Soproni Napló, 1913. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)

1913-01-01 / 298. (1.) szám

Gróf Tisza István levele dr. Szilvásyhoz. (­Vas.) Az évforduló alkalmából Dr. Szilvásy Márton udvari tanácsos, a soproni nemzeti munkapárt elnöke, hosszabb levél­ben üdvözölte gróf Tisza Istvánt, a képvi­selőház elnökét. Az a régi fegyverbarátság, mely Dr. Szilvásy Mártont gróf .Tisza Ist­vánhoz fűzi, nem a szokásos sablonos újévi gratuláció megírására ösztönözte Dr. Szil­vásy Mártont, hanem levelében, mint a sop­roni munkapárt elnöke politikai kérdésekkel is foglalkozott és többek között kitért arra is, hogy Ausztria-Magyarország külügymi­nisztere véleménye szerint a balkán kérdés megoldásánál nem járt azzal az eréllyel, melyet nagyhatalmi állásunk megkívánt volna. Gróf Tisza István meleg szavakkal kö­szönte meg az évforduló alkalmából hozzá intézett sorokat és üdvözletét küldte a sop­roni munkapárt összes tagjainak. Levelének többi részében részletesen foglalkozik a hoz­zá intézett ,politikai kérdésekkel és a tőle megszokott tárgyilagos higgadtsággal fejte­geti többek között azt, hogy Berchtold gróf külügyminiszter a kormányok támogatásá­val helyesen cselekedett akkor, midőn min­den igyekezettel azon volt, hogy a szerb konfliktust, békés után oldja meg. Hangoz­tatja azt, hogy igenis hivatása a mi monar­chiánknak az, hogy a balkán államok érez­zék folyton hatalmunkat és egy percig sem szabad engedni, hogy Ausztria-Magyarország prestige a balkán államok előtt alább száll­jon. Monarchiánk hivatott arra, hogy a Balkánon konszolidált állapotokat teremtsen és saját gazdasági érdekeit szem előtt tart­­­va, tekintélyének súlyával azokat mindig­­ meg is tudja védelmezni. Gróf Tisza István,­­ szerint nem volt most alkalmas az idő arra,­­ hogy fegyveres támadással mutassuk meg hatalmunkat és ezért az eddig elért diplo­máciai sikerek csak dicséretére válnak a külügyi kormánynak. A mai forrongó kül­­­­politikai viszonyok között azonban hadsereg­i günfő fejlesztésére nagy súlyt kell helyez­­­­nünk, mert kifelé csakis a fegyveres erő f­jhatalma adja meg az egyes államok tekin­­t­­élyét. A hadsereg fejlesztése munkájában i­­ nem lehet egy percig sem elmaradni a többi j­ó államoktól, hanem hazafias kötelessége min­­­­denkinek az állam fegyveres ereje fejlesz­­­­tését előmozdítani. Tisza István gróf levelének minden­­ egyes sorából kiérzi az olvasó az ő állam­­férfiúi higgadt, hazafias érzéssel teli gon­­­­­­dolkozását, mellyel mintegy szuggerálni tud­­­­­­ja az ő megtántoríthatatlan meggyőződését. . . Mindenesetre megtisztelő a soproni munká­­s­pártra az, hogy gróf Tisza István nagy­mérvű elfoglaltsága közben is időt szakit­­ magának arra, hogy régi fegyverbarátja, a­­ közszeretetben álló munkapárti elnök, Dr.­­ Szilvásy Márton udvari tanácsos révén tájék­­­koztassa a soproni munkapártot is a politikai j­ó kérdésekről. Midőn e lap hasábjain tolmácsoljuk i­s Tisza István gróf üdvözletét, kívánjuk, hogy azt az acélpékclka, megbán­tori­thatatlanul i­j hazafias gondolkozásu nagy államférfiut az­­ Isten kegyelme sokáig tartsa meg számunk- I ra. Az ő hatalmas egyéniségéből a nem-­­­zetre háruló nagy előnyöket csak majd a­­ történelem tudja kellőleg méltányolni, mert a mai politikai élet gyűlölködő érzései azok nagyságát nem képesek megközelítőleg sem méltányolni. TÁRCA. Szilveszter éjszakáján. Szilveszter éjszakáján Utazom, utazom. Guruló kerekeknek, Furulyázó szeleknek Dalát találgatom. A dalt, az ifjú szép dalt, Mely élt valaha rég, — Oh hozd vissza ez éjben S dalold el újra nékem, Te guruló kerék!