Soproni Napló, 1914. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Sopron, 13. Csütörtök, január­­ XVII. évfolyam M. kir. posttakarékp. szám és clearing-forgalom 20.978. POLITIKAI NAPILAP dsArkerstörtég én adóhivatal : VorkerGlev 72. szám. t­elefon: 19. »ám. Wyowtda Vé.a­ fcszftlífdt 72 «ztm selefon: 19. »ám. Az újév. Sopron, december 31. Ismét eröppent egy év. A megpró­báltatások a kínos vergődések éve volt az elmúlt esztendő, melyet szívesen han­tolunk el az új év beköszöntő napján. Egész Európa állig fegyverkezve várta a pillanatot, hogy vérbe fojtsa az évti­zedek múlása alatt összegyülemlett gyű­lölködést. Száz és százezer anya, gyer­mek remegett, hogy a puskacső elé ál­lítják szeretettjeit. És mi néztük e két­ségbeejtő helyzetet, megborzadt lelkünk a balkán háború iszonyatosságain és­­ láttuk, hogy mennyi sok hazugság, ál­nokság kormányozza az emberiséget. Az iskolákban, szószékeken, a családi otthon bizalmas körében folyton azt halljuk, hogy »szeresd a felebarátodat,­­ mint tenmagadat, és az életben törünk egymás existenciája ellen, a nemzetek lesik, várják az alkalmat, hogy egymás­tól raboljanak és egymás fiait vérlazító módon gyilkolják. A háborús idők európaszerte, de kü­­különösen nálunk meghozták a maguk keserves, nyomorúságos gyümölcseit. Az ipar, kereskedelem hanyatlásnak indult és a munkátlanok százezrei könyörög­nek, követelnek kenyeret, amelyhez min­den embernek van joga. A belső politikai harcok még csak elősegítették a nagy gazdasági válság orvosolhatatlanságát, hitelünk a külföl­dön csökkent, a poltikai gyűlölködést belevitték még a gazdasági élet külön­­böző ágazataiba is. És még mindez nem volt elég. A hatalmas árvizek pusztító erővel tették tönkre sok helyen a fáradságos, verej­­tékes munka áldásait Sok ezer család, amely örömmel várta munkájának gyü­mölcsét, hajlék és kenyér nélkül maradt az előre nem számított elemi csapás következtében. Mintha nehéz átok ült volt az elmúlt esztendőn, annyi csapás és pusztulással fenyegető veszély környékezett bennün­ket. És most midőn visszagondolunk az új év napján az elmúlt esztendő nyo­morúságaira és veszedelmeire, nem a kétségbeesés érzése fog el bennünket. Bízunk a jövőben azzal a rendíthetetlen hittel, amely a magyar nemzetet eddig is egy hosszú ezredéven át megtartotta a jövőben. Úgy érezzük, hogy az új esztendő reményteljesebben indul, mint a múlt év eleje. A háború veszedelme elvonult fe­jünk felett és a belpolitikai helyzet is határozottan javult legalább az év ele­jéhez képest, mely a legnagyobb sivár­ság és reménytelenség képét mutatta. A kül és belpolitikai helyzet javulása remélni engedi azt, hogy a gazdasági téren is hamarosan érezhető fellendülés fog beállani Az a kedvetlenség és ha­­zódozás, amely a bizonytalan helyzet folytán állott elő, az üzleti életben már múlóban van. Lassan a féltve őrzött pénz a piacra kerül, a gyárak, a külön­böző nagy­üzemek kettőzött munkához fognak, hogy pótolják azt a gazda­sági kárt, melyet az elmúlt esztendő okozott. Boncolgathatjuk magunkban az elmúlt esztendő eseményeit és tanulságait, ad az részünkre elég anyagot. Beláthatjuk végre, hogy nem elég csak hirdetni a nagy igazságokat, hanem azok szerint is kell nevelnünk a jövő nemzedéket. Tanítsuk emberszeretetre, munkára az ifjúságot, amely hivatva van nemesebb