Soproni Napló, 1917. január-március (21. évfolyam, 1-74. szám)
1917-01-03 / 1. szám
9 Bor ellenőrző bizottságba: Unger Samu. II Iparfejlesztő bizottságba: Golubich József. Szegényápoldai bizottság: Remesberger József és Kasztner Sándor. Filloxerabizottság: Pfandler Lajos. Ipariskolai bizottság: Roth Gusztáv. Gazdasági bizottság: Klaber Ödön és Steiner György. Erdészeti bizottság: Steiner György. Ünnepi beszéd IV. Károly király megkoronázására. Mondotta 1916 évi december 30-án a soproni izr. templomban dr. Pollák Miksa főrabbi. Ájtatos ünneplő Gyülekezet! Midőn Józsua egykoron Kánaán országának birtokába lépett és ellenségei fölött döntő győzelmet aratott, mert Isten szemmel láthatólag megsegítette, akkor ama napinak fensége annyira felemelte szivét, elragadta, lángra lobbanhatta lelkesedését, hogy égre emelve tekintetét, ajkai e szavakra fakadtak: „Nap, állj meg Gibeonban, te hold Ajálon völgyében!” (Izsua 10, 12.) Mi is, hogy elérkezett e nagy nap,, amidőn a nemzet királyát megkoronázza és a győzelmes király ,a magyar koronát fejére teszi és az alkotmányhoz való ragaszkodását esküvel pecsételi meg: e nagy, ritka látványon ,annyira felbuzdulunk, úgy átjárja keblünket a lelkesedés heve, és forró lüktetésre készt, hogy égre emelve tekintetünket, felkiáltunk: „Nap, állj meg Gibeonban, te hold Ajálon völgyében!” — Hadd szemléljünk téged hosszúan, hadd szívjuk tele lelkünket az általad fakasztott érzelmekkel! Állj meg, éh nap, pályád közepén,ne múlj el, csalóka délibábként! Ne repülj oly gyorsan, te tűnő, múld perc! Lassítsd meg szárnyaid suhogását! Hisz oly szép, fenséges, ragyogó vagy! Éljünk hát a perccel és szakasszuk is ez órának virágát, véssük lelkünkbe és tanuljuk vérre, mit várhat nemzet koronás királyától és mit a,királya nemzettől. Gon- Gondolatainkat öltsük a Szentírás e szavaiba: „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolódznak.” (Zsoltár 85,11.) I. Ájtatos Hallgatóim! Miért oly rendkívüli és jelentős e mai koronázás? Hiszen hazánkban már sokszor koronáztak királyokat és nem kisebb fénnyel, pompával, mint ahogy ez a mai napon a fővárosban végbemegy. Igaz, de ilyen melegséggel, bensőséggel és őszinte lelkesedéssel aligha koronáztak valaha királyt. Mert ha visszatekintünk hazánk történetére és lelki szerveink elé idézzük az utolsó négyszáz esztendőnek koronázási jeleneteit és a trónralépést megelőző tárgyalásokat, úgy alig látunk egyebet, mint sok kínos, keserves huzavonát, feliratozást, üzenetváltást, jogos nemzeti sérelmek fölpanaszoását, azok viszszautasítását, vagy semmibe vevését. És ez mind a koronázást szokta megelőzni, mert a nemzet biztosítékot óhajtott szerezni az alkotmány megtartására vonatkozólag és ezt a hitlevélben kívánta megerősíteni. Az üzenetváltások többnyire kölcsönös bizalmatlanságból eredtek és ingerültséget, keserűséget, sőt egyenetlenséget fakasztottak. Ilyen hangulatban ment gyakorta végbe a koronázás hazánkban. De milyen másként, elütő modorban és hangulatban koronázza meg a mai napon a nemzet a királyát. Egyetértés, összhang, kölcsönös megértés és méltánylás uralkodik nemzet és király közt. A Habsburgok ősi trónjára egy ifjú, lelkes, tetterős király lép, aki szakítva régi hagyományokkal, meggyökeresedett előítéletekkel, azzal a kijelentéssel kezdi meg uralkodását, hogy nemcsak a törvény erejénél fogva, hanem lelke