Soproni Szemle, 2001 (55. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - TÁJ-TELEPÜLÉS-TÁRSADALOM - Balogh Jánosné Horváth Terézia: Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz)
Balogh Jánosné Horváth Terézia Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz/ „Azóta negyven év elmúlt, hogy a Magyar nábobot megírtam”, vetette papírra Jókai Mór 1893. augusztus 6-án a regény akkori kiadása elé írt, A „Magyar nábob" megköltése című előszavában, ahol maga adta meg a kulcsot műve forrásaihoz, amelyek adalékait képzelőereje segítségével kiszínezte a műalkotás folyamatában. Későbbi kiadásokhoz is csatolták ezt az előszót, ahol többek között olvasható: „A párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam, a Catalani-Mainville-né epizódot a Tudományos Gyűjtemény Koszorú melléklapjában találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben dívott »pünkösdi király« népszokásnak. "12 (A fenti idézetekben eredetiek a kiemelések.) A pünkösdi királyság intézményének, főként a „lófuttatás"-sal kapcsolatos változatának szemléltetésére immár közel másfél évszázad óta állandóan fölhozott két leggyakoribb hazai példa éppen Jókai Mór nevéhez fűződik. A példák egyike az igen sok kiadásban és mindig nagy példányszámban megjelent,a minden műveltebb magyar család könyvtárában megtalálható, azon kívül dramatizálást, filmesítést és fordításokat megért, nagyhatású Egy magyar nábob című regényben kidolgozott A pünkösdi király epizód (1853, továbbiakban: a „regényfejezet”), a másik emlegetett példa pedig annak a csupán J. M. aláírással ellátott, de köztudottan szintén Jókai által írt 56 - Hogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján? című tárcában átfogalmazott változata (1856, továbbiakban: a „tárcafejezet") a népszerű Vasárnapi Újságon. A tanulmányom indításaként idézett, hitelesítés értékű regényelőszó arról nem szólt, hogy mely vidékről származott a pünkösdikirály-téma. A két Jókai-szövegben kétféle a rendezvény színhelye. Először a tiszántúli valóságos „Nagy-Kun-Madaras” városban játszódó kerettörténet részeként jelentkezett a „regényfejezet"-ben a nagy mesélő a „piros pünkösd napján" szokásos pünkösdi királyválasztással járó lóverseny költői leírásával, három évvel később azonban egy meg nem nevezett dunántúli faluban játszódó népszokásleírásként adta közre a lófuttatás másik megfogalmazását. A lóverseny tiszántúli helyhez való kötésének vizsgálatába szükséges bevonni az írásműnek még egy elemét. Jókai Mór 1853-ban ugyanis az Egy magyar nábob pünkösdikirály-választásának menetében művészien összeépítette a lóversenyleírást egy bikakergetés-bikabetörés megjelenítésével. Az utóbbi elemet saját első regényéből, 1 A cím utal egy korábbi közlésre a jelen folyóiratban. Fried István: A csepregi pünkösdi királyok (Adalék Jókai Mór forrásaihoz). Ssz. 25. (1971) 262-264. p. 2 Jókai Mór: Egy magyar nábob. [Bp.] 1962.8. p. (Aranykönyvtár) . Az idézett kiadás például 54 000 példányban jelent meg. 3 A “regényfejezet" először 1853-ban jelent meg de kétszer is (mivel egyrészt folytatásokban látott napvilágot a regény, másrészt négykötetes első önálló kiadásának három kötete megjelent még ugyanabban az évben): Pünkösdi király. In: Jókai Mór: Egy magyar nábob, VIII. fejezet. Pesti Napló 4. (1853) 1029-1034. sz. és Egy magyar nábob. II. köt. I. fejezet. Pest, 1853. (Jókai Mór regényei) 5 Mint Jókai Mór írására hivatkozott például Edvi Illés Pál: Pünkösd. Vasárnapi Újság 4. (1857) 22. sz. 197. p. 6 flókai] Mőr]: Hogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján? Vasárnapi Újság 3. (1856) 19. sz. 165-166. p. 163 . Táj-település-társadalom