gondolkozásúvá, emelkedettebb érzésűvé tenni az emberiséget. Kezdjük ott a javulást, hogy egye­sítsük egy közös nagy érzésben minden magyar embert. Abba a nagy érzésbe, hogy mindannyian emberek vagyunk, akiknek a lehetőség határáig joguk van a földi jólét emberi érzéseit élvezni. Kevesebb nagyképűsködést és több őszin­teséget várunk az emberektől, működte­ t10 f­elUi TÁRCA. Szilveszter. P­ár óra múlva ismét egy esztendő el­enyészik a végtelen semmiségbe, ismét el­múlik sok­­fejezetten álmunk, újból eltűnik számtalan reménységünk, —■ mi pedig me­gyünk mindig előbbre-előbbre a vágyak só­lyom­­szárnyain, magunk után hagyjuk a múltnak egy-egy elmosódott képét a vissza­emlékezései fátyolképében, hátrahagyjuk a keserűséget, a bánatot. Halál­os élet között szédítő örvény tá­tong. .Soha nem jött a hajnal úgy, hogy előbb éjszaka, ne lett volna, de az éji sötétség mindig egyforma, míg a virradatnak mindig másképen nyilvánul a lángolása, a kibonta­kozása a világosság felé . . . Csodás sejtelem, poézis melegség tölti el a mindennap küzdésen eldermedt lelket; uj sóvárgások­­ ráznak, uj vágyak kelnek szárnyra s u, keletkezik­­a szívek­ben . . . A mai sivár pénzviszonyoknál igen ne­héz a fényt, tetszeni vágyást, a túllicitál­ást követni annak, kinek szűkös anyagi viszo­nyai nagyon is kimérve engedik meg a ren­des megélhetést. Pedig a pénz, ez a nagy vonzerő, amivel mindent el lehet érni — kevés van — s fölébred sokaknál a szuny­­nyadó Sátán! . . . Mindenütt az elégedettlenség, a mozgás, a tülekedés, marakodás zúg bele a minden­­­ség csendjébe. Hisz élni mindenkinek joga van­ . A létért való túlhajszolt küzdelem sokat mély örvénybe, kárhozatba, rémes dráma karjaiba dönt. Így van ez itt a földön, de így van a tenger mélyében is, ahol sok véres jelenet játszódott le a létért való küzdelem­ben, hogy marcangolja a kétségbeesésig s hogy győzi le ott is az egyik élő lény a másikat ?! A mai korban gyengül a hit, sok-sok a reménység s igen picike része jut az önzetlen szeretetnek . . .­­Mulatni, vigadni, ne tudja senki, anyagilag hogyan állunk, s mi fáj ott belül . . . És a kicsapongásoktól megragadott vad szenvedélyek, a megfeledkezési vágyak be­esett szemet, ősz hajat s gondtelt arcot mu­tatnak sok olyan férfinál, ki még alig érte el az átlagos középkort. S ebben a túlhajszolt, izgalmas életben divatba jött a régi szentimentális, nyugodt, higgadt Biedermeier korabeli dolgok hasz­­nálata. Hogyan fér össze — a mai gyors, mohó ,élvezési vágyak kiapadhatatlan haj­szolásában­­előteremtett járvány tánc — a tangó figuráinak álmokat, vágyakat meg­testesített lejtése esetleg egy szépen össze­hozott Biedermeier keretben?! . . . De ,tekintsünk kissé szét Szilveszter es­téjén az emberiség között. A kupolás bálterem csupa kedvesség, ezernyi fényi, mámor, kacaj, jókedv, ele­gancia, s a cselló és hegedühang lágy ölel­kezése közepett temetik az ó évet! Egy pillanatra teljes sötétség áll be, szünetel a villanyfény, bejelenti magát Szil­veszter. És ahogy a sötétség ráül az ember lelkére,­­eszünkbe jut az elmúlás, a megszű­nés ! ... A fény újból előtör pazar világitá- Hiába kiabál! Nem reklám, hanem ruha kell!!! Most ma már jóformán mindenki tudja, hogy jó, szép ás divatos térd, fiú­­s gyermek táli ruha csak­ Wollner Miksánál, Várkerület 107 alatt kapható előnyös, szabott ára*"

Next