Soproni Szemle, 1999 (53. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - MŰHELY - Molnár Tibor - Székely Lajos: A szőlészet és a borászat átalakulása a Soproni Borvidéken 1946-tól napjainkig
tezést, a porozást és a szüretet közösen végezték. A tagonkénti magas munkaegységrészesedésnek az a magyarázata, hogy a szövetkezet jövedelmének nagy része nem a termelésből, hanem a közvetlen termelői borkimérés hasznából származott. A Haladás, élve a lehetőségekkel, 1955-ben már 11 termelői borkimérést üzemeltetett Budapesten és a dunántúli városokban. Ezekben a borozókban évi 4-5 ezer hektoliter bort értékesítettek! Ellentétben az Állami Gazdasággal, mely a vörösbor termelését szorgalmazta, a Haladás a keresett fehér borok, a Tramini és a Zöld Veltelini termelésére is berendezkedett. Szőlőtermésük feldolgozására az Uszoda utcai pince előterébe présházat építettek. A pince befogadó képessége 4000 hektoliter. Az elért eredmények és a magas részesedés nagy rangot adtak a tagságnak. Sokan kérték felvételüket, de a tagok éberen őrködtek, és csak olyanokat vettek fel, akik szőlőterületet is vittek magukkal, és a szőlőműveléshez is értettek. A Haladás taglétszáma 1956-ra megduplázódott és a forradalom sem okozott törést a szövetkezet életében. A Dózsa Tsz. 1960-ig mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Az 1959-es ún. „szocialista átszervezés" idején a városban újabb két szövetkezet alakult, „Petőfi" és „Kossuth" néven. A Petőfiről elnevezett szövetkezet rövidesen, 1960-ban, egyesült a Dózsával. Az 1961-1980 közötti két évtizedben olyan sok, a szőlészet és borászat fejlődését szolgáló beruházás, olyan szervezeti változások és olyan kiemelkedő termelési eredmények születtek, hogy ezt az időszakot méltán nevezhetjük a soproni szőlészet és borászat 20. századi „aranykorának". Az Állami Gazdaság már 1965-re befejezte szőlői új művelési módnak megfelelő újratelepítését. A 895 kh szőlőből 356 kh volt az új telepítésű termő szőlő, 467 kh a nem termő szőlő és 52 kh az anyatelep. A következő években a korábbi sikertelen telepítéseket újították fel. Az 1977 után telepített ültetvényeket a Moser-féle művelési mód szerint alakították ki. A szövetkezetek között a vezető szerepet a Dózsa Tsz. vette át, 1964-ben egyesült a Kossuth szövetkezettel, szőlőterülete 149 kh-ra nőtt. Az 1960-as évek végén országos kampány indult a kisebb mezőgazdasági üzemek egyesítésére. Sok, jól működő szervezet áldozata lett ennek az erőszakolt folyamatnak, köztük a Haladás Szőlőtermelő Szövetkezet is. 1970-ben a „politikailag erősebb” Dózsa Tsz, a szomszédos fertőrákosi termelőszövetkezettel együtt bekebelezte. 1960 után a Dózsa is megkezdte a korszerű ültetvények telepítését. 1965-ig 60 kh kékfrankos szőlőt ültettek. Az időszak végére a szövetkezet valamennyi nagyüzemi kezelésben lévő szőlőjét újratelepítette, csak háztáji művelésben maradtak kisüzemi parcellák. Az eredetileg Sopron várost és közvetlen környékét magában foglaló borvidék területét 1977-ben Fertőszéplak, Fertőendréd és Fertőszentmiklós szőlőtelepítésre alkalmas területeire is kiterjesztették, Ágfalva termelőszövetkezete pedig egyesült a borvidékhez tartozó Harka község szövetkezetével. Sopron nemcsak a városról elnevezett borvidék névadója, hanem feldolgozási, tárolási és értékesítési központjaként is nagyobb rangot kapott. Az 1978-as év a borvidék szőlőtermelésének egyik legsikeresebb esztendeje. Ennek az évnek a termelési eredményei alapján szemléltetjük a borvidék helyzetét. MŰHELY I 48