Soproni Napló, 1910. január-március (14. évfolyam, 1-74. szám)
1910-01-01 / 1. szám
Január 1. napra elítélve volt, avagy oly súlyos bűncselekményt követett el, mely egy hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetéssel volna büntetendő, mert a dorgálás által a törvény a fogékonyabb és romlatlanabb lelkű emberek botlását, könnyelműségét és tévelygését ily erkölcsi úton akarja javítani. Másik intézkedése a bíróságnak a próbára bocsátás, mely a törvény 21. §-a szerint abban áll, hogy a bíróság a fiatalkorút ítélethozatal nélkül egy évi próbaidőre szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett, feltételesen szabadlábon hagyja. Ez azon intézkedés, ahol a patronázs egyesület nemes feladata és tevékenysége érvényesül. Ily intézkedés esetén a fiatalkorú, a patronázs egyesület által megbízott pártfogó oltalmába bizatik, kinek feladata a fiatalkorú felett a megfelelő felügyeletet gyakorolni és annak vagy megbízható egyénnél vagy szükség esetén állami gyermekmenház vagy jótékony egyesület szeretetházába való elhelyeztetéséről gondoskodni, őt tanáccsal, útbaigazítással ellátni, esetleg az árvaszék útján a szülői hatalom felfüggesztését vagy megszüntetését kieszközölni. Kötelessége a pártfogónak pártfogolkat többször felkeresni, magaviseletére, foglalkozására ügyelni. Ha a jrókára bocsátott fiatalkorú erkölcstelen, csavargó életmódot folytatna avagy züllésnek indulna, a bíróság a pártfogó ebbeli jelentésére vagy javító nevelésre vagy fogházbüntetésre ítéli, ha pedig a próbára bocsátott a próbaidő alatt kifogástalan magaviseletet tanúsít, ellene a továbbieljárás megszüntettetik. Harmadik intézkedés a fiatalkorú bűntettes ellen a javító nevelés, mely legalább egy évig tart s állami avagy az igazságügyminiszter által arra alkalmasnak talált más intézetben hajtatik végre. Ily egyénre is terjedjen ki a jótékony egyesület magasztos munkája. A pártfogó keresse fel pártfogoltját vagy személyesen vagy levélileg, vigasztalja és biztassa, tájékozódjék jövő terveiről és hasson oda, hogy információja alapján a patronázs egyesület a fiatalkorúnak szabadulása után, a megtanult munka folytatása végett, megfelelő alkalmazást szerezzen, őt a szükséges munkaeszközökkel s tisztességes öltözettel ellássa, hogy így a törvény intenciója érvényesüljön és az a fiatalkorú megtévedt ember immár az emberiség derék és hasznos tagjává legyen. Kanyaró után a legkomolyabb betegségeknek biztosan elejét veszi a SCOTT-féle EMULSIÓ. Az egészség gyors visszaszerzése meglepi mindazokat, akik először tesznek kísérletet a SCOTT-féle EMMULSIÓ-val. A SCOTT-féle Emulsió csakis annak köszönheti nagy hírnevét, hogy összes alkatrészeiben fenntartja legnagyobb fokú tisztaságát. Nagyon megfelelő az elkényeztetett ínynek és a meggyengült emésztésnek. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fill. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsió vásárásánál a SCOTT- féle módszer véd- r éjfét — a halászt - kérjük figyelembe venni. SOPRONI NAPLÓ Maholnap megöregszünk. Fut az idő, siet az élet, Ma felkelünk, holnap lefekszünk, És holnapután megöregszünk. Hol vannak már a lomha percek? A lassú órák, hosszú évek, S örökre szóló esküvések? Két nagy malomkő lassan megőröl. Ez volt üdvöm, ez lesz halálom. Két nagy malomkő: hit, meg álom ... Egy percre csak, hogy visszanéztem, S máris egy évem semmivé lett. Fut az idő, siet az élet! Melyek eddig utam jelölték, A csillagok, az álom égen, Úgy elfogynak, mint büszkeségem... Tegnap még hittünk s elaludtunk, Ma felkelünk, holnap lefekszünk, És holnapután megöregszünk . . . Szávay Zoltán: Múzeumunkról. Sopron, december 31. Örömmel adjuk a közönség tudomására, hogy a múzeumunknak SZóját adományok mindinkább szaporodnak, különösen azok, amelyek helyi nagyjainkat lesznek hivatva megörökíteni. Első helyen említjük a hírneves zeneszerző, Goldmark Károly, ajándékát. Sajátkezűng írt nagyobb szerzeménye az, a „113. zsoltár, op. 40.” A zeneköltemény 1892 