Sopronvármegye, 1922. október (25. évfolyam, 220-244. szám)

1922-10-01 / 220. szám

1922. október 1. LIQIPRIOÍN VÁRMEGYE 3 mert a hőmérő meg egyre lejjebb csúszik. Természetes, ez az arab bánya számít, hogy mennyi lesz a városiak„kedvezményes“ szene házhoz szállítva az még a jövő méhében bujdosó titok. Az igazgatóság különben azért emelte a szén árát, mert minden drágul, a bányafát például eddig 1200 koronáért kapták, ma ellenben már 5000 - ért veszik stb. Megnyugtatásunkra azonban kijelentették, hogy a brennbergi szén ára még így is jóval kisebb, mint a külföldi széné és hogy elsején a tatai szén árát is bizonyára fel fogja emelni az árvizsgáló bizottság. Iparművészeti kiállítást Sopronban! A múlt év augusztusában a „Sopronon vármegye“ mozgalmat indított meg hasábjain, amelynek az volt a célja, hogy a soproni és sopronmegyei családok birtokában lévő iparművészeti tárgyakból kiállítást rendezzünk Sopronban. Az erre vonatkozó cikksorozatunk élénk visszhangra talált a közönség legszélesebb köreiben, már-már azon volt minden, hogy tervünk megvalósuljon, úgy is lett volna, ha nem következnek be a mozgalmas emlékű szeptemberi napok, amelyeken megkezdődött a Nyugatmagyarországért való tragikus küzdelem. A válságos idők eseményei egészen más irányba terelték az emberek gondolatait ... tervünk terv maradt. A bekövetkezett változások ellenére azonban ötletünk ma sem veszített aktualitásából. A kiállítást most is meg lehet és meg is kell csinálni. Sopron és Sopron vármegye megmaradt részében mérhetetlen sok iparművészeti emlék van ma is, úgy hogy gazdag, országos érdeklődésre számítható gyűjteményt lehet belőlük bemutatni. Az idő most a legkedvezőbb, december, január havában, a téli szezon teljében megnyílhatna a kiállítás. Olyan idegenforgalmat teremtene városunkban, amilyen régen nem volt nálunk. Buzdításul szolgáljon Szombathely példája, ahol a háború alatt rendez-tek iparművészeti kiállítást régi műemlékek-ből. A kiállítás sikere páratlan volt. Rengeteg és gazdag idegent csábított oda, valóságos kultúresemény volt, hallatlan anyagi eredménnyel. Most is, mint a múlt évben a fiatal soproni művészekhez Ágoston Ernő és Tscheik Kálmán festőművészekhez, és Fü-redi Oszkár műépítészhez fordulunk. Szak- tudásuk, ízlésük, agilitásuk legfőbb biztosítéka a kiállítás sikerének. Természetesen szükségük lesz a hivatalos város és a nagyközönség támogatására. Lesz, akinek meg nincs az legfeljebb szakállt növeszt. Van olyan napunk, hogy 3—4 vendég fordul meg csak az üzletben és a legjobb napon, szombaton is legfeljebb 7—800 korona az egész forgalom. Ha átlagban vesszük is a dolgot, akkor sem több a borravaló napi 30—40 koronánál, az pedig vajmi kevés. A mester sem adhat több fizetést, belátjuk, hiszen ismerjük a szerény forgalmat. . , Hej, másként volt az kérem az elcaatolás előtt, folytatta sóhajtva. A soproniakat üsse ki, azok azelőtt se igenborotválkoztak borbélynál, hanem a vidér, az legalább bejött a boltba mindig nagyobb piaci napon, alig győzzük a kiszolgálást. Az elcsatolás óta pedig minden rosszul megy az üzlet, éhezünk és rettegünk a jövőtől, a téltől, a hidegtől. Lám hova elér az antant népnyomorító balkeze. Nem elég, hogy elvette tőlünk, azt ami a mienk volt, átkos intézkedéseivel