Soproni Napló, 1910. január-március (14. évfolyam, 1-74. szám)

1910-01-01 / 1. szám

Január 1. napra elítélve volt, avagy oly súlyos bűncse­lekményt követett el, mely egy hónapot meg­haladó szabadságvesztés büntetéssel volna büntetendő, mert a dorgálás által a törvény a fogékonyabb és romlatlanabb lelkű em­berek botlását, könnyelműségét és tévelygé­sét ily erkölcsi úton akarja javítani. Másik intézkedése a bíróságnak a pró­bára bocsátás, mely a törvény 21. §-a szerint abban áll, hogy a bíróság a fiatalkorút íté­lethozatal nélkül egy évi próbaidőre szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett, fel­tételesen szabadlábon hagyja. Ez azon in­tézkedés, ahol a patronázs egyesület nemes feladata és tevékenysége érvényesül. Ily in­tézkedés esetén a fiatalkorú, a patronázs egyesület által megbízott pártfogó oltalmába bizatik, kinek feladata a fiatalkorú felett a megfelelő felügyeletet gyakorolni és annak vagy megbízható egyénnél vagy szükség ese­tén állami gyermekmenház vagy jótékony egyesület szeretetházába való elhelyeztetésé­­ről gondoskodni, őt tanáccsal, útbaigazítás­sal ellátni, esetleg az árvaszék útján a szü­lői hatalom felfüggesztését vagy megszünte­tését kieszközölni. Kötelessége a pártfogó­nak pártfogolkat többször felkeresni, maga­viseletére, foglalkozására ügyelni. Ha a j­ró­­kára bocsátott fiatalkorú erkölcstelen, csavar­gó életmódot folytatna avagy züllésnek in­dulna, a bíróság a pártfogó ebbeli jelenté­sére vagy javító nev­elésre va­gy fogházbün­tetésre ítéli, ha pedig a próbára bocsátott a próbaidő alatt kifogástalan magaviseletet tanúsít, ellene a további­­eljárás megszün­­tettetik. Harmadik intézkedés a fiatalkorú bűn­tettes ellen a javító nevelés, mely legalább egy évig tart s állami avagy az igazságügymi­niszter által arra alkalmasnak talált más in­tézetben hajtatik végre. Ily egyénre is ter­jedjen ki a jótékony egyesület magasztos munkája. A pártfogó keresse fel pártfogoltját vagy személyesen vagy levélileg, vigasztalja és biztassa, tájékozódjék jövő terveiről és hasson oda, hogy információja alapján a patronázs egyesület a fiatalkorúnak szaba­dulása után, a megtanult munka folytatása végett, megfelelő alkalmazást szerezzen, őt a szükséges munkaeszközökkel s tisztessé­ges öltözettel ellássa, hogy így a törvény in­tenciója érvényesüljön és az a fiatalkorú meg­tévedt ember immár az emberiség derék és hasznos tagjává legyen. Kanyaró után a legkomolyabb betegségeknek biztosan ele­jét veszi a SCOTT-féle EMULSIÓ. Az egész­ség gyors visszaszerzése meglepi mindazo­kat, a­kik először tesznek kísérletet a SCOTT-féle EMMULSIÓ-val. A SCOTT-féle Emulsió csakis annak köszönheti nagy hírnevét, hogy összes alkatrészeiben fenn­tartja legnagyobb fokú tisztaságát. Nagyon megfelelő az elké­nyeztetett ínynek és a meggyen­gült emésztésnek. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fill. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsió vásár­­ásánál a SCOTT- féle módszer véd- r éjfét — a ha­­lászt - kérjük figyelembe venni. SOPRONI NAPLÓ Maholnap megöregszünk. Fut az idő, siet az élet, Ma felkelünk, holnap lefekszünk, És holnapután megöregszünk. Hol vannak már a lomha percek? A lassú órák, hosszú évek, S örökre szóló esküvések? Két nagy malomkő lassan megőröl. Ez volt üdvöm, ez lesz halálom. Két nagy malomkő: hit, meg álom ... Egy percre csak, hogy visszanéztem, S máris egy évem semmivé lett. Fut az idő, siet az élet! Melyek eddig utam jelölték, A csillagok, az álom­ égen, Úgy elfogynak, mint büszkeségem... Tegnap még hittünk s elaludtunk, Ma felkelünk, holnap lefekszünk, És holnapután megöregszünk . . . Szávay Zoltán: Múzeumunkról. Sopron, december 31. Örömmel adjuk a közönség tudomására, hogy a múzeumunknak SZójá­t adományok mindinkább szaporodnak, különösen azok, amelyek helyi nagyjainkat lesznek hivatva megörökíteni. Első helyen említjük a hírneves ze­neszerző, Goldmark Károly, ajándékát. Sa­játkezűn­g írt nagyobb szerzeménye az, a „113. zsoltár, op. 40.” A zeneköltemény 1892 szeptember 