Sopronvármegye, 1922. szeptember (25. évfolyam, 197-219. szám)

1922-09-27 / 216. szám

2 Az első soproni kiállítási A kiállítások eszméje francia eredetű, még XV. Lajos uralkodása alatt történt az első mű­tárlat Páriában. Később tovább bővült az eszme s átment az ipar terére is. Prágában XI. Lipót koronázása tiszte­letére rendeztek először iparkiállítást. Ná­lunk Kossuth Lajos kezdeményezése foly­tán 1842 ben mutatták be az akkor még kezdetleges magyar ipart Pesten. A vidék külön is megmozdult, Szeben egy év múlva, majd 1845-ben Kassa, Ko­lozsvár, Eperjes és Győr próbálkoztak meg. Nem maradhatott mögöttük váro­sunk sem, melynek ipara akkoriban az első helyre jutott az országban. Jó alkalom kínálkozott erre a magyar orvosok és természetvizsgálók 1847-re Sopronban tervezett vándorgyűlésével kapcsolatosan: egy kiállítás legjobban tudja bemutatni a város kultúráját. Korán hozzáláttak a szervezéshez, ámbár csak augusztusban lett volna aktuális a dolog, már májusban megjelent az első plakát a kiállítást illetőleg s attól fogva sűrűn következnek egymásután. Nagy buzgalom­mal serénykedtek a soproni iparosok, úgy hogy teljes mértékben kiérdemelték a ven­dég tudósok elragadtatását. 1847 augusztus 11-én nyílt meg a ki­állítás a tudósok számára s a következő napon a nagy nyilvánosság előtt is ki­tárták a kapuit. Három helyre gyűjtötték össze az anyagot. A legnagyobb rész a mai leánypolgáriba került (a Fövény verem utcában). Itt volt látható az ipar és a mű­vészet. Erről magyar és német nyelvű katalógus is jelent meg, mely szerint ez a kiállítás úgy a kiállítók, mint a kiállított tárgyak számával felülmúlta a pestit. Akárki szerkesztette a magyar részt, tisztelet illeti meg becsületes törekvéséért, hogy lehetőleg magyarul akart mindent megnevezni, bizony sok dolgot alaposan körül kellett írni s mégis ha a német szöveg nem lenne segítségünkre, nem tudnék megérteni, mi fán termett is az a kiállított csoda. Ki tudja, hogy a „peszmeg“, amit egy pék állított ki, még pedig 24 darabot, ennivaló és ma is ropogtattuk — kétszer­sült képében. Nem kell megijedni a „puncs lényegitől sem, eBzen” néven ismerjük ma. Valójában nem, csupán mai nyelvünk számára furcsaságok p. o. a következő dolgok: ércvegyületi gombok, példány mutatványai; hat acálnémakép simított állata (kötőfák!), vakmetszvényre használ­ható ecset; felállongatott szekrény; 7 drb. kinyomás által készült pamut árucikk stb. Vannak azután tényleg csodabogarak is: így egy „kőbenfúrt lyukban járó útra való ex” elkülönzött felköltő és havi nap­mutatóval ; no egy sakkjátékot magába foglaló bot­tán nem is volt olyan csodá­latos, mikor már sakkozó gépet is fel­találtak*. Egy „társasági pipa ” személyre talán exportcikknek készült az indiánok közé — békepipának szánva! Egyáltalá­ban nők Bokát állítottak ki s a nevetséges kicsiny­eskedése­ben előljárnak, mert csak a női türelem képes hajból képet hímezni, csak a női leleményesség formál nádméz­ből kosarat, sőt képet s csak a női gon­dosság díszíti a „török pipaszár“-t is hímzéssel. A kiállítók közt találjuk az akkoriban messze földön híres órásainkat: Kiennert és Niewelt-et; ma nagy összegeket érnek művészi alkotásaik. Szerepel egypár furcsa foglalkozás is: főcsináló, táblapapironból kátyulócsináló és a kevés vidéki közt egy kismartoni „mozgonyműves“ (mechanikus), aki „baromfitöltő gépet és erőműűnemű szekeret* mutat be. De ott találjuk ma is virágzó iparosok őseit: Isler gombkötőt, Hillebrand