Soproni Napló, 1913. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1913-01-01 / 298. (1.) szám
2 0 POLITIKAI HÍREK. A Kossuth-párt újéve. A függetlenségi Kossuth-párt szokásos újévi tisztelgése Kossuth Ferenc, a pártvezér állapotára való tekintettel ezúttal elmarad. Mindamellett a párt újév napján délelőtt értekezletet tart, amelyen Apponyi Albert, gróf, akit a párt felkért volt, hogy Kossuthot üdvözölje, a helyzetről nyilatkozni fog és indítványozni fogja, hogy még aznap a pártnak két kiküldött tagja tolmácsolja az elnöknek minden formaság mellőzésével a párt jókivánatait. A kormány programmja. A „Neues Wiener Tagblatt” hosszasan foglalkozik Lukács bécsi audienciájával s jelenti, hogy a király előzetes szentesítésével ellátta a kormány választójogi javaslatát. Magyarországon — írja a bécsi lap — az irány nem fog megváltozni. A programot, amelyet a kormány az új évben követni fog, a következő: A miniszterelnök a javaslat benyújtása után fel fogja a tárgyalásokban. Ha az ellenzék ismét zajong, újra kizárások következnek. A választójogi törvény után a kerületek új beosztása következik s ha ez meglesz, 1914 tavaszán az új törvény alapján kiírják a választásokat. A kormány ezeken kívül behatóan foglalkozik a közigazgatás államosításának kérdésével is. Létszámemelés a haditengerészetnél. A monarchia flottaprogrammjának a megvalósítása a dreadnoughtok és gyorscirkálók építésével egyidejűen szükségessé teszi nemcsak a legénységnek, hanem a tisztikarnak lényeges szaporítását is. A tengerésztisztek létszámát az 1913. évre a következőkép állapították meg: 1 tengernagy, 3 altengernagy, 10 ellentengernagy, 29 sorhajókapitány (ezredesi rang), 28 fregattkapitány (alezredes), 58 korvettkapitány (őrnagy), 297 sorhajóhadnagy (százados), 193 fregatthadnagy (főhadnagy), 180 sorhajózászlós (hadnagy), továbbá a szükségnek megfelelő számú tengerészapród és tengerészjelölt. Ezek a számok az eddig megállapított békelétszámmal szemben a következő állásokkal szólítani az ellenzékét, hogy vegyen részt szaporíttattak: 3 ellentengernagy, 4 sorhajókapitány, 7 korvettkapitány, 39 sorhajóhadnagy, 5 fregatthadnagy. A sorhajózászlósoki számát 180-ban állapították meg, eltérően az eddigi elvtől, amely szerint ezeket is szükség szerinti számban alkalmazták épp úgy, mint a tengerészapródokat és a tengerészjelölteket. a na Mi less Albániából A londoni követ-reunion bár meghatározta azt, hogy Albánia autonóm tartomány legyen, de minden valószínűség szerint ezen a kis földrészen még érdekes dolgok, esetleg szomorú események fognak lejátszódni. A szerbek még mindig megszállva tartják Durazzó albán kikötőt és még idők kérdése, mikor fognak az ottani viszonyok végleg tisztázódni. Képünkön látjuk a szerb ágyukat, melyek a tenger felé vannak fordítva, hogy az onnan jövő csapatok partraszállását megakadályozzák. Fuad pasa az egyik oldalon katonai díszben, Viktor Napóleon herceg a másikon. Mindkettő aspirál az albán trónra, hogy ki lesz a szerencsés, azt még nem lehet tudni. Jen volt ahhoz, hogy elrontsa a legszebb báli ruhánkat. Klári (busán): Nem ruhákról van szó. Nagymama: Úgy, hát a zsúrokon esett valami kalamitás? Vagy talán felmondott a szakácsnőd? Klári (kitörő fájdalommal): Nagyanyám, én nagyon, nagyon szerencsétlen vagyok. (Fejét a nagymama ölébe hajtja.... Zokog.) Nagymama (Klári haját simogatja): Mi nagy bánata lehetne az én kicsi unokámnak ?... Tárd fel a szívedet. Tudod, a nagymama jó kuruzsló, eltalálja most is az orvosságot. Klári: Soha! Soha! Nagymama: No, no! A nagymama öreg asszony, látott már nagyobb viharokat is, mint aminő az ilyen kicsi asszony lelkében dúlhat. Klárikétségbeesetten összekulcsolt kezekkel): Megcsalt az uram... Nagymama (izgatottan): No, no. Ez sokkal súlyosabb vád, semhogy ily könnyen ki lehetne mondani. Klári (finom levélkét von elő): A bizonyíték! ... A kitörülhetetlen, a megmásíthatatlan bizonyíték. Nagymama (nyugodtan): Egy levél? Az még nem sokat jelent. (Ujjai közt forgatja és nézi a levelet.) Klári: Mindent! Mindent! Azelőtt is sejtettem, hogy az uramnak néha.. tetszik valaki. de jó nagyanyám el