Soproni Szemle, 1961 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1961 / 2. szám - SOPRONI LEVELESLÁDA - Lengyel Pál: Frankenburg Adolf tudóstársasági folyamodványa
Frankenburg Adolf tudóstársasági folyamodványa Frankenburg irodalomtörténeti jelentősége eléggé ismert, s a róla elnevezett soproni irodalmi kör évtizedeken át ápolta emlékét. Most csak röviden vázoljuk életpályáját, bevezetőül az Akadémia Könyvtárban, az ún. Akadémiai Levéltárban nemrég előkerült, s most először közölt pályázó levele kapcsán. Frankenburg 21 éves korában Széchenyi cenki kastélyában dolgozott egy angolszanszkrit szótár cédulázójaként, de tíz hónap múlva otthagyta, nemsokára katonai éveit szolgálta le, majd Somogyban bérelt birtokot s megnősült. Betű-imádata s a magyar irodalom szeretete a reformkor fővárosába, a magyarosodó Pestre csalta. Első cikke 1833-ban jelent meg a Regélő és a Honművész c. hetilapokban, aztán állandó munkatársa lett 1836—39- ben a Koszorú, a Rajzolatok és a Hajnal című eléggé rövidéletű lapoknak. Igen bántotta önérzetét, hogy az Athenaeum félelmetes triumvírjei: Vörösmarty, Bajza és Toldy Ferenc nem álltak vele szóba, s így került a „másik oldalra”, az ifjúság körébe, akikkel együtt sokszor csipkedték a konzervatívokat. Széchenyi azonban — úgy látszik — szívesen támogatta egykori írnokát, mert épp itt közölt érdekes folyamodványára fölvették a Tudós Társaság írnokának, 1837-ben. Állásában nem sokáig maradt, nem bírta ki az öregek légkörét, s a Regélőben cikket mert írni kenyéradója kiadói munkásságát bírálva, hogy miért nem adnak ki több eredeti magyar művet a sok fordítás helyett, — ezért aztán el kellett hagynia az Urak utcája 3. szám alatti hivatalt (a mai Petőfi utca volt ez). Mátray bejuttatta a Nemzeti Zenedébe, titkárnak s már 1838 nyarán ott működik, rendezi a nagy jótékony koncerteket a pesti árvízkárosultak javára. Szerkeszti az ún. Jótékonysági Emlékkönyvet, titkárkodik az első magyar Gyermekkórházban, a híres Mérey-Schoepf Ágost (volt soproni diák) igazgatása alatt, s más hazafias ügyekben is buzgólkodik. Ismerte a reformkor valamennyi szereplőjét, az ifjabb írókkal a legbensőbb barátságot tartva. Liszt Ferenccel szinte együtt nőtt fel, és tartotta élte végéig a régi Sopron megyei atyafiságot... Ennek köszönhető Liszt föllépése az árvízi koncerten! Frankenburg is szerepelt némelyik írói estén, humoros elbeszélésekkel, versekkel. Persze ezekből lehetetlen volt megélni, immár családostul, s így 1838 őszén kincstári fogalmazóságra pályázott, meg is kapta. Nagy Ignáccal együtt, az akkori elburjánzott lapoknál jobbat akart szerkeszteni, de mint budai kir. kancelláriai tiszt, nem kapott engedélyt. Kossuth, alighogy kiszabadult börtönéből, 1840 őszén megindította a Pesti Hírlapot, mindjárt ötezer előfizetővel, — ami a magyarság öntudatára oly jellemző szám! Ennek lett alkalmi munkatársa a bátor, izzóan hazafias érzésű Frankenburg is. Kossuth ékesszólása, merészsége s nemzeti igazsága egyre szaporította az előfizetők számát, de a „rebellis” kör miatt Frankenburg szigorú feddést kapván, egyenest eltiltották a publicisztikától. Így maga indít irodalmi lapot 1843-ban, a Magyar Életképeket, melynek címét 44-ben Életképekre változtatták. Ugyanekkor Frankenburg szorgalmasan írt Garay János Regélőjének hasábjaira, ott alkotta meg a „Fővárosi Tárcacikk” fogalmát, sorozatát. Az Életképekben legnagyobbjaink írói útját is egyengette a derék Frankenburg! Munkatársai közt nem kisebbek nevét látjuk, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai, Pákh Albert, Nagy Ignác, Vas Gereben stb. Kossuth is itt tette közzé híres „Iparegyleti” beszédét ... 1772 Soproni Szemle