Sopronvármegye, 1922. július (25. évfolyam, 145-170. szám)

1922-07-01 / 145. szám

Szombat, 2S­S%. jalius 1. HV. évfolyam. 145. Ára 4 korona SOPRONVARM­EGYE flCfcMn - -Egéra évr» 9» Félévre 430 korona. Negyedévre korona. Egy hónapra 75 korona. SSU'öd­ések fekvői »tu ejt tarttáUs áron. wasaw&n MmxMm POLITIKAI Saerkencsífság és Ifad^i&rmítt rSOPRQg Szerrtgyörgy-trtea IL Telefon 224 414§É| Fiókkiad­ók iratai ét S£er****tMf$ CSORNA^ Ers*ébet-@h­m. ammm Bethlen miniszterelnök programmot adott. Kállay pénzügyminiszter expozéja. Bethlen miniszterelnök: Szükségesnek tartom, hogy tájékoz­tassam a nemzetgyűlést néhány politikai kérdésről és egyúttal munkaprogramot is adjak. Ebben az országban mindenekelőtt belső békére és békés munkálkodásra van szükség. Semmi áldozat sem elég arra, hogy ezt a célt elérjük. A magyar kor­mány a kiengesztelődés politikáját foly­tatja. Arra van szükség, hogy minden társadalmi osztály letegyen arról, hogy osztályuralmat akarjon gyakorolni, csakis az ország javát szolgálja. Adni­valója nincs az államnak. Ha egyes osztályok között súrlódások támadnának, a kormány felajánlja a köz­vetítést. Felekezeti békére és harmóniára van szükség.­­ Erős kézzel kívánja végrehajtani a jogrendet. A kormány felszólít minden felekezetet, hogy minden erőt egyesítve harmonikus munkára fordítsa figyelmét a felekezeti torzsalkodások helyett, mert min­den munkát csakis a nemzet javira szabad felhasználni. (Taps az egész Házban). Békére van szükség politikai életünkben is. Ennek az érdekében az ország érdekeinek feláldozása nélkül minden áldozatra kész. Az ellenzéket megilleti a kritika joga, de viszont a kormányt és a többséget meg­illeti a parlament vezs­ésének a joga. A kormány nem akarja korlátozni a kritika jogát, de arra kéri az ellenzéket, ne igye­kezzék a vezetést a kormány kezéből a magáéba átjátszani, mert erre a kormány nem kapható. Nemzetünk jövője a parla­ment munkaképességétől függ és a parla­ment munkaképességétől függ az is, hogy minél hamarabb visszatérhessünk a nor­mális állapotokra. Már nemzetgyűlésen ígéretet tett a kormány, hogy apjáéként hatályon kívül helyezi a kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket. Ez már rész­ben meg is történt, másrészt pedig a kor­mány utasítást küldött a hatóságoknak arról, hogy a fentartott rendeleteket is enyhébben alkalmazzák. Megszüntettük a sajtócenzúrát, a bül- és külföldi levélcen­­zúrát, a gyorsított eljárást, a katonai bí­ráskodást a civilek fölött a kémkedés ki­vételével és a katonai felügyeletet a bá­nyáknál. Az­­internáltak számát apasz­­­­tottuk. Farkas István: Most is internálnak. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Megszüntettünk több intézkedést, amelyek a szakszervezeti szabadságot gátolták és ezen az úton tovább is fognak menni. Peidl Gyula képviselő úr általános am­nesztiát követel, hogy nyíljanak meg a börtönök ajtajai és mindenki szabaduljon ki. Én arra kapható nem vagyok, hogy a börtönök kapuit kinyissam. Drózdy Győző: Elég, ha a gyilkoso­kat szabadon engedik. Gróf Bethlen: A börtönökben elitélt emberek ülnek és én bízom a független magyar bíróság ítéletében. Különben már kétszer adtunk amnesztiát. Arra sem va­gyok hajlandó, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjak. Mindenki hazajöhet, senkinek az útja elé akadályo­kat nem gördítünk, amenyiben büntetendő cselekményt nem követett el. De ha el­követett, akkor nem lehetek vele szemben enyhébb, mint azokkal szemben, akik itt­hon maradtak. Mert az emigránsok bűnü­ket tetézték meg azzal, hogy az ország jóhírnevét megtépték. Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: Csak a kurzusét! Gróf Bethlen: Propagandát folytattak és folytathatnak még az ország ellen. A­míg legalább a megbánás jelét nem lehet észrevenni náluk, addig igazán nem lehet amnesztiára gondolni. A rendkívüli hatalom leépítése terén egy lépéssel tovább megyünk most. Július 26-ig volt meghosszabbítva ez a kivételes hatalom, de a törvényben volt intézkedés arra is, hogy ha szükséges, a kormány a nemzetgyűlés szünetelése esetén további 8 hónapig meghosszabbíthassa ezt. Mi korlátok között ezzel a felhatal­mazással élni akarunk. Mindezt csak hat hónapra kérjük, amely időn belül törvény­­javaslatokkal fogjuk rendezni ezt a kér­dést. Hat hónapon belül teljes mértékben meg fog szűnni a kivételes hatalom. Valósággal heroikus erőfeszítést kell tennünk pénzügyi helyzetünk helyreállítá­sára. Ha nem akarunk Ausztria sorsára jutni, múlthatatlanul szükséges, hogy kezünkbe vegyük a pénzügyi helyzet helyreállításának igen fontos kérdését. Fel kell hívnunk tehát a nemzetet, hogy men­jen el az áldozatkészség terén a leg­messzebbmenő határig. Ez volna a meg­oldásnak egyik módja, a másik pedig egy külföldi kölcsön lehetősége. Két kifogás hangzik el ezzel szemben. Az egyik, hogy ne apelláljunk a nemzet áldozatkészségére mindaddig, amíg a repa­­ráció végrehajtva nincs. Kétségtelen