tönkre teszi azt is ami megmaradt. Jéghideg, bánitó karma elér a kisember szívéhez, a viskók lakóihoz is. " 1 ! A borbélyokat is tönkreteszi: Burgenland elcsatolám Itt az elseje holnap, ficánkolt szivem- jjön a vér és mert érensem, hogy tényleg nagy summa fogja ütni a markomat, meg- tettem resides havi utamat a reedee föd- s rászom üzlet faié. Mikor beléptem exo- i konszenves arcú segéd, aki igy havonként egyszer raegnyirjatorsonbors hajtincseimet, s kenyeret evett látható farkasvirággal. Mivel délután fél három volt még csak, meglepett a dolog s kérdéssél fordultam hozzá: talán még nem is ebédelt, olyan sok a dolga? Dehogy nem kérem, válaszolta, de az ebédeim olyan gyatrák, hogy egy óra múlva ennem kell, mégpedig kenyeret kell ennem, mert más nincs. Ugyan hogy mondhat ilyet, hiszen a borbélyszakma mindig jól jövedelmezett, annyira csak van, hogy rendesen ehet? Keserű mosoly vonagló is a szája szélén. Tudja uraságod mi a Szétesem? Havi 3000 korona meg a borravalók ! De van olyan társam is, aki 2000, esetleg 1000 koronát kap csak havonta. No, akkor bizonyosan a borravaló sok, mondottam, de a segéd csak a fejét rázta szomorúan. Nem jár borotválkozni senki kérem, 25 K-t is mindenki sokall egy borotválkozástért. Akinek pénze van az inkább borotvát ! Rohamosan drágul az élet Sopronban. Riport az életszükségleti cikkek piacáról. Hiába fizetésemelés, hiába minden bérmozgalom, a megindult lavinának nyomába sem lehet érni, nem hogy fel tudnók tar- s toktatni azt. Úgyszólván percről-percre emelkednek az árak és nem tudjuk, hogy mire a legfrisebb impressziók alapján készült beszámoló napvilágot lát, nem fogja-e alaposan túlszárnyalni tételeinket. A legijesztőbb jelenség volt a múlt heti piacon a tüzelőanyag nagymérvű drágulása. A szénért a tűzoltó laktanyában hétfőtől keüédve 600 koronánál is többet fizetünk, a rezsefa kötegjét pedig már 38 koronáért sem lehet megkapni, mert hétfőre már 50 ért akarják piacra hozni a bánfalvi parasztok. Talán meg se ártana, ha a rözséa szekerek mellé néha rendőrt állítanának. A hús napról-napra több soproni család asztaláról tűnik el. 300—320 K már a marhahús kilója a városi hússzékhess, s ez még mindig 140 koronával olcsóbb ár, mint a többi hentesnél és mészárossál. 400—480 K a borjúhús, 480—500 a sertéshús, 900—1000 K a szalonna, 1000 K a zsír, 500—700 K a füstölthús, 100—800 a kolbász és hurka, 200—350 K a hal. Baromfi sok van a piacon, de hát ki tudja a drága marha és sertéshúst 800 koronás csibével, 800 koronás kacsával, 1200 koronás libával spórolni? Csodálatos, hogy bár másfélszáz vadász dolgozik a soproni határban, vad egyáltalán nem kerül a soproni piacra. Se nyúl, se fogoly. A zöldségpiacon jótékonyan érvényesül a városi földségüzem ármérséklő hatása. Elég ennek bizonyságára apiac és zöldségbódé árszabását összehasonlítani. A piacon 30—35 K a krumpli, a bódéban25 K a legjobb minőségű fajburgonya, a zöldség kilója 40, a városnál 20, a vajbab 60—75, a városnál 15, a paradicsom 25, a városnál 10, a káposzta 35—40, a városnál 20, a epenőt 40, a városnál 25, a hagyma 40—70, a városnál 80, a sóssá 40, avárosnál 20, a zöldpaprika 3—5, a városnál 50—10, a torma 100 K. Két talányos és tüneményes eltűnés tanúja a soproni piac. Se tojás, se dió nem kapható. Pedig dió nagyon sok van az idea, de ugy látszik padlásokon és ládák mélyén várja a mesésnek ígérkező téli konjunktúrát. Tegnap a piacon mindössze egy kofánál volt dió s az nem röstells 180 koronával kiírni. Ugyanígy tojás is csak mutatóba akad 40 koronáért. A gyümölcspiacon megjelent a korai tél hírnöke a gesztenye. 