Soproni Szemle, 1967 (21. évfolyam, 1-4. szám)
1967 / 1. szám - HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR - Brand Imre: Soproni vonatkozású szemészeti adatok a XIX. századból - Smidt Lajos: Soproni emlékpohár
a lajtapordányi temetőben látható templomromokkal azonos (Orts- und Flurnamen im Bezirk Eisenstadt, S. 59., megjelent Burgenl. Lehrerblatt, 1936/6.). Karl Semmelweis: Das Rätsel um die Burg Roy c. tanulmányában (megjelent Burgenländische Heimtblätter 1947. 62— 7.) összefoglalván az egymástól eltérő felfogásokat nem mer dönteni egyik fél mellett sem, hanem egy esetleg felszínre kerülő oklevéltől vagy ásatástól várja e kérdés végleges megoldását. Ezt a várva-várt oklevelet, amely egyébként úgy Nagy Imre, mint Csánki Dezső előtt már ismeretes volt, egész terjedelmében közöltem a Magyar Zsidó Oklevéltár VIII. kötetének 34—5. oldalain és ennek lényege a következő: 1382-ben Royi Miklós fia László a győri káptalan előtt bevallja, „ut ipse totalem porcionem suam possessio nariam tam in castro Roy, quam in villa eiusdera castri simliter Roy vocata sub Előző közlésünkben is foglalkoztunk azokkal a szemészeti vonatkozású adatokkal, amelyeket Sopron régebbi (XVII—XVIII. szd.) történetében találtunk. A szembetegeket vagy az egyes letelepedett orvosok látták el, akik az általános praxisuk keretében ilyen betegekkel is foglalkoztak, vagy pedig az okulisták, a vándorszemészek, akiknek a működéséről már szólottunk. Ezek a közigazgatás tervezése nélkül járták az országot, működésük helyét az utazási viszonyok és az a körülmény szabta meg, hogy hol milyen volt a lakosság anyagi helyzete. Szívesebben keresték fel azokat a helyeket, ahol gazdagabb polgárság lakott, mert ez a réteg nagyobb áldozatot tudott hozni a szemevilágáért. Különösebb képesítést nem kívántak tőlük egészen az 1700-as évek végéig. Korszakuk akkor le is hanyatlott, mert pl. Erdélyben már korábban, mint az ország többi részében a Gubernium comitatu Mosoniensi existentibus, que usque ad metas possessionis Zaka vocate penes lacum Ferteu vocatum habite extendre dinoscerentur.” 180 font bécsi dénárért Szentgyörgyi Tamás királyi tárnokmesternek elzálogosítja azzal a kikötéssel, hogy azok bármikor visszaválthatók legyenek. Az általam közölt oklevélrészben fontos a Zaka, ma: Oka, németül Oggau birtok, illetve falu neve, melynek határával volt szomszédos Rój vár és falu, míg a „sub comitatu Mosoniensi” kifejezést nem szabad úgy értelmezni, mintha Rój vár és falu Moson megyében feküdne, hanem szó szerint kell lefordítani, azaz Rój vár és falu Moson megye alatt fekszik, miként valóságban ez valóban így van. Az elmondottak alapján Rój várának és falvának fekvése többé vita tárgyát nem képezheti. Házi Jenő előírta, hogy a szembetegekkel foglalatoskodóknak a kolozsvári Akadémián — ahol tulajdonképpen az ország első szemészeti tanszéke létesült — kell tanulniok: „...mert ezután a kerületbéli a városseborvosi Hivatalra senkit sem lészen szabad felvenni, aki valamint a Bábamesterségről, és a Marha gyógyításról, úgy a Szemorvoslásról és ezekről végzett Examenjéről Bizonyság-Levelet nem mutathat.” A vándorszemészek korszaka után az egészségügyi közigazgatás vette át a szembetegek irányított ellátását. Itt egy kis történeti visszapillantást kell vetnünk a hazai szemészet fejlődésére. Ebben nagy jelentőségű első lépés az volt, hogy a szemészet önálló szakmává fejlődött. A bécsi egyetemet megelőzve 1801-ben létesült a pesti szemklinika (csak szembetegek részére néhány kórteremmel) az oktatást és a gyakorlatot is Soproni vonatkozású szemészeti adatok a XIX. századból 1 Brand: SSz. 1965. 269. 1. 2 Brand: SSz. 1966. 47. 1. 3 Bartók: A magyar szemészet története, B. Akadémia, 1954. 65. 1.