Soproni Napló, 1909. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)

1909-01-01 / 1. szám

Január 1. vett, s belátva a felszólítás hasznos voltát, pénztárosi állást rendszeresített. Minden­nemű pénzbeszedésnél vagy kifizetésnél a pénztáros, bíró és jegyző együtt van, tehát a kismartoni járásban a községi háztartás ellenőrzése minden kívánalomnak megfelel s mindennemű visszaélés lehetősége úgy­szólván ki van zárva. Azt hiszem, hogy a vármegye többi já­rásaiban is hasonló rend uralkodik, amit az is bizonyít, hogy a községi háztartás ellen irányuló visszaélésekről nem igen lehet hal­lani. Jelen cikkemnek tanulsága tehát az, hogy ne a járási számvevői intézmény fej­lesztésével, hanem a vármegye törvényható­sága által alkotott és kormányhatóságilag jóvá nem hagyott a községek háztartására vonatkozó szabályrendelet intenzióinak életbeléptetésével ellenőrizhetjük hathatósab­ban a községi háztartást és pedig pénztárosi állások és rendes pénztári napok létesítésé­vel, mert a járási számvevő a számadást csak s­z­á­m­s­z­e­r­űl­e­g, érdemileg a községi elöljáróság és községi képviselő testület van hivatva ellenőrizni. Ormosy Károly, Sopron, december 31. A városházban tegnap volt ebben az év­ben az utolsó közgyűlés, a­melyen utoljára jelentek meg a kibukott városatyák. A leg­közelebbi közgyűlésen már az újonnan vá­lasztott bizottsági tagok fognak szerepelni. A közgyűlésen B­a­á­n Endre dr főispán el­nökölt. A napirend előtt Zsombor Géza in­tézett kérdést a polgármesterhez, van-e tudo­mása arról, hogy­­Sopronban az italk­térések megállapított számának áttörésével két új italmérést engedélyeztek. Kérdi, milyen szak­­véleményt adott ebben az ügyben a tanács. T­ö­p­­­e­r Kálmán polgármester kijelenti, hogy nincs a dologról tudomása, a tanács nem adott semmiféle szakvéleményt. Utána jár azonban a dolognak és majd jelentést tesz róla. A miniszteri leiratokat tudomásul vévén, Szabolcs vármegye föliratára tért át a közgyű­lés­­és annak értelmében szintén kéri a tüz­is társul véve, csak beállított ám a parochiára sok kenetteljes »dicsértessék« és még több alázatos kézcsók-felkinálás közben. M. háttal az ajtónak ült foszladozó fe­nekű karosszékében, újságjába temetkezve. Az ismerős hangról, bár hátra se fordult, egyszeriben eszébe jutott a sok év előtti kellemetlen megtréfáltatás. — Hát elgyüttél u­gy­e? — szólt hátra — s midőn a koma, persze csak az ajtókilincs barátságos szomszédságában ma­radva, előadta jövetele okát, nagy elégtétellel mondta ki a sententiát: — Neked nem adom! Részedre nincs búzám. — De gospodine! Ilyen árban búzát soha többé, mig a világ világ lesz, el nem ad! .Megfizetem méretét hét forinttal! — Tebi ne! Neked nem! — volt a ste­reotyp válasz. — Nagy szükségem volna vagy két fu­varra, goszpodine, adok nyolc forintot mé­­retéért! De legyen nyolc­­és fél, Isten neld! A rektor majd hanyatt esett a fényes ajánlat hallatára, M. azonban hajthatatlan maradt és az egész alkui alatt egy pillantásra se méltatta vendégét, ki végtére is bosszúsan távozott. De M.