Soproni Napló, 1918. július-szeptember (22. évfolyam, 148-225. szám)

1918-07-02 / 148. szám

2 mondja! Csak az utolsó­ éveknek a műso­rából idézünk néhány országos nevet: Herczeg Ferenc, Lövik Károly, Far­kas Pál, Pekár Gyula, Heltai Jenő, Császár Elemér, Ferenczi Zoltán, Be­­t­e­r­d­i Ando­r. (Régebben: M­i­k­s­z­á­t­h Kál­mán, Rákosi Jenő, Váradi, Antal. — A művésznők közül: P­a­u­l­a­y Erzse, Váradi Aranka és mások. A politikusok közül: Giess­wein Sándor és Strausz Adolf. Azt akarja állítani a „Sopronvármegye”, hogy ezek a nevek nem tartoznak hozzá Magyarország mai írói neveihez? Azt gon­dolja, hogy a mai magyar irodalmat csak Ray Endre, Babits, Kosztolányi, Schöpflin és Hatvany Laj­os képvise­lik, meg a „Nyugat”? Laptársunknak ki­jelentései után arra az eredményre kell jutni, hogy valóban azt szeretné elhi­tetni jámbor előfizetőivel, de nem hisszük, hogy maga is komolyan hinné azt, amit csak másoknak akar feltálalni. Kétségtelen — és ez az igazság — hogy Ady és a többiek éppen úgy hozzátartoz­nak mai írói világunkhoz, mint Herczeg vagy Szabolcs,ha. De azt állítani, hogy a mai magyarság vérbeli irói csak nyugato­­sok, éppen olyan dőreség, mintha valaki azt hinné, hogy Petőfi vagy Arany után már nem jön semmi. És a Frankenburg Kör ezt az igazságot mindenkor nemcsak hirdette, hanem csele­kedte is. Mindig arra törekedett, hogy mindenféle kiforrott irodalmi irányokat — a lehetőség és költségvetése keretén be­lül — a közönségnek bemutasson. Az utolsó évekből csak P­e­t­e­r­d­i Andort és Hel­tai Jenőt említjük. Az elmúlt télen a leg­modernebb irói nemzedékből még Biró Lajos volt soron, de­ nem jöhetett. És, Iro­dalmi körünk — nem is tehet egyebet. Oly pontocska , az irodalom egén, hogy írói irá­nyokat sem nem akadályozhat, sem elő nem mozdíthat. Nem a Frankenburg Kör, de még olyan irodalmi társaságok sem, mint a Pe­­­tőfi- vagy Kisfaludy-Társaság. Nem tehet egyebet, mint bemutatja azt, ami van. A soproni írókkal is így tesz. Lám­­ Richly Rezső, a soproni nyugatiba, két ízben volt a Frankenburg Kör felolvasó­­­asztalánál és megjelent ott minden soproni í­­róember. De a „Sopronvármegye” úgy lát­­szik a Frankenburg Kört és a soproni kö­zönséget az ő redakciója számára szeretné­­ kisajátítani. A „fűzfaberkekről” is tilinkóz laptár­sunk riportere. És a fűzfapoétákról. Meg-­­­kérdeztük a Frankenburg Kör vezetőségét,­­ hogy kik fűzfapoétáskodtak az utolsó idő-­­ ben asztaluknál és azt a felvi­l­ágosí­tást kap-­­­ták, hogy mostanában három költő, szerepelt a körben: Gyóni Géza, Heltai Jenő és , Mészáro­s Sándor.* Hohó. Miért nem tet­­­­szik kiírni, hogy Mészáros Sándor az a fűz­fapoéta, aki a „Sopronvármegye” holnap,és­­ riporterinek a „bögyében” fekszik?! Per­sze, no persze! Hogy Mészáros Sándor a legjobb fővárosi lapoknak volt az írója, hogy­­ E­n­d­r­ő­d­i Sándor, Szabolcska, C­s­á­­s­zár Elemér és Jakab Ödön esi mások­­ mit írtak a Frankenburg Kör által kiadott­­ verskötetéről — ez a „Sopron várm­egyé”-­­ nek semmi. Az sem,­­hogy a legjobb la­pok és revük igaz, őszinte, nagy elismerés-­­­sel emlékeztek meg róla. Ez neki­ mind Hekuba. Mind. Az is, hogy 15 év óta fejt ki a körben tisztességes és önzetlen­­ munkát. Még főtitkári fizetését is a kör-­­ nek ajándékozta, pedig anyagiakban nem­­ Krézus. Ez a „Sopronvármegyé”-nek mind­egy. Belepökni a — tálba, ez a fő. Nem • összetartani ezt az amúgy is széthúzó sop­roni társadalmat, hanem — szétválasztani. Nem alkotni — hanem rombolni. Ez neki a fontos. Itt e kérdésben úgy, mint — $,ok­­ másban. tí$)m% k* a JfatissiS Gyerm­#arát CsyesnikRke!!! 