Soproni Napló, 1918. április-június (22. évfolyam, 76-147. szám)

1918-04-02 / 76. szám

I 76. sz. (4201) Sopron, 1918 április 3., szerda Előfizetés/ itt egy év 24, félév 12, negyedév 6, egy bó 2 korona Huszonkettedik évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatalt Sopron, Deák tér 50. Telefon 19. Czernin gróf a helyzetről üzlet vagy kultúrintézmény? Glemenceau különbékét akar. A SOPRONI NAPLÓ telefon-hírszolgálata. Bécs, április 2. Weisskirchner polgármester vezetésével ma délelőtt küldöttség járt Czernin Ottokár gróf külügyminiszternél, hogy tőle megtudakolja, várjon a keleti eseményeknek lesz e hatása a közellátásra. A külügy­miniszter többek között azt mondotta, hogy a Romániával megkötött béke folytán a keleti frontokon végképen megszűnt a bábom, ami gazdaságilag is erősen érezhető lesz. Wilson elnök négy pontját alkalmas alapnak tekinti tárgyalások megkezdésére. Isten a tannak — úgymond —, hogy mindent elkövettünk az újabbi vész elhárítására. Clemenceau érdeklődött nálam, hogy tár­gyalásokra hajlandó vagyok-e. Azt feleltem, hogy igen, hiszen Francia­­országgal nem látom a béke megkötésének lehetetlenségét. De miután Franciaország mindezzel szemben mereven ragaszkodott, Elszász-Lotha­­ringia visszafoglalásához, a tárgyalások tárgytalanok voltak. Ezután nem maradt számukra más, mint a mérkőzés megindítása. 2lja€6 küzdelmek nyugaton: 211 támadás k­észül A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Berlin, április 2. A nyugati harctérről érkező megbízható jelentések sze­rint a német hadvezetőség a nyugati fronton a mozgó har­cot fent fogja tartani és újabb helyeken is fog vehemens támadásokat intézni. Az előnyomulás lassan, de feltartóztathatatlanul folyik. 31 Szavas-jelentés. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Genf, április 2. A Havas-ügynökség jelenti április 1-én este. A németek el akarták vágni a Bauvais—Amiens vas­útvonalat, azonban katonáink hősiessége folytán nem érték el céljaikat. Az orosz-román békét megkötötték. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Stockholm, április 2. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: Az orosz-román béke­­szerződés megköttetett. Románia a szerződés értelmében visszavonja csapatait Besszarábiából, a hadifoglyokat kölcsönösen kicserélik és Besszarábia gabonafeleslegét Románia kapja.­ ­ „A király meghalt — éljen a király!’* Van valami törvényszerű szükségesség ebben a mondatban, valami természetesség és mégis valami bántó; valami, amit nem is lehetne egykönnyen pontosan indokolni; de ami mégis van, amit éreznünk szinte m­iszáj. Balláék elmentek — addio, a rivederci — és máris ewiva. A magyar szezonról nem is akarok in merito szólani. De mortui nil, nisi bene. Semmit, vagy jót. Hát hallgassunk a rész­letekről. De nem az egész ügyről, mint olyanról. Balláék sok tekintetben erős csa­lódást okoz­ik a színházlátogató közönség­nek és különösen az idény­ utolsó estéit vég­képpen letörték a Padlásszoba cím­ű zenés butasággal, melyet egy bécsi amatőrmuzsi­kus, egy mondhatni véres dilettáns, kinek a zeneszerzésen kívül sokkal szebb és neki megfelelőbb polgári foglalkozása van— kö­vetett el. Ezzel a lehetetlen darabbal, mely­nek egész első felvonását egy csupán egy kéményseprő által megszakított duett ké­pezi. Balla Kálmán szinte lebélyegezte az­­idei szezont: egy unalmasnál­ unalmasabb so­­rozat, csupán itt-ott megszakítva egy ké­ményseprővel, kinek munkája a paradoxonra emlékeztet: folt, amely tisztit — csakhogy éppen fordítva. Tisztitó, amely foltoz. A színházi­ kérdések alapmegítélésénél főleg két szempont képezheti a kiinduló fel­tevést. Vagy kultúrintézménynek ismerjük el a színházat, melynek nevelő, nyelv- és érzésnemesítő, szóval fontos kulturmisszió­­jutott feladatul — vagy pedig üzletnek, mely hivatva van magánemberek egyéni pénzér­dekeit kielégíteni. Ha kulturintézet, akkor tessék kultú­rát terjeszteni és tessék száz előadás közül legalább ötvenet a n­em­es irodalom produk­tumai megismertetésének szentelni, míg to­vábbi harminc estét vagy délutáni opera-, illetve népszínműelőadások fog­alják le. A fennmaradó húsz estét pedig tessék tetszés­­szerint felhasználni, esetleg oly oper­atslá­­gerek színrehozatalára, mint a Padlásszoba. Ha azonban üzleti vállalatnak ismerjük el a színházat, akkor semmiféle­ ajándéknak sincsen vele szemben helye és ebben az esetben kérjen, illetve követeljen a város a városi színház átengedéséért­­ bért. Mert üzlettel szemben a csupán kulturális célt

Next