tudta oszlatni aggodalmaimat. El tudta velem hitetni, hogy tévedek. De most, most itt van a bizonyság. Nagymama (olvassa a levelet): írná ,dott Ferencem, nem nyugodhatok meg sor-somban. Elveszteni szerelmedet most, mi-ikor már éreztem, hogy mily isteni boldogságot nyújt az é nem, ez több, mint amennyit elviselni képes vagyok. Szánakozz , rajtam és térj vissza hozzám, mielőbb. Lilla.” Klári (feszült várakozással néz fel a / I nagymamára..) Nagymama (pár pillanatig gondolataiba mélyed. Nyugodtan): Szóltál már az, uradnak ? Klári: Még nem. Nem akartam első felindulásomban megalázni őt. (Indulatosan felkel.) De ha haza megyek... Nagymama (határozottan): Akkor még kevésbbé fogsz neki említést tenni erről az esetről. Klári: Hogyan!? Nagymama! Meg- mérgezte az életemet, semmivé tette a nyugalmamat és én hallgassak? Nagymama (méltósággal): Csendesült gyermekem... A te szivedben most vihar dúl. A fájdalomnak vad, tomboló orjkánja... Hadd tombolja ki magát a vihar, hadd hulljon szemeidből a könnyeknek zápora. A természet rendje szerint majd ismét kisüt a nap, a maga ragyogó sugaraival. Klári (könnyein át): Soha. Az én bánatomra nincs vigasztalás. Nagymama (szelíden): Te még nem tudod, hogy az egész élet egy nagy háború, melyet nagy türelemmel és bölcseséggel kell végigküzdeni. A türelem a jelennek, a feledés a múltnak a gyógyszere. Boldog, aki mielőbb megtanulja ezt. Csendesedj... Jer ide, nagyanyához. Klári (leül a zsámolyra): Nagymama: így... Mint kicsiny leány korodban... S a nagyanya mesélni fog neked egy régi történetet. Klári (letörli könnyeit. Figyel.) Nagymama: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám, kicsi asszony. Versenyt énekelt a pacsirtával s ha nem dalolt, kacagott. Szemeiből nem ebből a világból Való álmodások mosolyogják S a lelyke csodálatos, meleg színekkel volt tele. Ezek a színek, mint valami könnyű varázsfátyol a szemei elé szálltak s ezen át úgy látta, hogy az emberek mind jók, mind szépek s hogy mindenek közt legszebb és legjobb az ős szerelmes élete párja. Szeretett a kicsi asszony és boldog volt. Annyira boldog, hogy megirigyelték a rossz angyalok. Megirigyelték és szerte tépték a Szemeire boruló bűvös fátyolt. És amit a Hősi, dalos aszszony amaga rideg valóságában először meglátott, az egy kacér, illatos levélcsomó volt, ami ott lappangott a férje íróasztalában. (Titkon könnyet törölt szeméből.) Csak egyet olvasott el belőlük é s a Hősi aszszony ragyogó világa elborult. Klári (merengve): Az övé is... Nagymama: Az övé is.. Érezte, hogy megbántották önérzetét, büszkeségét. Csalódása úgy hatott rá, mint durva ökölcsapások. És szenvedett kínos keservében. Klári: És a legkeserűbb fájdalmában mit csinált? Legalábbkaparta-e az ura szemét ? SOPRONI NAPLÓ Január 1 Justh Gyula és társai, Sopron, december 31 Az ellenzék vezérei sorban kritizálják Lukács miniszterelnöknek a választójogi törvényjavaslatra és az ellenzék magatartására vonatkozó nyilatkozatait. Kritikájuk természetesen mindenben elítélő, véleményük a miniszterelnök eljárásáról a lehető legroszszabb, aminthogy nem is lehet más, mert hiszen a kormány minden szavának, minden tényének elítélésében és rosszalásában keresik a saját eljárásuk és a saját hibáik mentségét és indokolását. Újat éppenséggel semmit sem mondottak, új eszmék dolgában teljesen kimerültek és az a mélabús, borongó hangulat, mely okoskodásaikon végigvonul, bizonyítja, hogy nemcsak a miniszterelnökkel, de önmagukkal sincsenek megelégedve. Úgy látszik, az egyetlen önmagával és politikájával teljesen megelégedett ellenzéki vezér Justh Gyula, a politikai erőművész, büszkén mutat rá arra a meglepő akrobatás mutatványára, hogy ő a szocialistákat nemcsak a függetlenségi párt választójogi politikája mellett harcba tudta vinni, de teljesen megnyerte, őket a nemzeti politikának, a függetlenség eszméjének. Hát igen, megfogta a szocialistákat töröknek, aki most őt viszi és nem ereszti. Igazán azt hiszi Justh Gyula, hogy a szocializmus világot rengető eszméje belefér az ő kisded babajátékainak eszmekörébe? Ámde büszke és boldog volt ama bizonyos légy is, aki midőn