Sopronvármegye, 1923. május (26. évfolyam, 99-122. szám)

1923-05-01 / 99. szám

2 hatósági bizottsági tagok hivatalos kiküldetése alkalmával járó napidíjakat az októberben megállapított összegek 20 százalékával emelték, úgyszintén a mérnöki hivatal útiáltalányát. Bodonyi igazgatónak is elengedte a közgyűlés az áprilisi világítási áram árát. Egyesületi segélyek. A különféle egyesületek közül a »Soproni Kereskedelmi Testület« tanonciskolája, a »Soproni Zeneegyesület« (50 ezer K-val), a »Soproni Képzőművészeti Kör« (30 ezer K-val) és a »Soproni Magyar Férfidalkör« Thurner-alapja (50 ezer K a tavalyi s ugyanennyi a folyó évre) és a »Soproni Magyar Kisdedóvó és Bölcsőde Egyesület« (51 ezer K-val) segélyeit felemelte, illetve megállapította a közgyűlés. Thurner polgármester szabadsága és még néhány illetményügy. A város erdőgazdaságában a munkák felszaporodása miatt egy segéderőre van szükség. A közgyűlés Tamás József oki. erdőmérnököt ideiglenes minőségben segéd- mérnökké választotta meg a X. fizetési osztályba. Bergman tb. mérnök illetményeit is felemelték. A segélyek és illetmények emelése során Struglits József karmesternek 1 évre a XI. fizetési osztály járandóságait szavazta meg a közgyűlés, Oranzeisz Ferenc gyepmester díjazását 30 ezerről havi 101 ezer koronában állapította meg. Thurner polgármester 8 heti szabadságát megkapta. A tárgysorozat többi, jelentéktelen pontja gyorsan lepergett a kiürült padsorok előtt. El fogja bocsátani az öt éven alul és 1 éven felül szolgáló kösalkalmazottakat Jól informált helyről szerzett értesülésünk szerint a közalkalmazottak létszámának tervezett apasztása ügyében már végleges határozat készült a pénzügyminisztériumban és ez a végleges megoldási terv került a legutóbbi minisztertanács elé. A minisztertanács döntéséről kiszivárgott hírek alapján az a helyzet, hogy a létszámapasztást mindegyik minisztérium maga fogja elvégezni olykép, hogy a létszámában lévő összes tisztviselők közül végkielégítik illetve nyugdíjazzák mindazokat, akiknek szolgálat ideje öt éven alul vagy harminc éven felül van, természetesen csupán a tervezett húsz százalékos apasztás arányig. A létszámredukciót törvényes alapra kívánja helyezni a kormány és azért törvényjavaslatot készített erről a pénzügyminiszter, amely javaslat a parlament legközelebbi ülésszakában kerül a sürgősség kimondásával tárgyalás alá. Az újabb létszámcsökkentés ügye érthető nagy konsternációt keltett az állami szolgálatokban lévők között, akiknek érdektestülete, a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége memorandumot terjesztett erről a pénzügyminiszter és a miniszterelnök elé. Érdeklődésünkre a K. A. N. Sz. vezetősége a következőket mondotta erről tudósítónknak: — A pénzügyminiszter megígérte nekünk, hogy még a törvénytervezet elkészítése előtt ankétra hívja meg a közalkalmazottak érdekképviselőit, hogy velük megbeszélje a szükségesnek elismert létszámapasztás módozatait. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a legutóbbi minisztertanács állítólag már egy végleges tervet vett tárgyalás alá úgy, hogy bennünket csak befejezett tények elé állíthatnak. Pedig nagy fontossága lett volna annak, hogy az újabb elbocsátás körülményeinek megvitatásába belevonjanak a közalkalmazotti ügyekkel mondhatni bonctanilag foglalkozó szakértőket, akik hozzászólásai csak segítségül lehettek voln a nagy probléma megoldásában, azonkívül, hogy sérelmesnek is minősíthetjük a kormánynak teljes elzárkózását a bennünket érintő kérdések körül. Úgy kívántunk korrigálni a dolgon, hogy memorandumot terjesztettünk úgy a miniszterelnök, mint a pénzügyminiszter elé, amelyben négy főszempontot állítottunk fel