Soproni Napló, 1916. október-december (20. évfolyam, 225-299. szám)

1916-10-01 / 225. szám

.*■ ár a bándos «állítra: — K NI 'I. évre . . 5 — K K |j 1 hóra . . . 2.— KSOPRONÉ Szerkesztőség és kiadóhivatal Sopron, Deák tér, Telefon 19 Heves harcok Erdélyben. Budapest:­­Az Este tudósítója Jelenti a főhadiszállásról, hogy a Nagyszebennél vívott diadalmas harcok nemcsak arra vezettek, hogy a románokat kiverték a város külvárosából, hanem arra is, hogy a románok pánikszerűen menekültek Nagy­szebennél dél felé. Az ellenséget Itt teljesen megvertük. A német gyalogság erőltetett menetelés után hátbatámadta az oláhokat, mire meg­indult az eszeveszett menekülés a vasút és a város határában folyó patak felé. A völgyből mindenütt kivertük az oláhokat és a vörös­toronyi szoros magaslatai is birtokunkban vannak. Budapest: A sajtóhadiszállásról jelentik, hogy a Vulkán­ és Szurdak szoros mentén Petrozsény birtokáért folyik a heves küzdelem. A fogarasi hegyek vidékén is erős harcok folynak. Székelyudvarhely még a birtokunkban van. Zeppelin-támadás Bukarest ellen. Berlin: Bukarestből érkezett jelentések szerint az elmúlt éjjel ismét megjelent egyik léghajónk Bukarest felett. A bombák három embert öltek meg. Nagy pánik Bukarestben. Kolozsvár: Tegnap Bukarestből ideér­kezett egy Purcia dr. nevű­ orvos, aki elmondta, hogy Bukarestben óriási pánik uralkodik. A drágaság leirhatlan. A város éjjel egészen sötét. A rendőrség tömegesen tartóztatja le az embereket árulás és külön­féle címeken. A legutóbbi Zeppelin-támadás hatása Londonban. Berlin: Rotterdamból jelenítik, hogy a legutóbbi Zeppelin-támadás alkalmából 60 ember veszítette életét. Igen sok ember megsérült. A támadás alkalmával igen sok ember tartózkodott az utcán. A görög­ anarchia. Berlin: Görögországból ellenséges Hírek érkeznek. Olasz táviratok egész bizonyos­sággal állítják, hogy Görögország ellenünk sorakozik.­­ Szaloniki: V­e­n i­z­e­l­o­s­z Kréta szige­tén kormányt alakított. A kormány pénz­ügyminiszterből, közgazdasági és hadügy­miniszterből áll. Jelentős politikai változások Ausztriában. Bécs: Báró Beck, volt osztrák minisz­ter, aki jelenleg az állami számvevőszék el­nöke ma kihallgatáson jelent meg a felség ellőtt. A kihallgatásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ő előtte Sieghardt is járt a felségnél. A kihallgatások fontos politikai változásokra engednek következtetést. Poli­tikai körökben Stürgkh miniszterelnök ál­lását megrendültnek mondják és azt hiszik hogy Ausztria fontos politikai változások előtt áll. hajított a portánkra, akik szimpátiánkat se­hogy se tudták kiérdemelni, de türelmünk még ővelük szemben sem fogyott el, sőt, ahol lehetett, támogattuk őket is. Száz és száz bizonyítékunk van arra, hogy az iga­zán nem szimpatikus galíciaiak sem része­sültek nálunk rossz bánásmódban. Gsa­ntán szólva, az erdélyi románok is — volt okunk rá — sem voltak valami erősen a lelkünk­höz kapcsolva és a szászoknak a múltban tanúsított viselkedése sem volt mindig olyan, mint amilyennek mi szerettük volna, de ab­ban a pillanatban, mikor fészkeikből kiza­varva a honfitárs védelmére szorultak, a mi szívünk melegebben dobbant és olyan érzé­sekkel közeledtünk feléjük, mint az ilyenkor illik. Kívánjuk nekik, hogy jól érezzék ma­gukat körünkben mindaddig, míg a szülő­föld rögeihez visszatérhetnek. Ezeket megállapítva, azonban rá kell mutatnunk azokra az érzésekre is, amelyek e város minden polgárának a lelkét, úgy­szólván kivétel nélkül, átjárják azokkal szem­ben, akik­­— nem nevezzük meg őket, hisz mindenki tudja, hogy kikről van szó — szin­tén idejöttek, de akiket megszeretni nem tudtunk eddig. Ezt a társaságot is, mikor idejött, a megszokott érzésekkel fogadtuk. Bizalom­mal fordultunk feléje és emlékezünk olyan momentumokra, amikor egész testvériesen megértettük egymást. Azonban múltak a napok és a testvéries érzések lassan kint elpárologtak, mint a bu­borék. Sok mindenféle körülmény játszott bele, de ezeket ma érthető okokból le nem szögezhetjük. A gondolkodó és a viszonyo­kat értékelő ember előtt külömben ugy sem titok. Viselkedésük, mely nem egyszer ar­­­­cunkba kergette a vért s saját külön ter­mészetrajzuk sem volt alkalmas a szim­­pátiai keltésre, de igenis a teljes elhidegü­­lésre vezettek, ők itt megszokni, alkalmaz­kodni nem tudnak, gyűlölet lakik ,a szívük­ben ellenünk és ezt, ha egyszer-m­ásszor palástolni igyekeznek is, máskor előtör úgy, hogy a fogunk csikorog beléje. Csak az a kérdés, hogy addig várjunk-e, míg a sok fogcsikorgatásban egészen elvár A gyűlölködés nem kenyerünk. Itt a nyugati végeken meg­szoktuk béke idején, is az idegenjárást. Szí­vesen látunk itt mindenkit, aki a mi érzé­seinket csak némileg viszonozza, aki, ha nem is igazodik szokásainkhoz, gondolko­dásunkhoz nem is alkalmazkodik, de re­spektálja. Nekünk az ember — ember, bár­honnan jött is, csak azt vártuk el tőle,­­hogy viselkedésével ne kergesse az arcunkba a vért. Ha vendégszeretetünk nem vetekszik is az alföldi, a székely vendégszeretettel, de bízvást állíthatjuk, hogy a mi portánkat járt idegennek nem volt oka panaszra. Amink van és volt, azt megosztottuk vele, ami látni­valónk volt és van, azt szívesen megmutat­tuk neki é­s őszintén örültünk, ha meg­elégedését kiérdemeltük. A háború förgetege sem sokat változ­tatott ebbeli természetünkön. Igaz, hogy a szélvihar sodra sokszor olyan elemeket is

Next