Soproni Napló, 1918. december (22. évfolyam, 278-301. szám)

1918-12-01 / 278. szám

n, ezeket nekünk találta ki az amerikai tudós. Olyan önzetlen, hogy egészen nekünk engedi át találmányát. Ha látná, mekkora sikert ért el vele, elégedetten dörzsölné csontos kezét. .Ami eddig természetes és okos dolog volt, az most egyszerre átok és gyötrelem kútforrása lett. Most már tudjuk, miért nincs boldogság Magyarországban, a magyar nyelv miatt. Csak ezt kell eltörülni az iskolában, a közigazgatásban, a törvényszéken ; egyszerre megelégedett lesz mindenki; a Lajta medrében tej és méz fog csordogálni, a levegőben sült galambokröpködnek és az emberek már a földön üdvözölnek. A sebekkel borított, letepert, láncravert Magyarország nem védekezhetik. Megrabolják a határait, elszántják ősi földjét, kilopják a szeme fényét is : bűbájos, zengzetes nyelvét. Jöjjön helyébe a tót, az oláh, a rác, a német, a ruthén. Milyen szép zűrzavar lesz ez! Meg fogjuk kérni Wilsonékat, hogy szinmagyar vidékeken a magyar nyelvet is tűrjék meg, így fog ez menni tíz-húsz évig. Aztán majd megbizonyosodik, hogy ennek a megvetett magyar nyelvnek csodálatos ereje van. Hogy benne és általa válik valóra Anteusz regéje. Mennél jobban letiporják, annál nagyobb életösztönnel ugrik talpra. És megbizonyosodik, hogy egy politikai nemzet népcsaládai között kell lennie összekötő kapocsnak, és az nem lehet más, mint az államnak, a tíz millió magyarnak a nyelve. És látni fogjuk, hogy akik most ádáz indulattal törnek ellene, követelni fogják a népiskolák reformját, hogy az új nemzedék magyarul is megtanulhasson. Vigasztalódjék tehát én szép magyar nyelvem! Most meggyötörnek, kigunyolnak, arcul köpnek, mint a Názáretivel tették a poroszlók. De eljön a feltámadás, a megdicsőülés napja. Addig csak hadd üvöltse a rászedett tömeg a »feszítsd meg«-et. A tömegnek mindig az volt a hivatása, hogy mások helyett küzdjön és a maga kárán f okuljon. Rábel László egészen talpra állott és teljes létszámban áll neki a honmentés munkájának. Hát váljon épebb lelkű, kötelességtudóbb, különb-e a főváros zavaros levegőjében nőtt fiatalság, mint a romlatlannak, őserejűnek hirdetett vidék ? Erre feleljetek gyors és hiánytalan bevonulással. És arra is, hogy van e közötök ahhoz a nagyszerű országosuláshoz, ami most nálunk végbemegy és van-e, lehet-e igényetek résztvenni majd a felviruló, boldog haza örömében, mely annál teljesebb lesz, minél többen osztozunk benne. Fiatalok, előre! Nincs még itt a teljes béke, messze állunk a belső rend kívánatos fokától. Katonákra van szüksége az óriási átalakulásban vergődő hazának. Ám térjenek pihenőre a négyéves világháborúban elfáradt idősebb korosztályok; a legifjabb öt évfolyambeli hadköteleseknek harsányan szól a behívó parancs riadója. Ők még nem rótták le minden kötelességüket a haza iránt: az ő igazi, legszentebb feladatuk még hátra van: nyugalmat, biztosságot, rendet teremteni Magyarországon. Semmivel sem kevésbbé dicső munka ez, mint volt a világháború harcterein való intézkedés, de éppen olyan életbevágóan fontos, amellett pedig sokkal kedvesebb. A minden béklyótól felszabadult, újjászületett magyar haza ragyogó jövendőjét kell biztosítani, megvédeni s kik lehetnének erre hivatottabbak a jövő várományosainál? Megértő, jóakaratú, testvérileg érző magyar tisztek alatt áll a magyar