Soproni Napló, 1917. október-december (21. évfolyam, 223-296. szám)

1917-10-02 / 223. szám

­ nagy haladást remélnek ezen a téren. Anglia úgy számított hogy a rotm­án ásványolaj­­terület tönkretételével megbénítja a központi hatalmakat és véget vet a búvárhajóhábo­­rúnak. Osshország elpusztításával pedig kiéhezteti a központi hatalmakat. Angliának ezen a számításán keresztül húzott a német­­osztrák-magyar tömb közös munkája; ezen a tömbön ellenségeink már sokszor zúzták véresre a fejüket. A gabona elszállítását túlyomóan oszt­rák-magyar alakulatok, vonatoszl®pok, tábori vasutak és gépkocsioszlopok végezték Noha az utak, a hidak, táviró- és távbeszélő­­vezetékek elpusztítása folytán nagy nehéz­ségeik voltak és ami lé, marha és kocsi az országban volt, azt az ellenség nagyrészt elcipelte, mégis olyan eredményt értek el, amely meghaladja még a románok béke idején elért eredményét is. Egyes napokon 20,000 tonnát tett ki az elszállított úteny­­nyiség. A ca. és kir. központi állítási vezetőség kipróbált és általában pompásnak f­elismert szervezete tette lehetővé, hogy a Dunán kifogástalanul tudták a gabona el­szállítását lebonyolítani. A vezetőség intézi az egész hajóforgalmat és egymaga rendel­­­­kezik az egész dunai hajópark felett, amely természetesen legnagyobb részében osztrák és magyar hajótársaságoknak, elsősorban a Dunagőzhajózási Társaságnak és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnak a tulajdona. Noha a háború folyamán sok hajó­hajó elpusztult, azért mégis óriási­­ munkát tudtak végezni, amit világosan mutat az az egy adat, hogy a Vaskapun át a forgalmat a cs.­és kir. szállítási vezetőség szervezése révén a békeforgalom sokszoro­sára emelték, anélkül, hogy egyáltalán igénybe kellett venni az újonnan épült vontatópályát. Békében nyolc uszályhajó juthatott át naponta a Vaskapun; a szállítás­­vezetőség, ha kellett, negyvenhatot is át­­j­­uttatott egy napon. Az élelmiszereken, takarmányon és ás­ványolajokon kívül még a só- és szén­szállítást, a bor- és dohánybeszerzést, az ipari, villamos, fűrész-, malom- és egyéb üzemek intézését is közösen végzik Ausztria- Magyarország és Németország. A háború folytán teljesen megbénult román gazdasági élet most új lendületet nyert és újjáéledésében ment mindazoknak a betegségeknek a csíráitól, amelyek azelőtt sorvasztották. Az újonnan alakult román gazdasági szövetségben, amelyben osztrák, magyar és román tagokon kívül románok is részt vesznek és amely főképpen a mező­gazdasági kérdésekkel, az árpolitikával, úgy­szintén a termelés szervezésével és a kész­letek kezelésével foglalkozik, továbbá az ugyancsak osztrák-magyar és német vezetés alatt újból működő kölcsönpénztárakban, az újonnan szervezett népbankokban és az alakulóban levő váltóházakban, a közös kártalanítási hivatalban, amely a román la­kossággal való szoros érintkezésre van hi­vatva, végül a tervbe vett közös árubeho­zatali szövetségben a románok igazi gaz­dasági iskolát találnak és megismerkedhet­nek a szakszerű és megbízható fejlődés alapjaival, ami jövőjük számára igen tanul­ságos lehet. A jövő várható alakulásának a mérlegelése hozza magával, hogy a romá­nok ma egészen más szemmel nézik a központi hatalmakkal való egyöntetű és üdvös gazdasági együttműködését, mint nézték a háború előtt. A lövészárkokból, amelyeket Románia Magyarország és Buko­vina ellen ásott határain, hogy elzárja elő­lük az országot és elhárítsa a részükről fenyegető veszedelmet, most futóárkok let­tek, amelyek a jövőben a kultúra terén való kölcsönös megértés és a gazdasági viszo­nosság útjaiként fogják a forgalom sima le­bonyolítását lehetővé tenni és elősegíteni. A román paraszt már nem vágyakozik Er­délyre és a Bánságra, amióta ezek fiai nemcsak azt mutatták meg, hogy értenek ennek az őrületnek a megfékezéséhez és az ilyen beavatkozásnak a megtorlásához, hanem arra is megtanították, — éppen ezek az osztrák-magyar katonák — hogy ha szorgalmasan és szakszerűen műveli meg a földjét, akkor a közigazgatási hatóságok igazságos működése mellett — amit szintén ők biztosítottak neki — hazája határtalanul többet képes neki nyújtani, mint amennyit eddig nyújtott. Románia talaja rendkívül gazdag gabonában, ásványolajban, ásvány­ban, fában és borban, állattenyésztésének végtelen lehetőségei kínálkoznak, fekvése kitűnő a hatalmas Duna-folyama és a Fekete­­tenger partján. Ha majd a háború után téveszméiből kijózanodva, a valóságra