Soproni Napló, 1917. január-március (21. évfolyam, 1-74. szám)

1917-01-03 / 1. szám

9 Bor ellenőrző bizottságba: Unger Samu. I­I Iparfejlesztő bizottságba: Golu­­bich József. S­z­eg­ényápo­l­da­i bizottság: Remes­­berger József és Kasztner Sándor. Filloxerabizottság: Pfandler La­­jos. Ipariskolai bizottság: Roth Gusztáv. Gazdasági bizottság: Klaber Ödön és Steiner György. Erdészeti bizottság: Steiner György. Ünnepi beszéd IV. Károly király megkoronázására. Mondotta 1916 évi december 30-án a soproni izr. templomban dr. Pollák Miksa főrabbi. Ájtatos ünneplő Gyülekezet! Midőn Józsua egykoron Kánaán országának bir­tokába lépett és ellenségei fölött döntő győ­zelmet aratott, mert Isten szemmel látható­lag megsegítette, akkor ama napinak fen­sége annyira felemelte szivét, elragadta, lángra lobbanhatta lelkesedését, hogy égre emelve tekintetét, ajkai e szavakra fakad­­tak: „Nap, állj meg Gibeonban, te hold Ajálon völgyében!” (Izsua 10, 12.) Mi­ is, hogy elérkezett e nagy nap,, amidőn a nemzet királyát megkoronázza és a győzelmes király ,a magyar koronát fe­jére teszi és az alkotmányhoz való ragasz­kodását esküvel pecsételi meg: e nagy, ritka látványon ,annyira felbuzdulunk, úgy átjárja keblünket a lelkesedés heve, és forró lüktetésre készt­, hogy égre emelve tekin­tetünket, felkiáltunk: „Nap, állj m­eg Gibeon­ban, te hold Ajálon völgyében!” — Hadd szemléljünk téged hosszúan, h­add szívjuk tele lelkünket az általad fakasztott érzel­mekkel! Állj meg, éh nap, pályád közepén,­­ne múlj el, csalóka délibábként! Ne repülj oly gyorsan, te tűnő, múld perc! Lassítsd meg szárnyaid suhogás­át! Hisz oly szép, fenséges, ragyogó vagy! Éljünk hát a perccel és szakasszuk is ez órának virágát, véssük lelkünkbe és ta­nuljuk vérre, mit várhat nemzet koronás királyától és mit a,király­­a nemzettől. Gon- Gondolatainkat öltsük a Szent­írás e sza­vaiba: „Szeretet és hűség találkoznak, igaz­ság és béke csókolódznak.” (Zsoltár 85,11.) I. Ájtatos Hallgatóim! Miért oly rendkí­vüli és jelentős e mai koronázás? Hiszen hazánkban már sokszor koronáztak kirá­lyokat és nem kisebb fénnyel, pompával­, mint ahogy ez a mai napon a fővárosban végbemegy. Igaz, de ilyen melegséggel, ben­­sőséggel és őszinte lelkesedéssel aligha ko­ronáztak valaha királyt. Mert ha visszate­kintünk hazánk történetére és lelki szer­veink elé idézzük az utolsó négyszáz esz­tendőnek koronázási jeleneteit és a trónra­­lépést megelőző tárgyalásokat, úgy alig lá­tunk egyebet, mint sok kínos, keserves huza­vonát, feliratozást, üzenetváltást, jogos nemzeti sérelmek fölpanaszo­­ását, azok visz­­szautasítását, vagy semmibe vevését. És ez mind a koronázást szokta megelőzni, mert a nemzet biztosítékot óhajtott szerezni az alkotmány megtartására vonatkozólag és ezt a hitlevélben kívánta megerősíteni. Az üze­netváltások többnyire kölcsönös bizalmat­lanságból eredtek és ingerültséget, keserű­séget, sőt egyenetlenséget fakasztottak. Ilyen hangulatban ment gyakorta végbe a koronázás hazánkban. De milyen másként, elütő modorban és hangulatban koronázza meg a mai nap­on a nemzet a királyát. Egyetértés, összhang, kölcsönös megértés és méltánylás uralkodik nemzet és király közt. A Habsburgok ősi trónjára egy ifjú, lelkes, tetterős király lép, aki szakítva régi hagyományokkal, meggyö­keresedett előítéletekkel, azzal a kijelentéssel kezdi meg uralkodását, hogy nemcsak a tör­vény erejénél fogva, hanem lelke