köztársaság minden egyes katonája és olyan dolga lesz, hogy az édesanyja házánál sem volt különb. Előre, fiatalok! Rágalmazó legyen a neve, aki azt mondja, hogy bujkáltok. Nem bujkál egy se köztelek, mikor kedves, daliás, végtelenül fontos katonai szolgálatra olyan kötelesség hív, amelyet megtagadni elviselhetetlenül nagyobb teher, mint teljesteni. Lám, abudapesti honvédezred már A Szociális Missziótársulat holnap, vasárnap megnyíló karácsonyi vásárát élénk érdeklődéssel várja városunk közönsége. Várakozásában nem is fog csalódni, mert az ott kapható tárgyak nagyon ízlésesek és jutányos áron kaphatók. Különösen feltűnnek a játékok között a bábuk, melyeket kedves találékonysággal és művészi ízléssel a következő hölgyek öltöztettek föl: Baditz Józsefné, Burza Árpádné, Blaschek Vilmosné, aki egy bájos babahálószobát készített. Geppert Adél, Kelemen Károlyné, Kelényi Gézáné, Kiss Istvánné, Kossow nővérek, Kurcsi Jánosné, Kubányi Lászlóné, Payer Rita, Ráthonyi Lili, Rezsek nővérek, Rupprecht Andorné, Rézbányai Béláné, Schwartz Elli, Schneider Gáborné, Schwartz Ilonka, Szávits Minci, Széchenyi Manóné grófné, Széchenyi Alexandra és Lujza grófnője, Takács Mariska, Ullein Alice, Vucskics Lászlóné, lovag Wipplinger Róbertné, Wymann Karolin. Vázákat festettek és játékokat készítettek : Tóth Margit és Piri, Bauer Olga, Payer Rita (Horpács), Széchenyi Alexandra és Lujza grófnők, Kammerloher Oszkárné, Zundl Frigyesné, Brázai Mizi, Greiliger Imréné és fia, Schwartz Elli, Kossow nővérek, a Szent Orsolya nővérek intézetének növendékei. Tisztileánynevelőintézet növendékei. Mikulásokat és karácsonyfa díszeket készítettek: a Megváltóról nevezett nővérek intézetének növendékei, a Szociális Missziótársulat leány klubja és Lehner Antal V. oszt. gimnáziumi tanuló. Az ajándékok közül különösen feltűnik egy gyönyörű gyermek Jézuska, amelyet a Megváltóról nevezett nővérek készítettek. Könyveket ajándékoztak : Páder Rezső prépost, Mohi Adolf kanonok és Rábel László, aki Hivatalos nyelvünk című művének tíz példányát bocsátotta a karácsonyi vásár javára. A vásári elárusításnál közreműködnek: Czanzár Emmi, Schneider Gáborné, Geppert Henrikné, dr. Kossow Imréné, özv. Schwartz Viktorné, Schwartz Mária, lovag Wipplinger Róbertné, özv. Brázai Kálmánné, Szávits Kornélné, Kerényi Gézáné, Vucskics Lászlóné, Kutassi Ferencné, dr. Kurcsi Jánosné, Blaschek Vilmosné, özv. Ullein Józsefné, Seregi Lászlóné, Schármár Károlyné, Jéhn Vilmosné, Levinszki Anna, özv. Kelemen Károlyné, Rezsek Irma, Schlögel Mici, Tamás Gizi, Bangha Kálmánné, özv. Veilansits Viktorné és a leányklub tagjai. Vasárnap, a vásár megnyitásának napján belépődíj: 1 korona, a többi napokon 50 fillér. A vásárt a kath. fiúiskola tornatermében tartják meg. (M.) | ------------------- ... SOPRONI NAPLÓ December 1 Nem tényleges katonák szövetsége. A háborúnak vége. Mi, akikre a sors e négy esztendő véres és átkos őrületéből a legsúlyosabb terheket mérte, letettük a fegyi vérünket és* megjöttünk haza. Felemelt fejjel, azzal a büszke önérzettel, hogy a kötelességünket megtettük. Most egymásután szerülünk le, maholnap már lekopott az utolsó zöld posztó is S rólunk s ezzel megszűnt minden, ami a háborúban teljesített szolgálatainkra figyelmeztetett. Itt állunk a napi eseményeknek ebben a rettenetes kavarodásában, a szervezkedésnek