Sopronvármegye, 1922. július (25. évfolyam, 145-170. szám)
1922-07-01 / 145. szám
1922. július 1. SOPRON VÁRMEGYE megalakulásakor annak egyetlen célja az volt, hogy évenként egy majálist rendezzen s azon a tanuló ifjúság kedvére jól kimulathassa magát. Én azonban azt hiszem, hogy más célja is volt a Deákkuti Vármegyének és pedig sokkal nemesebb, sokkal fontosabb célja. Elsősorban is az, hogy a tanulóifjúság a polgári társadalomban érvényesüljön. Tudvalévő dolog az, hogy a tanulóifjúság meglehetősen elzárkózott életet élt; deáktanyákon lakott másod-, harmadmagával, az alumneumban étkezett, a tanár urakon kívül alig ismert mást a városban és az osztálytársain kívül másokkal nem igen érintkezett. A deákkutnál rendezett mulatságok általános közkedveltségnek örvendtek, a deákbáljaink, melyeket a hatvanas években a színházban rendeztünk, a legfényesebb vigalmak közé tartoztak, melyeken a társadalom legelőkelőbbjei mindig megjelentek, így illeszkedett bele a tanuló ifjúság a polgári társadalomba, melynek jelentékeny, számottevő tényezője lett. Ez volt a Deákkuti vármegyének fő célja, de további szintén fontos és nemes célja volt a gyakorlati előkészület az alkotmányos életre, melynek közvetlen megnyilvánulása, ereje és védőbástyája a vármegye törvényhatósága volt. A tanuló ifjak között sokan voltak, akikre a vármegyében fontos szerep várt s erre az alkotmányos életre a Deákkuti vármegye készítette elő őket. Ennek a gyűlésein sajátították el az önállóságot, s a fellépésnek azt a határozottságát, amelyről a soproni diákot mindenütt megismerték az országban. A Deákkuti vármegyének fontos és nemes célja volt még a magyar nyelv, a magyar gondolkodás és a magyar szellem terjesztése. A tanuló ifjak kedvéért a német polgári családok tagjai kénytelenek voltak magyarul beszélni s igy lőnek a Deákkuti vármegye tagjai a magyar nyelv terjesztésének apostolaivá. (Eljenzés) Minden ifjú büszke volt a Deákkuti vármegyére s örömmel viselt tisztséget benne. 1864-ben a Deákkutnál tartott közgyűlésen megválasztották esküdtnek a Schleining Vilmost. Mikor a főispán, Ajkay Gyula, kihirdette a választás eredményét, felkelt a Schleining Vilmos a tánckör felett lévő parton a gyepről, ahol feküdt, megemelte a kalapját és azt mondta: köszönöm a belém helyezett bizalmat, megelégszem panduri tisztemmel. Ez a nyilatkozat bizonysága annak, hogy a tanuló ifjúság milyen nagyra tartotta a megválasztását. A Horváth Ferkó igen jól tudott fuvolyázni,— megtettük zászlótartónak. A Kis Lajos, a paksi, valamely más gymnáziumból jött hozzánk a felsőbb osztályokba, — gyönyörűen elszavalta a magyar társaságban az »Élő szobor« című költeményt, mindnyájunkat elragadott a szavalatával, s hadnagy lett a Deákkuti Vármegyében, aki a majálison nagyobb ur volt a főispánnál, mert a cigánynak a hadnagy parancsolt s ő vezette az egészifjúság diszmenetét végig a Várkerületen kivont karddal. Itt mutatok rá a Deákkuti Vármegye ifjúsági folyóiratára, a «Bimbó füzérre«, melyet 1864. októberétől a Támer János és a Bognár Endre szerkesztett. Ezt a lapot 100 és néhány példányban magunk irtuk, mert a nyomatásra nem volt pénz és csak 1896-tól kezdve jelent meg a lap nyomtatásban. Aki ezt az ifjúsági lapot megnézi, bámulni fog azon, hogy mennyit kellett az ifjaknak olvasni, böngészni, mig ezeket a figyelemre méltó értekezéseket a lapba megírták. Szép dolgok voltak ezek és a Deákkuti Vármegye önmagába véve valóságos iskola, az életnek jó iskolája volt s bizony mondom vétkeztek azok, akik a Deákkuti Vármegyét lekicsinyelték és gyermekes játéknak tekintették. Most szeptember 20-án lesz 40 éve, hogy az