-et is utolérte a Harpagonok gyász­sorsa. A búza ára nem sokára aztán hanyatt-homlok esett a szédületes magasból s mire M. föleszmélt, nem kapott többet mérőjéért három forintnál. ... Nem is hinné az ember, hogy egyet-­­ len csirke ekkora kárt tudjon okozni a bú­zában . . . Dr. Cs. J. Dr. Juris Kapri. — A „Soproni Napló“ eredeti tárcája. — Szép decemberi reggel van. A nagy jég­csapok mint óriási gyémántok ragyognak a hideg napfényben. Dr. Kapri kedvtelenül ül az ebédlő­­asztal előtt s sóvár tekintetet vet az előtte levő kávéskannára, miközben a szemközti ajtóra is szegez egy-egy tekintetet, mintha valakinek a jövetelét várná s türelmetlenül mondja a belépő szobalánynak »küldje már a méltóságos asszonyt« — a méltósá­gos szót keményen megnyomta — mert elhal ez a lörvedék«. Dr. Juris szinte csodálkozni kezdett az erély fölött, melyet üzenete által kifejtett. A szobalány azzal a válasszal nyitott be ismét, hogy csak költse el egyedül a reggelit a nagyságos úr, mert a méltóságos asszonynak temérdek a dolga, nem ér rá reggelizni. Kaprn úr kettőt csavart a fején, egyet­­csavarintott a bajuszán s különös dolgokat mormogott az olyan asszonyról, aki nem ér rá enni a sok dolgától, hogy még a Lipót­­mező is "benne foglaltatott mormog"sóba. Szerencséje, hogy ő méltósága távol volt, mert rögtön válópert indított volna mormo­­gása miatt, mert Dr. Juris urnak még a gon­dolatait is a méltóságos asszony szokta kom­­mandirozni, még pedig korlátlanul, zsarno­kiig. A bil­incsek, illetve vaskar­kák, melye­ket ő méltósága a dr. ur nyelvére húzott, annál inkább összehúzódnak, minél jobban megkísérli azok leverését. Igen jól tudja ezt a dr., azért soha nem is bocsátkozik hosszabb­­ konferenciába ő méltóságával, csupán ily formán ad jelt beszélő gépezetének mozgó­­síthatásáról, mint p. o. ezt a tegnapi este­l­zés alkalmával tévé. Ö mé 11.: Miért nézett ön az imént hol Julisra, hol a kezében levő pecsenyés tálra? Dr. Julis: Éééééééén? Ö m­é 11.: Igen is Ön! Azt hiszi vak­­ vagyok? Bizonyosan azt gondolta, hogy Ju­lis kivihetné s megehetné azt a pár darab sültet, melyet benn hagyni parancsoltam. Dr. Juris: De édes Eufrázia!­ö mélt.: Szót se kérek! Ismerem a gondolatát is. Kompromitálni akart a cseléd előtt, ugy­e? Dr. J­u­r i­s: De édes — — — Ö m é 11.: Elég, szót se többé! Nem szé­­gyenli magát? Vagy talán azt akarja ezáltal jelezni, hogy Ön az úr a háznál? Elég legyen ennyi tájékozásul, a dr. nyelvkarikáinak alkalmazásáról, ki egyetlen egyszer sem kapott még engedélyt az »ész­jog« nem tudom hányadik paragrafusába fog­­­­lalt »önvédelmi jogra«. És mindennek dacára, a világ előtt a ház­­­­nál minden a legsimábban folyt, mert a sze­­­­gény dr. úr a világért sem dicsekedett bé­kességszerető természetével, ő méltósága pe­dig annál kevésbé házsártosságával. A tudor ur’ nagy te’ki nyugalommal lá­tott a kávé töltögetéséhez s örült lelkében, hogy egyszer nyugodtan költhette el reg­gelijét, örömében még arra a rettenetes gon­dolatra is vetemedett, — le se merem írni — hogy rágyújt egy szivarra.­­E gondolat­­ alatt félelmes tekintetet vetett a szemközti SOPRONI NAPLÓ SZÍNHÁZ. Színházi hírek. Újév napján ismét­­ két előadás lesz színházunkban. Dél­után negyedfél órakor leszállított helyárak­­­­kal a Kis szökevény kerül színre első­rendű szereposztásban. Este fél 8 órakor pe­­­­dig ünnepi díszelőadásul Katona József re­mek drámája, a Bánk-bán kerül színre. E darab főbb szerepeit Aranyosiné, Jávor Aranka, Sági Sára, Tompa Kálmán, Földes Dezső, Farmosi Sándor, Nagy Dezső, Ná­­dasy József, Székely Lajos, Sajó Vilmos fog­ják játszani.