Soproni Szemle, 1942 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1942 / 1. szám - Östör József: Széchenyi István és Sopron
sétál a belvárosban és nyissa ki jól a szemét, kukkantson be helyenként az öblös kapualjakba, másutt sétáljon fel az egyikmásik udvarba még lebólintgató bástyakertekre, álljon meg egyik-másik barokk ház előtt is, igyekezve a bejárat fölé rakott címerből megfejteni a volt tulajdonosok személyét, ezzel körülbelül lát is mindent. Még az egykori Főpiatzon, a mostani s remélhetőleg nemsokára visszakeresztelt Városház téren ízléstelenségével kérkedő patikaházat (2. sz.) sem kell eltüntetnie, mert elődeink ezt a most minden stílusösszhangot megzavaró színtéren kétemeletes lakóházat már a 18. században odahelyezték az akkor még egészében összevágó terecskére. A mai Városházát képzeletünkben könnyen elfújjuk, hiszen képekről mindenki ismeri a régit, sajnos a valóságban az elfúvás nem megy olyan könnyen. De már a belváros többi utcái alig-alig változtak. Az evang. templom az, amelyet Széchenyi nem látott, ugyanazt mondhatjuk a bámészkodó Gambrinusról és szentgyörgy utcai társáról (14. sz.), de már megszoktuk ezeket, már nem zavarnak bennünket. Csak azokat, akik idejönnek és ilyenek szép számmal vannak. A Szent György-utcában a bencések gimnáziuma még nem volt úgy kiépítve, mint most: a régi gimnázium és a Dóm között kis kert volt.1) Legnagyobb a hiány a belváros nyugati szélén, a mai Kaszinónál. Hiányzik annak legutolsó alaktalan, négyszögletes bástyája, amelynek helyére sokkal később épült a Kaszinó (1872). A mostani Széchenyi-gimnázium csak egy emelettel alacsonyabb, de a neki hátat fordító Redoutnak még megvolt a kertje, amely egészen a mai Márkus-házig terjedt. Itt tartották a bálokat, itt hangversenyzett Liszt is két ízben (1840 és 1846). Széchenyi és Liszt igen meleg barátságot tartottak, Pesten és Bécsben, valamint Lajos bátyjánál Horpácson gyakran hallotta a legnagyobb magyar a hangok nagy királyát, hogy Vörösmarty nevezi Doborján szülöttjét. Gyakran látták egymást vendégül is, a soproni Liszt-hangversenyek egyikén Széchenyi szintén részt vett állítólag. A mai Színház-térre ne pillantsunk be, mert határozottan szebb volt 1841-ben, mint most 1941 november 15.-én, miután 100 évvel azelőtt állott már a nemes, egyszerű görög stílusban épült régi színházunk. És ezzel nagyjában végeztünk is a lényegesebb, Sopron történeti és városi jellegét mutató belvárossal. A belvárost észak-kelet félkörben övező parasztnegyed tehát nem érdekel bennüket. A Várkerület is körülbelül az volt, mint a legutóbbi időkig, csak a legújabb egy-két építkezés másított azon. Megvolt és virult a fehér rózsa, a túlsó oldalon a Vörös ökör és a helyébe lépő Magyar király, a Szarvas és természetesen a Fehérló fogadók. ') Képe- Soproni Szemle, 1942. évf., 127. 1.’) Petőfi-tér 2. sz. V. ö. Soproni Szemle, 1942. 315.