Soproni Napló, 1910. október-december (14. évfolyam, 223-296. szám)
1910-10-01 / 223. szám
k ezzel szemben megállapították, hogy mert a társaság nem fizet egyenes kereseti adót sem, következőleg pótadót sem köteles fizetni. Amennyiben a társaságnak adóalapja lesz, akkor köteles lesz a társaság a községi pótadót is megfizetni. Szalay Péter anyakönyvvezető kérvényénél, hogy a törvény alapján tőle elvont és a város élvezetébe átment anyakönyvi díjakat a Város kárpótolja. Schwarz Sándor úr szólalt fel és nevetségesnek tartja azt, hogy a város kvázi kényszeríti Szalayt arra, hogy a kárpótlás fejében a várostól vegyen villatelket. Szavaz után a közgyűlés 20 szavazattal 14 ellenében elfogadta a tanács javaslatát. Vita nélkül helyt adnak Eckhardt Viktor berlini színésznek a városi színház átengedése iránti kérvényének a tanács feltételeivel. Az iparos tanonciskola. Érdekes vitát keltett még az iparos tanonciskola ügye. A tanács javaslata az volt, hogy az iparostanoncok számának állandó növekedése folytán szükségessé vált a XI-ik rajzosztály felállítása. A tanács javasolta, hogy az 1910-ik évben szükséges 300 K a rendkívüli kiadások cím alatt fedeztessék, az 1011. évben szükséges 600 , pedig a jövő évi költségvetésbe vétessék föl. Laschober József indítványozta, hogy a polgármester írjon föl a kormányhoz és sürgesse meg az államsegélyt. Az indítványt, valamint a tanács javaslatát elfogadták. Az iparistanonciskola 1910—1. tanévi költségelőirányzatánál Laehne Vilmos azt indítványozta, hogy a város írjon át a vármegyéhez és kérje, hogy segélyezze az iparostanonciskolát. Amennyiben a vármegye ezt a kérelmet megtagadná, úgy kénytelen lesz a város a jövő évben a megyebeli inasokra a tandíjat kivetni. A közgyűlés végül a költségelőirányzatot Laehne Vilmos indítványéal elfogadtál. Még négy jelentéktelen ügy elintézése után a főispán egy meglehetős kellemetlen táviratot mutatott be a közgyűlésnek. A táviratot a közgyűlés bezárása előtt kapta meg és Molnár Viktor államtitkár intézte hozzá, amelyben elmondta, hogy Budapest székesfőváros tanácsa a Várszínház rozoga állapotára való tekintettel nem javasolja a színház átengedését. A főispán indítványozta, hogy a közgyűlés azonnal küldje ki Kretschy Sándor dr polgármester-helyettest, Budapestre, hogy a székesfőváros tanácsával személyesen érintkezésbe lépjen. Az indítványt elfogadták, mire a közgyűlés véget ért, összeesett. A kitóduló szénsavgázok elkábították a szerencsétlen embert, aki élettelenül terült el a csatornában. Wellek után nyomban lement Reda Károly munkás is, akit a szénsav hasonlóképppen elkábított, de még volt annyi lélekjelenléte, hogy segítségért kiabáljon. A bejáratnál álló harmadik munkás egy tűzoltó-csákánnyal kihúzta a szerencsétlenül járt munkásokat. A rögtön megjelent orvosok, Grimmer és Schwartz Manó dr aztán a két munkás élesztéséhez fogtak. Reda nemsokára magához tért, míg Wellek az erős szénsav hatása alatt meghalt. A mentési munkálatokat nagyszámú közönség nézte végig, akikközül sokan segítettek az orvosok nehéz munkájának. Grimmer azonnal jelentést tett Neuhaus Hermann községbírónak és a csendőrségnek, akik kevéssel a szerencsétlenség után megjelentek a színhelyen. Ugyancsak pra reggel tettek jelentést a nagymartoni szolgabiróságnál, ahonnan Baditz József dr szolgabiró, Max dr és Dind a dr járásorvosok kíséretében