utolsó főispán, Farkas Elemér uröcsém közölte a Deákkuti Vármegye gyűlésével a szomorú hírt, hogy a főiskola nagybizottsága betiltotta a majálist. Egy ifjú a majáliskor lefeküdt az erdőben, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Később a város tanácsa hasonlóan határozott s az ifjak folyamodtak Ponciustól Pilátushoz, de nem sikerült a határozat megváltoztatását kieszközölniük, így szűnt meg a Deákkuti vármegye 1883-ban, de az a négy évtized, amely azóta , eltűnt az örökkévalóságban, nem volt képes elmosni az emlékét. Szemmel látható emléke nincs más, mint a főiskolának nemzetiszínű selyem lobogója, vagyis inkább e zászló felírása, abban is csak az az egy szó „Vármegye”. Aki ezt olvassa, nem érti meg a jelentését, ha nem tudja, hogy valamikor létezett a Deákkuti Vármegye, hogy ez csináltatta azt a zászlót s a Deákkuti Vármegyéről annak megszűntével a tényleges birtoklás jogán örökségképpen szállott az a lobogó a főiskolára. Most új emléket állított a Deákkuti Vármegyének a Városszépítő Egyesület. Áldja meg az Isten érte ! Álljon ez az emlék sértetlenül időtlen időkig, álljon a mi büszkeségünk, a főiskolánk is és legyen magyar, aminthogy magyar iskolának nevezték kezdetben is ezelőtt 310 esztendővel; nevelje a tanuló ifjakat nemeslelkű, erőskarú, megalkuvást nem ismerő, kemény magyarokká. Hosszú, lelkes taps és éljenzés üdvözölte az érdekes beszédet, de bőven kijutott az elismerésből az estély másik ünnepi szónokának, Kapi Béla püspöknek is, aki az ünnep jelentőségében a magyarság az egység, az összetartás és valláserkölcs eszményeinek diadalát és a felekezeti béke és türelem szükségességét hirdette a tőle megszokott ékes nyelven és ódás lendülettel. Hamvas József tanár Petőfi Társasági tag költői szép prológusa után Zupancic Vilmos gordonkaművész szerzett őszinte gyönyörűséget a hallgatóságnak művészi és ördöngős technikájú, remek gordonka játékával. Megragadó ze-nei teljesítmény volt Altdörfer Viktor játéka is a zongorán (Chopin F-moll fantázia) de a Toby tanár pompás vezetése alatt működő 30 tagú diákzenekar is meglepeően jól és precízen működött és nagy hatással, kitűnő összjátékkal adta elő Grieg Solvejg dalát és a pattogó ütemű Török indulót a „Szultániból. Dr. Träger Ernő miniszterelnökségi miniszteri titkár drámai lendülettel és nagy átérzéssel szavalta el a szép kuruc balladát az „Ocskai Lászlóról való ének“-et. A sikerült hangversenyt fényes másnapig tartó táncmulatság követte Makkay zenekarának hangjai melett. Ha kezdük a soproni lóverseny, 6 futamban 100 fő és az ország első űrlovasai indulnak. Különvonat indul a győri vasúti állomásról. — Totalizator is lesz. Csaknem két évi pihenő után ma ismét mozgalmas napja lesz az öreg soproni lóverseny pályának. A tavasszal újjáalakult Soproni Űrlovas Egylet az alagi ur- lovasokkal együtt rendezi lóversenyét, mely ellentétben a két év előtti versennyel, mely a soproni és szombathelyi huszártiszteknek inkább csak műkedvelő és családias jellegű mérkőzése volt, a legjelesebb magyar űrlovasok és híres magyar istállók lovainak találkozása révén békebeli nívója, országos sporteseménynek ígérkezik. Künn a meglehetősen elhanyagolt pályán, melynek helyreállításán már hetek óta dolgoznak, kora hajnalban élénk már az élet. Egymásután érkeznek a benevezett istállók lovai és a versenyre készülő lovasok és trénerek erős tréninggel szoktatják a pályához a mai és holnapi nap leendő hőseit. Egymásután vonulnak fel a gróf Sigray, herceg Odescalchi, herceg Salm, Lippay Emil, Luczenbacher Raoul, Orosz Endre, Gais Gyula, Lakos Béla Podraczky Andor-féle urlovas istállók pompásnál