Soproni Szemle, 2001 (55. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - TÁJ-TELEPÜLÉS-TÁRSADALOM - Balogh Jánosné Horváth Terézia: Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz)

Balogh Jánosné Horváth Terézia Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz/ „Azóta negyven év elmúlt, hogy a Magyar nábobot megírtam”, vetette papírra Jókai Mór 1893. augusztus 6-án a regény akkori kiadása elé írt, A „Magyar nábob" megkölté­­se című előszavában, ahol maga adta meg a kulcsot műve forrásaihoz, amelyek adalé­kait képzelőereje segítségével kiszínezte a műalkotás folyamatában. Későbbi kiadá­sokhoz is csatolták ezt az előszót, ahol többek között olvasható: „A párizsi eseménye­ket az egykorú lapokból tanulmányoztam, a Catalani-Mainville-né epizódot a Tudo­mányos Gyűjtemény Koszorú melléklapjában találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben dívott »pünkösdi király« népszokásnak. "1­2 (A fenti idézetekben erede­tiek a kiemelések.) A pünkösdi királyság intézményének, főként a „lófuttatás"-sal kapcsolatos változa­tának szemléltetésére immár közel másfél évszázad óta állandóan fölhozott két leg­gyakoribb hazai példa éppen Jókai Mór nevéhez fűződik. A példák egyike az igen sok kiadásban és mindig nagy példányszámban megjelent,a minden műveltebb magyar család könyvtárában megtalálható, azon kívül dramatizálást, filmesítést és fordításo­kat megért, nagyhatású Egy magyar nábob című regényben kidolgozott A pünkösdi király epizód (1853, továbbiakban: a „regényfejezet”),­ a másik emlegetett példa pedig annak a­­ csupán J. M. aláírással ellátott, de köztudottan szintén Jókai által írt 5­6 - Ho­gyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján? című tárcában átfogalmazott változa­ta (1856, továbbiakban: a „tárcafejezet") a népszerű Vasárnapi Újságon. A tanulmányom indításaként idézett, hitelesítés értékű regényelőszó arról nem szólt, hogy mely vidékről származott a pünkösdikirály-téma. A két Jókai-szövegben kétféle a rendezvény színhelye. Először a tiszántúli valósá­gos „Nagy-Kun-Madaras” városban játszódó kerettörténet részeként jelentkezett a „regényfejezet"-ben a nagy mesélő a „piros pünkösd napján" szokásos pünkösdi király­választással járó lóverseny költői leírásával, három évvel később azonban egy meg nem nevezett dunántúli faluban játszódó népszokásleírásként adta közre a lófuttatás másik megfogalmazását. A lóverseny tiszántúli helyhez való kötésének vizsgálatába szükséges bevonni az írásműnek még egy elemét. Jókai Mór 1853-ban ugyanis az Egy magyar nábob pünkösdikirály-választásának menetében művészien összeépítette a lóversenyleírást egy bikakergetés-bikabetörés megjelenítésével. Az utóbbi elemet saját első regényéből, 1 A cím utal egy korábbi közlésre a jelen folyóiratban. Fried István: A csepregi pünkösdi királyok (Adalék Jókai Mór forrásaihoz). Ssz. 25. (1971) 262-264. p. 2 Jókai Mór: Egy magyar nábob. [Bp.] 1962.8. p. (Aranykönyvtár) . Az idézett kiadás például 54 000 példányban jelent meg. 3 A “regényfejezet" először 1853-ban jelent meg de kétszer is (mivel egyrészt folytatásokban látott napvilágot a regény, másrészt négykötetes első önálló kiadásának három kötete megjelent még ugyanabban az évben): Pünkösdi király. In: Jókai Mór: Egy magyar nábob, VIII. fejezet. Pesti Napló 4. (1853) 1029-1034. sz. és Egy magyar nábob. II. köt. I. fejezet. Pest, 1853. (Jókai Mór regényei) 5 Mint Jókai Mór írására hivatkozott például Edvi Illés Pál: Pünkösd. Vasárnapi Újság 4. (1857) 22. sz. 197. p. 6 flókai] M­őr]: Hogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján? Vasárnapi Újság 3. (1856) 19. sz. 165-166. p. 163 . Táj-település-társadalom

Next