Soproni Napló, 1912. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)

1912-01-03 / 1. szám

Január 3 SOPRONI NAPLÓ. e­ zelőtt s mindkettő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy e személy válto­zások a lapnak szellemére és irányára semminemű változ­tató hatást nem gyakorolnak. Törekvé­sünk ezután is csak oda irányul, hogy olvasóink igényeinek mindenben megfelel­jünk, a politikai eseményeket, valamint minden közérdekű tényt és mozgalmat figyel­emmel kísérjünk s azokról olvasóink­nak beszámoljunk. Minden időben és min­den irányban csakis a közérdek lesz tol­lunk mozgatója és vezetője. A személyes torzsalkodásnak helyet nem adunk, sze­mélyes támadásokra csak annyiban re­flektálunk, amenny­iben a közérdek ezt kö­tel­ességünkké teszi. Ebbéli törekvéseink­ben továbbra is kérjük olvasóinknak s a közönségnek szives támogatását s ma­gunkat a jövőben is jó indulatjukba ajánlva boldog uj évet kívánunk! Sopron, 1912. évi január hó 1-én. A „Soproni Napló“ szerkesztősége és kiad hivatala. Báró Solymosy Ödön és a munkapárt. Képviselőnk a következő köszönetét intézte a pártvezérhez: Méltóságos Dr. Szi­lvásy Márton urnak Sopronban. Midőn a szives jókivánatokat hálásan köszönöm és azokat a legmelegebben vi­szem rám, egy­úttal kérem Méltóságodat és a pártot, de a város igen tisztelt összes polgárságát is, hogy szíves bizalmukban továbbra is megtartani szíveskedjenek. Az országra, az egész nemzetre nézve nagy­­fontosságú és komoly kérdések megoldása előtt állunk és erőt, kedvet a nagy mun­kára elsősorban is a megbízók bizalma adhatja. Készséges híve báró Solymosy Ödön, országgy­űlési képviselő. Halálozás. Széles körben lesújtóan hatott az a szomorú hír, mely szenttamási és hodori Tóth Pál megyei árvaszéki ülnök korai halálát jelentette. A robusztus fiatalem­berről senki sem hitte volna, hogy nap­jai meg vannak számlálva, bár csodálatos ■efőérzéte mindig azt a halált jósolta neki, amely végre beteljesedett. A múlt hét szerdáján betegedett meg és pár nap alatt a betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy aggódó családja szombaton este Wienerneustadtba szállíttatta, ahol Hoch­­staedter tanár operációt végzett rajta. A hatalmas szervezet sem bírta már azonban a betegséget és Tóth Pál az operáció után, december 31-én délben meghalt. Halála széles körben keltett, őszinte rész­vétet és mély gyászba bontotta családján kívül azoknak a seregét is, akik emberi és tisztviselői kiválóságainak tisztelői vol­tak. Tóth Pál édesatyja oskii tanító és a kitűnő szorgalmú gyermek nagyszámú családban érdem­esítette magát a tisztvi­selői pályára való képzésre. A gimnáziu­mot Győrben végezte és egyetemi tanul­mányainak végeztével 1902-ben lépett mint közigazgatási gy­akornok a vármegye szol­gálatába. Képességei hamar vitték őt előre és három éve árvaszéki ülnökké választot­ták. Öt év előtt nősült, nőül véve a Neu­mann család egyik tagját. Házasságából egy gyermek származott. A hatalmas szer­vezetű ejsiber váratlan­­halála az egész városban mély megilletődést keltett. Az elhunytban Molnár István vármegyei fő­jegyző unokaöcscsét gyászolja. A halál­esetről a család a következő gyászjelen­tést adta ki: Szenttamási és hódori Tóth Pálné szül. Neumann Mária és kis­fia Barna a szülők és az egész rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy forrón szeretett férje, illetve apja szent­­tamási és hódori Tóth Pál ur, a jog- és államtudományok tudora, Sopronvár­­megyei árvaszéki ülnök, tart. magy. kir. honvédhadnagy, W.­Neustadtban 1911. évi december hó 31-én, 33. életévében, boldog házasélete 5. évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Isten akaratában megnyugodva, elhunyt. Drága halottunk földi maradványait Sop­ronban 1912. évi január hó 2-án, kedden délután 4 órakor fogjuk a Szentjakab ká­polnából örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise-áldozat január 4-én délelőtt 9 órakor fog a Szentmihály temp­lomban a Mindenhatónak bemutattatni. * Súlyos csapás érte az esztendő végé­vel a soproni ág. ev. egyház kitűnő lel­készét, Z­ábrák Dér­est. Felesége, szül. Odor Vilma Szilveszter éjjelén 58 éves korában meghalt. