Soproni Napló, 1909. október-december (13. évfolyam, 223-298. szám)

1909-10-01 / 223. szám

XIII. évfolyam. Coprosi, 1809. péntek, október I. 223. (1667.) szám. rí ✓­­?* Soproni Napló POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Egy ívre 20 K, tálévra 10 K, negyedévre 5­0. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. RÁ­BEL LÁSZLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 203. — Kiadóhivatal 19. sz. Állandósított válság. Sopron, szeptember 30. A kormányozható léghajó problé­máját szerencsésen megoldották és vi­dáman zónáznak a levegőtengerben. Az északi sarkot felfedezték, sőt már össze is vesztek rajta. Csak csupán az úgy­nevezett és közismert kibontakozás meg­oldatlan még és vár a szerencsés fel­fedezőre. Keresik, erősen keresik a kibonta­kozást, de akárhogy keresik, nem találják. A kérdés az, hogy miért nem ta­lálják meg? Azért-e, mert nehéz meg­találni, vagy azért, mert rosszul ke­resik ? Azt hiszem azért, mert rosszul keresik. Nagyon rosszul. Olyan rosszul, hogy jobb lenne, ha sehogyan se ke­resnék. Mert így, ahogy ma a keresés megy, nem a kibontakozás megoldásá­hoz, hanem sehova se érnek. Az egyik nagy kereső a 67 tájé­káról indul ki és a 48-as partokon akar MIOMOBaHr.. .L­­ .jbt: i - .' — '■ *»■ ■ r 1 :iw­ i i kikötni, a másik viszont a 48-as ber­kekből indul és a 67-es vidékek felé halad. Közel a célhoz veszik csak észre, hogy a 48-asoknak nem kell a 67-es utas és viszont a 67-esek idegenkednek a 48-as jövevényektől, így aztán kisül, hogy hiába volt az egész­­utazás a kibontakozás körül, és mindenik mehet szépen vissza oda, ahonnan elindult és marad a . . . válság! Mert az van, volt és lesz. Egyszer úgy, hogy a kormány még nem mondott le, hanem le fog mondani, másszor úgy, hogy már lemondott, de még nem men­tették fel; vagy úgy, hogy felmentették és újra kinevezték, de csak átmenetileg három hónapra, amikor újra le kell mondani; vagy pedig úgy, hogy lemon­dott, de nem eresztik, szóval változó formában marad a lényeg: az állandó­sított válság. Ez pedig olyan roppant károkat okoz, olyan bénítólag hat mindenre, úgy megakaszt mindent, hogy hízvást fölér a legrosszabb kibontakozással is. Egész nyáron át úgy tudtuk és úgy tudta mindenki, hogy szeptember 28-ig meg lesz a kibontakozás, meg lesz a döntés és vagy jobbra, vagy balra, de tudni fogjuk, hogy hol tartunk. Nos, elmúlt a szeptember 28-ika és­­ kevesebbet tudunk, mint eddig tudtunk. A szeptember 28-át elfoglalta az október 5 ! De egészen bizonyos, hogy éppen úgy, mint júliustól szeptemberig nem tudták megtalálni a kibontakozást, éppen úgy nem fogják megtalálni szeptember 28-tól október 5-ig. Az az út, amelyen haladnak, nem a kibontakozáshoz, hanem az elposvá­­nyosításhoz vezet. És ez a legveszedelmesebb, legká­rosabb, legkevésbbé elviselhető, mert a válságot, illetve a bizonytalanságot állan­dósítja. Egyébként maguk az intéző körök érzik, hogy a közönség a folytonos el­napolások, kitolások, tárgyalások folytán türelmetlen és végre határozott, elszánt, döntő fellépést vár. Erre mutat az a Vacsora után. Irta: Köttevényi Nagy Olivérné. (Vége.) F­e­l­e­s­é­g (indulatosan): Gondolhattam volna mindjárt, hogy így vagyunk. Hát ezért nem kellek én is ott, mert a férj uram mu­latni akar, mulatni és az asszony az útjában van. Ennyire jutottunk, ez az a boldogság, amelyet három év előtt ígért nekem ? Ezt ér­demeltem én magától, hogy most itthon hagy­va, kénye-kedve szerint ionizálhasson min­denféle hölgyecskéknek ? (Sírva): Már nem szeret engem, tudom, hogy nem szeret, ne is tagadja. Férj: Idegességedben már azt sem tu­dod, mit beszélsz, legjobb, ha magadra hagy­lak. Feküdj le, ez lesz a legokosabb. Feleség: Ugy­e szeretne tőlem meg­menekülni. De nem engedem, azért sem en­gedett, itthon fog maradni. Férj (haraggal): Dóra, már elég le­gyen ! Feleség: Nem! Azt hiszed, engem olyan könnyen el lehet hallgattatni ? Ohé, ak­kor nagyon csalódok Ha eddig elég türel­­­­mes voltam is, de ezentúl nem leszek. El­néztem minden hibádat.. . Férj (közbeszól): Én is a tieidet. Feleség (indulatosabban): Eltűrtem lumpolásaidat szó nélkül. Vagy azt gondolod, nem tudtam róluk? Vannak még önzetlen jó­barátok a világon, ilyen a Miki is, akik a szegény asszonyoknak hűségesen beszámol­nak, a férj kikapásairól. Férj (csodálkozva): És te azt kész­pénznek vetted, amit Miki csupa heccből ösz­­szefecsegett? Na, okosabbnak hittelek. Feleség: Az mind igaz, hiába gúnyo­lódsz. Miki az én legjobb barátom, őszinte igaz barátom!... És ha meggondolom, hogy ez az ember szerelmes volt belém? Meg is kérte a kezemet. Ah, milyen ideális férj lett volna belőle!... Férj: És ideálisan elkártyázta volna a jövedelmét és a hozományodat is. Feleség: Csak simfelje, ez méltó magához. Azért ő mégis jó barátom és el­mondta nekem a maga összes dolgait__ Hiába nevet, ne akarja tréfával elütni. Vagy azt hiszi, nem tudom, hogy a múltkor, mi­kor négy órakor jött haza, az egész társaságot megpezsgőztette, még a kaszinnő is kapott. Férj: Hát jókedvem kerekedett. A ka­­szinnőnek éppen Miki vitte a pezsgőt és nem én__ Feleség: Ez egyre megy... Azután a többi. Az éjjeli kártyázások, a primadon­nának küldött csokor... Férj (közbeszól): Azt tizen küldtük, nem én magam. Feleség: Az mindegy!... Azután az orfeumba járás és a többi... és a többi... Mindent tudok. Férj: Ha mindent tudsz, akkor jól van, teljesen meg vagyok nyugodva. (Menni ké­szül.) Na­pá! Feleség: Aha, meg akar szökni! Férj (bosszúsan): Csak nem is hall­gatom tovább ezt a sok badarságot. Feleség: Badarságnak nevezi azt, a­miért fél éveken át sírtam. És most meg akar szökni... De vigyázzon magára, majd bosszút állok, visszaadom a kölcsönt. Férj (flegmával): Azt nem fogod tenni. Feleség (lábával dobbant): Igenis, BÜKKFASZÉN szivógázmotorok üzeméhez, gyári üzemekhez, vala­kapható vagyonrakományonként valamint kisebb meny­­nyiségekben is. KREMZIR MIKSA, BARCS faszéntermelő cégnél.

Next