sugallatát követve, minél előbb kívánja magát magyar királlyá koronáztatni. És annyira sürggette a koronázást, hogy alig maradt elég igendő idő az előkészületek megtételére. De a király még tovább megy a magyar alkotmány iránti tiszteletében. Biztosítja a nemzetet, hogy az év jelentékeny részét hazánkban fogja tölteni és gondja lesz rá, hogy a kis trónörökös magyar nevelésben is részesüljön. N íme, ezzel a varázskulccsal nyitotta ki az ifjú király a szívekhez vezető ajtót, ezzel a varázsvesszővel tudta megtalálni a nemzeti lelkűlét mélyén fakadó forrást, a hűség, a szeretet forrását. A királynak szemmel látható jóindulata, harmónia utáni vágya, igazság, kölcsönös megértés és belső béke utáni törekvése hamarosan rokon érzéseket váltott ki a nemzet szívéből. Király és nemzet egymásra taljáltak, örömmel, megilletődéssel és boldogsággal szemléljük, mint teljesedik be a koronázás mai napján a Szentírás igéje: „Hűség és szeretet találkoznak.. . igazság és bléke csókolózniak.” II. Ájtatos Hallgatóim! De vájjon lesz-e gyümölcs a virágba borult fán ? Lesz-e folytatása a sokat ígérő kezdetnek? Úgy vélem, ha a jelek nem csalnak, bizalommal nézhetünk a jövő elé. Mert honnan meríthette a kér azt a szilárd, lelkes eltökélést, hogy az igazság, az alkotmányosság, a kölcsönös megértés és méltánylás útján fog haladni? Bizonyára az élet, a tapasztalás vitte rá. Több mint hat esztendeje járja a király a harctereket. Ott látta saját szemével fiainkat, testvéreinket golyózáporban és lövészárokban, rohamokban és pergőtüzekben, ott látta őket a test és a létek nagy, rettenetes erőfeszítései közt és meggyőződhetett róla, hogy a magyarság föltette életét, lelkét a szent ügyre, megállta és megállja helyét vére hullásával, élte szakadtával és mérhetetlen áldozatokat hozott és hoz a haza földjének, de egyszersmint a királyi trónnak megvédelmezésében. Bizonyára ott a harctereken foghatott meg az ifjú király fogékony lelkében az a meggyőződés, hogy nincs a Habsburgok ősi dinasztiájának erősebb és megbízhatóbb támasztéka, mint a magyar nemzet. Az a meggyőződés pedig, ami oly válságos pillanatban, az élet és halál mesgyéjén ver gyökeret a lélekben, az onnan többé el nem távozik, erős és szilárd irányítója lesz az az érzéseknek, indítéka és ösztökélő rugója a tetteknek és cselekedeteknek. A nemzet áldozatkészsége, hűsége, szeretete csak rokon érzéseket válhat ki az ifjú király lelkes, fogékony szívéből. Királyunk azonban még más meggyőződést is sajátított el a harctereken. A háború szörnyű, rettenetes borzalmai a béke lelkes barátjává tevék. Fennölt, nemes gondolkodásra vallt, hogy uralkodásának első, legfontosabb cselekedete az volt, hogy komoly, ünnepélyes kísérletet tett a világbéke helyreállítására. És lélegzetünket visszafojtva várjuk epekedve az eredményt. Várjon lesz-e foganatja e kísérletnek? Siker koronázza-e ,az első lépést? Felelet helyett hadd mondjam el a Talmud bölcseinek egyik legendáját. Midőn Isten a világot teremtette, tanácsot tartott, hogy megalkossa-e az embert. Mikor ezt az ég angyalai maghallották, az Úr köré gyülekeztek és odalép eléje a Hűség angyala és igy szól: „Jóságos Isten! Arra kérlek, hozd létre minél előbb az embert, dísze és ékessége lesz ő műveidnek, mert hűség lesz az ő legszebb erénye, hűséget fog ő a földön terjeszteni, mint írva vagyon: „Hűséget fog az