Soproni Napló, 1917. október-december (21. évfolyam, 223-296. szám)

1917-10-02 / 223. szám

223. sz. (4052) .­—/­SS Előfizetési irt egy év 24, félév 12, negyedév 6, egy hó 2 korona Huszonegyedik évfolyam Sopron, 1917 október 2., kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sopron, Deák tér 50. Telefon 19. Telefon jelentésein­k. fsz erdélyi szövetség magyar-uniti hiti­laiigazliljo­at 1­141). Budapest, október 1. A s­álasztójogi bioval egyidőben ala­­kult meg Kolozsváron az „Erdélyi SzdVet*­ség“, amely egy határozati javaslatban a magyar-román határkiigazításokat felidtle-­­ nül szükségesnek tartja. A fővárosi lapok,­­ többek között Az Est, helyteleníti ezt a javaslatot-Az olasz király a francia fronton. Lugano, október 1. : Az olasz király Poincaré társasá­gában a múlt héten a francia fronton volt. A londoni repü­lőtámadás. Rotterdam, október 1. A tegnapi német repülőtámadás­­ munkája még nem szűnt meg. Az ut­­j­cák tele vannak emberekkel, akik lesik­­ a németek visszatérését nmmmsmtpi 111 jijme n am Egy román telepes a meg­szállott Oláhországról. Az osztrák magyar hadseregnek kiváló része volt Románia leverésében, amikor Falkenhay­n és Mackensen viharedzett csapatai, valóra váltva II. Vilmosnak ,a hű szekun­­dánsról­ szóló császári szavát, nekirontottak Oláhországnak. Németekkel, bolgárokkal és törökökkel egyetemben a tengernél kezdődő s Európát Ázsia belsejéig átszelő hatalmat fronton az osztrák-magyar csapatok és szö­vetségeseik forgószél módjára seperték ki az oroszokat és románokat az országból és vetették át őket a Sercb­en. De nemcsak a háború előkészítéséből és a háborúból magából, hanem a meg­ Opatondo­rmokkal. Berlin, október 1. A nyugati frontról egybehangzó je­lentések azt mondják, hogy Ostende, az egykor oly híres világfürdő, az an­gol hajóágyuk borzalmas tüzében telje­sen elpusztult. A legszebb paloták, a leghíresebb szállodák romokban hever­nek. A Tálaoktójogi biok raogalaku­ Kása Kolozsváron Kolozsvár, október 1. Tegnap alakult itt meg az erdélyi választójogi blokk, amely alkalomra Apponyi Albert gróf is leutazott Kolozsvárra. Az ülésen elsőnek K­e­­mény Árpád báró szólalt fel, utána Földes beszélt. Apponyi részletesen fejtegette a választójog fontosságát és azt mondta: „A teljes felelősség tudatá­ban hirdetem, hogy az általános válasz­tójog nem jár veszedelemmel a politikai egység, és a magyarság jellegére.“ wwi—r«nii <rt*msm#aoiKrwmitxMammnnmia& ! szállott terület igazgatásából is kivette Ausztria-Magyaroszág a maga részét. Az ország el volt pusztítva, meg volt rémülve és teljesen szervezetlen volt. A közigazgatási­­ szervezet, amelyen már a háború előtt mélyen­­ rágódott a korrupció és a párturalom töké­­­­letesen összeomlott. Az ide-oda áramló hadsereg osztagok legutolsó támaszát is meg­­megdöntötték. Hozzá kellett tehát látni ahhoz, hogy az egész megszállott terület nyomban rendes katonai igazgatás alá kerüljön. Románia mint Ausztria-Magyaror­­szágnak a Duna által szorosan hozzáfézött szomszédja, mint a központi hatalmak élés­kamrája ás ásványolajraktára, a Dunai monar­­­­chiára nézve is nagy gazdasági és politikai jelentőséggel bír. Ez monarchiánkat arra indította, hogy alkalmas erők bevonásával minden lehetőt elkövessen a meghódított térzsét igazgatásában és hasznosításában való közreműködés terén. Az ország értékesítéséről magáról a katonai igazgatás gazdasági törzse gondos­kodik, amely paritásosan német és osztrák­­magyar tisztek, képviselők és katonák közt oszlik meg. A legsürgősebb feladat a mögöttes­­ területnek élelemmel, takarmánnyal és nyers­anyagokkal való ellátása és ásványolajoknak a búvárhajóháború és a szárazföldi had­viselés céljaira való beszerzése. Az említett osztrák-magyar és német szervezetek együttes munkájának gyümölcse az, hogy a feles termést idejében összeszedték, megvásá­rolták és elszállították, hogy az országot csak úgy, mint béke idején, megművelték és gazdag új termést biztosítottak. Itt külö­nösen e megszállott terület tíz osztrák­­magyar hadtápkerületére várt fontos munka és különös örömünkre szolgál, hogy a román földbirtokosok és földmivelők, a román lakosság általában, míg a háború előtt Ausztria-Magyarországban ellenségüket látták, most az osztrák-magyar csapatok maguktartásáról és arról a támogatásról, amelyben ezek részesítik őket, csak a leg­jobbat mondják. Az agszart dragonyos, aki lovát az eke elé fogja, a bukovinai és erdély­­részi csendőr, aki azigorral, de igazságosan intézte a rakvirálást, mind­et jóvá tettek, ami a monarchia ellen irányuló rágalmak és heccelődések azelőtt évek során át ellenünk műveltek. A paraszt maga életében először van megelégedve sorsával és először tapasztalja, hogy nem csapják be a munka­bérrel. Az ásványolajterületen, amelynek alapos és agyafúrt, az ország egész jövőjét veszé­lyeztető elpusztítását Románia saját szövet­ségeseinek köszönheti, osztrák-magyar ás­­ványolajparancsnokságok dolgoznak a német ásványparancsnokságokkal együtt, hogy helyrehozzák a rombolás okozta károkat. A közös talajfúrótársaság régi tárnák szabaddá tételével és új fúrásokkal már néhány hónap alatt a béketermelés egyharmadára emelte a termést, amely teljesen meg volt semmisítve. Szakemberek néhány hónapon belül ismét a

Next