Soproni Napló, 1918. december (22. évfolyam, 278-301. szám)

1918-12-01 / 278. szám

n, ezeket nekünk találta ki az amerikai tudós. Olyan önzetlen, hogy egészen nekünk engedi át találmányát. Ha látná, mekkora sikert ért el vele, elégedetten­­ dörzsölné csontos kezét. .A­mi eddig­­ természetes és okos dolog volt, az most­­ egyszerre átok és gyötrelem kútforrása lett. Most már tudjuk, miért nincs bol­dogság Magyarországban, a magyar nyelv miatt. Csak ezt kell eltörülni az iskolában, a közigazgatásban, a tör­vényszéken ; egyszerre megelégedett lesz mindenki; a Lajta medrében tej és méz fog csordogálni, a levegőben sült ga­lambok­­röpködnek és az emberek már a földön üdvözölnek. A sebekkel borított,­­ letepert, láncravert Magyarország nem­­ védekezhetik. Megrabolják a határait,­­ elszántják ősi földjét, kilopják a szeme­­ fényét is : bűbájos, zengzetes nyelvét.­­ Jöjjön helyébe a tót, az oláh, a rác,­­ a német, a ruthén. Milyen szép zűrzavar­­ lesz ez! Meg fogjuk kérni Wilsonékat, hogy szinmagyar vidékeken a magyar nyelvet is tűrjék meg, így fog ez menni tíz-húsz évig. Az­­­­tán majd megbizonyosodik, hogy ennek­­ a megvetett magyar nyelvnek csodálatos ereje van. Hogy benne és általa válik valóra Anteusz regéje. Mennél jobban letiporják, annál nagyobb életösztönnel ugrik talpra. És megbizonyosodik, hogy egy politikai nemzet népcsaládai között kell lennie összekötő kapocsnak, és az nem lehet más, mint az államnak, a tíz millió magyarnak a nyelve. És látni fogjuk, hogy a­kik most ádáz indulattal törnek ellene, követelni fogják a nép­iskolák reformját, hogy az új nemzedék magyarul is megtanulhasson. Vigasztalódjék tehát én szép magyar nyelvem! Most meggyötörnek, kigunyol­­nak, arcul köpnek, mint a Názáretivel tették a poroszlók. De eljön a feltá­madás, a megdicsőülés napja. Addig csak hadd üvöltse a rászedett tömeg a »fe­szítsd meg«-et. A tömegnek mindig az volt a hivatása, hogy mások helyett küzdjön és a maga kárán f okuljon. Rábel László­ egészen talpra állott és teljes létszámban áll neki a honmentés munkájának. Hát váljon épebb lelkű, kötelességtudóbb, kü­lönb-e a főváros zavaros levegőjében nőtt fiatalság, mint a romlatlannak, őserejűnek hirdetett vidék­ ? Erre feleljetek gyors és hiánytalan be­vonulással. És arra is, hogy van e közötök ahhoz a nagyszerű országosuláshoz, ami most nálunk végbemegy és van-e, lehet-e igényetek résztvenni majd a felviruló, bol­dog haza örömében, mely annál teljesebb lesz, minél többen osztozunk benne. Fiatalok, előre! Nincs még itt a teljes béke, messze állunk a belső rend kívánatos fokától. Katonákra van szüksége az óriási átalaku­lásban vergődő hazának. Ám térjenek pi­henőre a négyéves világháborúban elfáradt idősebb korosztályok; a legifjabb öt év­folyambeli hadköteleseknek harsányan szól a behívó parancs riadója. Ők még nem rótták le minden kötelességüket a haza iránt: az ő igazi, legszentebb feladatuk még hátra van: nyugalmat, biztosságot, rendet teremteni Magyarországon. Semmivel sem kevésbbé dicső munka ez, mint volt a világháború harcterein való intézkedés, de éppen olyan életbevágóan fontos, amellett pedig sokkal kedvesebb. A minden béklyótól felszabadult, újjászületett magyar haza ragyogó jövendőjét kell biz­tosítani, megvédeni s kik lehetnének erre hivatottabbak a jövő várományosainál? Meg­értő, jóakaratú, testvérileg érző magyar tisztek alatt áll a magyar