Sopronvármegye, 1922. szeptember (25. évfolyam, 197-219. szám)
1922-09-27 / 216. szám
2 Az első soproni kiállítási A kiállítások eszméje francia eredetű, még XV. Lajos uralkodása alatt történt az első műtárlat Páriában. Később tovább bővült az eszme s átment az ipar terére is. Prágában XI. Lipót koronázása tiszteletére rendeztek először iparkiállítást. Nálunk Kossuth Lajos kezdeményezése folytán 1842 ben mutatták be az akkor még kezdetleges magyar ipart Pesten. A vidék külön is megmozdult, Szeben egy év múlva, majd 1845-ben Kassa, Kolozsvár, Eperjes és Győr próbálkoztak meg. Nem maradhatott mögöttük városunk sem, melynek ipara akkoriban az első helyre jutott az országban. Jó alkalom kínálkozott erre a magyar orvosok és természetvizsgálók 1847-re Sopronban tervezett vándorgyűlésével kapcsolatosan: egy kiállítás legjobban tudja bemutatni a város kultúráját. Korán hozzáláttak a szervezéshez, ámbár csak augusztusban lett volna aktuális a dolog, már májusban megjelent az első plakát a kiállítást illetőleg s attól fogva sűrűn következnek egymásután. Nagy buzgalommal serénykedtek a soproni iparosok, úgy hogy teljes mértékben kiérdemelték a vendég tudósok elragadtatását. 1847 augusztus 11-én nyílt meg a kiállítás a tudósok számára s a következő napon a nagy nyilvánosság előtt is kitárták a kapuit. Három helyre gyűjtötték össze az anyagot. A legnagyobb rész a mai leánypolgáriba került (a Fövény verem utcában). Itt volt látható az ipar és a művészet. Erről magyar és német nyelvű katalógus is jelent meg, mely szerint ez a kiállítás úgy a kiállítók, mint a kiállított tárgyak számával felülmúlta a pestit. Akárki szerkesztette a magyar részt, tisztelet illeti meg becsületes törekvéséért, hogy lehetőleg magyarul akart mindent megnevezni, bizony sok dolgot alaposan körül kellett írni s mégis ha a német szöveg nem lenne segítségünkre, nem tudnék megérteni, mi fán termett is az a kiállított csoda. Ki tudja, hogy a „peszmeg“, amit egy pék állított ki, még pedig 24 darabot, ennivaló és ma is ropogtattuk — kétszersült képében. Nem kell megijedni a „puncs lényegitől sem, eBzen” néven ismerjük ma. Valójában nem, csupán mai nyelvünk számára furcsaságok p. o. a következő dolgok: ércvegyületi gombok, példány mutatványai; hat acálnémakép simított állata (kötőfák!), vakmetszvényre használható ecset; felállongatott szekrény; 7 drb. kinyomás által készült pamut árucikk stb. Vannak azután tényleg csodabogarak is: így egy „kőbenfúrt lyukban járó útra való ex” elkülönzött felköltő és havi napmutatóval ; no egy sakkjátékot magába foglaló bottán nem is volt olyan csodálatos, mikor már sakkozó gépet is feltaláltak*. Egy „társasági pipa ” személyre talán exportcikknek készült az indiánok közé — békepipának szánva! Egyáltalában nők Bokát állítottak ki s a nevetséges kicsinyeskedéseben előljárnak, mert csak a női türelem képes hajból képet hímezni, csak a női leleményesség formál nádmézből kosarat, sőt képet s csak a női gondosság díszíti a „török pipaszár“-t is hímzéssel. A kiállítók közt találjuk az akkoriban messze földön híres órásainkat: Kiennert és Niewelt-et; ma nagy összegeket érnek művészi alkotásaik. Szerepel egypár furcsa foglalkozás is: főcsináló, táblapapironból kátyulócsináló és a kevés vidéki közt egy kismartoni „mozgonyműves“ (mechanikus), aki „baromfitöltő gépet és erőműűnemű szekeret* mutat be. De ott találjuk ma is virágzó iparosok őseit: Isler gombkötőt, Hillebrand