Soproni Szemle, 1957 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1-2. szám - Mollay Károly: Kottanner Jánosné és naplója
3. Mindezeket sokkal részletesebben maga Kottanner Jánosné mondja el töredékesen fennmaradt naplójában, amelyet a bécsi Nationalbibliothek őriz (2920. sz.).2 3 4 A kézirat a világnőtől származó legrégibb német napló. A Magyar Tudományos Akadémiában Czech János már 1334-ben ismertette (Tudománytár 1834, 235), 1841-ben pedig August Heinrich Hoffmann von Fallersleben, a neves német költő és irodalomtörténész hívta fel rá a német kutatók figyelmét (Verzeichniss der altdeutschen Handschriften. 219); nyomtatásban azonban csak a pozsonyi származású bécsi egyetemi tanár, Endlicher István László adta ki 1846-ban: „Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanner in 1439. 1440.’ (Leipzig, 1846.). A magyar, az osztrák és a német történettudomány tulajdonképpen Endlicher kiadásának megjelenése után kezdett foglalkozni Kottanner Jánosné alakjával és szerepével. Ernst Birk a napló alapján is tisztázta az említett elzálogosítás részleteit (vö. a „Quellen und Forschungen zur vaterländischen Geschichte, Literatur und Kunst. Wien, 1849.” című gyűjteményes munka 212— 258. 11.). A soproni városi levéltár két 1432. évi levele (vö. most Házi Jenő: Sopron története I. 3.39—41) alapján már Teleki József (A Hunyadiak kora Magyarországon I. Pesten, 1852. 73), Szalay László (Magyarország története III. Lipcse, 1853. 5—21) és Horváth Mihály (Magyarország történelme II. Pesten, 1860, 331) megállapították, hogy Ilona asszony eredetileg Gelusch, azaz Székelesi Péter soproni patrícius (1402—1431.) felesége volt, s férje halála után 1432-ben ment feleségül Kottanner János bécsi polgárhoz, a Szt. István székesegyház kamarásához. 1863-ban Knauz Nándor (Magyar Sion I, 785—796) ismertette a naplónak a koronarablásra vonatkozó részét és közölte a pozsonyi káptalan levéltárának azt az oklevelét, amely szerint Hunyadi János kormányzó 1452. március 17-én Kottanner Jánosnak és Ilona asszonynak V. László király iránti szolgálataikért, pro multimodis fidelitatibus et fidelium serviciorum gratuitis meritis Nobilium Johannis Kottanner ac domine Elene Kottanner in consortis eiusdem,que ipsi et specialiter annotata domina Elena serenissimo principi domino Ladislao Regi Domino nostro naturali locis debitis et temporibus semper opportunis, non curando prospera scilicet et adversa, exhibitissent et impendissent, a Csallóközben fekvő Kisfalud pozsonyi királyi várbirtokot adományozta minden tartozékával együtt. Nagyobb hírnévre a napló 1866 óta tett, amikor Gustav Freytag német író és irodalomtörténész „Eine deutsche Frau am Fürstenhofe” címmel „Bilder aus der deutschen Vergangenheit” című ismert munkájába (Insel-kiadás I, 852—877) dolgozta bele, feltéve, hogy Ilona asszony frank nemesi családból származott (Freytag a magyar kutatók eredményeit nem ismerte). Franz Krones (Beiträge zur Kunde steiermärkischer Geschichtsquellen VIII, 45—48) 1871-ben a stájer történet számára hasznosította a napló adatait. 1873-ban Henszlmann Imre már felhasználta a visegrádi fellegvár helyiségeinek azonosításához (A visegrádi koronabolt és a királyi lakosztály elrendezése. Archaeologiai Közi. IX, 1—15), 1891-ben pedig Kerékgyártó Árpád közölte a napló magyar fordítását és elemzését (Irodalomtörténeti Közi. I, 373—382). A további magyar feldolgozások jórészt az utóbbi tanulmányon alapulnak. bár 2. Vö. Házi i. m. II. 3:241. A királyt és kíséretét az Előkapu mellett álló első belvárosi házban (ma a tanácsháza van a helyén!) helyezték el (Házi i. m. I. 3:1989). 3. Vö. Csontosi János: A bácsi udvari könyvtár hazai vonatkozású kéziratai. Magyar Könyvszemle IX. (1884), 184 4. A név magyarázatára és Székeres Péterre vonatkozóan vö. Mollay Károly: Középkori soproni családnevek. Bp., 1938, 20. 5. Vö. például: A Pallas Nagy Lexikona X. Bp., 1895, 839. Révai Lexikon XII. Bp., 1915, 88. stb. 2