és munkának abban a lázas hajszájában, egyedül, ezer jogos kívánságunkkal és sérelmünkkel magunkra hagyatva. Nincsitt senki, aki a mi jogainkat és bajainkat megértené, nincs itt semmi, ahová követeléseinkkel és kéréseinkkel fordulhatnánk. Önmagunkra vagyunk utalva! De ne csüggedjünk! Az az erő, amely a négy esztendő viharában csodákat tudott teremteni, képes lesz arra is, hogy most a mi jogainkat és kívánságainkat harcolja ki. Ezt azonban csak úgy érjük el, ha számban erősek vagyunk. Ha mindazok, akiket eddig a katonaság rideg fegyelme tartott össze, ma magunk és ezer bajtársaink legszentebb érdekeinek támogatására tömörülünk egy táborba. S ez a tábor, mely ezeket a célokat tűzte ki maga elé, a most Sopronban megalakult „Sopron és Sopron vármegye világháborúban résztvett tényleges katonáink szövetsége“. Ennek a szövetségnek, melynek tagjai rangkilönbség nélkül minden volt katona, céljai, tagjainak az új Magyarország kiépítésében azt a szerepet és befolyást biztosítani, mely őket a haza védelmében hozott áldozatok jogán megilleti, tagjait erkölcsileg és anyagilag támogatni, álláshoz és megélhetéshez juttatni, a rajtuk esett sérelmet orvosolni, a hősi halált halt bajtársak emlékét megőrizni, ápolni és megörökíteni, hátratámadt özvegyeit és árváik érdekei felkarolni, őket védelmében részesíteni, a rokkant bajtársak minden irányi igényeiknek támogatása, megélhetésükhöz szükséges eszközök és körülmények megteremtése, tagjainak katonai ügyekben ingyenes jogvédelmet nyújt, minden más ügyben útbaigazítással szolgál, a hadifogságban sínylődök mielőbbi hazatérését lehetővé tenni, hozzátartozóikat védelmébe venni, a bajtársi viszony ápolása, hazafias szeretettben és törhetetlen hűségében ragaszkodik az ország integritásának és függetlenségének megtartásához. Tagsági díj nincsen. Jelentkezni lehet a szövetség címére (Sopron, Városháza) kifidött levelező lapon. A szövetség szervező bizottsága. 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred. Felhívás. A 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred rokkantsegélyző alapjának választmánya a magyar belügyminiszter ur által jóváhagyott alapszabályok értelmében felhívja a háború folyamán rokkanttá lett ezredtagokat, hogy segély kiutalásáért való folyamodványokat mielőbb küldjék be a „9. Huszárezred Rokkantsegélyző Egyletének, Sopron, Lovassági laktanya.“ A folyamodványoknak a rokkant teljes nevét, korát, pontos címét, családjának számát és korát, valamint vagyoni viszonyait kell tartalmazzák, továbbá, hogy folyamodó mikor és mely ütközetben sebesült meg, valamint rokkantságának fokát (láb, kéz, szem stb.) A folyamodványok a főszolgabírói hivatal, városokban a városi hatóság által véleményezendők. Folyamodványokat nyújthatnak be másodsorban olyanok, akik elesett vagy sebesülés folytán elhunyt ezredtársak hozzátartozói és segélyre vannak utalva Esetleges állami segély és ennek mennyisége a folyamodványokban kimutatandó. * A rokkantsegélyző alap az ezred tisztikarának, pártolóinak és a legénységnek adományaiból támadt. Az alapszabályok értelmében a választmány dönt a kérvények elintézése tárgyában; ugyancsak ez fogja az esetleges segélyösszeget a rendelkezésre álló összeg nagysága és a folyamodók számához mérten kiutaltatni. A 9. sz. Gróf Nádasdy Huszárezred Rokkantsegélyző Alapjának Választmánya.