10-én kelt s először Bécsben, a zenebarátok körében került előadásra. Az ér­tékes ajándékhoz a zeneköltő legújabb arc­képét csatolta. Poszvék Sándor igazgató Haubner Má­tyás nagynevű ev. püspök és 48-as vérta­nunk több emléktárgyát ígérte meg, a többi között azt a faevőeszközt, amelyet mint kuf­­steini fogoly használni szokott. Altdörfer Győző karmester édes­aty­jától, Altdörfer Keresztélytől, a soproni zene­élet kiváló jelesétől ígér emléktárgyakat. Fend Károly ny. postafőpénztáros és neje igen kedves tárgyakat ajándékoztak a múzeumnak, amelyek a hírneves, soproni származású énekművésznőre, Liebhardt Luj­zára vonatkoznak. Megkaptuk a művésznő miniatűr arcképét (Heim), három fényképét, két érdekes színlapot. Két költeményt, rózsa­színű selyemszalagot s a művésznő életrajzi kézirattöredékét. A gyűjtemény kiegészítésé­re Ziegler A.­­követőmester egy Liebhardt­­féle krinolinos fényképet ajándékozott.­­ Egy másik helyi származású színművész­nő, Schuh Klementina Gebhardt József nyug.­polgármester nagy hálára kötelező szíves köz­benjárására szintén ígért emléktárgyakat, a­melyek művészi pályájára vonatkoznak. A hírneves botanikus, Kalchbrenner Ká­­rolytól a tudós unokája, Kalchbrenner Hugó dr. szepesolaszi ügyvéd több érdekes tárgyat ígért. A Benedek-gyűjteményhez Hajdú Lajos Kotorból még egy fényképet adott. Strele Rikárd­­kormánytanácsos Salz­burgból emléklapot küldött, amely a sop­roni származású és nem régen elhunyt Pun­­tigam Károly őrnagyra vonatkozik. A soproni származású Raid­ Sándor, brassói főreáliskolai rajztanár igen szép víz­­festésű képet küldött be, amely egy brassói külvárosi házközt ábrázol. Kitűnő perspek­tívája szorgalmas és mégis bravúros, ki­tűnő színhatású kép. A bakonyi csárda. Csendes ez a csárda, nincsen hangja. Csak aki legyint­, szél sóhajjá. Düledez az oldal, bomlik a teteje. Belemúl a csendbe, nyugalomba. Szomorú üresség, nincsen népe. Kopott, széllel béllelt múltak képe. Mind aki ma látja, szánva eltűnődik: Hogy is kezik­ ez a rémmesékbel Messzi már­ az útja szekereknek,­­ Vásárosok arrébb, dombon mennek. Látszik a kutágas, mint az akasztófa, Meredez a mustbol intőn jelnek. De ha ki bolondja fának, tájnak,­­ Poéta meg piktor arra járnak, Él a vakolatja, simul a redője, Meseszava zendül bus csárdának. Ha úgy nyári esten álmodozva, Repkednek a képek lázas agyba, Hahogy ottan lep meg éjfélárom: beledez az élet abba a régi lakba. Bakony-erdő fái súgnak, búgnak; Felhők mögé bú a fénye holdnak, Éji nyugovásból félő élet ébred: Rémlik ahány ablak, megcsillannak. Odabe a bőgő cimbalommal, Hegedüsző támad vigalommal; Rekedt kurjantások össze-vissza-vesszve; Sarkantyú megzörren sebbel-lábbal. Izcét százzal ontja régi söntés; Az üveg csörejje, zirgés-zörgés . . . Asszonyi visongás... lángja lidérctáncnak... Közbe valahonnan rémes hörgés! Pokoli röhejbe belenyomva Morajlik a nóta zord akardja: Siralomház gondja ... a temető árka­ • • Mind a veszett lelkek vészes jajja. Kívül a sötétben árnyak tűnnek A valaha voltak kelnek, jön^­­A lehunyt szemekhez siri suhnással Le-lecsap a szárnya denevrae^­De mozdul az erdő hü- hajnallal, Élet nesze támad ah*30 hallkal. Ébredez az alvó, «vesznek a holtak. Fülemile zeng a*» busong dallal. 3 Barvitzius János Handler Nándor sop­roni volt műépítész mellszobrát ajándékozta a múzeumnak, a jó emlékű művész fia pedig több művészi munkáját ígérte számunkra. Jaeger Amália és Ida kisasszonyok az „Aranykacsa” vendéglő szép, 1815. évi cé­gérét s a rákosi halászok cégjelvényét aján­dékozták. Ilyen ajándékok különösen lelki örömünkre szolgálnak és nagyon kérjük az ilyenek tulajdonosait, hogy azokat mú­zeumunk részére megmentsék. A kultúrpalota vételára törlesztésére Poszvék Sándor igazgató s a Spitzer Mór és fia cég 100—100, Zettl Gusztáv és Deutsch Miksa 50—50 koronát áldoztak. Az összes bőkezű ajándékokért a múzeum vezetősége forró köszönetet mond és kéri érdemes és lelkes közönségünk to­vábbi hathatós támogatását. Bünker Rajmund, Kügler Alajos, tb. inuzeumőr. inuzenmőr.

Next