szeszfőzőt, Krausz posztóst, Durst parókakészítőt stb. A képkiállításról a Sopronvármegyének egy tavalyi cikkében megemlékeztünk már. 296 szám alá foglalták a fövénytermi kiállítás anyagát, de a tárgyak száma túlhaladta az 500 at is, amennyiben több tárgyat vontak egy szám alá. A kiállítás második része a színháznak u. n. kredenctermében nyert elhelyezést : itt a régiségeket és ritkaságokat halmozták fel. Erről a vándorgyűlés „Munkálatai számolnak be; a 2. szakosztály vizsgálta s értékelte ti. az egyes darabokat. Volt itt pár egyptomi, főleg azonban római régiség. Egy római császár márvány mellszobra valószínűleg értékes darab volt. Azután 8 krokodilos tojás szerepelt, mint ritkaság, különféle régi fegyver, melyek között épen nem pihent a múzsa: néhány diszkötéses ódon könyv is volt ugyanis kiállítva. E kiállítást kiegészítette a líceum földtani gyűjteménye, mely ezúttal szintén nyitva állt: a soproniak ámulva nézték az ősállatok fogait s csontjait, míg előtte kerek ötven évvel Bredeczky tudóst, mikor a Bécsi-dombon őskori agyarakat talált, általános hahota illete, mert azt hitték, hogy fagyökereket talált. A harmadik csoport a kaszinó kávéházában talált helyet; itt a terményeket, virágokat állították ki. Végül 17-én a Domonkos templom előtt állatkiállítást is tartottak. Ezt a két csoportot a vándorgyűlés gazdasági szakosztálya bírálta. A legkiválóbb eredményt Bauer Ferenc helybeli marhakereskedő mutatta fel 24 sertésével. A terménykiállítást látogató szakosztály megtárgyalta a soproni bor romlásának okát, hogy t. i. a kereskedők pancsolnak, műborokat adva el soproni gyanánt megrontják a helybeli áru hitelét, másfelől a városnak, akkor még fennálló szabadalma, hogy t. i. tilos idegen bort bevinni, kizárja a versenyt. Pályadíjat is tűztek ki értekezésre, mely ezeket a bajokat valami okos tervvel kiküszöbölné. Egyébként 3—4 borkereskedő, köztük Flandorffer is jutalmat is kapott tiszta és természetes boráért .. . Az utóbbi csoportoknál 46 jutalmat osztottak ki, míg az iparinál csak 14 et. A kiállítás nagyon szépen bemutatta Sopron ipari fejlettségét, de egyúttal a továbbító, megbízható kereskedelem hiányát is. Ez az oka, hogy olyan városok, melyek ekkoriban még azt sem tudták, mi az ipar, hamarosan túlszárnyalták Sopront, mint p. o. Szombathely, Győr, Nagykanizsa. Ma már bajosan lehet utólérni őket. Csatkai Endre,ségi közigazgatási bizottságok beiktatása került megbeszélés alá. A keresztény szocialisták részéről Huber János osztrák nemzetgyűlési képviselő, Sabel János és Engiitsch plébánosok és mások jelentek meg. A keresztényszocialisták általánosan a régi magyar időből való községi elöljáróságok megmaradása mellett szólaltak fel, a szociáldemokraták új közigazgatási szervek felállítását követelték. Mint első felszólaló Huber János képviselő kijelentette, hogyha a szociáldemokraták ragaszkodnak a régi elöljáróságok feloszlatásához, úgy majd meglássák, hogy a keresztényszocialisták ebben az ügyben még nem tették meg az utolsó lövést. Ha mágia úgy következne be a dolog, ahogy ellenfelei akarják, úgy küldöttséget szervez majd, amely a magyarok támogatásához fog fordulni. Hasonlóképen nyilatkozott Plöchl osztrák nemzetgyűlési képviselő is. Sabel plébános azért követelte a régi elöljáróságok meghagyását, mert azok már értenek a dolgokhoz, az ő kezükben biztosítva látja az adóbeszedés folytonosságát és a lakosság érdekeinek védelmét. A