Soproni Napló, 1909. július-szeptember (13. évfolyam, 146-222. szám)

1909-07-01 / 146. szám

XIII. évfolyam. Sopron, 19­­46. (1590.) szám. BÓNI POLITIKAI NAPILAP. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17196. Felelős szerkesztő: RÁ­BEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 202.­­ Kiadóhivatal 19. sz. TEA coonac és likőrökkel dúsan ERRETH felszerelt raktárát ajánlja drogériája a „ JANOS -' SOPRON, -­­kottához" Várksrétej 59. szám. A vég. Sopron, június 30. A hivatalos lap ugyan még nem közölte a Wekerle-kormány végleges elbocsátását, de azért ennek a kormány­nak és vele a koalíciónak sorsa már eldőlt. A vergődő nagybeteg meghalt. Hosszas agonizálás után múlt ki és elmondhatjuk, hogy ez a halál nem tragikus, hanem mint a tisztító tűz, csak elnyugvást kelthet. A koalíció nem volt életképes és mint ilyennek, el kellett pusztulnia. Ez volt a dolgok természetes rendje. Sajnálkozni nem lehet rajta, hogy ez bekövetkezett, éppen úgy, amint nem lehet szánakozni a testi fogyatkozásokban szenvedő beteg halála felett. Ami most fog következni, az már egy tisztultabb légkörben történik, egy őszintébb keretben és reméljük, alkotmányos követelményeknek megfelelő módon. És ezt szomjúhozza ma mindenki, mert amíg ez be nem következik, az ország nyugalma nem állhat helyre. A nemzet és a király érdeke egyaránt konszolidált állapotokat követel. A koalíció felbomlása tehát, akár­hogy fordul is a dolog, csak egészsé­ges állapotokat teremthet. A koalíció, a maga heterogén összeállításában nem kellett senkinek. Nem kellett a függet­lenségi pártnak, amely mint parlamenti többség mindig azt mondotta, hogy az alkotmány- és néppárt volt az, amely kerékkötője elvei és tervei érvényesí­tésének. A hatvanheteseknek sem kellett a koalíció. Mutatja ezt az a körülmény, hogy a 67-es párt nagy zöme, a nagy értelmiség, amely a régi szabadelvű­­pártot képezte, teljesen félrevonult. Nem kért részt az aktív politikából. A jövő perspektíva egy irányban bizonyos és már nem kétséges. Wekerle megy és még csak az az elégtéte sem lesz meg, hogy görögtűz mellett távoz­zék. A korona részéről nagyfokú bizal­matlanság jutott neki részül, mikor az ő megkerülésével Lukácsot bízta meg a király, hogy a parlamenti többség veze­tésével tárgyaljon. Ilyen mellőzés aktív miniszterelnököt az utóbbi évtizedekben nem ért még soha. Ennek fő okát a be­avatottak abban látják, hogy a király kijelentése szerint Wekerle nem volt őszinte politikus és mint ilyen meg­érdemli azt a bántó mellőzést, amelyben részesült. A király neki tulajdonítja azt, hogy a koalíció a paktumban vállalt kötelezettségének, a választói reform megalkotását illetőleg, nem tett eleget, pedig ennek valóban nem ő volt az oka. A legnagyobb bizonytalansággal tekint az ország a jövő elé. Az a kí­vánatos, hogy a megoldás alkotmányos legyen. Ezidőszerint a függetlenségi párt­ban többsége, ás a parlamentariz­­mus követelményei is azt írják elő, hogy a kormányt neki kell átvennie. A kor­mányt vállaló függetlenségi pártnak kell a kivezető utat megtalálni és egy olyan programot alkotni, amely az ország eminens érdekeit szem előtt tartva, össze tudja ezt egyeztetni a korona állás­pontjával. Alig hisszük, hogy a korona egy olyan kísérletre gondolna, amely alkotmányellenes, mert erre egyrészt a múltak tapasztalatai folytán embereket se kapna, másrészt a kibontakozást ilyen módon