80EB0KXHABLO Julius 2. Mai telefontudósításaink vonal­zavarok miatt elmaradtak. Kérjük közönségünk szives elnézését. A magyar-osztrák hivatalos jelentések. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. A magyar-osztrák főhadiszállás jelenti: Censonnál és Noventa di Piavenál ellenséges felderítő osztagok megkísérelték a folyó való átkelést. Egyébként mindenütt váltakozó erősségű tüzérségi tevékenység. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Budapest, június 29. A Hétközség fensíkján levő állásaink tegnap reggel 3 óra óta a legnehezebb ellenséges tüzérségi tüzelésben állottak, amelyet néhány óra múlva a Col de Rosso és Monte di val Bello ellen végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col de Rosso ellen intézett rohamok már kezdettől fogva sikertelenek maradtak, a Monte di val Bellán elkeseredett közelharcban sikerült az olaszoknak első vonalainkba behatolniok, azonban a 13-ik magyar gyalogezred és a 16-ik varasdi ezred zászlóaljainak ellentáma­dásai által az állásunkból kiürítettek. További támadási kísérleteik, valamint a Sisemona ellen és az Asiago mellett intézett részlet­előretörések tüzérségi tüzünkben össze­omlottak. Különben mindenütt változó erejű tüzérharcok folynak. A vezérkar főnöke. A német vezérkar jelentése. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Berlin, június 29. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja. A Lystől északra az élénk tüzelést az an­golok gyalogsági támadása követte. A Mer­­ris ellen intézett három roham nagy vesz­teséggel omlott össze. A harci terület kö­zepén azonban az ellenség bevonult Vieux- Berquinbe, de a készültség ellentámadással megállította és a helység nyugati szegélyén túl vetette vissza a támadókat. Morristől északra a támadás tüzünkben meghiúsult. A többi harcvonalon az élénk tüzérségi tevékenység csökkent. Buquoytól az ellen­ség erősebb előtöréseit visszavertük és fel­derítő osztagjait is több ízben visszauta­sítottuk. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aisnetől délre erős tűzhatás után a franciák Amblenynél támadtak. Heves küzdelem után visszavertük őket. Curryn túl sikerült az ellenségnek tért nyernie, azonban ellen­­támadásunkkal a helység mindkét oldalán levő magaslatokra vetettük őket vissza. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy gépkocsik­kal vigye előre gyalogsági támadását, meg­hiúsult. A Villers-Cotteretsi erdőben a me­nekülő ellenséget eredeti állásaikba dobták vissza és foglyokat ejtettünk. Légi harcban az ellenség súlyos vesz­­teségt szenvedett. Tizenkilenc repülőgépet lőttünk le. Udet hadnagy 35-ik, Lövenhard hadnagy 30-ik légi győzelmét aratta. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Berlin, június 30. A Lystől északra és az Aisnetől délre fekvő szakaszokon egész napon át fokozott volt a tüzérségi tevékenység. Este az arc­­vonal többi részén is feléledt. Az Iser és a Marne között kisebb gyalogsági harcok folytak. Az ellenségnek Oucytól délre végrehajtott kisebb előretörései és saját sikeres felderítéseink alkalmával, Hartmanns­­weilerkopfon foglyokat ejtettünk. Udet had­nagy 36-ik, Lövenhardt hadnagy 31-ik légi győzelmét aratta. Jacobs hadnagy a legutóbbi napokban 21-ik, 22-ik és 23-ik ellenfelét lőtte le. Ludendorff, zár­­ i hírek,a Naptár-tájékoztató­­ Kedd, julius hó 2. Sarlós B.