a produkció alapjául. Ezek szerint elbo POP ■ ■ () MAR MR VF 1923. május 1. csátandók, akik hazafiatlan magatartásukból kifolyólag vizsgálat alatt állnak; akik fizetésnélküli szabadságon vannak és egyéb elhelyezkedést keresnek; akik megélhetési jövedelmezőségű vagyonnal rendelkeznek és végül, akik hat esztendeje nincsenek állami szolgálatban. A pénteki minisztertanács vita tárgyává tette felterjesztésünket, amit több részletében magáévá is tett, csupán a végrehajtás módozatai körül vannak még differenciák. Mi ugyanis feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy — tanulva a B. listás elbocsátások körül történt visszaéléseken — a végrehajtást ne bízza a kormány a szolgálati főnökökre, hanem olyan bizottságra, amelynek tagjait egyrészt az államhatóság delegálja, másrészt a közalkalmazottak érdekképviselete. Mert óriási jelentőségű érdekek forognak kockán minden egyes állami tisztviselőredakciónál úgy, hogy a legcsekélyebben elhibázott intézkedés maga után vonhatja az állami adminisztráció teljes csődjét. Aminek Vadosia kinti nem örül Rendes körülmények között, ha egy város, vagy község népesedési statisztikája a lakosság számának szaporodását mutatja ki, annak örül a hivatalos vezetőség, mert a lélekszám gyarapodása, az adóalanyok növekedése a város, vagy község fejlődésének és virágzásának jele. Nos az elmúlt héten Vadosfa község nemes magisztrátusa arra ébredt, hogy egy alispán véghatározat folytán lakóinak száma legalább egy tucattal megszaporodott. Megszaporodott egyelőre papiroson, és most kézzel-lábbal tiltakozik, hogy a valóságban is növekedjék a népesedési statisztikája, ami a szóban lévő esetben tényleg nem nagy öröm lenne Vadosfának. Az alispáni véghatározat, amelyről szó van, kimondotta, hogy a néhai Karika György vándor oláhcigánytelep lakói, mindannyian vadosfa illetőségűek. Eddig még nem volna baj, mert elvégre sok vadosfai illetőségi ember él szerteszét az országban és Vadosfa mégsem mond vétót ellene. De hire terjedt, hogy a vázolt illetőség megállapításának az lesz a konzekvenciája, hogy a Karika de genere Vadosfa dinasztiát most vissza fogják telepíteni származási helyére, az pedig aztán már baj, nagy baj, mert megkezdődnek megint a lopások a most csendes, nyugodt kis községben, amelynek 30 lelke pedig nyugodtan aludhatott az utóbbi években a sok nyugtalanságot okozó cigányoktól. Vadosfa eme nyugalmit egy 1916-ban kiadott belügyminiszteri rendeletnek köszönhette. Ezen rendelet alapján akkor a szétszórva lakó oláhcigányokat csendőrőrsparancsnokságok székhelyei szerint koncentrálták, kiindulva igen helyesen abból, hogy ha már kell lenni az ország területén oláhcigány nemzetiségnek, hát csak hadd legyenek annak tagjai állandóan csendőri őrszem előtt. A sok kísérletezés közül, amelyekkel a cigány-problémát megoldani akarták, még ez bizonyult a legcélravezettőbbnek. Tényleg, amióta összeszedték a falukban portyázó oláhcigányokat és a csendőri székhelyekre telepítették őket, s azóta nem igen lehet hírét hallani olyan nagyobb szabású bűncselekménynek, amelyeket oláhcigányok követtek volna el. Mert a számukra kijelölt lakóhelyeket előrejárósági engedély nélkül elhagyniuk nem szabad és ha a csendőrök valahol cigányra bukkannak, ha az nem a saját székhelyük- beli lakos, azonnal a távozási engedély felmutatását követelik tőlük és ha olyan nincsen, irgalmatlanul visszatoloncolják a ■ merét a lakóhelyére. Messze, idegen vidékre ■ tehát nem kalandozhatnak most el az oláhcigányok, mert csakhamar fülöncsípik őket, a saját körzetükben pedig, ahol csaknem mindenki személyesen ismeri őket, nem mernek nagyobbszabású bűnös vállalkozásba kezdeni és maradnak az apróbb