és vitán felül áll, hogy ez a nemzet reparáció fizetésére nem képes. Megfizetett már ak­kor, amikor a békeszerződést megkötötte. Kérnem kell ezt az áldozatot, máskülön­ben pénzügyi lesültésünk bizonyos­aa el­kerülhetetlen. Csak egy eszköz az, amelyet nem vehetünk igénybe, ez a fedezetlen bankjegyek inflációjának növelése. Ilyen lépés után automatikusan fokozódna pén­zünk állandó leromlása. Egykamarás rendszernél nem marad­hatunk. Az egész világon mindenütt két­kamarás rendszer van, egyes kis államo­kat kivéve. Azt mondják, nem lehet a főrendiházi reformot megcsinálni, amíg végleges vá­lasztójog nincs. Nem osztom ezt a felfo­gást. Tizenöt éve foglalkozik a nemzet a választójoggal és alig van kilátás arra, hogy e téren nyugvópontra jutunk. (Nagy zaj). Tisztelt nemzetgyűlés! (Nagy zaj.) Kötelességemnek tartom, hogy a nemzet­gyűlés elé majd a választójogi javaslattal lépjek, de a főrendiházi javaslatot ettől függővé tenni nem lehet. (Nagy zaj.) Rupert Rezső: Nincs kenyér é a főren­diházról beszélnek ! Gróf Bethlen miniszterelnök: A nem­zetgyűlés ezzel önzetlenségének is tanúja­i­t adja, hogy ragaszkodik az ezer év óta fennálló kétkamarás rendszerhez. Vázsonyi Vilmos : Azt hiszi talán, hogy az Árpádok főrendiekkel jöttek be? A miniszterelnök ezután bemutatja azokat a javaslatokat, amelyek a minisz­tériumokban készen vannak. A honvé­delmi és kultuszminiszter javaslatainak felsorolásánál az egész baloldal kórusban kiabálja a miniszterelnök felé: — Mi lesz a numerus clausussal ? Gróf Bethlen István miniszterelnök: Kérem a nemzetgyűlést, hogy eredményes munkát fejtsen ki. Utánna Kállay pénzügyminiszter mondta el pénzügyi expozéját. Gazdasági programmunk első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos leépítése, ezért átvizsgáltuk újra az ellátatlanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, akik­ről az államnak feltétlenül gondoskodnia kell. A lakásrendelet is tovább megy a múlt év mérvénél. A teljes felszabadítást egyelőre nem eszközölhetjük. Természetes, hogy ezek a felszabadítások bizonyos ár­emelkedéssel járnak. Ezzel szemben ezeket a szegényebb embereket fel kell vértez­nünk a gazdasági küzdelemre olyképen, hogy mindenki a maga szellemi és testi munkája után megkapja azt, ami őt jog­gal megilleti. A kormánynak tehát töre­kednie kell ama harmadik programmpont megvalósítására is, hogy minél több ön­álló független exisztenciát teremtsen és a meglévő existenciák megerősödéséről és vagyonosodásáról gondoskodjék. Fel kell venni a tárgyalásokat a ben­nünk környező államokkal, amire mi mindig hajlandóságot mutattunk és amire a genuai és egyéb tárgyalások után most már több remény van. A magam részéről programmom ge­rincét az államháztartás egyensúlyának helyreállításában látom. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék. Az államháztartás 1921—22. évi mér­lege 12—13 milliárd deficittel zárult. A jelen költségvetési év első felében január 1-ig 6—7 milliárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeg­gel fog emelkedni a deficit, végeredmény­ben azonban nem fog felülemelkedni azon az összegen, amit én még decemberben 16 milliárdban jelöltem meg. Eliminálni kell minden kiadást, amely nem odavaló, a másik mód a bevételek fokozása. A kiadások csökkentésénél az első teendő volt a tisztviselők létszámának apasztása. Az egyenes adókat fokozatosan és erőteljesen ki kell építeni. Egész adórendszerünket át kell alakítani. Fel kell emelni a hozadéki adókat minden vonatkozásban. Itt elsősorban a földbirtok­adóra gondolok. Más alapra kell helyez­kednünk és ez csak a busaalap lehet. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is. Három-öt év alatt helyre kell állíta­nunk államháztartásunkat, különben lehe­tetlen helyzetbe kerülünk. Két irányzat van, akik bizonyos fokig e reformok megvalósítása ellen foglalnak állást. Egyik azoknak a csoportja, akik jól érzik magukat a romló, leeső valuta mellett, akik azt hiszik, hogy megtarthat­ják a maguk nagyobb jövedelmét a jövő­ben is munka nélkül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb csoportja. Azt hiszem ezekről nincs mit beszél­nünk. (Helyeslés az egész Házban.) Van azonban egy másik csoport is, amely csodálatosak éppen éppen a kapitalizmus képv­iselőinek a csoportja. Remélem, hogy egyet­értünk e cél el­érésében de az idevető utak különbözősége nem választ el bennünket. Megerősít en­gem a hitben a szociáldemokratáknak a­­ nemzetgyűlésen felolvasott deklarációja. m­ost kívánom leszögezni, hogy a szociál­demokraták is megtalálták Magyarország­ban ezeréves őseiket. A magyar eszme diadalát látom ebben. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középén.) Utánna Friedrich István bírálta a pénzügyi javaslatot nagy be­­szédben, melyet — úgymond — a politi­kai­­része miatt nem fogadhat el. Végül Temesváry Imre sürgette a lisztkivitel szabaddá tételét s a cukor árának leszállítását.

Next