köztársaság min­den egyes katonája és olyan dolga lesz, hogy az édes­anyja házánál sem volt különb. Előre, fiatalok! Rágalmazó legyen a neve, aki azt mondja, hogy bujkáltok. Nem bujkál egy se köztelek, mikor kedves, da­liás, végtelenül fontos katonai szolgálatra olyan kötelesség hív, amelyet megtagadni elviselhetetlenül nagyobb teher, mint telje­­steni. Lám, a­­budapesti honvédezred már A Szociális Missziótársulat holnap, vasárnap megnyíló karácso­nyi vásárát élénk érdeklődéssel várja városunk közönsége. Várakozásában nem is fog csalódni, mert az ott kapható tár­gyak nagyon ízlésesek és jutányos áron kaphatók. Különösen feltűnnek a játékok között a bábuk, melyeket kedves találé­konysággal és művészi ízléssel a következő hölgyek öltöztettek föl: Baditz Józsefné, Burza Árpádné, Blaschek Vilmosné, aki egy bájos babahálószobát készített. Geppert Adél, Kelemen­ Károlyné, Kelényi Gézáné, Kiss Istvánné, Kossow nővérek, Kurcsi Jánosné, Kubányi Lászlóné, Payer Rita, Ráthonyi Lili, Rezsek nővérek, Rupprecht Andorné, Rézbányai Béláné, Schwartz Elli, Schneider Gáborné, Schwartz Ilonka, Szávits Minci, Széchenyi Manóné grófné, Széchenyi Alexandra és Lujza grófnője, Takács Mariska, Ullein Alice, Vucskics Lászlóné, lovag Wipplinger Róbertné, Wymann Karolin. Vázákat festettek és játékokat készítettek :­­ Tóth Margit és Piri, Bauer Olga, Payer Rita (Horpács), Széchenyi Alexandra és Lujza grófnők, Kammerloher Oszkárné, Zundl Frigyesné, Brázai Mizi, Greiliger Imréné és fia, Schwartz Elli, Kossow nő­vérek, a Szent Orsolya nővérek intézetének növendékei. Tisztileánynevelőintézet növen­dékei. Mikulásokat és karácsonyfa díszeket készítettek: a Megváltóról nevezett nővérek intézetének növendékei, a Szociális Misszió­­társulat leány klubja és Lehner Antal V. oszt. gimnáziumi tanuló. Az ajándékok közül különösen feltűnik egy gyönyörű gyermek Jézuska, amelyet a Megváltóról nevezett nővérek készítettek. Könyveket ajándékoztak : Páder Rezső prépost, Mohi Adolf kanonok és Rábel László, aki Hivatalos nyelvünk című művé­nek tíz példányát bocsátotta a karácsonyi vásár javára. A vásári elárusításnál közreműködnek:­­ Czanzár Emmi, Schneider Gáborné, Gep­pert Henrikné, dr. Kossow Imréné, özv. Schwartz Viktorné, Schwartz Mária, lovag Wipplinger Róbertné, özv. Brázai Kálmánné, Szávits Kornélné, Kerényi Gézáné, Vucskics Lászlóné, Kutassi Ferencné, dr. Kurcsi János­né, Blaschek Vilmosné, özv. Ullein Józsefné, Seregi Lászlóné, Schármár Károlyné, Jéhn Vilmosné, Levinszki Anna, özv. Kelemen Károlyné, Rezsek Irma, Schlögel Mici, Tamás Gizi, Bangha Kálmánné, özv. Veilan­­sits Viktorné és a leányklub tagjai. Vasárnap, a vásár megnyitásának napján­­ belépődíj: 1 korona, a többi napokon 50 fillér. A vásárt a kath. fiúiskola torna­termében tartják meg. (M.) | ------------------- ... SOPRONI NAPLÓ December 1 Nem tényleges katonák szövetsége. A háborúnak vége. Mi, akikre a sors e négy esztendő véres és átkos őrületéből a legsúlyosabb terheket mérte, letettük a fegy­­i vérünket és* megjöttünk haza. Felemelt fej­­­­jel, azzal a büszke önérzettel, hogy a köte­lességünket megtettük. Most egymásután szerülünk le, ma­hol­nap már lekopott az utolsó zöld posztó is S rólunk s ezzel megszűnt minden, ami a há­­­­borúban teljesített szolgálatainkra figyelmez­tetett. Itt állunk a napi eseményeknek ebben a rettenetes kavarodásában, a szervezkedés­­­­nek és munkának