sugalla­tát követve, minél előbb kívánja magát ma­gyar királlyá koronáztatni. És annyira sürg­­­gette a koronázást, hogy alig maradt elég i­gendő idő az előkészületek megtételére. De a király még tovább megy a magyar alkotmány iránti tiszteletében. Biztosítja a nemzetet, hogy az év jelentékeny részét hazánkban fogja tölteni és gondja lesz rá, hogy a kis trónörökös magyar nevelésben is részesüljön. N íme, ezzel a varázskul­ccsal nyitotta ki az ifjú király a szívekhez vezető ajtót, ezzel a varázsvesszővel tudta megtalálni a nemzeti lelkűlét mélyén fakadó forrást, a hűség, a szeretet forrását. A királynak szemmel lát­ható jóindulata, harmónia utáni vágya, igaz­ság, kölcsönös megértés és belső béke utáni törekvése hamarosan rokon érzéseket vál­tott ki a nemzet szívéből. Király és nemzet egymásra taljál­tak, örömmel, megilletődés­­sel és boldogsággal szemléljük, mint teljese­dik be a koronázás mai napján a Szent­­­írás igéje: „Hűség és szeretet találkoznak.. . igazság és bléke csókol­ózniak.” II. Ájtatos Hallgatóim! De vájjon lesz-e gyümölcs a virágba borult fán ? Lesz-e foly­tatása a sokat ígérő kezdetnek? Úgy vélem, ha a jelek nem csalnak, bizalommal néz­hetünk a jövő elé. Mert honnan meríthette a kér­ azt a szilárd, lelkes eltökélést, hogy az igazság, az alkotmányosság, a kölcsönös megértés és méltánylás útján fog haladni? Bizonyára az élet, a tapasztalás­ vitte rá. Több mint hat esztendeje járja a király a harctereket. Ott látta saját szemével fiain­kat, testvéreinket golyózáporban és lövész­­árokban, rohamokban és pergőtüzekben, ott látta őket a test és a létek nagy, rettenetes­ erőfeszítései közt és meggyőződhetett róla, hogy a magyarság föltette életét, lelkét a szent ügyre, megállta és megállja helyét vére hullásával, élte szakadtával és mér­hetetlen áldozatokat hozott és hoz a haza földjének, de egyszersmint a királyi trón­nak megvédelmezésében. Bizonyára ott a harctereken fogh­atott­­ meg az ifjú király fogékony lelkében az a­­ meggyőződés, hogy nincs a Habsburgok ősi dinasztiájának erősebb és­ megbízhatóbb tá­masztéka, mint a magyar nemzet. Az a meg­győződés pedig, ami oly válságos pillanat­ban, az élet és halál mesgyéjén ver gyöke­ret a lélekben, az onnan többé el nem tá­vozik, erős és szilárd irányítója lesz az az érzéseknek, indítéka és ösztökélő rugója a tetteknek és cselekedeteknek. A nemzet ál­dozatkészsége, hűsége, szeretete csak rokon érzéseket válhat ki az ifjú király lelkes, fo­gékony szívéből. Királyunk azonban még más meggyőző­dést is sajátított el a harctereken. A há­ború szörnyű, rettenetes borzalmai a béke lelkes barátjává tevék. Fen­nölt, nemes gon­dolkodásra v­allt, hogy uralkodásának első, legfontosabb cselekedete az volt, hogy ko­moly, ünnepélyes kísérletet tett a világbéke helyreállítására. És lélegzetünket vissza­fojtva várjuk epekedve az eredményt. Várjon lesz-e foganatja e kísérletnek? Siker koro­názza-e ,az első lépést? Felelet helyett hadd mondjam el a Tal­mud bölcseinek egyik legendáját. Midőn Isten a világot teremtette, tanácsot tartott, hogy megal­koss­a-e az embert. Mikor ezt az ég angyalai maghallották, az Úr köré gyülekeztek és odalép eléje a Hűség an­gyala és igy szól: „Jóságos Isten! Arra kérlek, hozd létre minél előbb az embert, dísze és ékessége lesz ő műveidnek, mert hűség lesz a­z ő legszebb erénye, hűséget fog ő a földön terjeszteni, mint írva vagyon: „Hűséget fog az ember ,a