pompásabb telivérei és félvérei s a nevesebb urlovasok közül már hajnali 4 órakor ott látjuk a pályán Binder Ottót, Liptayt, Oroszt, Graffit, Luczenbachert, Csernovicot és másokat. A nem mindennapi látványosságnak sok nézője akad, akik több kevesebb hozzáértéssel bírálják és tanulmányozzák alovak formáját és igyekeznek tippeket ellesni. Ezúttal ugyanis totalizátor is lesz a versenyen. Öt kasszánál lehet „tenni“, fogadást kötni a lovakra, győztesekre és helyezettekre 50 koronás téttel, így tehát az elsőrendűnek ígérkező sportlátványosság mellett a játékszenvedély is sokakat fog kicsődíteni a ló versenytérre. A versenyrendezőségnél eddig kb. 80 nevezést adtak le, ez a szám azonban állítólag még ma is tetemesen növekedni fog. Szokatlan nagy és népes mezőny áll tehát starthoz a 6 futamban. Az egyes számok indulóit sajnos, pontosan még ma sem tudhatjuk, mert a lovak részvétele az egyes versenyekben a talaj minőségétől függ. Megbízható tippjeink a mai napra a következők : I. futam (2000 méteres megnyitó verseny) gróf Sigray-istálló, Binder-istálló. II. Tiszti gátverseny 2400 m. Angyalos—Holló. III. 4800 méteres akadályverseny. — Fleury—Maxim XIII. IV. 3200 méteres akadályverseny. — Irmin—Brávó. V. Tiszti akadályverseny 4000 m. Jaj no ! — VI. Urlovas handicap. Binder-istálló— Babonás. Mondani sem kell, hogy Sopron és Vasmegye arisztokrata, birtokos és tiszti közönsége mellett, mely hihetőleg teljes számban ad egymásnak találkozót a soproni lóversenypályán, Sopron közönségében is óriási az érdeklődés a verseny iránt. A jegyek legnagyobb része (I. hely 60, II. hely 20, páholy 500 K), elővételben elkelt s a győri vasúti állomásnál d. u. 2 órakor induló különvonat fel se tudja majd venni a sok érdeklődőt. A verseny ma délután pont 3 órakor kezdődik. Remélhetőleg az időjárás nem fogja megint elrontani a sikert. • 3 A Faszonkereskedelmi r. I. Diáim válsága. A vállalat csőd előtt. Szüss Károly igazgatósági tag újabb kényszeregyezségi eljárás megindítását kérte a törvényszéktől. A válság hullámaiban vergődő Faszénkereskedelmi és kiviteli részvénytársaság úgy látszik még sem kerülheti el az elmerülést, a csődöt. A vállalat ugyanis a kényszeregyezségi eljárás során magára vállalt s bíróilag jóváhagyott kötelezettségeinek nem tudott, nem tud s nem is tudhat eleget tenni. Hogy miért nem, arra s általában a Faszénkereskedelmi összeviszsza bonyolult, kusza ügyének átdatlan ködgomolyába egy villamos ívlámpa fényével világít be az a feljajdulásszerű beadvány, melyet a halódó vállalat egyik minden sajnálatra méltó áldozata, Szász Károly terjesztett be tegnap ügyvédje, dr. Stricker Jakab útján a soproni törvényszékhez. Íme, a beadvány: Tekintetes Kir. Törvényszék ! A Faszénkereskedelmi és Kir. R.-T. maga ellen a kényszeregyezségi eljárás megindítását kérelmezte. Ezen eljárás megindulván, annyiban sikerre vezetett, amennyiben a kényszeregyezségi ajánlat a hitelezők többsége által elfogadtatván, bíróilag is jóváhagyatott. Ezen kényszeregyezségi ügyben az ajánlat sikeréhez én magam is hozzájárultam azzal, hogy a fizetésképtelen kérelmező kötelezettségeiért és pedig a már elismert vagy megítélt, elismerendő és megítélendő eredeti követelések 25 százaléka erejéig készfizetői kezességet vállaltam. Tettem pedig ezt félrevezetve a társaság ügyeit intéző tényezőknek még ebben a komoly helyzetben is a valóságot nem fedő ígéreteitől és kijelentéseitől, abban a teljesen téves hitben és feltevésben, hogy a Faszénker. és KiV. R.T. aktíváinak értékesítésével okvetlen abba a helyzetbe kell jutnia, hogy a vállalt fizetési kötelezettségét a saját erejéből is teljesíteni fogja. Azonban amint a tények ezt igazolják, ebben a feltevésemben csalódtam, aminthogy csalódott ebben a többi kezes társam is, dacára annak, hogy a Faszénker. és Kiv. R.