Soproni Szemle, 1965 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1965 / 4. szám - HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR - Hajnóczi Dániel 1739. évi városleírása Sopronról. II. rész
Lacknerről szólva megkérdezte Érti, vajon ez-e az a Lackner, aki a városházát különböző feliratokkal ékesítette, amint azt a Barthis Concoban olvasni lehet, amely 1610-ben nyomtatásban is megjelent Von dem Oedenburgerischen Rathaus címen.78 Azt feleltük, hogy igen, de ezek közül a feliratok közül már csak egy látható a külső falon, éspedig ez a szöveg: RERE ET PARTA TUERI. Ennek így semmi értelme nincs. Hanem az történt, hogy a városháza átalakításánál a felirat megcsonkult és két első sora lemaradt. Ez volt ugyanis az eredetije: utca égett le négy belvárosi házzal együtt. 1616-ban, húsvéthétfőn a Wieden (Gazda u.) égett le; 1651-ben és 1663. június 2-án a Langer Zeil, majd ugyanitt, ütött ki a tűz 1699. március 29-én, amelynek száz épület esett áldozatul. Valamennyi közt a legnagyobb csapást jelentette az 1676. nov. 28-i tűzvész, amelyet gesztenyét sütő gyermekek okoztak, és amely akkor az egész belvárost és a külvárosok nagy részét elhamvasztotta. Siralmasan festett a Schubert-ház is akkor, amelyben az evangélikusok egy év óta tartották istentiszteleteiket, amióta templomaik nem lehettek többé. Amikor ugyanis a templomokat elvették tőlünk, 1674. február 23-án, először a Lackner-házban tartottak istentiszteleteket, ahol most a katonatisztek téli szállása van, ugyanennek az évnek pünkösdjén tették át az istentiszteletek helyét a S.hubert-házba. .. A tűzvész után, 1677- ben az evangélikus gyülekezet megvette a házat örök jogon az örökösöktől és részben saját költségén, részben külföldi segélyből újjáépítette a mai formájában. Az építészeti munkákat Preinig András irányította. Alig két évvel a tűzvész után új csapás érte a várost: pestisjárvány tört ki 1678 augusztusában és három hónapig dühöngött. 2500 ember esett a járványnak áldozatul. A régi temetők szűknek bizonyultak, ekkor alakították át az evangélikusok temetővé a falakon kívül eső részt, ahol addig szántóföldek voltak. 1681. augusztus 10-én soha nem látott sáskahad ködösítette el az eget, mintha csak felhő fedte volna el a napot. Az iskolásgyerekek csengőkkel vonultak ki csoportosan ellenük, a polgárok puskával próbálták a csapást elhárítani, azt remélve, hogy a fegyverdurrogás elűzi a szörnyű ellenséget. Ezt követte a Thököly-harcok ideje, majd 1683- ban a török új felvonulása. Városi vezetőségünk kevéssel azután, hogy ezt az utolsó háborús részt kiáltotta, már hozzálátott a közmunkához, így mindenekelőtt a nélkülözhetetlen építkezéseket végeztette el. Elsőként 1710- ben megépítette a gyalogosok kiskapuját, 78 Payr idézett művében a 408. lapon látható az Ödenburger Rathhaus c. mű 1670-es kiadásának címlapja. Szerzője Barth János Konrád, 1665 óta soproni ev. pap (1692). 13 munkája ismeretes, köztük a Buda recepta, Buda visszafoglalásakor mondott beszéd, amelynek nyomtatott kiadásában Barth részben a saját numizmatikai gyűjteményéből vett darabokból adott metszeteket. A PARI PROCEDUNT ET IN UNA SEDE MORANTUR QUAERERE ET PARTA TUERI (azaz egy forrásból fakad és egy helyen tartózkodik az új megszerzése és a régi megőrzése). Egyébként Lackner korában anyagilag sokkal jobban állt a város, és így könynyebben megtehette, hogy falakat, templomokat, bástyákat, városházát és más középületeket emelt. Kevesebb adó terhelte és bőségesebb termésesztendők voltak. Ez kitűnik Lackner végrendeletéből is, amelyben nagy vagyonának tekintélyes részét jótékony célokra hagyhatta: török fogságban levő foglyok kiváltására, árvákra, özvegyekre, szegényebb polgárokra, tudósokra. Alapítványai még ma is áldást jelentenek. Százezer forintot hagyott az evangélikus közösségre is. Különösen kedvező év volt az 1617., aminek emléke a városházán Ceres istennő allegorikus képe a bőség szarujával és a felírással: ANNUS AUREUS MDCXVII. Ma bizony egészen másképp állunk. A várost adósságok tömege nyomja, de hát az utolsó száz esztendő ugyancsak keserves volt! Mennyi természeti csapás, mennyi külső háború, mennyi polgárharc! Mennyi tűzvész, mennyi járvány! Semmi baj nem jár egyedül. Különösen a tűzvészek voltak félelmetesek. Nem is szólva azokról, amelyeket ellenség vetett a városra. De 1609-ben két teljes utca, a Pécsi utca (Magyar u.) és az Ötvös