­­ Legközelebb ismét egy ki­váló operett-újdonságot mutat be színtár­sulatunk. Bemutatóra fog kerülni egy gyö­nyörű zenéjű operett, A szerencsemag­­­a­z, amely Bécsben is­ óriási sikert aratott. Az operettből már lázasan folynak a próbák Nádasy igazgató személyes vezetése mellett. Előreláthatólag a Szerencsemalac lesz az idei színi évad egyik főslágerje. A kiváló operett­­újdonságban a főszerepeket társulatunk leg­jelesebb tagjai fogják játszani. A közönség nagy érdeklődéssel tekinthet e nagyhírű operett bemutatója elé. — Szombaton ke­rül színre A jókedvű paraszt, a­melynek nagy sikerét mi sem bizonyítja a Városi közgyűlés. — Saját tudósítónk­.6­ — biztosító társulatoknak a tűzoltás­­ok segé­lyezése céljából való megadóztatását. B­e­k­k Gusztáv dr főorvos és a tanács­­ javaslatára a járványkórházban tíz héten át ápolt tífuszbetegek gyógykezeléséért és ápo­ I­­ásáért P­o­k­o­r­n­y Róbert tiszt, kér­­or­vosnak és a három irgalmas nővérnek kö­szönetét és egyenként 200 korona jutalom­díjat szavazott meg a közgyűlés. Hering Zsigmond kérdi, miért nem láthatta el a be­tegek gyógykezelését a három kerületi or­vos, miért kellett azt a tiszteletbeli kér­­or­vosnak végeznie, akinek azért most külön díjazást kell adni. T­ö­p­­­e­r polgármester azt feleli, hogy akkor éppen nyár lévén, az or­vosok nagy része sabadságon vét. He­­ring: Meg kellett volna szakítaniok a sza­badságot ilyen járvány idején. T­ö­p­­­e­r pol­­­­gármester: Hiszen nem volt járvány, csak­­ szórványosan fordultak elő tifuszesetek. A Wieden mellett levő híd-utca épí­­­­tési vonalának megalapításánál L­ä­h­n­e Vil­­­­mos azt a kívánságát fejezte ki, hogy kezd­­j­­ék meg már egyszer tárgyalni a város sza­­­­bályozási tervét, hogy ne kelljen minden út­­­­vonal megállapításával külön foglalkozni. Nagyobb vita keletkezett, mikor a Pan­­­­nónia szállóbeli üvegterem padlózatának helyreállításáról volt szó. A tanács ezer koro- i zónát kért erre a célra. Steiner György és Szilvásy Márton kérdik, mi az oka annak, hogy annyira megromlik ott a padló, nem talajvíz vagy gázlecsapódás-e az oka és történik-e gondoskodás arról, hogy az új padlózat ne menjen oly hamarosan tönkre, mert különben kidobott pénz a ráfordított nagy összeg. Wälder főmérnök abban látja a baj okát, hogy ritkán használják a termet, egyszer fűtik, aztán meg hosszú ideig nem. T­ö­p­­­e­r polgármester indítványozza, hogy vegyék le a napirendről ezt a tárgyat és vizs­gál­ják meg, mi okozhatja a padló gyors el­romlását, hogy azután segíthessenek rajta. Wälder főmérnök kijelenti, hogy ez már felesleges, mert a padló készen van. (Nagy derültség.) Zsombor Géza helyteleníti a tanács ama eljárását, hogy mindenről csak utólag értesíti a közgyűlést. Mire való akkor a törvényhatósági bizottság. Indítványozza, hogy ne szavazzák meg a költséget. Töpler polgármester jelenti, hogy ő­­ adta az ügyet­­ a középítési bizottságnak, mely ott volt a helyszínen és szintén szükségesnek látta a padló gyors helyreállítását. Sch­einer Károlyt is rosszalja ezt az eljárást, de mivel a bér­beadónak kötelessége a helyiségeket jókar­ban átadni, meg kellett a padlót csináltatni. Wälder főmérnök azt hitte, hogy a középí­tési bizottság ily sürgős esetekben póló hatja a közgyűlést. Ígéri azonban, hogy miskor ezt nem teszi. A közgyűlés végre megsza­vazta az új padlózat költségét. A honvédlaktanyában leégett istálló te­tőzetének újjáépítése körül 700 korona túlki­­adás merült fel, melyet megszavazott a köz­gyűlés, de kételyei merültek fel, hogy nem a biztosító társaságnak kellene-e ezt a költ­­­­séget is megfizetni. Szilvásy Márton in­dítványára elhatározta tehát a közgyűlés,­­ hogy a városi épületek biztosításáról szóló­­ szerződéseket kiadja a jogügyi bizottság­nak, hogy vizsgálja meg, nem hiányosak-e azok. A közigazgatási bizottságba és az ír­­noki állásokra történt választások után, a­melyekről már tegnap megemlékeztünk, még néhány apróbb ügyet intézett el a közgyűlés.

Next