Soproni Napló, 1910. január-március (14. évfolyam, 1-74. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1. (1743.) szám. XIV. évfolyam. szombat, január 1. Egy évre 20 K. istérre Ist . negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. Felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ. Szerkesztőségi és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. POLITIKAI NAPILAP. Újévkor, Sopron, december 31. Az utóbbi években gyakran volt válságos az idő egy újév táján. Az exlex állapot is egészen megszokott dolog, hiszen minduntalan van benne részünk. Az idén azonban nagyobb a bizonytalanság, mint eddig bármikor. Csak az az egy egészen bizonyos, hogy nincs többé emberi hatalom, amely a törvényen kívüli állapotot újévre elhárítja tőlünk. Ebben a pillanatban nemcsak a költségvetése nincs az országnak, de nincs felelős kormánya sem és még igen bizonytalan, hogy mikor lesz ilyenben részünk. Nagyobb bizonytalanság közepette soha nem léptük át az újév küszöbét, mint az idén. Az a kalandos vállalkozás, amet Lukács László kísérlett meg ' túrijával, hajótörést szen’ '-•’tán, így is csodailyen megbízást adhatott Lukács Lászlónak. Azt mindenki tudta, csak a naiv Justh Gyula nem hitte el, hogy a király a mostani viszonyok között nem hajlandó belejegyezni a közös bank szétválasztásába. Közös bank mellett pedig Justhék nem vállalkozhattak, mert annyira hozzákötötték magukat a bank szétválasztásához, hogy valósággal politikai becstelenség lett volna, ha ettől a feltételtől eltekintenek. így tehát Justh Gyula is- !mét szegényebb lett egy reménységgel, melyet látszólag Lukács László táp- ' láit benne. De vájjon nem tudta-e Lukács László a király szándékát ? Ha pedig tudta, micsoda ^'-^i * iii * ismeretlenség kellett hozzá, hogy reményeket keltsen egy pártban, amelyben egyébként is túlságosan sok a maga hitt, elbizakodott politikus. Vagy csakugyan az volt a szándéka, hogy kompromitálja őket? Hát ez valóban sikerült is neki. De minket nem a Justh-párt miniszteri és államtitkár-jelöltjeinek a sorsa érdekel. Hogy ők nevetségesekké váltak hatalmi hóbortjukban, az nekünk nem vigasztalás. Hogy előre megosztoztak Krisztus köntösén is, az lehet komikus dolog, de az ország szomorú helyzetén mit sem változtat. Az a kérdés, hogy mi lesz most, hogy a király sem a többséggel, sem a kisebbséggel nem boldogult ? A bécsi újságok az mondják, hogy most Khuen-Héderváry következik. Igen, de milyen minőségben? Azt mi soha nem fogjuk elhinni, hogy Khuen- Héderváry egy törvénytelen kísérlethez adja oda magát segítő társul. Sokkal jobban ismerjük alkotmányos érzületét és magyar lelkét, hogysem ilyesmit szóvolna róla fetételeznünk. Maga a király is kijelenteri.. uTM..+„iter „ alatt, hogy alkotmányos megoldást akar. Mi következik ebből? Hogy vissza kell térnie a mai kormányhoz és azzal felvennie az egyezkedés elejtett fonalát. Nincs más megoldás, még új választások árán sem, mert ezeket az uj vbőt. Pedig nemsokára a gyémánt jubileumát isülhetné meg. Nincs is szüksége rá, mindennap jubileumot ül a szegények szívében. Hogy soraimat a Soproni Jótény Nőegyletnek szentelem, ezt azonból teszem, hogy kissé félrelebbentsem 'vánosság előtt azt a kárpitot, mely az ’es működését a világ elől eltar pillanatra betekintést eülső életébe, mely a rómos láncolatából áll. -Már csak egy szememnak, te-Ők viselik gondját az irgalmasság kincses-zsákjának, melyből jóságos kézzel osztják a segítséget a gyámolításra szoruló nyomorultaknak. Ámde hogy ez a kincseszsák mindig telve legyen, erről az egylet közkatonái, Sopron jószívű közönsége gondoskodik. A közönség teszi lehetővé, hogy soha ki ne apad: jön a jótékonyság forrása, hanem üdítő csepp- - jei felfrissítsék a nyomor sivatagjában fáradtan összeroskadót. És mily szívesen teszi rá, ~ a közönség! Mikor először vettem kezembe az irgalmasság' gyüjtő-aproph^+ -----