Soproni Napló, 1912. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)
1912-01-03 / 1. szám
Január 3 SOPRONI NAPLÓ. e zelőtt s mindkettő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy e személy változások a lapnak szellemére és irányára semminemű változtató hatást nem gyakorolnak. Törekvésünk ezután is csak oda irányul, hogy olvasóink igényeinek mindenben megfeleljünk, a politikai eseményeket, valamint minden közérdekű tényt és mozgalmat figyelemmel kísérjünk s azokról olvasóinknak beszámoljunk. Minden időben és minden irányban csakis a közérdek lesz tollunk mozgatója és vezetője. A személyes torzsalkodásnak helyet nem adunk, személyes támadásokra csak annyiban reflektálunk, amennyiben a közérdek ezt kötelességünkké teszi. Ebbéli törekvéseinkben továbbra is kérjük olvasóinknak s a közönségnek szives támogatását s magunkat a jövőben is jó indulatjukba ajánlva boldog uj évet kívánunk! Sopron, 1912. évi január hó 1-én. A „Soproni Napló“ szerkesztősége és kiad hivatala. Báró Solymosy Ödön és a munkapárt. Képviselőnk a következő köszönetét intézte a pártvezérhez: Méltóságos Dr. Szilvásy Márton urnak Sopronban. Midőn a szives jókivánatokat hálásan köszönöm és azokat a legmelegebben viszem rám, egyúttal kérem Méltóságodat és a pártot, de a város igen tisztelt összes polgárságát is, hogy szíves bizalmukban továbbra is megtartani szíveskedjenek. Az országra, az egész nemzetre nézve nagyfontosságú és komoly kérdések megoldása előtt állunk és erőt, kedvet a nagy munkára elsősorban is a megbízók bizalma adhatja. Készséges híve báró Solymosy Ödön, országgyűlési képviselő. Halálozás. Széles körben lesújtóan hatott az a szomorú hír, mely szenttamási és hodori Tóth Pál megyei árvaszéki ülnök korai halálát jelentette. A robusztus fiatalemberről senki sem hitte volna, hogy napjai meg vannak számlálva, bár csodálatos ■efőérzéte mindig azt a halált jósolta neki, amely végre beteljesedett. A múlt hét szerdáján betegedett meg és pár nap alatt a betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy aggódó családja szombaton este Wienerneustadtba szállíttatta, ahol Hochstaedter tanár operációt végzett rajta. A hatalmas szervezet sem bírta már azonban a betegséget és Tóth Pál az operáció után, december 31-én délben meghalt. Halála széles körben keltett, őszinte részvétet és mély gyászba bontotta családján kívül azoknak a seregét is, akik emberi és tisztviselői kiválóságainak tisztelői voltak. Tóth Pál édesatyja oskii tanító és a kitűnő szorgalmú gyermek nagyszámú családban érdemesítette magát a tisztviselői pályára való képzésre. A gimnáziumot Győrben végezte és egyetemi tanulmányainak végeztével 1902-ben lépett mint közigazgatási gyakornok a vármegye szolgálatába. Képességei hamar vitték őt előre és három éve árvaszéki ülnökké választották. Öt év előtt nősült, nőül véve a Neumann család egyik tagját. Házasságából egy gyermek származott. A hatalmas szervezetű ejsiber váratlanhalála az egész városban mély megilletődést keltett. Az elhunytban Molnár István vármegyei főjegyző unokaöcscsét gyászolja. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Szenttamási és hódori Tóth Pálné szül. Neumann Mária és kisfia Barna a szülők és az egész rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy forrón szeretett férje, illetve apja szenttamási és hódori Tóth Pál ur, a jog- és államtudományok tudora, Sopronvármegyei árvaszéki ülnök, tart. magy. kir. honvédhadnagy, W.Neustadtban 1911. évi december hó 31-én, 33. életévében, boldog házasélete 5. évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Isten akaratában megnyugodva, elhunyt. Drága halottunk földi maradványait Sopronban 1912. évi január hó 2-án, kedden délután 4 órakor fogjuk a Szentjakab kápolnából örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise-áldozat január 4-én délelőtt 9 órakor fog a Szentmihály templomban a Mindenhatónak bemutattatni. * Súlyos csapás érte az esztendő végével a soproni ág. ev. egyház kitűnő lelkészét, Zábrák Dérest. Felesége, szül. Odor Vilma Szilveszter éjjelén 58 éves korában meghalt. