Soproni Szemle, 2011 (65. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - MAGÁN-TÖRTÉNELEM (NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK) - Novotny-Török Katalin: Híd a szabadságba. Személyes visszaemlékezés a gyermekkori menekülésre
klerikalizmus [miatt]". Ezt követően sem hagytak fel a család zaklatásával, mivel nem engedte magát beszerveztetni, így ő, aki soha nem akarta elhagyni Magyarországot, az emigrációt választotta. 1959. szeptember 3-án délelőtt lépte át a határt. ,,[A Zrínyi utcai házból elindulva] tíz perc alatt már az erdőben voltam. Tudtam, hogy az erdő egyik nagy tisztásán - a harkai katonai lőtéren - keresztül haladva, annak déli szegélyén, egy széles nyiladékot kell találnom, ami pontosan délnek vezet. Ezen haladva 8 km a határ. " - írta visszaemlékezésében. Nappal lévén jobban lehetett látni az irányt és az akadályokat, de veszélyesebb volt a vállalkozás, el kellett kerülni az arra járókat és különösen a járőröket. Négykézláb mászva, hason kúszva érte el papám a határt a végig emelkedő terepen, miközben szerencsésen kikerült egy kifeszített konzervdobozokkal ellátott rozsdás drótot. Kétoldalt egy-egy őrtorony állt - bár ez a rész nem volt belátható. Előtte hat méter széles gereblyézett nyomsáv, majd 3-4 méter széles bozótos, tányéraknás terület. Ezt követte két, egy méter magasságú szögesdrót, egymástól két méternyire. Valahol az úton járőrök. Az akadályokkal óvatosan megbirkózva apám végre üres zsebbel és rongyosan, de osztrák területre ért, Sopronnyéken (Neckenmarkt, A) jelentkezett a rendőrségen. Itt ismét lefogták, a kismartoni rendőrség fogdájában ült. Legjobb barátja, aki Bécsben élt, kezességet vállalt érte, így nem került Traiskirchenbe, az internálótáborba, hanem rögtön állást és lakást kereshetett. A hónap végén már a saját lábán állt Bécsben. Édesanyám biztonsági okokból keveset tudott az előkészületekről, csak reménykedhetett abban, hogy apámnak sikerül valahogyan kimenekülnie. Még aznap megérkezett anyósához a virágnyelven írt távirat, amiből megtudhatta, hogy sikeres volt a határátlépés. Ezután jelentkezett a rendőrségen, hogy bejelentse, férje szó nélkül elhagyta a családját. Ott még vigasztalták is: „mint szép asszony biztosan talál magának egy új partnert." Papám hamarosan jelentkezett Bécsből, az álnéven írt levelek nem hozzánk érkeztek, így tudott a mamám más identitást használva kapcsolatot teremteni férjével. Nekünk, gyerekeknek képeslapokon írt édesapánk, mivel a postánkat rendszeresen felbontották. Üzeneteink poste restante érkeztek. Papám aggódott amiatt, hogy milyen hátrányos következményekkel jár menekülése a család számára. Óvodás voltam akkoriban, mégis sokat szenvedtem, mert az ott dolgozó „szakácsnő", akinek feladata volt, hogy figyelje a dolgokat és kihallgassa a gyerekeket, utálatosan viselkedett velem. Alighogy édesapám elment, már faggattak az óvodában, hol lehet. Sopron mellett csak Budapest nevét ismertem, bár még sohasem voltam ott, így azt feleltem, Budapesten van. Amikor otthon beszámoltam erről, mindenki büszke volt rám. Úgy tűnt, elbeszélésem alapján eleinte a fővárosban keresték édesapámat. Később Béla bátyámmal együtt gyakran kaptunk tőle képeslapot Bécsből, szokott kézírásával, saját neve alatt. Kezdetben valószínűleg nem tudta még pontosan, mit csináljon, hogyan fog alakulni a jövője. Nagyon óvatos volt, nehogy megtalálják, zsarolják. Öccse, aki 1957-ben hagyta el az országot, már jó két éve az Egyesült Államokban élt, és a legjobbakat me g Török Sándor: Háromszor szöktem ki és be a vasfüggönyön. Menekülésem és családom kiszabadításának története. Watertown (Boston), Massachusetts, 1961. Gépelt feljegyzés, 10. 2 Uo. 24. 5 Török Sándorn: Házi Mária emlékezése elbeszélgetések folyamán. 309 Magán történelem (naplók, visszaemlékezések)