Soproni Szemle, 1993 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - KISSEBB KÖZLEMÉNYEK - Fried István: Egykorú ismertetés Kis János verseskötetéről
de határozott különvéleménye még a Kazinczy Ferenccel folytatott levelezésben is hangot kap. Nem is szólva fordításairól, verseiről; jellemző, hogy Kis János szívesebben tolmácsolta magyarra Schiller balladáit és ódaköltészetét, mint Goethét; inkább kapcsolódott az angol morális hetilapoknak a pietizmussal érintkező világához, mint Winckelmann esztétikai elképzeléseihez. S a képzőművészet régebbi és újabb periódusának értékelését tekintve sem osztotta teljesen Kazinczy Ferenc álláspontját. Kazinczy Ferenc mégis úgy tekintett Kis Jánosra, mint egyik legmegbízhatóbb hívére, aki költészetével, ismertetéseivel az irodalomalapító céljait igyekszik népszerűsíteni. Lényegében Kazinczy Ferenc véleményét mondta tovább a kortárs kritika, illetőleg Kis János rokonszenves egyénisége tette elfogulttá Berzsenyi Dánielt ,Felfedezője” iránt. Rumy Károly György számos ismertetése a Kazinczy kívánta irodalomszemléletet visszhangozza, az időnként megnyilvánuló hangsúlyeltolódások azonban mindig figyelemre méltók. Az a tény ugyanis, hogy Rumy szepességi diákévei után közel két esztendőt Debrecenben töltött, már csak a magyar nyelv megtanulása miatt is, nem múlt el nyomtalanul. S ha mindenáron igazodott is Kazinczyhoz, éppen Csokonai Vitéz Mihályról írva olykor kibukik rokonszenve Debrecen és költője iránt. Szóbanforgó ismertetése 1818-ból való, és a magyar irodalom három újdonságát prezentálja az osztrák olvasóknak. Kis János Verseinek három kötetes, Kazinczy Ferenc által sajtó alá rendezett kiadását, a Helmeczy Mihály által túlságos ügybuzgósággalkorrigált” Berzsenyi Dániel versgyűjtemény második kiadását (,megtoldva” Helmeczy Mihály .kalauz” értekezésével), valamint Csokonai Vitéz Mihály „nevezetesebb poétai munkái”-t, amelynek két kötetét Márton József adta ki, róla viszont megtudjuk: „a Bétsi (Bécsi) Univerzitásban a’ Magyar Nyelvnek és Literaturának első Professora.” Hogy a Chronik der österreichischen Literatur (1818, 90—91.sz. 358-359, 361- 362.) olvasóit Rumy jobban kiszolgálja, közli a köteteknek, a részletező címleírásoknak német nyelvű fordítását is, és szokás szerint a címlapról, illetőleg a kötetről való egyéb tudnivalókat (az illusztrációkat, a könyv árát; a Kis János kötet: „9 fl.W.W.”). Az ismertetés két részletben jelent meg, az első részlet adja a rövid bevezető után a Kis-kötet bemutatását, majd a Berzsenyi-versek és a Helmeczy-tanulmány prezentálását; a második részlet kizárólag Csokonaival foglalkozik. Kis Jánosról szól Rumy a legrövidebben, és így akarva-akaratlan is sugallja az elfogulatlan ítélkezőnek a kimondatlan véleményt, pedig a rövid bevezető megjegyzések szerint eredetileg talán más állt szándékában. Ugyanis teljesen egyetért Kazinczyval abban, hogy e három „ízléses” kiadása ez ünnepelt magyar költőknek eseménye a magyar irodalomnak: az első kettő (Kis és Berzsenyi) teljes joggal érdemli meg a klasszikus jelzőt (értékkategória és irányzati besorolás tekintetében, Rumy szerint), Csokonai viszont az elfogulatlan kritika szerint semmiképpen nem emelkedett a korrektség (Correktheit) és a klasszicitás (Classizitas) rangjára. Az ismertetésben a költői gyűjtemények behatóbb leírására nemigen kerülhet sor, csupán futó megjegyzésekre; a részletesebb kritikai megítéltetés a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban olvasható, ahol Berzsenyiről és Csokonairól „szellemdús” fejtegetések olvashatók, amelyek nagy részét Rumy elfogadja, és a német irodalmi lapoknak is ajánlja. Kölcsey Ferenc szelet vető és vihart arató kritikáiról van szó, amelyek sok tekintetben feszítik túl Kazinczy Ferenc vélekedéseit, ugyanakkor egy másféle tájékozódás lehetőségeit is magukban rejtik. Aligha dönthető el, hogy Rumy nagyon óvatos elhatárolódása Kölcsey írásai mely szektorának szól. Annyi bizonyos, hogy az ő vélekedése Csokonairól ingadozik, fenntartásait nem hallgatja el, de helyenként értékelése jóval pozitívabb, mint Kazinczyé és Kölcseyé. Kis János, evangélikus szuperintendens, soproni lakos (aki 1770. szeptember 20-án született), versei kezdi Rumy Kis köteteiről szóló ismertetését már korábban megjelentek, külön . Értékelésük Fenyő István: Az irodalom respublikájáért. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817—1830. Bp., 1976. Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korában. Bp., 1990.