megoldani nem lehetne. E pillanatban teljes bizonytalanság uralkodik arra, hogy a szabadelvű párt tisztogatja-e meg azt a levegőt, amelyet a koalíció fertőzött meg. Erre hiába gondol bárki is, ezt a szabadelvű párt vezetői, Tisza és többen ismételten ki­jelentették. Tehát mindaz, ami a szabad­elvű párt hangoztatásával történik, nem egyéb, mint humbug. Emlékezetes még Tiszának a királynál tett propozíciója, amelyben azt­ javasolta a felségnek, ha alkotmányosan akarja a válságot meg­oldani , függetlenségi kormányt nevezzen ki. És ez mondották a többi nem füg­getlenségi politikusok is, akiknek kikérte a király a véleményét. Ezt az igazságot eltüntetni nem lehet. A király döntése elé tekint az or­szág most a legnagyobb várakozással és remélve várja, hogy a Burgban alá­írják oly minisztériumnak a kinevezését, amely az országot kivezesse a fenyegető khaoszból. Tűzoltók napja. Közgyűlés és zászlószí­nelés. Fényes ünnepség színter­e volt tegnap Szil községe. A szili önkéntes tű­zoltó-tes­tület 25 éves jubileuma alkalmából ott tar­totta a vármegyei tűzoltó-szövetség közgyű­lését, mely után felavatták a testület szép új zászlaját. A szövetségi közgyűlésre Szilbe ér­keztek Rösch Frigyes szövetségi elnök, Br­a­s­c­hbe­c­k Vilmos főszolgabíró, szöv. al­­elnök, Szabó Gyula várm. tűzrendészet fel­ügyelő, Panuska József pénztáros, ifj. Deszkásy Boldizsár dr szöv. titkár és a járási tűzrendészeti felügyelők közül Démy Sándor, Békeffy József, Guzmits Gusz­táv, Lovranits György és Borsits Sándor. A vendégek nagy része már hétfőn dél­után megérkezett, mert akkor tartotta a szö­vetség választmányi ülését. A rábatamási vasúti állomáson Des­its József szili pa­rancsnok és a tamási parancsnokság fogadta a szövetség választmányának .tagjait kiket a falu végén felállított diadalkapunál Sz . köz­ség elöljárósága nevében ifj. Tóth István jegyző üdvözölt A vendégek nevében S­z­a­bó Gyula felügyelő válaszolt a községi jegyző szép üdvözlő szavaira. Délután hat órakor volt a községházán a szövetség választmá­nyi ülése, melyen megvizsgálták a számadá­sokat és előkészítették a közgyűlést. A vá­lasztmányi ülésen jelen volt Hőgyészy Béla dr főszolgabíró is. Este Desits József pa­rancsnok vendégszerető házánál gyűltek össze a vendégek, kiket a kedves háziasz­­szony gazdag lakomában részesített. Péter-Pál napjának reggelén zene és ta­racklövések ébresztették fel a község népét, mely már korán talpon volt, hogy tanúja legyen a ritkán látott tűzoltói ünnepségnek. Reggel nyolc órakor érkeztek meg a testületi küldöttségek, kik a falu végén sorakoztak és a szili tűzoltókkal együtt díszmenetben vo­nultak fel a nagyvendéglő előtt levő ünnepi térre, ahol Desits József testületi parancs­nok üdvözölte a vendégeket, kiknek nevé­ben Szabó Gyula válaszolt. Kilenc órakor volt a községházán a vár­megyei tűzoltó-szövetség közgyűlése, melyet Rösch Frigyes elnök nyitott meg és Bl­a­­scheck Vilmos alelnök vezetett tovább. A közgyűlésen a következő testületek voltak képviselve: Vitnyéd, Szil, Vágh, Beled, Páli, Szany, Vadosfa, Röjtök, Rábasebes, Potyond, Egyed, Rábakeczöl, Zsebeháza, Kistata, Fer­­tőszentmiklós, Jobaháza, Mihályi, Veszkény, Rábatamási, Kapuvár, Kisfalud, Csorna, Sop­ron, Kismarton, Farád, Rétfalu, Lövő, Bük, Fertőmeggyes, Rábacsanak, Sopronnémeti, Magyarkeresztúr, Rábapordány, összesen 210 taggal. A közgyűlés elé terjesztett jelentés-

Next