abban a lázas hajszájában, egyedül, ezer jogos kívánságunkkal és sérel­münkkel magunkra hagyatva. Nincs­­itt senki, aki a mi jogainkat és bajainkat meg­értené, nincs itt semmi, ahová követelése­inkkel és kéréseinkkel fordulhatnánk. Önmagunkra vagyunk utalva! De ne csüggedjünk! Az az erő, amely a négy esztendő viharában csodákat tudott teremteni, képes lesz arra is, hogy most a mi jogainkat és kívánságainkat harcolja ki. Ezt azonban csak úgy érjük el, ha számban erősek vagyunk. Ha mindazok, akiket eddig a katonaság rideg fegyelme tartott össze, ma magunk és ezer bajtársa­ink legszentebb érdekeinek támogatására tömörülünk egy táborba. S ez a tábor, mely ezeket a célokat tűzte ki maga elé, a most Sopronban meg­alakult „Sopron és Sopron vármegye világ­háborúban résztvett tényleges katonáink szövetsége“. Ennek a szövetségnek, melynek tagjai rangki­lönbség nélkül minden volt katona, céljai, tagjainak az új Magyarország kiépí­tésében azt a szerepet és befolyást bizto­sítani, mely őket a haza védelmében ho­zott áldozatok jogán megilleti, tagjait erkölcsileg és anyagilag támogatni, állás­hoz és megélhetéshez juttatni, a rajtuk esett sérelmet orvosolni, a hősi halált halt bajtársak emlékét megőrizni, ápolni és megörökíteni, hátratámadt özvegyeit és árváik ér­dekei felkarolni, őket védelmében része­síteni, a rokkant bajtársak minden irányi­ igényeiknek támogatása, megélhetésükhöz szükséges eszközök és körülmények meg­teremtése, tagjainak katonai ügyekben ingyenes jogvédelmet nyújt, minden más ügyben útbaigazítással szolgál, a hadifogságban sínylődök mielőbbi hazatérését lehetővé tenni, hozzátartozó­ikat védelmébe venni, a bajtársi viszony ápolása, hazafias szeretettben és törhetetlen hűségében ragaszkodik az ország in­tegritásának és függetlenségének meg­tartásához. Tagsági díj nincsen. Jelentkezni lehet a szövetség címére (Sopron, Városháza) k­ifi­­­dött levelező lapon. A szövetség szervező bizottsága. 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred. Felhívás. A 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred rokkantsegélyző alapjának választmánya a magyar belügyminiszter ur által jóváhagyott alapszabályok értelmében felhívja a háború folyamán rokkanttá lett ezredtagokat, hogy segély kiutalásáért való folyamodványokat mielőbb küldjék be a „9. Huszárezred Rokkantsegélyző Egyletének, Sopron, Lovassági laktanya.“ A folyamodványoknak a rokkant teljes nevét, korát, pontos címét, családjának számát és korát, valamint vagyoni viszonyait kell tartalmazzák, továbbá, hogy folyamodó mikor és mely ütközetben sebesült meg, valamint rokkantságának fokát (láb, kéz, szem stb.) A folyamodványok a főszolga­bírói hivatal, városokban a városi hatóság által véleményezendők.­­ Folyamodványokat nyújthatnak be másodsorban olyanok, akik elesett vagy sebesülés folytán elhunyt ezredtársak hozzá­tartozói és segélyre vannak utalva Esetleges állami segély és ennek mennyi­sége a folyamodványokban kimutatandó. * A rokkantsegélyző alap az ezred tiszti­karának, pártolóinak és a legénységnek adományaiból támadt. Az alapszabályok értelmében a választmány dönt a kérvények elintézése tárgyában; ugyancsak ez fogja az esetleges segélyösszeget a rendelkezésre álló összeg nagysága és a folyamodók számához mérten kiutaltatni. A 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred Rokkantsegélyző Alapjának Választmánya.

Next