülete újabban vidéken szándékozik tartani évi közgyűléseit. Ezek az ülések a szokottnál nagyobb ünnepiességgel folynának le, mi nemcsak az egyesület ügye iránt keltene érdeklődést, hanem kitüntetésszámba menne azon városokra nézve, melyeket az egyesület hasonló alkalmakkor kiválaszt. Annak az esetnek az ötletéből mondjuk el ezt, hogy az egyesület leg­utóbbi választmányi ülésén Laene Hugó, I. kőszegi kerület országos képviselője, felvetette az eszmét, vájjon nem volna-e helyes, ha az egyesület az idén Sop­ronban tartaná meg évi rendes köz­gyűlését ? A tervet helyesléssel fogadták, mindazáltal nem hoztak határozatot, mert a város meghívására várnak. Azt gondoljuk, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk Szívesen látjuk falaink közt azokat a nagynevű férfiakat, kik ez egyesület élén állva, szívükön viselik ennek az országrésznek a köz­­művelődési érdekeit. Csak előnyünkre válhatik, ha ide jönnek, megismerik és megszeretik városunkat, mely mióta a magyarosodás útjára tért, a nemzeti eszme egyik bástyájává vált a nyugati határon. Szükségünk van nekünk ennek az egyesületnek a pártfogására. Nem anyagi, hanem szellemi erejére, hogy nagy fel­adatainknak megfelelhessünk. Talán az egyesületre sem közömbös, hogy itt új hívőket szerezzen magának. Mert neki is szüksége van minél több tagra, hogy nemes céljai elérésére minél több anyagi eszköz álljon rendelkezésére. Mert e nélkül a legnemesebb szándék is hiábavaló. Az egyesület már eddig is kiter­jesztette tevékenységét vármegyénkre és talán a jövőben fokozottabb mértékben teheti azt. Meg itt van a város is, mely sok tekintetben kaphatna magyarosodási nagy munkájában irányítást az egyesü­lettől. Mindenképen óhajtandó volna tehát, ha az egyesület itt tartaná az idén összejövetelét. Városunknak amúgy is az a nagy hátránya, hogy teljesen kiesik a főforgalmi vonalak irányából, minek következtében alig ismerik őt az or­szágban, a­kik pedig ismerik, azok nem egyszer félreismerik. Mert még mindig a hatvanas és hetvenes évek németnyelvű Sopronja lebeg az emberek szeme előtt. Pedig városunk csak az utóbbi évtized alatt is olyan átalakuláson ment keresztül, mely egyszerűen mesékbe illő. Egyszerre lett belőle magyar város és ez az át­alakulás egész jellegét megváltoztatta. A nemzeti gondolat hódító ereje minden közintézményünket átalakította és a­mi még hátra van, az is meg lesz rövid idő múlva. Ily körülmények közt csak felemelő hatású lehet reánk nézve, ha érdeklő­déssel találkozunk országos nevű férfiak részéről, ha tőlük kapunk új ösztönzést és ha az ő helyeslésük szankcionálja eddigi munkánkat. Várjuk hogy a város megteszi a kezdő lépéseket és mi a tavasz folyamán vendégeinkül üdvözölhetjük a magyar közművelődés apostolait. —6. Parasztlányok. — A „Soproni Napló” eredeti tárcája. — A székesegyház szárnyas ajtaja kitárult. A gyertyafényes, csilláros templomból, a templom ives hajóiból keresztet vetve tó­dult ki a sok nép. Az orgona még zengett, a hívők a ka­rácsonyi éneket még énekelték. Már az égi madarak és erdei vadak őtét imádják és magasztalják. De az éjféli mise már véget ért.­­Három leány jött ki utolsónak a temp­lomból. Hamvas arcú, kicsiny orrú, apró szemű, ringó derekú parasztlányok. Hajadon­­fejt voltak. Mindhármuknak középen vá­lasztva, lesimitva a hajla s a hajfonata koszo­rúba kötve. A fülön ezüst függő. Egyiknek zöld, másiknak sárga pamut nagykendője A harmadikon fekete kacabajka. A kaca­­bajka alul zöld, szoknya fölött a faron, piros kásm­ér kendő két csücske kandikált ki. Mind a hármon kurta, de sok szoknya. Kettő csiz­mában, egy harisnyás, fűzős cipőben. Mind­három imádságos könyvet, összehajtott fe­hér zsebkeszkenőt szorongatott a kötött kez­­tyűs kezében. Enyhe karácsony­ idő volt. Fekete, mint mondani szokás és holdfényes. A hold olyan karikát lyukasztott a kék égen, mint egy óriás ezüst tallér. A­­­árom leánynak kopogott a lépése az aszfalton. Az utcán, mint karácsony éjjel városban szokás, jöttek-mentek az emberek. — Hová menünk? — azt kérdezte az egyik, a zöld nagykeszkenős leány. Mely kérdésre a másik, a sárga nagy­­keszkenős azt felelte: — A színházba! Közben katonák jöttek szemközt. A le­ányok arcát jól megnézték. A zöld nagy­­kendős utának is tekintett. — Az egyik olyan, mint a Kamondi Gyuri — azt mondta. Azután szólt csak a zöld kendős a sárga kendősnek: — Pokolba. Nem a színházba. Bolond, a színházat már rég becsukták. Majd megkérdezte a sárga kendőst: — Hol is szolgálsz? — Hivatalnoknál — felelte a sárga ken­dős. Hanem ott sok a gyerek, meg nagy a szegénység. Amit eszem is sokallják. Ame­rikába szívesen mennék. Hívott is már az ángyom. Az édesanyám nem enged. — Én meg — szólt a zöld kendős — én meg zsidónál szolgálok. A zsidó falovat árul, meg gyerek­dobot meg kardot. Boltja van. Ennem elegendő. Máma is jóllaktam paradicsomos kábosztával, ludliussal. Déván egy kócos legényfiúk, aki mindég felém kap­kod. Az anyja biztatott: üssem meg. Nohát nyakon teremtettem, hogy mind a két te­­nyerit a sajgó kipire nyomta. A koszos miatt még ott kell hagynom a helyemet is. — Hát te — kérdezték amazok a kaca­­bajkást — hát te mifélénél vagy? — Én — beszélte a kacabajkás — urá­nál vagyok. Finom urnál. Titkárnál. Gye­rek nincs, csak az úr, meg az asszony. fe­­keteszakállas, fiatal az úr, sárga hajú, angyal­­arcú gyönyörűség az asszony. Négy szoba. Ragyogó, fényes, tiszta. Mikor odavitt a hely­szerző, akkor azt mondta: — Itt van a leány, csókolom kezét. A 973 Az Első Soproni Korona-Takarék- és Ön­egely Ó-Szövetkezetben (Sopron, Várkerület 137. sz.) 1908. január 1-én nyílik meg a VI. évtársulat. Tagok bármikor beléphetnek. Belepesi díj nincsen. Minden tag arra kötelezi magát, hogy öt éven át, hetenként, legalább 1 koronát (egy részjegy) fizet a szövetkezet pénztárába, öt év után visszafizetjük a betéteket és írtjuk a tagok között az egész nyereséget. Mindenik részjegyre 200 korona elő­leget kaphat a tag Az el­ külön kamatfizetés nélkül — heti egy koronás befizetéssel téveszthető

Next