ember ,a földből sakasztani.” Szavai tetszettek az Örökkévalónak. Erre odalép a Szeretet angyala és igy szól: „Irgalmas Istek! Én is könyörgöm,hívd életre az embert, koronája és fenntartója lesz ő teremtményeinknek, mert ő szeretetet és irgalmat fog gyakorolni és megvágjon írva: „A világot a szeretet tartja fenn.” Ez is tetszett Isten szemében. Erre odalép a harmadik, az Igazság angyala i és így szól: „Uram, Teremtőm, igazságnak Istene! Nealkosd meg az embert, mert álnokságával és hamisságával konkolyt fog hinteni teremtményfeid közé, és megmételyezi a világot, mert megvagyon írva. „Az emberi szívnek gerjedelme hamis már ifjúságától fogva.” E szavak azonban nem nyerték meg Isten tetszését. Erre utolsónak odalép eléje a Béke angyala és igy szól: „Mindenható Isten! Ne teremtsd meg ,az embert, mert békétlen természetével veszélyezteti az egész világot, megzavarja és fölforgatja a fenséges égi harmóniát, visszavonást és véres, háborút fog a földre vinni, mert megvagyon irvta: „A zavar és háborúság mestere az ember!” De ezeka szavak sem tetszettek Istennek. Azért kiadta a parancsot és az Igazság és Béke angyalát száműzte a földre. És azóta az igazság és békesség itt bolyong közöttünk a földön. Nincs állandó, biztos tanyájuk, hol itt,, hol amott ütik föl sátrukat, de sehol se tudnak nyugvóhelyet találni. Üzik, zavarják, hajszolják őket. Most is immár 29 keserves hónapja, hogy az igazság és a béke ismét földönfutókká lettek. Hajtják, üldözik őket országról országra, nincs pihenőjük, nincs megnyugvásuk. Csupán az utolsó napokban jutottak egy kis lélegzethez. Amióta királyunk a trónra lépett, ragyog föl nekik a reménység csillaga. És e mai, napon, amidőn királyunkat koronázza a nemzet, az ünnepi aiszmenetben ott láthatjuk lelki szemeinkkel az ifjú, daliás király mellett jobbról az igazi&BSaMitárTity SOPRONI NAPLÓSOPRONMEGYE. A helyzet a macedóniai fronton. Szófia: „Az Est” tudósítója, a macedón frontról hosszabb helyzetképet közöl, amelyben azt mondja, hogy a macedón fronton általában nyugalom uralkodik. Csak Monasztir körül harcol mintegy 30.000 szerb, de ezeknek a helyzete is igen siralmas. Sarrail azzal biztatja katonáit a kitartásra, hogy nemsokára béke lesz, addig mentsék meg a zászló becsületét. Spanyolország nem csatlakozik Wisok akciójához. Madrid: A spanyol kormány kijelenti, hogy nem csatlakozikWulson akciójához. Akcióját más, alkalmasabb időben fogja a béke érdekében megindítani. A román hadsereg m új főparancsnoka. Stockholm: A román hadsereg új főparancsnokává a kárpát-moldovai front eddigi főparancsnokát nevezték ki. Január 3. Malacból fut a lakosság. Stockholm: Galac elfoglalása már nem soká várat magára. Az ágyúdörgés már idehallatszik. Viskul falu elfoglalása után Braila és Galac sorsa megpecsételtetnek látszik. A lakosság sűrű tömegben hagyja el mindkét várost. cadornát menesztik. Bécs- A „Fremdenblatt” tudósítója jelenti, hogy Cadorna, az olasz hadsereg fővezére, nemsokára megválik állásától. E tekintetben Angolország nyomásának enged az olasz kormány, amelyik Cadorna utódjául Porró tábornokot szemelte ki. A korona eagy drágaköve elveszett és megkerült. Budapest: Az „Esti Újság” mai száma azt írja, hogy a Mátyás-templomban a koronázási aktus alatt a koronának egyik éke, egy drágakő, kiesett és felveszett. Szerencsére később megtalálták a drágakövet. %