földből sak­asz­­tani.” Szavai tetszettek az Örökkévalónak. Erre odalép a Szeretet angyala és igy szól: „Irgalmas Istek­! Én is könyörgöm,­­hívd életre az embert, koronája és fenntar­tója lesz ő teremtményeinknek, mert ő sze­­retetet és irgalmat fog gyakorolni és meg­vágjon írv­a: „A világot a szeretet tartja fenn.” Ez is tetszett Isten szemében. Erre odalép a harmadik, az Igazság angyala i és így szól: „Uram, Teremtőm, igazság­nak Istene! Ne­­alkosd meg az embert, mert álnokságával és hamisságával konkolyt fog hinteni teremtményfeid közé, és megméte­lyezi a világot, mert megvagyon írva. „Az emberi szívnek gerjedelme hamis már ifjú­ságától fogva.” E szavak azonban nem nyer­ték meg Isten tetszését. Erre utolsónak odalép eléje a Béke angyala és igy szól: „Mindenható Isten! Ne teremtsd meg ,az embert, mert békétlen természetével veszé­lyezteti az egész világot, megzavarja és föl­forgatja a fenséges égi harmóniát, vissza­vonást és véres, háborút fog a földre vinni, mert megvagyon irvta: „A zavar és háború­ság mestere az ember!” De ezek­­a szavak sem tetszettek Istennek. Azért kiadta a pa­rancsot és az Igazság és Béke angyalát száműzte a földre. És azóta az igazság és békesség itt bolyong közöttünk a földön. Nincs állandó, biztos tanyájuk, hol itt,, hol amott ütik föl sátrukat, de sehol se tudnak nyugvóhelyet találni. Üzi­k, zavarják, hajszol­ják őket. Most is immár 29 keserves hó­napja, hogy az igazság és a béke ismét földönfutókká lettek. Hajtják, üldözik őket országról országra, nincs pihenőjük, nincs megnyugvásuk. Csupán az utolsó napokban jutottak egy kis lélegzethez. Amióta kirá­lyunk a trónra lépett, ragyog föl nekik a reménység csillaga. És­ e mai, napon, amidőn királyunkat koronázza a nemzet, az ünnepi aiszmenetben ott láthatjuk lelki­ szemeinkkel az ifjú, daliás király mellett jobbról az igaz­i&BSaM­­it­árTit­y SOPRONI NAPLÓSOPRONMEG­YE. A helyzet a macedóniai fronton. Szófia: „Az Est” tudósítója, a mace­dón frontról hosszabb helyzetképet közöl, amelyben azt mondja, hogy a macedón fron­ton általában nyugalom uralkodik. Csak Mo­nasztir körül harcol mintegy 30.000 szerb, de ezeknek a helyzete is igen siralmas. Sarrail azzal biztatja katonáit a kitar­tásra, hogy nemsokára béke lesz, addig mentsék meg a zászló becsületét. Spany­ol­ország nem csatlakozik Wisok akciójához. Madrid: A spanyol kormány kijelenti, hogy nem csatlakozik­­Wu­lson akciójához. Akcióját más, alkalmasabb időben fogja a béke érdekében megindítani. A román hadsereg m új főparancsnoka. Stockholm: A román hadsereg új fő­­parancsnokává a kárpát-moldovai front ed­digi főparancsnokát nevezték ki. Január 3. Malacból fut a lakosság. Stockholm: Galac elfoglalása már nem soká várat magára. Az ágyúdörgés már idehall­atszik. Visk­ul falu elfoglalása után Braila és Galac sorsa megpecsételtetnek lát­­­­szik. A lakosság sűrű tömegben hagyja el­­ mindkét várost. c­adornát menesztik. Bécs- A „Fremdenblatt” tudósítója je­lenti, hogy Cadorn­a, az olasz hadsereg fővezére, nemsokára megválik állásától. E tekintetben Angolország nyomásának enged az olasz kormány, amelyik Cadorna utód­jául P­o­r­r­ó tábornokot szemelte ki. A korona eagy drágaköve elveszett és megkerült. Budapest: Az „Esti Újság” m­ai száma azt írja, hogy a Mátyás-templomban a ko­ronázási aktus alatt a koronának egyik éke, egy drágakő, kiesett és fel­veszett. Szeren­csére később megtalálták a drágakövet. %

Next