ma délelőtt Savanyukútra utazott, hogy az orvosrendőri vizsgálatot megejtsék. A szerencsétlenség áldozata, Wellek Lajos munkavezető derék, jóra való ember volt. Öt évvel ezelőtt ő csinálta a gyógyforrás foglalását, ami a mai napig is kifogástalan volt. . Tegnap este, mint lelkiismeretes és buzgó ember, még egyszer megnézte, várjon nem talál-e valami hibát. Kötelességteljesítésének esett aztán áldozatul. Halálát felesége és 3 gyermeke gyászolják. A wienerneustadti fiók vezetője Herr von Re 11 szintén ma reggel érkezett meg Savanyukutra, hogy a holttest hozszállítása iránt intézkedjék. A szerencséseméért természetesen senki sem vonható felelősségre, mert Wellek saját akaratából ment le a végzetes helyre. Halálos szerencsétlenség Savanyukuton. — A csatornatisztitás áldozata. — Sopron, szeptember 30. Nagy izgalmat keltett tegnap este Savanyukúton, a gyógyforrásnál történt szerencsétlenség, amelynek egy halálos végül áldozata is van. A Grimm-féle szanatórium mellett lévő gyógyforrást most tisztíttatta ki a fürdőorvos, Grimm Ármin dr. A tisztítást a wienerneustadti báró Pittl Adolf-cég végezte, amely három munkást küldött ki Savanyukutra. A munkálatokra Wettek Lajos munkavezető ügyelt fel, aki a sajnálatos szerencsétlenségnek lett az áldozata. Két napig dolgoztak a munkások a csatorna tisztításán és tegnap este el is végezték, a fürdőorvos teljes elismerésére és megelégedésére. Nyolc óra volt, amikor Wellek munkavezető felülvizsgálta a munkálatokat és valamit észrevett a csatornában. Welek, aki a cég egyik legkedveltebb alkalmazottja volt, utána nézett a dolognak és lement a gyógyforrás mellett lévő csatornához. Alig ért le, egyszerre eszméletlenül SOPRONI NAPLÓ. Október 1. A Várkerület fejlesztéséhez. Sopron, szeptember 30. örömmel olvastam a „Soproni Napló” tegnapi számában, hogy az új pénzügyi palota építését a Várkerület keleti oldalára tervezik. Ez az építkezés bennünket kereskedőket nagyon közelről érint, mert ezzel megvalósítható volna a kereskedők azon régi és jogos kívánsága, hogy a Várkerületen új üzlethelyiségek nyittassanak. Ezen irányban számtalan jogos panasz hangzott már el, mert az üzetelyi ég hiány valóságos lidércnyomása a kereskedőilágnak. Aki figyelemmel kísérte a legutóbbi idők fejleményeit, tudni fogja, milyen csúfos ver- sengést produkáltak a kereskedők egy-egy üzlethelyiségért, mely versengésnek természetesen nem lehettek más következményei, minthogy a háziurak vérszemet kapva, teljesen lehetetlen házbéreket követeltek, mely követeléseket a kereskedők kénytelenek voltak eszkomptálni. Csakhogy még ekkor sem szűnt meg a kálvária. A versengés — a házi- urak nagy megelégedésére — tovább tartott és mert az összes érdekek még mindig nem nyertek idelégítést, a magas házbéreket nyomon követte a még nagyobb házbérkövete- lés, mígnem több kereskedő oly módon volt kénytelen magán segíteni (ha ugyan segített), ,hogy házat vásárolt, ami által megszabadultak ugyan a vektatúroktól, de anyagi helyzetükkel arányban nem álló tőkét tettek holttá és üzletüket a tőke elvonása által gyengítették. Felesleges magyaráznom, hogy a forgalmi tőke elvonása milyen káros hatással van az üzlet fejlesztésére, de létérdekükben veszélyeztetve nem tehettek egyebet. Ezen a helyen méltattam már a kereskedők ama jogos kívánságát, hogy a város karolja fel ezen fontos társadalmi osztály