Soproni Napló, 1912. július-szeptember (16. évfolyam, 150-223. szám)

1912-07-02 / 150. szám

ti : f­r ! A békekilátások körül. Sopron, julius 1. Az egész ország a békére vá­gyakozik, miképen lehetne a béke útját kiegyengetni, s lehetőleg kisi­mítani. Csak Apponyi Albert gróf töri a fejét abban, hogy miképen te­letne a béke alá ásni újabb és újabb akadályt kieszelni és gördíteni, hogy az semmiképen sem jöhessen létre. A »Budapest« szombati számában cik­ket írt, mellyel azt igyekezik bizo­nyítani, hogy a véderőtörvény a ház többségének határozata — a felső­ház által történt elfogadása — és a királyi szentesítés ellenére sem lett törvé­lnyé, mert úgy­mond: június 4 én a véderőjavaslat elfogadása alkalmával nem a forma, hanem a lényeg sértetett meg. Szerinte ugyanis az 1848. évi IV. tc. 15. § a az alkot­mányos határozathozatal lényeges alkotórésze gyanánt megkívánja a tanácskozást, -­ tanácskozás, illetőleg tanácskozás lehetősége nél­kül — szerinte — alkotmányos ha­tározat nem jöhet létre. A véderőjavaslat felett épen tizenegy hónapig tanácskozott a ház, minden valamire való ellenzéki szó­nok hozzászólt a javaslathoz. Tiszá­ról azt mondották, hogy a véderő­javaslat tárgyalásánál nem elnökölhet, mert a tárgyalás folyamán hozzá­szólt a véderőjavaslathoz. Tisza sza­vazás alá bocsátotta a javaslatot, mert kifogyott a szónokok sora, s újabb hozzászólásra senki sem jelentkezett. A véderőjavaslat az egyetlen a par­lamentek történetében, mely tizenegy hónapig egyhuzamban tárgyaltatott, országvilág megunta ezt a tanács­kozást és Tisza épen ezért zárta be a vitát — oly kérlelhetlenül. Apponyi állításának tehát épen az ellenkezője áll, a lényeg nagyon is megóvatott s csakis a forma sér­tette meg. De hát rendkívüli körül­mények, rendkívüli intézkedéseket és igen sokszor formát sértő eljárást tesznek elkerülhetlenül szükségessé. Mátyás királyt a királyválasztó országgyűlés helyett, Szilágyinak 40.000 katonája választotta meg királynak. Az ónodi országgyűlésen az ellenzék vezéreit Okolicsányit és Rakovszkyt egyszerűen kardra hány­ták, hogy megszabaduljanak az ellen­zéktől. Sőt nehogy a meghalt köve­tek helyébe újabb ellenzéket választ­hasson Turócz vármegye, egyszerűen eltörölték a vármegyék sorából. Az 1848. évi pozsonyi országgyűlés a március 15-iki budapesti népgyűlés határozatának 12 pontját lényeges különbséggel és mindenesetre hosz­­szabb tanácskozással emelte volna törvényerőre, ha nem sietteti a ta­nácskozást az a hír, hogy Petőfi 40.000 emberrel közeledik Pozsony felé, hogy nyomatékot szerezzen a népgyűlési határozatnak. Apponyi talán ezeknek az ország­gyűléseknek határozatait törvénytele­neknek tartja, mert a tanácskozás lehetősége meg volt szorítva és a formák betartása nélkül alkottak tör­vényeket? Csodáljuk, hogy nem kér ezekre vonatkozólag is most resti­­tutiót in integrum. Akiben van lelkiismeret, jóindulat és hazaszeretet, az nem keres újabb akadályokat, szőrszálhasogató okos­kodásokat, hogy a béke létrejöttét megnehezítse és megakadályozza. Ha nem tud a személyes torzsalkodá­sokon felülemelkedni, akkor álljon félre az útból, úgy a miként Tisza István személye nem volna alkalmas a békeakció megindítására és létesí­tésére, valamint Tisza kész minden percben félreállani, ha a békére való 150 (2451.) sz. XVI. évfolyam. Sopron, 1912. Kedd, Julius 2. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 20.978. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Templom­ utca 6. szám. Telefon: 326. szám. Nyomda: Várkerület 72. szám. Telefon: 19. szám. Esti hangok. Bele csap a szél ujjával Rezgő nyárja szivébe. Vén regősként bus panaszát Azon sírja az éjbe. Sötét patak ömlik, ömlik Szén­ekele mederben, Szürke tűznek tépett árnya Beléhullik felettem. Bohém tücsök neki busul. Elöszöknek az árnyak. Levilágít­vén teteje A megroskadt világnak. Büky György:­ ­ Ének a csávási grófról. Irta: Kiss Menyhért. A cifra domborműves, galambdugós kapu cserepes tetején, galambok buruk­­kolnak is miután már perzsel a májusi nap­sugár, hosszú, szerelmes csókkal itatja a nőstényt a hím. A híres mezőségi gyü­mölcsfáktól virágos hegyoldal alacsony lá­bánál sárga verőfényben mint egy nagy­­szárny­­, lusta, tarkatollú tyúk, csendesen bóbiskol a kúria, nem afféle modern, raf­inált stílusban készült remekmű, hanem egy nagy, óriási kőhalmaz­, melynek a kö­zepét nemes és nemzetes, nagyságos J­eney József hi­resk­eves marosszéki királybíró úr építtette ezelőtt másfélszáz esztendővel. A királybíró ur őnagyissága fia már jobban kinyújtózkodott, két-három szobát ragasz­tott a meglévőhöz, miután nemzetes Apor Krisztina kisasszony tizenkét szekérrevaló, messze földön készült kelengyét szállítta­tott Csávásra. A keménytörzsű hétszilvafa egy frissebb hajtása már kövér volt a negy­vennyolcas országgyűlésen. Miután pedig­­a nép bizalmának elnyerése akkor is sok­­szükséges eszemiszommal volt kapcsola­tos, Jeney Domokos uram kibővítette a kúriát egy ebédlővel, melynek méretéül — Uram bocsa’! — de a helybeli re­formátus templom hajója szolgált. Szóval, mindenki toldott-foldott vala­mit a nagy időket élt házon. Aztán olyan óriás lett, hogyha az utód nem lett se követ, se a megye király bírája, se fiskus, se egyházfő, csupán kizárólag ur,­­ötszáz jó kövér mezőségi holdaknak ura, hát a rossz kedvében elbujdoshatott a saját pa­lotája rejtelmes rengetegébe. Úgy elbuj­­doshatott, hogy nem találta ott meg még a végrehajtó sem. Csupán a jókedv-kereső jóbarát, a zamatos borokért rajongó cim­bora. A kúria jelenben élőkön és holtakon egyforma gőggel és szív jósággal uralkodó ura, Jeney József úr, a tulipiros arcú, pántlikás térdű, világhíres táncú, szipor­kázó móka­ember, kinek ravasz agyafúrt­ságán senki ki nem fogott, de akit meg tud rikatni egy szál piros rózsa is, ha szép

Next