szesz­főzőt, Krausz posztóst, Durst paróka­készítőt stb. A képkiállításról a Sopron­­vármegyének egy tavalyi cikkében meg­emlékeztünk már. 296 szám alá foglalták a fövénytermi kiállítás anyagát, de a tárgyak száma túl­haladta az 500 at is, amennyiben több tárgyat vontak egy szám alá. A kiállítás második része a színház­nak u. n. kredenctermében nyert elhelye­zést : itt a régiségeket és ritkaságokat hal­mozták fel. Erről a vándorgyűlés „Mun­kálatai számolnak be; a 2. szakosztály vizsgálta s értékelte t­­i. az egyes dara­bokat. Volt itt pár egyptomi, főleg azon­­ban római régiség. Egy római császár márvány mellszobra valószínűleg értékes darab volt. Azután 8 krokodilos tojás szerepelt, mint ritkaság, különféle régi fegyver, melyek között épen nem pihent a múzsa: néhány diszkötéses ódon könyv is volt ugyanis kiállítva. E kiállítást kiegé­szítette a líceum földtani gyűjteménye, mely ezúttal szintén nyitva állt: a sop­roniak ámulva nézték az ősállatok fogait s csontjait, míg előtte kerek ötven évvel Bredeczky tudóst, mikor a Bécsi-dombon őskori agyarakat talált, általános hahota illete, mert azt hitték, hogy fagyökereket talált. A harmadik csoport a kaszinó kávé­házában talált helyet; itt a terményeket, virágokat állították ki. Végül 17-én a Domonkos templom előtt állatkiállítást is tartottak. Ezt a két csoportot a vándor­gyűlés gazdasági szakosztálya bírálta. A legkiválóbb eredményt Bauer Ferenc hely­beli marhakereskedő mutatta fel 24 serté­sével. A terménykiállítást látogató szak­osztály megtárgyalta a soproni bor rom­lásának okát, hogy t. i. a kereskedők pancsolnak, műborokat adva el soproni gyanánt megrontják a helybeli áru hitelét, másfelől a városnak, akkor még fennálló szabadalma, hogy t. i. tilos idegen bort bevinni, kizárja a versenyt. Pályadíjat is tűztek ki értekezésre, mely ezeket a bajo­kat valami okos tervvel kiküszöbölné. Egyébként 3—4 borkereskedő, köztük Flandorffer is jutalmat is kapott tiszta és természetes boráért .. . Az utóbbi csoportoknál 46 jutalmat osztottak ki, míg az iparinál csak 14 et. A kiállítás nagyon szépen bemutatta Sopron ipari fejlettségét, de egyúttal a továbbító, megbízható kereskedelem hiá­nyát is. Ez az oka, hogy olyan városok, melyek ekkoriban még azt sem tudták, mi az ipar, hamarosan túlszárnyalták Sopront, mint p. o. Szombathely, Győr, Nagykanizsa. Ma már bajosan lehet utól­­érni őket. Csatkai Endre,­ségi közigazgatási bizottságok beiktatása került megbeszélés alá. A keresztény szo­cialisták részéről Huber János osztrák nemzetgyűlési képviselő, Sabel János és Engiitsch plébánosok és mások jelentek meg. A keresztényszocialisták általánosan a régi magyar időből való községi elöl­járóságok megmaradása mellett szólaltak fel, a szociáldemokraták új közigazgatási szervek felállítását követelték. Mint első felszólaló Huber János kép­viselő kijelentette, hogyha a szociáldemo­kraták ragaszkodnak a régi elöljáróságok feloszlatásához, úgy majd meglássák, hogy a keresztényszocialisták ebben az ügyben még nem tették meg az utolsó lövést. Ha mágia úgy következne be a dolog, ahogy ellen­felei akarják, úgy küldöttséget szervez majd, amely a magyarok támogatásához fog for­dulni. Hasonlóképen nyilatkozott Plöchl osztrák nemzetgyűlési képviselő is. Sabel plébános azért követelte a régi elöljárósá­gok meghagyását, mert azok már értenek a dolgokhoz, az ő kezükben biztosítva látja az adóbeszedés folytonosságát és a lakosság érdekeinek védelmét. A szociáldemokraták