szociáldemokraták lármás ellenvetései közben Huber képviselő közbeszól, hogyha a szocialisták tényleg bekerülnek et községi tanácsokba, úgy a pénztár kulcsokat nem adják a kezükbe. Erre a közbeszólásra nagy zajongás kerekedett, mindkét táborból heves vádakat szórtak egymás felé. A lárma csak nehezen csendesedett le és végül hosszú vita után abban állapodtak meg, hogy a kis községek elöljáróságához két-három, a nagyközségekhez négy-öt szocialista képviselőt delegálnak községi tanácsosokként. * VAD! Tisztelettel értesítjük a Rábaköz vadászait, hogy megveszünk mindenféle vadat. Raktárunkba szállítva jelenlegi áraink a következők: Nyúl 400 K, fogoly 120 K, fácán 200 K, szarvas kgr. 100 K, őz kgr. 120 K. — Tisztelettel Csornai „HANGYA** Fogyasztási- és Értékesítő Szövetkezet. SOPRONVÁRMEGYE 1922. szeptember 27 Pártniomiság Burgenlandban. Huber volt nemzetgyődlési képviselő harca az elöljáróságok meghagyásáért Nyugatmagyarország elszakított részeiben erősen folyik a harc, amely különösen a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták között teremt éles összeütközéseket. Legutóbb a Felsőpulyán tartott pártközi konferencián csaptak össze az ellenfelek. A szóharc annyira hevessé vált, hogy Huber János (aki jelenleg az osztrák nemzetgyűlés képviselője és ezelőtt a magyar parlament tagja volt) azt a kijelentést tette többek között, hogyha a szociáldemokraták nem mondanak le arról, hogy a régiközségi elöljáróságokat és hivatalnokokat kicseréljék, úgy a magyarokhoz fordul majd segítségért. A szenvedélyes kifakadásokban bővelkedő ülésről a következőket jelenti tudósítónk : Vasárnapon Felső-Pulyán a burgenlandi pártok képviselői pártközi konferenciát tartottak, amelyen főként az új köz HúsiéHIM túljegyezték a Vásárpéntár R.-T. alapáltát. Mint a hétfőn délután megtartott városi törvényhatósági bizottság közgyűlésén dr. Schindler helyettes polgármester előadta, a kiviteli Állatvásárpénztár r.-t. részvényjegyzései a napokban lefolytak a az eredmény, ill. a jegyzés már le is van zárva. A közgyűlés tudvalevőleg egyhangúlag elfogadta s jóváhagyta a Vásárpénztár r t.-gal kötendő szerződés részletes tervezetét, úgy hogy a részvénytársaság a minisztérium várható jóváhagyása után nemsokára meg is kezdheti a működését. A jegyzések igen nagy vehemenciával indultak meg a városházán, amint azt az előjelekből ítélve várni is lehetett. 15 ezer darab 200 koronás részvény került kibocsátásra, melyből a soproni és vidéki, helyes kereskedelmi s üzleti értékű közönség pár nap leforgása alatt annyit jegyzett, hogy előreláthatólag számítani lehetett a túljegyzésre. A jegyzések lezárása alkalmával azután tényleg ki is tűnt, hogy a kibocsájtott 15 ezer darab részvény helyett 23 ezret jegyzett a közönség, ami körülbelül 1 millió 600 ezer koronával haladja meg a 3 millióban megállapított alaptőkét. A nagy túljegyzésnek természetszerű oka az is, hogy a magánosok rendelkezésére csak az alaptőke egyharmada állott, hiszen a többi kétharmadát egyrészt Sopron városa, másrészt pedig a Mezőgazdák részvénytársasága már eleve biztosította a maga számára, mégis rá kell mutatnunk arra az örvendetes jelenségre, hogy Sopronban és a vidéken igenis van vállalkozási kedv minden egészséges terv, józan és megfontolt eszme kivitelére. Jól megalapozott vállalat céljaira csak úgy dúl a pénz és mindenki siet könnyű fajsúlyú koronáit a jövedelmező üzletbe belefektetni. Mivel azonban a részvénytársaság ki-