Soproni Napló, 1915. július-szeptember (19. évfolyam, 148-223. szám)
1915-07-01 / 148. szám
2 SOPRONI NAPLÓSOPRONMEGY» Julius 1. Heves harcok az Isonzo mentén, »Az Est -nek jelentik: Az alsó Isonzónál heves harcok folynak. m hín tw'Tij mi w im Tir -|f gn Telefon: Szerkeszd" hivatal és n» Fertőző betegek számára is lenne mellette pavilion, mely körülbelül 300 ágyas lenne. Abban az esetben, ha a város a katonai hatóságok részére a területet ingyen átengedi, a katonai hatóságok állandó kórházat építenek fel és a háború befejeztével azt a városnak átadják. Tepler Kálmán dr. polgármester és Wampscher Lajos főmérnökhelyettes különvéleményt jelentettek be. A különvéleményben kifejtik, hogy a katonai hatóságok kérelme teljesíthető lenne bizonyos polgári szempontok figyelembe vételével. Óhajtják, hogy a kórházat körülkerítsék, a fertőző betegségekben elhalt egyének hulláit megégessék és a szennyvizek biológiai fertőtlenítését. Továbbá, hogy a katonai hatóságok kamatot fizetnének a telek értéke után. E javaslat is széles vitát keltett. Laehne Vilmos kir. tanácsos az első felszólaló, ki figyelmezteti a várost, hogy a tervező katonai hatóságok kényelméért lemond a város egy oly területről, ha a katonai hatóság kérelmét teljesíti, melyet maga a város békés időben más célra akart felhasználni. Más terület felajánlását kéri. Schwarz Sándor dr. helyesli a polgármester és a helyettes főmérnök különvéleményét s azt csak oda akarja módosítani, hogy a telek forgalmi értékének megtérítését kérjék a katonai hatóságtól. Csodálkozását fejezi ki Laehne indítványa fölött. Nem érti, hogy miért ragaszkodik Laehne annyira más területhez, mikor ez éppen a legmegfelelőbb lenne. Laehne Vilmos kir. tanácsos ezek után is más telek felajánlását kéri, esetleg a csapatkórházzal szemközt lévő területet ajánlják fel. Töper Kálmán dr. polgármester mintegy felvilágosításul közli, hogy a katonai hatóságok a telepet előzőleg megvizsgálták és a kért területet találták a legmegfelelőbbnek. [ A vita értelmében, melyben részt vett Schwarz Sándor dr., Weiter Béla dr., Legényi Jenő dr., Töpler Kálmán dr. polgármester és Laehne Vilmos kir. tanácsos, azzal a módosítással fogadják el a polgármester és a főmérnökhelyettes különvéleményét, hogy az új kórház a csapatkórháztól északra épüljön fel és a forgalmi érték megtérítését kérik a katonai hatóságtól. Baán Endre dr. főispán, elnök, szavazásra bocsátja a javasaltot. Negyven szavazót elfogadja a javaslatot s így Baán Endre dr. főispán a javaslatot elfogadottnak minősíti. A következő pont, a tárgysorozat tulajdonképeni első pontja, jelentés a közélelmezés biztosítására tett intézkedésekről. Navrail Nándor dr. főjegyző megemlíti, hogy a tanács jelentését a bizottsági tagoknak annak idején megküldte és kéri annak tudomásul vételét. Schwarz Sándor dr. közli erre a tárgyra vonatkozó észrevételeit. Megemlíti, hogy a hatósági mészárszék nem felelt meg hivatásának , hogy évi forgalma 21.000 deficittel végződött. Szombathelyt állítja e téren a város elé, mely igen jól oldotta meg a nagy drágaságban a húskérdést. A deficitet nem fogadja el és részletes számadást kér. Laehne Vilmos kir. tanácsos igen elismerőleg nyilatkozik a város kezelésébe vett szén- és burgonyaeladásról, mely városunkban árszabályozó hatással működött. "A hatósági busszék kérdésére vonatkozóan azt óhajtja, hogy jelenleg szüneteltesse annak szemét a törvényhatósági bizottság. A tisztikérdést nem látja megoldottnak. Zergényi Jenő dr. t. főügyész helyesli Laehne indítványát a hatósági hússzékre vonatkozólag. Berczeller Adolf éles hangon bírálja Sopron tejellátását és a zöldségárusítást. A központi tejszövetkezetet, mely a várostól 10.000 segélyt élvez, birálgatja s megemlíti, hogy e vállalat, mikor 34 és 36 filléren árusítja a közönségnek a tejet, ugyanakkor a viszontelárusitóknak 22 és 24 filléren adja. Berczeller úgy a tej-, mint a zöldségkérdést nem tartja megoldottnak s ezeknek sürgős revideálását kéri. Több felszólalás után Baán Endre dr. főispán a tanács jelentését, a hatósági hússzélé korlátozásával elfogadottnak nyilvánítja. A bizottság elfogadja a tanács azon javaslatát, hogy a Mező- és Fürdőház utcai csatornát elkészítik, mely munkálatok az új tervek szerint 8000 K költségmegtakarítást jelentenek. A bizottság elfogadja a tanács azon javaslatát, hogy a kavicsszállító cégeknek a külutaknál 2 K-t köbméterenként és a belsi utaknál 1 K fuvartöbblet méltányosságból