-T. részéről tényleg minden kísérlet megtörtént arra, hogy a társaság aktívái értékesíttessenek, ezek között különösen a hrastovetzi bánya, amely önmagában is igen jelentékeny értéket képvisel, azonban ahhoz, hogy az érték felszínre jusson, nagy befektetésekre lett volna szükség, melyeket természetesen a fizetésképtelenné tett r t. eszközölni nem tudott és éppen a saját fizetésképtelensége folytán nem volt képes arra sem, hogy ehhez a szükséges érdekeltséget összehozza. Dacára tehát annak, hogy úgy a fizetésképtelen r.-t., nemkülönben annak igazgatósági tagjai, köztük énmagam is, súlyos anyagi áldozatokat hoztunk, időt és fáradságot nem kíméltünk azon célból, hogy különösen az említett bánya pénzzé tétessék, minden áldozat a részünkről sikertelen maradt és midőn elérkezett a kényszeregyezség teljesítésének ideje, a Faszénker. és Kiv. r.-t. nem tudott megfelelni fizetési kötelezettségének, de nem tudtak megfelelni ennek a kezesek sem, ezek között magam sem, ami természetesen az én teljes anyagi tönkömet is jelenti. Ezek előrebocsátása után még elő kell adnom a következőket is : A Faszénker. és Kiv. R.-T. 1913. évi március havában alakult 30.000 K alaptőkével. Ezek alaptőkéjét 1917 május havában 150.000 K-ra, majd 1919 aug. havában 600.000 K-ra emelte fel. Hogy ezen alaptőkefelemelések tényleg szaporították-e a rt. alaptőkéjét azt nem tudom. Minthogy ez irányban soha az ellenkezőt nem hallottam, fel kellett tennem, hogy az alaptőke felemelése tényleg ennek szaporodását is jelentette és hogy így a részvényesek a reájuk eső részvénytőkét tényleg befizették. Csak így történhetett meg azután, hogy 1920. évi október havában, miután előzőleg néhány részvényt szereztem, hosszas reábeszélés után elfogadtam nekem felkínált igazgató tagságot. Ugyanazon közgyűlés, amely engem igazgatósági taggá megválasztott, elhatározta a részvénytőkének 6.000.000 K-ra való felemelését, amely részvénytőkefelemelés határozatiig ki is mondatott. Megtörtént pedig úgy amint ezt sajnos csak most kjutólag megtudtam, hogy az új részvénytőke legnagyobb része soha befizetve nem lett. Ebből most már azt kell következtetnem, hogy az előző alaptőke felemelések is ugyanígy történtek és hogy a r.-t.-nak ilyen állapotok mellett szüksége volt egy-két emberre, aki a kereskedelmi világban közbecsülésnek és köztiszteletnek örvendett, hogy ezek becsületes nevével takarja üzelmeit, mert ennek tudhatom be azt, hogy a r.- igazgatóság énreám és Klausz Lajos soproni kereskedőre vetette ki hálóját, hogy így minket az igazgatósági tagjai közé besorozva a különben születésétől kezdve passzív vállalatuk hitelét emeljék. Hogy ez nem lehetett másként, az kiviláglik abból, hogy mint "konjunktúra megszűnt és nem kapkodtak többé az áru után, nem adtak árukra öt-hat helyről is a rt.-nak előlegeket, amint tehát az nem operálhatott többé idegen pénzekkel és rá lett volna szorulva a saját tőkéjére, akkor azonnal előállt a fizetésképtelenség esete, természetesen anélkül, hogy engem és Klausz Alajost ennek okairól bárki is felvilágosított volna. Sőt az történt, hogy amikor ezen eset bekövetkezett és az igazgatóság e tárgyban több rendbeli ülést tartott, az ügyvezető igazgató, aki a társaság ügyvitelét intézte, aki minden módon megakadályozta azt, hogy ebbe bárki bármilyen formában beavatkozzék és betekintést nyerjen, mindig és mindenkor olyan referáciát adott és olyan kimutatásokat terjesztett elénk, amelyek szerint a r.-t.