szeptember 10-én kelt s először Bécsben, a zenebarátok körében került előadásra. Az értékes ajándékhoz a zeneköltő legújabb arcképét csatolta. Poszvék Sándor igazgató Haubner Mátyás nagynevű ev. püspök és 48-as vértanunk több emléktárgyát ígérte meg, a többi között azt a faevőeszközt, amelyet mint kufsteini fogoly használni szokott. Altdörfer Győző karmester édesatyjától, Altdörfer Keresztélytől, a soproni zeneélet kiváló jelesétől ígér emléktárgyakat. Fend Károly ny. postafőpénztáros és neje igen kedves tárgyakat ajándékoztak a múzeumnak, amelyek a hírneves, soproni származású énekművésznőre, Liebhardt Lujzára vonatkoznak. Megkaptuk a művésznő miniatűr arcképét (Heim), három fényképét, két érdekes színlapot. Két költeményt, rózsaszínű selyemszalagot s a művésznő életrajzi kézirattöredékét. A gyűjtemény kiegészítésére Ziegler A.követőmester egy Liebhardtféle krinolinos fényképet ajándékozott. Egy másik helyi származású színművésznő, Schuh Klementina Gebhardt József nyug.polgármester nagy hálára kötelező szíves közbenjárására szintén ígért emléktárgyakat, amelyek művészi pályájára vonatkoznak. A hírneves botanikus, Kalchbrenner Károlytól a tudós unokája, Kalchbrenner Hugó dr. szepesolaszi ügyvéd több érdekes tárgyat ígért. A Benedek-gyűjteményhez Hajdú Lajos Kotorból még egy fényképet adott. Strele Rikárdkormánytanácsos Salzburgból emléklapot küldött, amely a soproni származású és nem régen elhunyt Puntigam Károly őrnagyra vonatkozik. A soproni származású Raid Sándor, brassói főreáliskolai rajztanár igen szép vízfestésű képet küldött be, amely egy brassói külvárosi házközt ábrázol. Kitűnő perspektívája szorgalmas és mégis bravúros, kitűnő színhatású kép. A bakonyi csárda. Csendes ez a csárda, nincsen hangja. Csak aki legyint, szél sóhajjá. Düledez az oldal, bomlik a teteje. Belemúl a csendbe, nyugalomba. Szomorú üresség, nincsen népe. Kopott, széllel béllelt múltak képe. Mind aki ma látja, szánva eltűnődik: Hogy is kezik ez a rémmesékbel Messzi már az útja szekereknek, Vásárosok arrébb, dombon mennek. Látszik a kutágas, mint az akasztófa, Meredez a mustbol intőn jelnek. De ha ki bolondja fának, tájnak, Poéta meg piktor arra járnak, Él a vakolatja, simul a redője, Meseszava zendül bus csárdának. Ha úgy nyári esten álmodozva, Repkednek a képek lázas agyba, Hahogy ottan lep meg éjfélárom: beledez az élet abba a régi lakba. Bakony-erdő fái súgnak, búgnak; Felhők mögé bú a fénye holdnak, Éji nyugovásból félő élet ébred: Rémlik ahány ablak, megcsillannak. Odabe a bőgő cimbalommal, Hegedüsző támad vigalommal; Rekedt kurjantások össze-vissza-vesszve; Sarkantyú megzörren sebbel-lábbal. Izcét százzal ontja régi söntés; Az üveg csörejje, zirgés-zörgés . . . Asszonyi visongás... lángja lidérctáncnak... Közbe valahonnan rémes hörgés! Pokoli röhejbe belenyomva Morajlik a nóta zord akardja: Siralomház gondja ... a temető árka • • Mind a veszett lelkek vészes jajja. Kívül a sötétben árnyak tűnnek A valaha voltak kelnek, jön^A lehunyt szemekhez siri suhnással Le-lecsap a szárnya denevrae^De mozdul az erdő hü- hajnallal, Élet nesze támad ah*30 hallkal. Ébredez az alvó, «vesznek a holtak. Fülemile zeng a*» busong dallal. 3 Barvitzius János Handler Nándor soproni volt műépítész mellszobrát ajándékozta a múzeumnak, a jó emlékű művész fia pedig több művészi munkáját ígérte számunkra. Jaeger Amália és Ida kisasszonyok az „Aranykacsa” vendéglő szép, 1815. évi cégérét s a rákosi halászok cégjelvényét ajándékozták. Ilyen ajándékok különösen lelki örömünkre szolgálnak és nagyon kérjük az ilyenek tulajdonosait, hogy azokat múzeumunk részére megmentsék. A kultúrpalota vételára törlesztésére Poszvék Sándor igazgató s a Spitzer Mór és fia cég 100—100, Zettl Gusztáv és Deutsch Miksa 50—50 koronát áldoztak. Az összes bőkezű ajándékokért a múzeum vezetősége forró köszönetet mond és kéri érdemes és lelkes közönségünk további hathatós támogatását. Bünker Rajmund, Kügler Alajos, tb. inuzeumőr. inuzenmőr.