Soproni Napló, 1915. január-március (19. évfolyam, 1-74. szám)

1915-01-02 / 1. szám

XIX. évf. Sopron, 1915 Január 2., szombat délutá­n 3232.) Soproni Napló Előfizetési ár a házhoz szállítva: 1 évre . . 20.— K II­I/. évre . . 5.— K 1/,' . . . 10.— K 1 hóra . . . 2.— KSOPRONMEGYE Szerkesztőség: és kiadófalvatal Sopron, Deák tér. Telefon 19. Jót tenni. A háborús borzalmak, amelyekről szóval és írásban annyit hallunk, aljas­ságok, bestialitások, amelyek a ponyva­irodalom hírhedt sárga füzeteiben meg­örökített rémességeket is meghaladják, ne telítsék meg a lelketeket, olvasóim, mert nemcsak a lövészárkok körül van élet, mozgás és cselekvés. Igaz, hogy most a háború az úr a földön és a bé­kés polgári rend, a maga gondosan fésült és nyugodtan haladó formájából kivetkezve, alá van rendelve a vad, lá­zas vágtatásban rohanó katonai érdek­nek, de azért nincs még szétdúlva az itthonmaradottak háza­ tája, vagyona, élete és a béke törvényeire alapított társadalmi normája. A h­áború hullámverései dacára él­nek még és cselekesznek milliói a ma­gyarnak, akiknek egymáshoz és az ál­lamhoz való viszonyát nem a kivételes törvények szabályozzák, hanem a béké­nek a társadalmi megnyilatkozások min­den apró árnyalatát érintő normái és ezekben a felhős időkben az itthonma­­radottaknak kell kiengesztelni, enyhíteni, gyógyítani azt a sok elvadult, kegyet­len és embertelen kínzást, amit a vi­lágháború önkivülete zúdított az embe­riség lelkiismeretére. Az itthonmaradottak tiszta huma­nizmustól vezetett jócselekvései váltsák meg a kötelesség kényszerétől, rémsé­gek, vérpatakokban gázoló harcos gla­diátoroknak cselekvéseit, amelyet, bár nemes célok szolgálatában, de mégis az irtásnak, a rombolásnak, halálhörgéseket kiváltó iszonyatnak zsoldjában visz vég­hez. Tehát a béke munkájában fokozot­tabb mértékben kell megnyilatkoznia az erkölcsnek és emberszeretetnek és kímé­letlen bojkottal kell büntetni minden olyan törekvést, amely a jelen komoly, nehéz életviszonyaiból, szorongatottsá­­gaiból jogosulatlan és immorális elő­nyöket csikar ki magának. Akár a forgalmi élet piacán, a nélkülözhetlen tápszerek áruraktáraiban, a gyártelepek és vállalkozások műhe­lyeiben, akár más társadalmi kapcsolat­ban tapasztaljuk a kihasználandó uzsora jelenségeit, vegyük igénybe a megtor­lás kíméletlen apparátusát. Azonban ezen törekvésünkben ne ragadtassuk magunkat túlzásokra sem. Természet­­szerű­­ jelenség, hogy a háború az ő tömérdek szükségleteket felölelő budget­­jének pénzanyagát nem a produkció minden fajtájára ontja, hanem a speciá­lisan háború céljait szolgáló eszközök gyártelepeire és így a háború sok nagy­tőkést kreál és a bizonyos ágakban stagnáló kereslet sok nagytőkést tesz tönkre. Törekedjünk tehát arra, hogy ezeket a válságos ellentéteket ne a nyerők elleni rosszindulattal, hanem a jócselekvés és lehetőleg minden morális társadalmi existenciát fenntartani törek­vésénél kiegyenlítsük. Azok, akiket nem sújt túl erősen a háború, igyekezzenek igényeikben és szükségleteik beszerzé­sében megtartani a béke életének mér­tékét, ne pedig indokolatlan aszkézissel hagyják csődbe jutni azokat az existen­­ciákat, akik a háború számára nem szál­líthatnak semmit. Itthon maradt társaim! Minden nap, minden óra és pillanat módot nyújt a jóságra, az erkölcsi egyensúly helyre­állítására, amelyet rémesen megrendí­tett a háború. Halmi Bódog: Harcok éjszakán. Csapataink kétezer orosz fogolyot ejtettek. Budapest, január 1. A Kárpátokban és Bukovinában tovább folynak a har­cok, ezek tegnap nem változtattak helyzetet. Biala-szakaszon Tarnovtól délre ellenségnek a nap folya­mán és éjszaka megismételt támadásait súlyos veszteségeket okozva visszautasítottuk. Csapataink ez alkalommal kétezer oroszt elfogtak és hat gépfegyvert zsákmányoltak. A Visztulától északra tartós erős köd akadályozza harci tevékenységét, ennélfogva részben nyugalom volt, részben ki­sebb előrehaladást tettünk. A déli hadiszíntéren semmi sem történt. Hofer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) A miniszterelnök beszéde. A magyar nemzet önállósága. A magyar miniszterelnök a munkapárt tegnapi fogadása alkalmából egész Európá­nak beszélt. Beszédének belpolitikai vonat­kozású részei nem kevésbbé jelentősek ugyan, mint a külpolitikai fejtegetései. Mind­azonáltal a kormány elnöki előadásának szems­zetközi jelentőségét nyilatkozatainak az a része adja meg, mely a diplomáciai és had­ügyi helyzetre vonatkozik. Tisza István gróf világos, határozott és meggyőző modorban foglalkozott azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy a világ­háborúért ki a felelős. Beigazolta, hogy a hármasszövetség mindig defenzív jellegű volt, míg­­ellenben a másik hatalmi ísépor­­­tosulást offenzív érdekek hozták létre Már 1908-ban, az affinexió alkalmával, kitűnt, hogy Szerbiának aggresszív célja van a monarchia ellen és hogy ebben Oroszország támogatja. A monarchia békeszervezetét igazolja, hogy már akkor sokan voltak, akik békés érzésünket túlságosnak­ mondották, itt a mi­niszterelnök érdekes kijelentést tett. Hatá­rozottan hangoztatta, hogy­ ő a maga ré­széről, amikor neki befolyása volt a kül­politikára, mindig amellett érvelt, hogy a békét fenn kell tartani, amíg azt becsülettel megtehetjük. Botorságnak tartotta minden­kor és tartja ma is, azért viselni háborút már ma, mert azt esetleg a jövő reánk kényszer­­ítheti. Emberi önérzet túltengése az, ha val­­aki előre akarja látni a jövendőt. Rendkívül érdekes a kormányelnök be­­szédének az a része, melyben levonta az eddigi háború tanulságait. Mindenekelőtt is­ bebizonyult, ellenségeink nagy ámulatára, hogy ez az állítólag gyenge, szertehulló m­o­­narchia életerős,­­egységes és ál­­­dozatkész. Nagy csalódása volt ez ellen.

Next