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalommal, de egyszersmind Isten akaratján való keresztényi megnyugvással jelentik, hogy a híven szerető hitvestárs a gondos és önfeláldozó anya, anyós és nagyanya, az áldott jó testvér és rokon Zábrák Dénesné szül. I. Odor Vilma folyó hó 31-én, éjjel fél 1 órakor, hosszas szenvedés után, 58 éves korában, boldog házasságának 35. évében, csendes békességgel jobblétre szenderült. A drága halott halt tetemeit 1912. évi január hó 2-án, délután 3 és fél órakor fogjuk az evang. temetői kápolnában tartandó gyászszertartás után, a boldog feltámadás reményében, nyugalomra helyezni. Sopron, 1911. évi december hó 31-én. Zábrák Dénes, mint férj. Etelka, férj. Macher A.-né, Emilia, férj. Gyalog I.Ittó, Dénes, Vilma férj. Schenk J.-né, Pál, Jenő, Viktor, Dezső, mint gyermekei; Macher Alfréd, Gyalog István, Schenk Jakab, mint vői; Gyalog Pistike, Béluska és Dezső, Macher Alika, Schenk Géza, mint unokái; j. Ódor Mór, j. Ódor Pál, j. Ódor Géza, mint testvérek. * Érdemes és mindenhol köztiszteletben álló férfiú haláláról értesültünk mély részvéttel. Rudolf Antal, a brennbergi bányának 40 éven át volt nagybecsű munkássága igazgatója, a bányatársaság valódi lelke és mozgatója, életének 70-ik évében tegnap délután 5 órakor Wienemenstadtban váratlanul elhunyt. A megboldogultat kiterjedt és előkelő család gyászolja, közötte Goldman Hugó dr. soproni orvos, akinek Rudolf Antal apósa volt. Az elhunyt bányaigazgató temetése holnap délután fél 4 órakor lesz a wienerneustadti gyászházból. Ötven évvel ezelőtt Magyarországon, 1862 szomorú esztendő volt Magyarországon. Az 1861-iki országgyűlés feloszlatása után ismét az abszolutizmus ült az ország nyakára és a nemzeti élet ismét csak az irodalomban és a művészetekben ny uatkozhatott meg, amennyire a cenzúra megengedte. Az év eseményeiből feljegyezzük az alább következőket: Január. A Kisfaludy Társaság pártoló tagjainak szétküldte tagilletményül Madách „Ember tragédiáját”. — Xantus János Amerikából hazatért magyar utazót nagy ünneplésben részesítették, mint az akkor élő „madártanászok” (ornithologusok) legjelesebbikét. A bécsi kormány megyei tisztségekre számos előkelő utat kinevezett, megkérdezésük nélkül. Közülük többen a lapokban tiltakoztak kinevezésük ellen, így Okolicsányi Zsigmond, akit ungifőjegyzővé és Gyürky Bálint, akit honfi alispánná neveztek ki. — A Vezúv kitört és elpusztította Torre del Greco városát. — Irodalmi szenzációt keltett, hogy Jósika Miklós báró németül adott ki egy új regényt ..Ungar und Spanierin” címmel Jósika a lapokban felháborodva tiltakozott a regény szerzősége ellen. — Patkó húsz tagból álló rablóbandájával végigsarcolta Somogy megyét. — Pécsett a „házas emberek bálján” csak házas emberek jelenhettek meg és közülük senkinek sem volt szabad a saját feleségével táncolni. — Zágrábban Coronelli táncmester lakásán mindent összezúztak és őt magát félholtra verték a tüntetők, mert Coronelli német táncok tanítására vonatkozó hirdetést tett közzé. — A hercegprímást vízkereszt napján meglopták, mig a prímás ebédelt. Íróasztalából eltűnt negyvenezer forint és a Szent, István-rend nagykeresztje. — Miskolcon Jekelfalussy Lajos főbírót, Éles János albirót és Kiss József főjegyzőt Máriássy királyi biztos befogatta, mert nem akarták a város pénzeit a kormány által kinevezett uj tisztviselőknek átadni. — Hasonló okból Zenta főbiiáját. Majoros Istvánt beszállitották a péterváradi várba. — Zágrábban csak katonai végrehajtás után tudott a hatóság adót szedni. — Szabó Károly kiadta Kézai Simon mester krónikáját magyar fordításban. — Az aradi Hegyaljáról, nyolcvan fajta bort küldtek a londoni kiállításra; a borok között volt 1811-ből, sőt 1781-ből való is. — Tóth Kálmán költőt hosszas fogság után január 21-én szabadon bebocsátották. Kinevezés. A m. kir. fővármigazgató Hadárics József soproni díjtalan vámgyakornokot segélydijas vámgyakornokká nevezte ki a budapesti m. kir. fővámhivatalhoz. Áthelyezés. Baán Endre dr. főispán Schwarz Adolf kismartoni közigazgatási gyakornokot 1912. január 1 -ével Sopronba helyezte át, ahol Schwarz Adolf az alispáni hivatalban kapott működési kört.