szorult helyzetét, építse ki a Várkerület túlsó oldalát és szüntesse meg ezáltal az üzlethelyiséghiányt. Csupán a Várkerület keleti oldala van hivatva ezen bajon segíteni és e célból szükséges, hogy a jelenlegi keskeny gyalogjárót széles járdával pótolják, mert régi gyakorlati igazság, hogy azok, az útvonalak, melyek a közönség sétálási vonalán kívül esnek, a kereskedőre nézve alkalmatlan települési helyek. A városok kereskedelmi gócpontjait, valamint ezen gócpontok terjedelmét, mindenhol a közönség sétálási szórakozása (korzózás) határozza meg. Ott, ahol a közönség kevésbbé fordul meg, csak kivételes esetben és csakis speciális cikkeket árusító üzlet érhet el forgalmat. A kereskedelmi gócpontok jellege: az üzletek szakadatlan egymásutánja és ott a legélénkebb, ahol a kocsiforgalomtól lehetőleg meg nem szakított vonalak vannak; térbeli fejlődése nagyobb városokban rendszerint inkább tornyosulás (emeletek) mint terjeszkedés (meghosszabbítás) által történik. A mi Várkerületünk tornyosulási fejlesztésre alkalmatlan, megnyújtása célszerűtlen, sőt lehetetlen is. (Hát a Király utca megnyitása? Szerk.) Miután azonban az útvonalnak csak egyik oldalát foglalja el a forgalom, a természetes fejlődésnek alapja a még ki nem épült másik oldal. De ez eleddig lehetetlen volt, mert a város, kinek ez kötelessége lett volna, ezt a gondozást elhanyagolta, jóllehet, hogy ezen oldal kiépítése és üzlethelyiségek előteremtése a kereskedővilág eminens érdeke volt és mai napig is az. A szükségszabta kereskedelmi érdekszféra ezen kiépítést egyenesen megköveteli, mert szükséges az eddigi kereskedelmi gócpontot, az utcákgeográfiai fekvésénél fogva is a mai helyén és terjedelmében megtartani. Ezen szükség elől a város irányadó tényezői nem zárkózhatnak el és valóban igen nagy szolgálatot tenne a főispán a kereskedőknek, ha a pénzügyi palota építésénél tekintetbe venné ezen kívánságokat és a földszinten üzlethelyiségeket létesítene, ami nemcsak igen helyes pénzügyi spekuláció volna, hanem részben véget vetne a mai tarthatatlan állapotoknak is. Fleischer József: HÍREK@ Naptár-tájékoztató Szombat, október hó 1. Rémig. hu. — A nap kel 5.46 nyugszik 5.19. Sopron, szeptember 30. Uj titkos tanácsos. A hivatalos lap tegnapi száma közli a legfelsőbb kéziratot, a ügyminiszter Sch i s ch a Lipót dr soproni nagynak, az V. hadtest parancsnokának, a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta. Katonaorvosi kinevezés. A hadügyminiszter Schiseke Lipót dr soproni 18. honvédgyalogezredbeli címzetes őrvezetőt helyettes-orvossá nevezte ki. Magas kitüntetés. Ő felsége megengedte, hogy Fasching Henrik és Nagelreiter Boldizsár soproni lakosok kőfaragómesterek a bolgár nemzeti polgári ezüst érdemkeresztet elfogadhassák és viselhessék. A kismartoni polgármesteri állás betöltése foglalkoztatja most az ottani közönséget. A képviselőtestület több tagja Kovács Erazmus dr kismartoni tb. szolgabírót kérte föl a tisztség elvállalására. Kovács dr engedve a közóhajnak, kijelentette, hogy az állásra a pályázati kérvényt legközelebb beadja. Miután Kovács dr mögött a képviselőtestület nagy többsége van, úgy, a megválasztásra bizonyosra vehető. Kovács dr által Kismarton város erélyes, de emellett szimpatikus vezetőt nyerne, aki a várost a haladás útjára vinné. A választás elé a kismartoniak élénk érdeklődéssel tekintenek.