éb­red, akkor elsősorban az osztrák és magyar közigazgatási közegeknek fogja köszönhetni, akik ott német közig­azgatási erőkkel együtt­működtek, hogy immár megtanulta, miként kell földje gazdagságát pengő pénzre fel­váltani és a csen­gő aranyat ismét gyümöl­­csözőleg fordítani saját felvirágoztatására. somom hAUfio Október 2. Hove ha cox a Monta San Gábrielen. (Hivatalos jelentések.) Budapest, szept 30. A keleti harctéren és Albániában a helyzet változatlan. Olasz harctér: A bainsizza—beiligengeisti fensik és a Monte San Gabriele tegnap ismét elkesere­dett harcok színhelye volt Az olaszok sehol sem hatoltak keresztül. A vezérkar főnöke. Berlin, szept. 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hapcsoportja : A harci tevékenység kedvezőtlen látási­­ viszonyok mellett az összes hadseregednél csekélyebb volt, mint az előző napokon. Flandriában a tüzérségi harc a tengerparton és este az Isertől, a Comin és yperni csa­tornáig erős volt Előretörő angol felderítő osztagokat több ponton visszavertük. Ver­dun előtt, a tűz átmeneti fokozódásától el­tekintve, mérsékelt volt a harci tevékenység. Repülőink ismét megtámadták a lon­doni, ramsgatei, sheernesi és margatei dok­kokat és magtárakat. A bombák hatása tűz­vészekből volt fe­ismerhető. Valamennyi repülőgép sértetlenül visszatért. Keleti harctér: Nagyobb harci esemény nem volt. Macedón arcvonal: Az Oh­ridató és a Cserna között élén­­kebb volt a tüzelés, mint máskor. Ludendorff első föazárlásmester. Ijesztgetések a sötétséggel. Mint a kis­gyermekeket a rossz dajka szokta, úgy ijesztgeti a gázgyár vezetősége Sopron város tanácsát és magát a közön­séget a sötétséggel. Hiár olyan hosszú idő óta, hogy egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy a sok huzavonát a tanács is, a közön­ség is megunta. És egyszer már szeretné világosan látni, hogy ebben a: lesz, világítás — nem lesz világítás játékban megtudná végre, mi célja van avval a gázgyárnak, hogy a várost és vezetőséget minduntalan sötétséggel ijeszt­geti, dacára annak, hogy a város vezető­sége szaladgál szénért az igazgatóságnak és az üzem folytatásához szükséges szenet kilátásba is helyezte, sőt 100 vagonnal meg is szerzett a részére. Szombaton bejelentette Koch igazgató, hogy október elsején beszünteti a villam­­s­zemet, ha a város szénről nem gondos­kodik, holott a száz vagon Szenet, melyre nézve a tanács egy csehországi szállítóval tárgyalt, alkalma lett volna magilarozni az igazgatónak, akkor azonban amikor a város erre nézve, neki ajánlatot tett, úgy nyilat­kozott Koch József, hogy a villám­üzem október hónapra biztosítva van, így a szom­bati bejelentés teljesen meglepetésszerűen hatott és sürgős tanácsülés összehívását tette szükségessé. A ma délelőtti tanácsülés természetesen szintén foglalkozott a villámvilágítás ügyé­vel és telefonon hívták fel az igazgatót, hogy nyilatkozzék. Koch József kijelentette, hogy a világítás öt napra van biztosítva, t. i. ennyi időre van szene. Szóval, megint haladékot adott 5 napra, az utána következőket intézze el megint a város, ahogy tudja. A város meg is teszi azt, amit tehet, de alighanem igaza volt Szilvágy Márton úrnak, mikor a közgyűlésen annak a fel­fogásának adott kifejezést, hogy a gázgyár­­ olyan előnyöket szerzett a háború előtti időkben, hogy most az áldozatoktól sem szabadna neki visszariadni, hogy ne hagyja a várost sötétségben. A város is hajlandó volna, hogy az üzemet a saját kezelésébe vegye; de ter­mészetesen nemcsak a háború tarta­mára, hanem véglegesen, ami, te­kintve a sokféle érdekeltséget, amely a vál­lalattal összefüggésben van, mindenesetre a legjobb megoldás lenne. Akkor a város a maga teljes felelősségének tudatában, nem hárítaná az intézkedéseket másokra és remélhetőleg az üzem menetében fennaka­dás nem lenne. K­r­e­t­s­c­h­y Sándor dr. helyettes polgár­mester tegnap jött haza és az országos szénbizottságtól a legbiztosabb kijelenté­seket hozta. Gondoskodás történik a bizottság részéről arra nézve hogy a vi­ll­á­m­s­z­o­l­g­ál­t­a­t­ás­b­a a szünet ne álljon be, sőt kilátásba van helyette, hogy a gázüzem is megindul október közepére. A közönség, akit a kulissza­titkok csak annyiban éredekelnek, amennyiben a játékok az ő bőrére mennek, már megunta hallani ezt a sokszor letárgyalt dolgot és nagyon óhajtja, hogy az üzem olyan vezetés alá jusson, amely a dolgokat a maga felelős­ségére intézi. És kívánja, hogy vége legyen

Next