megszavaztassék. A tanács javaslatát, hogy a vágóhíd sertésólait kibetonoztassák, mely munkálat 800 koronába kerül, a bizottság elfogadja. Özv. Walker Istvánné, karnagy neje özvegyi kegydíját évi 500 koronában állapítják meg, mig a gyermekekét nagykorukig 1000 évi kegydíjban. Aki Lemberget is megjárta. Alá délelőtt azon hősök egyikével beszéltem, akik Lemberg városit visszafoglalták és akik annyit szenvedtek, hogy a kettős monarchia területén még pusztító moszkovita férgeket kiűzzék a határokon túlra. Már ismerem a második objektbe vezető utat és csak a szobákat kell vizsgálnom, mert a huszonhatosban van az én emberem. Végre megtalálom és belépek. Idegen nyelvű katonák közt, akik valószínűleg tótok, ül Stedmayer Gyula, bizalomgerjesztő arccal: ő az én emberem, akit keresek. Megkérdem a srapnesziánktól kezén megsebesült hőst, mondaná el Lemberg visszafoglalásának több jeleneteit, amelyben ő is részt vett. S a hős elkezd beszélni. Már Komarnénál, vagy talán még azon is innen, kezdődött meg a nagy harc, melynek gyümölcseként Lemberg kezünkbe került. Komárnéba érve, rettenetes dolgokat láttunk. A rabló oroszok annyiszor emlegetett mészárlásainak nyomai ott hevertek az utcán. Vén emberek megcsonkított hulláiról még a ruha is le volt tépve. Nem akarták a muszkák, hogy a túlvilágon vajmi kevés takarójuk is legyen a szerencsétleneknek. E rettentően feldúlt és elpusztított városból tovább meneteltünk Lemberg felé, nyolc napon át egyfolytában. Lemberg előtt beástuk magunkat, hogy egy kissé elszunyókáljunk. De jött a parancs: újból előrenyomulni. Rettentő harcokat vívtunk a Lonja-hegy tövén, melyet az oroszok úgy megraktak katonákkal, hogy mozogni se tudtak. De 76-saink kitettek magukért és délre a hegy a rajtalévő 2000 orosszal, a mi birtokunkba került. Az ellenség menekül s mi utánuk, egy patakon átgázolunk s ott áll előttünk Lemberg külvárosaival. Patrullok mennek először a városba. Özv. Artner Jánosné nyug. rendőr neje özvegyi nyugdíját 280 koronában állapítja meg a bizottság. A jóváhagyás alatt álló előterjesztés, a szolgaszemélyzet és a rendőrlegénység családi pótlékának folyósítására vonatkozólag, a jóváhagyás bevárása előtt, július hó 1-ável engedélyezi a bizottság, mely évi 14.000 K költségtöbbletet jelent. A parkőrök és toronyőrök fizetését 60 koronáról 70-re emeli a törvényhatósági bizottság. Fekete József és társai nyugalmazott, de újból szolgálatra rendelt rendőrök kérelmét, hogy 1 K 50 filléres napidíjukat 2 K-ra emeljék, azon korlátozással adják meg, hogy összjavadalmuk nem lehet több, mint az ugyanabban az osztályban szolgáló rendőré. Végül a hivatásos tűzoltók fejenként és havonként a háború tartamára 200 különdíjazást kapnak. Több tárgy nem lévén, Baán Endre őr, főispán a gyűlést bezárja. Hogy hogy fogadott bennünket Lenberg lakossága, azt leírni, elbeszélni nagyon nehéz. Az előttünk haladó lovas előőrsök lovait a lembergi leányok csókolgatják, fegyvereiket ők viszik s mindenütt pihenésre, lakomára invitálják a felmentő katonaságot. Mesélik, hogy az egyik patrullvezető száz rubelt kapott egy öreg zsidótól. Annyira elhalmoztak bennünket minden jóval, piskótával, borral, hogy mi szinte menekültünk már. Lemberg az ágyuharctól nem sokat szenvedett, legfeljebb csak a külváros. De itt is kitettek magukért az oroszok. Amit nem vihettek el magukkal, azt felgyújtották. A sok gabonaraktárt leöntötték petroteritma, és az utolsó pillanatban, parazsat hajítottak beléje. Persze minden elégett, nem maradt meg semmi sem. Lemberg eleste után üldöztük még a rabló hordát, melyet orosz hadseregnek neveznek s jóval Lembergen túl megsebesültem. Csak sebesülten láttam, hogy miennyit szenvedett mégis a gyönyörű város. A kórházakból elhordtak mindent. Nem hagytak ott ágyat, de még a villanyvezetékeket is letépték a falakról. Az örömmámorbanszó lembergi lakosság segítette aztán ki a katonaságot. Ők hoztak ágyat, ágyneműt s mindent, amit csak kívánt az ember. Bármennyire is jól éreztem magamat Lembergben, siettem mégis szűkebb hazámba, melyet 18 éve elhagytam, hogy Isamburgba költöztem. Igen, siettem vissza Sopronba, hogy hírt vigyek a 76-osok hősiességéről és a magyar katonák dicsőségeiig Eddig tartott az elbeszélés, mely rongó szeretettel emlékezik meg a ^ ^ kitűnő tisztjeiről, akiknek vezetés ezt a hatalmas hadjáratot dicsőség juk befejezni. t.nr .................................................................................................... m vxs&Bmatsam