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalommal, de egy­szersmind Isten akaratján való keresztényi megnyugvással jelentik, hogy a híven sze­rető hitvestárs a gondos és önfeláldozó anya, anyós és nagyanya, az áldott jó testvér és rokon Zábrák Dénesné szül. I. Odor Vilma folyó hó 31-én, éjjel fél 1 órakor, hosszas szenvedés után, 58 éves korában, boldog házasságának 35. évében, csendes békességgel jobblétre szenderült. A drága halott halt tetemeit 1912. évi január hó 2-án, délután 3 és fél órakor fogjuk az evang. temetői kápolná­ban tartandó gyászszertartás után, a bol­dog feltámadás reményében, nyugalomra helyezni. Sopron, 1911. évi december hó 31-én. Zábrák Dénes, mint férj. Etelka, férj. Macher A.-né, Emilia, férj. Gyalog I.Ittó, Dénes, Vilma férj. Schenk J.-né, Pál, Jenő, Viktor, Dezső, mint gyermekei; Macher Alfréd­, Gyalog István, Schenk Ja­kab, mint vői; Gyalog Pistike, Béluska és Dezső, Macher Alika, Schenk Géza, mint unokái; j. Ódor Mór, j. Ódor Pál, j. Ódor Géza, mint testvérek. * Érdemes és mindenhol köztiszteletben álló férfiú haláláról értesültünk mély rész­véttel. Rudolf Antal, a brennbergi bá­nyának 40 éven át volt nagybecsű mun­­kássága igazgatója, a bányatársaság va­lódi lelke és mozgatója, életének 70-ik évé­ben tegnap délután 5 órakor Wienemen­­stadtban váratlanul elhunyt. A megboldo­gultat kiterjedt és előkelő család gyászolja, közötte Goldman Hugó dr. soproni orvos, akinek Rudolf Antal apósa volt. Az el­hunyt bányaigazgató temetése holnap dél­után fél 4 órakor lesz a wienerneustadti gyászházból. Ötven évvel ezelőtt Magyarországon, 1862 szomorú esztendő volt Magyar­­országon. Az 1861-iki országgyűlés fel­oszlatása után ismét az abszolutizmus ült az ország nyakára és a nemzeti élet is­mét csak az irodalomban és a művészetek­ben ny u­atkozhatott meg,­­ amennyire a cenzúra megengedte. Az év eseményeiből feljegyezzük az alább következőket: J­a­­n­u­á­r. A Kisfa­ludy­ Társaság pártoló tag­jainak szétküldte tagilletményül Madách „Ember tragédiáját”. — Xantus János Amerikából hazatért magyar utazót nagy ünneplésben részesítették, mint az akkor élő „madártanászok” (ornithologusok) legjelesebbikét.­­ A bécsi kormány me­gyei tisztségekre számos előkelő utat ki­nevezett, megkérdezésük nélkül. Közülük többen a lapokban tiltakoztak kinevezé­sük ellen, így Okolicsányi Zsigmond, akit ungi­­főjegyzővé és Gyürky Bálint, akit honfi alispánná neveztek ki. — A Vezúv kitört és elpusztította Torre del Greco városát. — Irodalmi szenzációt keltett, hogy Jósika Miklós báró németül adott ki egy új regényt ..Ungar und­ Spanierin” címmel Jósika a lapokban felháborodva tiltakozott a regény szerzősége ellen. — Patkó húsz tagból álló rablóbandájával végigsarco­lta Somogy megyét. — Pécsett a „házas emberek bálján” csak házas em­berek jelenhettek meg és közülük senkinek sem volt szabad a saját feleségével tán­colni. — Zágrábban Coronelli táncmester lakásán mindent összezúztak és őt magát félholtra verték a tüntetők, mert Coronelli német táncok tanítására vonatkozó hirde­tést tett közzé. — A hercegprímást víz­­kereszt­ napján meglopták, mig a prímás ebédelt. Íróasztalából eltűnt negyvenezer forint és a Szent, István-rend nagyke­resztje. — Miskolc­on Jekelfalussy Lajos főbírót, Éles János albirót és Kiss József főjegyzőt Máriássy királyi biztos befo­gatta, mert nem akarták a város pénzeit a kormány által kinevezett uj tisztviselők­nek átadni. — Hasonló okból Zenta fő­­biiáját. Majoros Istvánt beszállitották a péterváradi várba. — Zágrábban csak ka­tonai végrehajtás után tudott a hatóság adót szedni. — Szabó Károly kiadta Kézai Simon mester krónikáját magyar fordí­tásban. — Az aradi Hegyaljáról, nyolcvan fajta bort küldtek a londoni kiállításra; a borok között volt 1811-ből, sőt 1781-ből való is. — Tóth Kálmán költőt hosszas fogság után január 21-én szabadon be­­bocsátották. Kinevezés. A m. kir. fővárm­igazgató Had­ári­cs József soproni díjtalan vámgyakornokot segélydijas vámgyakornokká nevezte ki a budapesti m. kir. fővámhivatalhoz. Áthelyezés. Baán Endre dr. főispán Schwarz Adolf kismartoni közigazgatási gyakorno­kot 1912. január 1 -ével Sopronba helyezte át, ahol Schwarz Adolf az alispáni hiva­talban kapott működési kört.

Next