tyúklopásoknál, amiről leszoktatni őket egyenlőre nem lehet. Szóval az említett belügyminiszteri rendelet végrehajtása a cigányügynek bizonyos rendezését jelenti, amelyet visszafejleszteni igazán nem áll érdekében semmiféle hatóságnak. Éppen ezért nem is hisszük, hogy a Karika család vadosfai illetőségének megállapítása a Szilben megtelepített cigányok egy részének Vadosfára leendő áttelepítését vonná maga után, hanem legfeljebb csak jogi alapot teremt arra nézve, hogy a vadosfai illetőségű cigányok után esetleg felmerülő költségek, mint pl. kórházi , temetési stb. költségek ne Szil községet, hanem Vadosfa pénztárát terheljék. Lehetetlennek tartjuk azt, hogy e megbízhatatlan népséget elvonják a figyelő csendőrök elől és egy olyan kisközségbe vigyék, ahol 11 km körzetben nincsen rendőr. Mert ha ez mégis megtörténne, előre megjósoljuk, hogy a szili csendőrörs tagjai nem tesznek egyebet, mint folyton Szil és Vadosfa között utazgatnak a cigányok által elkövetett lopási esetek kinyomozására. Ennek a lekötöttségnek a levét pedig az egész őrs területének közbiztonsága issza meg. Egyébbként az így szőnyegre került cigány ügyben további tájékozást szerzen az alispánt legközelebb deputációban kezel Vadosfa község. Miniszteri rendeletel törvényesítik az élelmiszer csempészetet ? Május 4-étől kezdve 20 kg élelmiszer mindenki szabadon vihet Ausztriába A kiviteli engedélyek ügyét a szó szoros értelmében agyonszabályozzák. Minden héten jön egy új rendelet, mely új jogokat statuál, vagy régi jogokat szüntet meg s az egymást rendszerint kontrakarirozó renndeletek között nehezebb eligazodni, mint egy kisebb fajta labirintusban. Tegnap jött egy legújabb rendelet, mely szerint kézipodgyászban szabadon és külön engedély nélkül vihet ki mindenki 20 kg élelmiszert, csupán azzal a megszorítással, hogy a 2 kilóból legfeljebb 10 kg lehet liszt és 1 kg vaj, vagy zsír. A rendelet rendkívül meglepő, mert míg eddig az volt az elv, hogy Sopronból hazajáró munkások fél kiló zsírjait, pár deka kolbászait és néhány tojását is könyörtelenül elszedték a határőrök, addig a 20 kilós szobaforgalom enyhén szólva törvényes utat nyit a korlátlan élelmiszer csempészetnek, illetőleg a soproni élelmiszerpiac újabb horribilis mérvű megdrágulásának. 20 kilós élelmiszerpodgyásszal ma naponta kétszer is meg lehet fordulni Ausztrában, hiszen az osztrák élelmiszerüzérek lejönnek az alig pár kilométerre fekvő volt sopron megyei községekig s minden árt megadnak a Sopronból jövő húsért, zsirért, tojásért, lisztért. Ennek a rendeletnek pár hét alatt akkor is katasztrofális hatása lenne Sopron élelmiszerellátására nézve, ha ez a rendelet hatályon kívül helyezte volna a legutóbi rendeletét, melynek alapján külföldi fürdőre, vagy rokonok látogatására utazó soproniak és sopronmegyeiek a városházán és a megyeházán derüre-borára kaphatnak kiviteli engedélyt 3—6 tojásra, 2—3 kg, szalonnára, szalámira, húsra stb. Ez a rendelet még ma is érvényben van s ha hivatalos helyről sürgősen fel nem világosítják a minisztériumot, hogy e fatális tévedést sürgősen korrigálni kell, két jogcímük is lesz a csempészeknek arra, hogy az életveszélyes éjszakai erdei vándorlások helyett fényes nappal, vasúton és szabályszerű kézipodgyásszal fosszák ki Ausztria javára a már most is elviselhetetlenül drága és szegény soproni élelmiszerpiacot. Ez az ijesztő perspektíva aligha lebegett a miniszter szeme előtt, a mikor megalkotta szerencsétlen rendeletét, melynek egyébbként május 4-én kellene életbe lépnie. Utlevalvisumot Ausztriába,Nérm, Olasz- és Franciaországba, Svájcba és Csend Szlovákiába legelőnyösebben és gyorsan közvetít az Idegenforgalmi R.-T.J VárVerus 1444. szám.