Soproni Szemle, 1961 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1961 / 2. szám - SOPRONI LEVELESLÁDA - Lengyel Pál: Frankenburg Adolf tudóstársasági folyamodványa
Derék Frankenburgunk „Életképek”-je nemcsak jó ízlésével s igaz művészetével tűnt ki valamennyi magyar lap közül, hanem éppen a legkiválóbb munkatársakkal s tartalmi értékeivel is a kor legjobb folyóiratává vált. Ezért is választották akadémiai taggá 1845-ben Frankenburgot. A Névkönyv 1847-i kötetében, a 15. lapon olvashatjuk róla: „A’ m. kir. udvari kamara levéltári hivatalában járulnok ( díjnok), s ns.’ Esztergom vármegye t. bírája. Lakik Budán, Hidalja. Lika-ház. Választék 1845 nov. 22.-én.” Ugyanebben a Névkönyvben, a 104. lapon ez áll: „Tagok munkálkodása ...) Frankenburg az Életképeket szerkeszti és sok saját czikkel nevelte”, — vagyis növelte, gyarapította e lapot. Mindössze ennyi az akadémiai elismerés irányában... De kárpótolta mindenért a legnagyobb költő, Petőfi barátsága, akire rá is bízta a lapot, midőn a hivatali főhatósága parancsára megvált a szerkesztéstől. Így Petőfi és Jókai folytatták, ahol ő félbehagyta. 1847. jún. 25-én adott búcsúlakomát, s adta át ünnepélyesen a lapot barátainak. Előbb Jókai neve alatt ment tovább, majd 1848-tól Petőfi és Jókai együttesen irányították. Frankenburgot már 47-ben hivatalosan eltávolították Pest-Budáról, fölfelé buktatták Bécsbe, udvari tolmácsnak. Ezt a „kitüntető” áthelyezést lehetetlen volt visszautasítania. A szabadságharc vezető köreivel való „paktálása” miatt kapott aztán 49-ben háromhavi várfogságot, majd ártatlansága tisztázódván, már 1850-ben fogalmazó lehetett Bécsben a főtörvényszéken, s tíz évi szolgálata után még feljebb került, titkárnak az udvari kancelláriához. Bécsi évei alatt kettős csapás érte: felesége s fia hunyt el. Erejét, írói kedvét ez sem törte meg: munkatársa Nagy Ignác Hölgyfutárjának, majd Kemény Zsigmond Pesti Naplójának (bécsi leveleivel). Kétkötetes novellagyűjteménye ma már alig kapható, kevés is köztük az örökéletű alkotás („Sírvavigadók” és „Zsibvásár” a kötetek címe). Bécsben szerkeszti s adja ki a „Bolond Miska naptárát”, szép anyagi sikerrel. (Később Tóth Kálmán vette át e címet, élclapjának.) Hosszabb regénybe is kezdett: Művész-család címmel, de nem fejezte be. Többek közt bécsi munkatársa a Hon, az Athenaeum, Fremdenblatt stb. lapoknak is. Rokonszenv fűzte a magyar Nemzeti Színházhoz s operához is: az akkori világ legnagyobb énekesnőjét, Lagrange aszszonyt ő tanította magyar szövegekre, hogy Erkel remekműveiben felléphessen! Amikor 1866-ban udvari kamarai titkárként nyugalomba ment, újabb lapszerkesztéshez látott: a „Magyarország és nagyvilág” képes lapéhoz, de szorgalmasan küldte cikkeit a Fővárosi Lapokba, sőt a rövid életű és forradalmi színezetű „1848” c. napilapot is szerkesztette 1867- ben. Hazavágyott szülőföldjére, 1868-ban Sopronba költözött élettársával. Az ünnepelt írót a Társas Kör elnökévé választotta s maga is új, Irodalmi és Művészeti Kört szervezett. Első írói alkotásának félszázados jubileumán, 1879-ben az Akadémiát Nagy János és Zichy Antal rendes tagok képviselték, de nem sokkal élte túl ünnepeltetését. 1881-ben gyógykezeltetésére Pestre költözött, később egy Grác melletti szanatóriumba, ahonnét már csak hűlt tetemeit hozhatták 1887-ben haza az imádott hazai földbe. Sírjánál Jókai és Paulay Ede beszélt az íróvilág nevében, majd Vadnay Károly az Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviseletében búcsúztatta, — később ünnepélyes akadémiai emlékbeszéddel is, mely az Akad. Emlékbeszédek sorozatában, a IV. kötetben meg is jelent. Életrajzi adatain kívül egész írói és lapszerkesztői érdemsorozatát kidomborítja ebben a mesteri emlékbeszédben. Íme, most bemutatjuk az akadémiai pályázó-levél pontos szövegét. 345/1836. sz. (Utólagos ezidei iktatásunk!) „Tekintetes Tudós Társaság! Miután alulírt az ide mellékelt hitelesen lemásolt bizonyítványok szerint a törvényi és gyakornoki pályát elvégezvén а Тек. Királyi Tábla hites jegyzőjének felesküdött, és méltóságos gróf Széchenyi István úr mellett tizenegy hónapig irnoki hivatalt viselt; azonban jezsuráját még eddig a hoszszadalmas országgyűlése végett letenni nem tudván, tekini. Somogy vármegyében öngazdaságával foglalatoskodott, bátorkodik a Tekintetes Tudós Társaság keblében megürült írnoki hivatalért alázatosan könyörögni.