lármás ellenve­tései közben Huber képviselő közbeszól, hogyha a szocialist­ák tényleg bekerülnek et községi tanácsokba, úgy a pénztár kulcsokat nem adják a kezükbe. Erre a közbeszólásra nagy zajongás kerekedett, mindkét táborból heves váda­kat szórtak egymás felé. A lárma csak nehezen csendesedett le és végül hosszú vita után abban állapodtak meg, hogy a kis községek elöljáróságához két-három, a nagyközségekhez négy-öt szocialista képviselőt delegálnak községi tanácso­sokként. * VAD! Tisztelettel értesítjük a Rábaköz vadászait, hogy megveszünk mindenféle vadat. Raktárunkba szállítva jelenlegi áraink a következők: Nyúl 400 K, fogoly 120 K, fácán 200 K, szarvas kgr. 100 K, őz kgr. 120 K. — Tisztelettel Csornai „HANGYA** Fogyasztási- és Értékesítő­ Szövetkezet. SOPRONVÁRMEGYE 1922. szeptember 27 Pártniom­iság Burgenlandban. Huber volt nemzetgy­ődlési képviselő harca az elöljáróságok meghagyásáért Nyugatmagyarország elszakított ré­szeiben erősen folyik a harc, amely kü­lönösen a keresztényszocialisták és a szo­ciáldemokraták között teremt éles össze­ütközéseket. Legutóbb a Felsőpulyán tar­tott pártközi konferencián csaptak össze az ellenfelek. A szóharc annyira hevessé vált, hogy Huber János (aki jelenleg az osztrák nemzetgyűlés képviselője és ezelőtt a magyar parlament tagja volt) azt a ki­jelentést tette többek között, hogyha a szociáldemokraták nem mondanak le ar­ról, hogy a régi­­községi elöljáróságokat és hivatalnokokat kicseréljék, úgy a ma­gyarokhoz fordul majd segítségért. A szenvedélyes kifakadásokban bő­velkedő ülésről a következőket jelenti tu­dósítónk : Vasárnapon Felső-Pulyán a burgen­landi pártok képviselői pártközi konferen­ciát tartottak, amelyen főként az új köz­ HúsiéHIM túljegyezték a Vásárpén­tár R.-T. alapáltát. Mint a hétfőn délután megtartott vá­rosi törvényhatósági bizottság közgyűlé­sén dr. Schindler helyettes­ polgármester előadta, a kiviteli Állatvásárpénztár r.-t. részvényjegyzései a napokban lefolytak a az eredmény, ill. a jegyzés már le is van zárva. A közgyűlés tudvalevőleg egyhan­gúlag elfogadta s jóváhagyta a Vásár­pénztár r­­ t.-gal kötendő szerződés részle­tes tervezetét, úgy hogy a részvénytársa­ság a minisztérium várható jóváhagyása után nemsokára meg is kezdheti a műkö­dését. A jegyzések igen nagy vehemenciával indultak meg a városházán, amint azt az előjelekből ítélve várni is lehetett. 15 ezer darab 200 koronás részvény került kibo­csátásra, melyből a soproni és vidéki, helyes kereskedelmi s üzleti értékű közön­ség pár nap leforgása alatt annyit jegyzett,­ hogy előreláthatólag számítani lehetett a túljegyzésre. A jegyzések lezárása alkalmával azután tényleg ki is tűnt, hogy a kibo­­csájtott 15 ezer darab részvény helyett 23 ezret jegyzett a közönség, ami körül­belül 1 millió 600 ezer koronával haladja meg a 3 millióban megállapított alaptőkét. A nagy túljegyzésnek természetszerű oka az is, hogy a magánosok rendelkezésére csak az alaptőke egyharmada állott, hiszen a többi kétharmadát egyrészt Sopron vá­rosa, másrészt pedig a Mezőgazdák rész­vénytársasága már eleve biztosította a maga számára, mégis rá kell mutatnunk arra az örvendetes jelenségre, hogy Sop­ronban és a vidéken igen­is van vállal­kozási kedv minden egészséges terv, józan és megfontolt eszme kivitelére. Jól meg­alapozott vállalat céljaira csak úgy dúl a pénz és mindenki siet könnyű fajsúlyú koronáit a jövedelmező üzletbe belefektetni. Mivel azonban a részvénytársaság ki-

Next