Soproni Napló, 1912. július-szeptember (16. évfolyam, 150-223. szám)
1912-07-02 / 150. szám
ti : fr ! A békekilátások körül. Sopron, julius 1. Az egész ország a békére vágyakozik, miképen lehetne a béke útját kiegyengetni, s lehetőleg kisimítani. Csak Apponyi Albert gróf töri a fejét abban, hogy miképen teletne a béke alá ásni újabb és újabb akadályt kieszelni és gördíteni, hogy az semmiképen sem jöhessen létre. A »Budapest« szombati számában cikket írt, mellyel azt igyekezik bizonyítani, hogy a véderőtörvény a ház többségének határozata — a felsőház által történt elfogadása — és a királyi szentesítés ellenére sem lett törvélnyé, mert úgymond: június 4 én a véderőjavaslat elfogadása alkalmával nem a forma, hanem a lényeg sértetett meg. Szerinte ugyanis az 1848. évi IV. tc. 15. § a az alkotmányos határozathozatal lényeges alkotórésze gyanánt megkívánja a tanácskozást, - tanácskozás, illetőleg tanácskozás lehetősége nélkül — szerinte — alkotmányos határozat nem jöhet létre. A véderőjavaslat felett épen tizenegy hónapig tanácskozott a ház, minden valamire való ellenzéki szónok hozzászólt a javaslathoz. Tiszáról azt mondották, hogy a véderőjavaslat tárgyalásánál nem elnökölhet, mert a tárgyalás folyamán hozzászólt a véderőjavaslathoz. Tisza szavazás alá bocsátotta a javaslatot, mert kifogyott a szónokok sora, s újabb hozzászólásra senki sem jelentkezett. A véderőjavaslat az egyetlen a parlamentek történetében, mely tizenegy hónapig egyhuzamban tárgyaltatott, országvilág megunta ezt a tanácskozást és Tisza épen ezért zárta be a vitát — oly kérlelhetlenül. Apponyi állításának tehát épen az ellenkezője áll, a lényeg nagyon is megóvatott s csakis a forma sértette meg. De hát rendkívüli körülmények, rendkívüli intézkedéseket és igen sokszor formát sértő eljárást tesznek elkerülhetlenül szükségessé. Mátyás királyt a királyválasztó országgyűlés helyett, Szilágyinak 40.000 katonája választotta meg királynak. Az ónodi országgyűlésen az ellenzék vezéreit Okolicsányit és Rakovszkyt egyszerűen kardra hányták, hogy megszabaduljanak az ellenzéktől. Sőt nehogy a meghalt követek helyébe újabb ellenzéket választhasson Turócz vármegye, egyszerűen eltörölték a vármegyék sorából. Az 1848. évi pozsonyi országgyűlés a március 15-iki budapesti népgyűlés határozatának 12 pontját lényeges különbséggel és mindenesetre hoszszabb tanácskozással emelte volna törvényerőre, ha nem sietteti a tanácskozást az a hír, hogy Petőfi 40.000 emberrel közeledik Pozsony felé, hogy nyomatékot szerezzen a népgyűlési határozatnak. Apponyi talán ezeknek az országgyűléseknek határozatait törvényteleneknek tartja, mert a tanácskozás lehetősége meg volt szorítva és a formák betartása nélkül alkottak törvényeket? Csodáljuk, hogy nem kér ezekre vonatkozólag is most restitutiót in integrum. Akiben van lelkiismeret, jóindulat és hazaszeretet, az nem keres újabb akadályokat, szőrszálhasogató okoskodásokat, hogy a béke létrejöttét megnehezítse és megakadályozza. Ha nem tud a személyes torzsalkodásokon felülemelkedni, akkor álljon félre az útból, úgy a miként Tisza István személye nem volna alkalmas a békeakció megindítására és létesítésére, valamint Tisza kész minden percben félreállani, ha a békére való 150 (2451.) sz. XVI. évfolyam. Sopron, 1912. Kedd, Julius 2. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 20.978. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Templom utca 6. szám. Telefon: 326. szám. Nyomda: Várkerület 72. szám. Telefon: 19. szám. Esti hangok. Bele csap a szél ujjával Rezgő nyárja szivébe. Vén regősként bus panaszát Azon sírja az éjbe. Sötét patak ömlik, ömlik Szénekele mederben, Szürke tűznek tépett árnya Beléhullik felettem. Bohém tücsök neki busul. Elöszöknek az árnyak. Levilágítvén teteje A megroskadt világnak. Büky György: Ének a csávási grófról. Irta: Kiss Menyhért. A cifra domborműves, galambdugós kapu cserepes tetején, galambok burukkolnak is miután már perzsel a májusi napsugár, hosszú, szerelmes csókkal itatja a nőstényt a hím. A híres mezőségi gyümölcsfáktól virágos hegyoldal alacsony lábánál sárga verőfényben mint egy nagyszárny, lusta, tarkatollú tyúk, csendesen bóbiskol a kúria, nem afféle modern, rafinált stílusban készült remekmű, hanem egy nagy, óriási kőhalmaz, melynek a közepét nemes és nemzetes, nagyságos Jeney József hireskeves marosszéki királybíró úr építtette ezelőtt másfélszáz esztendővel. A királybíró ur őnagyissága fia már jobban kinyújtózkodott, két-három szobát ragasztott a meglévőhöz, miután nemzetes Apor Krisztina kisasszony tizenkét szekérrevaló, messze földön készült kelengyét szállíttatott Csávásra. A keménytörzsű hétszilvafa egy frissebb hajtása már kövér volt a negyvennyolcas országgyűlésen. Miután pediga nép bizalmának elnyerése akkor is sokszükséges eszemiszommal volt kapcsolatos, Jeney Domokos uram kibővítette a kúriát egy ebédlővel, melynek méretéül — Uram bocsa’! — de a helybeli református templom hajója szolgált. Szóval, mindenki toldott-foldott valamit a nagy időket élt házon. Aztán olyan óriás lett, hogyha az utód nem lett se követ, se a megye király bírája, se fiskus, se egyházfő, csupán kizárólag ur,ötszáz jó kövér mezőségi holdaknak ura, hát a rossz kedvében elbujdoshatott a saját palotája rejtelmes rengetegébe. Úgy elbujdoshatott, hogy nem találta ott meg még a végrehajtó sem. Csupán a jókedv-kereső jóbarát, a zamatos borokért rajongó cimbora. A kúria jelenben élőkön és holtakon egyforma gőggel és szív jósággal uralkodó ura, Jeney József úr, a tulipiros arcú, pántlikás térdű, világhíres táncú, sziporkázó mókaember, kinek ravasz agyafúrtságán senki ki nem fogott, de akit meg tud rikatni egy szál piros rózsa is, ha szép