­­ S a gördülő kerék és A szél versenyt dalol, Száz dalt is eldalolnak S annak a csalfa dalnak Nincs, hite sincs sehol. Az ember néha egy dalt Talán csak álmodik. S ha fel soha se lelte, Utána sir a lelke Koporsó zártáig. Szávay Gyula. pro XVII. évfolyam. Sopron, 1913]^Szerda január I. 298 (2602.) sz. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom­ 80.878. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesstőtég­­i kiadóhivatal. Vár­kerület 73. szám. Telefon: 19. szám. Nyomda Várkerület 72. szám. te­fon: 19. szám. A költő felesége. Irta: Patayné Farkas Gizi. (Szink­ódon butorzata nappali. Nagy­mama a karosszékben ül. Olvas.) Klári­­belép. Elegáns látogató ruhát visel. Látszik, hogy levert és rosszkedvű. Megöleli a nagymamát és kezet csókol): Ó, mennyire vágytam hozzád nagymama. A te varázsos közellétedet szomjúhozta a lel­kem. (Kalapját leteszi.) Te megkötöd az idők kénekét. Körülötted örök a tavasz... Nagymama (mosolyog): Késő őszt akartál mondani, gyermekem. Az a kis melegség, amely az én öreg telkemből árad, már a múló, őszi napnak a fénytelen sugara csak. Klári: Ó, ne mondd azt, nagymama. Az én lelkem megfagyna e sugár nélkül. Nagymama (megtöröli szemüvegét és figyelmesen nézi Klári arcát): Kivált az ilyen borongós, hűvös napon, mint amilyen ma van a szivecskédben. Klári (leül a nagymama melletti puff­ra és kezére támasztja fejét. Sóhajt): Ó, nagymama, olyan sivár, olyan üres az élet-Nagymama (kedélyesen): Annak lát­juk, mikor húsz esztendő súlyos terhe ne­hezedik vállainkra s a szabónk elég ügyet- POLITIKAI HELYZET Semmi csodálni valót nem találunk­ ab­ban, hogy az ellenzék tagjai oly éktelenül kiáltozva ócsárolják Lukács Lászlót. Mentül hangosabban beszél az ő alkotó munkássága, annál nagyobb lármával kell azt túlkiabál­­niok. Mivel pedig e korszakalkotó munkás-­­ság egyedül áll a magyar törvényhozás tör­ténetében, hát szegény ellenzékieknek re­: kedtré kell koptatniok hangszálaikat. Külön-­­ben is az a hivatásuk. S annál könnyebben viselhető el ócsárlásuk, mert hiszen pályá­jukon már többször gyaláztak oly férfiakat, akiket utólag égig m­agasztaltak, így csele­kedtek például Wekerlével is, akit az egy­házpolitikai javaslataiért a nemzet leggono­szabb ellenségének bélyegeztek , akit néhány évvel rá mint vezérüket ünnepeltek. Pedig­­Wekerle csak az egyházpolitikai reformokat létesítette, — Lukács László ellenben újra lehetővé tette a magyar törvényhozást, most pedig megvalósítja a félszázad óta hiába várt demokratikus választói jogot, új, mo­dern alapokra helyezi a magyar államot s megcsinálja azt, amiről legjobbjaink is csak álmodozni mertek, a helyes közigazgatást. — Hát mindezért hogy ne­­szidnák Lukácsot ? Az lenne a természetellenes, ha az ország js m­dern irányban való ujj­áterem­téséért még dicséret járna ki. De képzelhető, hogy ha most minden előző alkalomnál hangosabban szidják a férfit, aki nagyot tud létesíteni, — mennyivel hangosabban dicsérik­ majd ők maguk­ egy évtized múlva, mikor már az alkotás izgalmain régen túl lesz a nemzet- Itt az alk­atom! üzletemet máju­­b­ban áthelyezem $ talhalmazott raktár miatt az összes­­Üljed árait leszállítottam.Schwarcziát,a f­őri- és női divatáruháza m. Különös útija alljelm­i Vitel maranekot is egyes darabokban.­­wcVársferület 87. Telefon 147. Mai számunk 8 oldal.

Next