Soproni Szemle, 1939 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 1-2. szám - Becht Rezső: A szülőváros felfedezése

\ *­­vXV ^ Megjelenik: február, május, augusztus és no­vember hóban. Előfizetési díj: Egy évre 6­— P. SOPRONI SZEMLE MŰVELŐDÉSTÖRTÉNELMI FOLYÓIRAT Szerkesztőség: Sopron, Kölcsey Ferenc­­ utca 1. Kiadóhivatal : Várkerület 44. Távk.: 836,379. Ш. ÉVFOLYAM: 1939 FEBRUÁR 15. 1-2. SZÁM. A szülőváros felfedezése. Irta: Becht Rezső. A gyermek számára a szülőváros annyira magától értetődő valami, mint a levegő, amit szünet nélkül használ, anélkül, hogy ügyet vetne rá. Nyíló szeme és festő értelme még öntudatlanul hajtja végre a honfoglalást az életben. Gyerekszoba, szülői la­kás, ház, kert, utca, második, negyedik, tizedik utca, iskola, templom és ezeknek összessége — a város, époly öntudatlanul lesz sajátjává, mint az anyanyelve. A nyelvet beszéli, de mit sem tud a nyelv szabályairól és szépségeiről; a szülővárost maga körül látja, de nem látja meg sem szépségeit, sem hiányait. A serdülő gyermeknek a szülőváros a világ közepe: az a pont, amelyen állva testben nő, értelemben magasodik, és a gya­rapodó megismerés és tudás ujj­mutatása nyomán mind távolabbi láthatárokat keres. Szeme mindinkább kifelé tekint, figyelmét az idegen külvilág foglalja le, nem ér rá a közelivel, a mindennapi­val szellemi barátságot kötni. Pedig a szülőváros ekkor már átitatta a saját szellemével, már a maga képére formálta, egész életére megjelölte, mint az elválaszthatatlanul hozzátartozót. De ő erről még nem tud, lel­kében még alszik a szülőváros s csak olyankor ébred fel néhány percre, amikor egy-egy diákköri utazás az idegenbe vezeti. Nagy utat kell még megtennie térben és időben, amíg a szülőváros fel­ébred lelkében. Eljön aztán az a bizonyos életkor is — úgy 18 és 20 év kö­zött —, amikor a testi érettség dinamikája minden keretet bör­tönnek érez. Fojtogatni kezdi a családi kör szűke, a szülőváros megunt világa, hívja az Úr, a Távol, a határokon túli idegenség, a Földgömb sárga, piros, kék foltjainak bódító tarkasága. Ez az igazi „age ingrat" — a hálátlan életkor, az igazságtalan ítéletek, kegyetlen elfordulások ideje, amikor a már kifejlett test mohó ereje maga mögött hagyja a még mindig csak bontakozó szelle­met, és ez a magát mégis már érettnek vélő szellem nyurga vad­

Next