60 koronáért mérik kilóját. A többi gyümölcsből sok van még, de minden nagyon drága, kivéve az almát, melyből 20 koronáért is kapni egy kilót. A körte 30—55 K, a szilva 30—44, a szőlő 70—86, az őszibarack i 10—2010 K. Nagyon eos a gomba , 80—120 koronáért mérik kilóját. A vaj ára már elérte az 1000 Kt, de a nagyarányú csempészés miatt ezen az áron is alig lehet kapni. A túró 90—120 K. Nagyot emelkedtek a kisszárak is. A legolcsóbb kenyérliszt ma 114 K Sopronban, a jobbik 126, a főzőliszti 152, a dupla nullás 162 K. Ugyancsak 162 K a dara, a rizs ára 300 K körül mozog, de hamarosan sokkal drágább lesz, a kockacukor 620—560, a tea 1800, a kávé 1600 K, a paprika 600— 1500, a szóda 40, a szappan 480—500 K és mivel nincsen gás, örülhetünk, hogy 190 koronás spirituszon főzhetjük a kávét és 92 K-ás petróleummal világíthatunk .. .. Támogatni kell a soproni színházat. A szezon még csak október 11-én kezdődik, de már a színház körül sok jel mutat a készülődő kapunyitásra. Ezek közül a legjelentősebb a városi mérnöki hivatal szerelő munkásainak kopácsolása. A szerelő munkások a fűtőtest csővezetékén dolgoznak és a munkájuknak remélhetőleg meg lesz az az eredménye, hogy az idén nem lesz baj a színház fűtésével, ami tudvalévően egyik főoka szokott lenni télen az üres háznak. A fűtési mizériák másik főokát a városi tanács lesz hivatva az útból elhárítani azzal, hogy megadja a színháznak az ingyenes fűtést. Győr, Miskolc, Szeged egymásután súlyos százezrekkel sietnek a válságba jutott színházkultúra segítségére. Sopron, mely mindig büszke volt kultúrváros mivoltára, még kevésbé hagyhatja cserben azt az intézményt, melynek sorsa nálunk különöskép elválaszthatatlan a magyar kultúra ügyétől. És semmivel sem segíthet könnyebben, mint a fűtési kedvezménnyel az a város, melynek legjövedelmezőbb üzeme az erdő s melynek szénbánya van a tulajdonában. Október második kritikus nap lesz a magyar vidéki színészet történetében. Bodonyi dacára a rossz kilátásoknak, nem akar csatlakozni azoknak a nagy magyar vidéki városoknak sorához, amelyek október második felében kaput zárnak a rossz színházi konjunktúra előtt. Most mozduljanak meg hát azok a rejtett kulturális erők, melyek oly mélyre rejtőztek a soproni publikum szívében és hideg vérében. Bodonyit nem szabad idén cserben hagyni, nem csak azért nem, mert ez a magyar kultúra ügye, hanem mert Bodonyi ezúttal jó társulattal és komoly művészi programmal jön. Segítsen hát rajta a város, de a közönség is, mely a jó színházat a legroszszabb időben is fenn tudta tartani. A színházi titkár most jár bérleteket előjegyeztetni, ne találjon zárt ajtókra, hiszen a mai árviszonyok között a színház még mindig a legolcsóbb szórakozás s biztosabban, jobb kedvvel és nagyobb ambícióval kezd a munkájának, ha tudja, hogy van egy kitartó törzsközönsége. Bodonyi programmjáról egyébként részletes tájékozást talál az olvasó lapunk utolsó oldalán.