-A. (Gör.-kath. nap- B.-A. meze.) Sopron, julius 2. A Soproni Napló előfizetési árát julius 1-étől kezdve negyedévenként 8 koronában állapítottuk meg. A közönség, mellyel szemben mi mindig a legnagyobb előzékenységet tanúsítottuk és mely legjob­ban tudja, hogy a rohamos áremelkedés közepette mi voltunk azok, akik szerényen a jobb időkre vártunk és a közönséget nem adóztattuk meg előfizetésünk emelése révén új teherrel. Ma azonban már nem mirólunk van szó. Ma a kényszerűség vezet min­denütt! Nekünk is az diktál, mert az ár­drágulás oly mérveket öltött, hogy a régi szinten megmaradva, okvetlen lapunk fenn­maradásának lehetősége ellen vétkeznénk. Azt hisszük, hogy közönségünk, mely min­denkor, jóban, rosszban velünk érzett, most is átérzi elhatározásunk önzetlenségét és szívesen hozza meg ezt a csekély áldozatot, mely lapjának tovább való megjelenését biztosítja. Kérjük olvasóinkat, hogy indoko­lásunkat szeretetteljes mérlegelésükre érde­mesítsék. A főispán­ válság. Értesülésünk szerint a város és vár­megye főispáni székét hosszabb ideig, talán az őszig nem fogják betölteni. Mivel azonban Sopron városánál a legközelebb a polgármesteri állás is meg fog üresedni, szükségessé vált a főispánságnak helyettesí­­tés útján való betöltése. A soproni főispáni teendők elvégzésével a kormány Ostffy Lajos dr. vasvármegyei főispánt fogja meg­bízni. A vármegyei főispáni tennivalók el­végzésére Hajas Antal alispán kapott megbízást. A bencés főgimnázium diákasztala, Borosay Dávid, a soproni szent­­benedekrendi főgimnázium igazgatója most tette közzé intézetének értesítőjét az 1917/18. iskolai évről. Az igazgató ebben az érdekes beszámolóban külön fejezetet szentel a diákasztal alapjának és betekintést enged annak vagyonába, amely 47.765 koronára rúg. Meglepetve, őszinte örömmel és elis­meréssel vettünk tudomást Borosay Dávid jótékony akciójának fényes sikeréről. Tény ez, hogy a diákasztal megalapítása körül a főérdem az övé Borosay igazgató fiatalos, fáradalmat nem ismerő munkakedvvel állt élére e jótékony mozgalomnak, nagyon sokat munkálkodott az érdekében és nem riadt vissza semmiféle akadálytól. Kiváló érdemének jutalmaként most tehát abban a helyzetbe jutott, hogy a jövő iskolai év elején megnyithatja a diákasztalt. Ugyan­ekkor megemlékezünk azokról is, akik jótékony adományaikkal nagy segítségére voltak Borosay Dávidnak, aki maga is több mint 3000 koronát szentelt a célnak. Ilyenek első­sorban Fetser Antal győri püspök, Majláth Károly gróf erdélyi püspök, Hajdú Tibor dr. főapát, Nagel­­reiter Alajos dr. győri­ theológiai tanár, Bauer Ottó nagybirtokos, Gácsér József bencés jószágkormányzó, Zalka Lajos dr. győri kanonok, Polgár Dénes apátplé­bános, Török Vermund dr., Molnár Bertalan, Mihályi Ernő bencés tanárok, H­oll­ósi Rupert megboldogult czell­­dömölki apát, Dsida Ottó főigazgató és sokan mások. A tanulóifjúság is kivette részét a mozgalomból. Diákasztal tehát a megvalósulás stá­diumába lépett és fontos munkálkodása elé a legszebb reményekkel nézhetünk.

Next