Sopronvármegye, 1923. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1923-06-08 / 128. szám

1923. június 8­6OPKOMVaRMEgyk 3 egy esetben sem találtak benne ártó anya­got. A vízvezetéki víz vizsgálata a nyár folyamán még intenzívebb lesz. Ellenben a kútvizek nemcsak ivásra, de még gazdasági célokra se alkalmasak. Kivétel nélkül mind­egyikben sok klórt, organikus anyagot és salétromsavat konstatált a vizsgálat. Ez a viz azért veszedelmes, mert a különféle betegségek baktériumai a bomladozó anyag­ban bőséges táplálékhoz jutnak, rohamosan tenyésznek és fejlődnek s minden vizcsöpp­­ben romboló betegség csirája jut az em­beri szervezetbe. Nagyon tanácsos tehát a soproni kutvizek használatát a háztartásból teljesen kiküszöbölni, különösen most, a melegebb idők beálltával, amikor a bakté­riumok szaporodása is rohamosabb. Éjszakai véres affér egy igazoltatás miatt A törvényszék felmentette a rend­őröket. A múlt héten zár ajtók mögött tár­gyalta folytatólagosan a soproni kir. tör­vényszék azt a véres affért, amely egy pár katonatiszt és rendőr között esett meg ta­valy nyáron, a soproni pótképviselőválasz­tás éjszakáján. Borody dr. ügyész rámuta­tott, hogy a zárt tárgyalás a múltkor­­ nem volt indokolt, ő akkor is ellenezte, ellenzi most is, mert a tárgyalás folyamán nem merült fel olyan momentum, hogy zárt tár­gyalást rendeljen el a bíróság. Az Erzsébet-kerti kioszkban katona­tisztek mulattak egy hölgy társaságában, akiről most már meg szabad emlékezni, hogy Bobai Annának hívják, felk­enő volt Szombathelyen és mint éjjeli pillangó a rendőrség előtt ismeretes. Ezzel a „hölgy­gyel” mulatozott Sárkány Barna átmeneti viszonyban levő főhadnagy, jelenleg gróf Sigray titkára, Kamenszky Dénes, továbbá Reiber Ernő átmeneti viszonyban levő fő­hadnagyok és mások. Záróra után a tár­saság elhagyta a kerti vendéglő helyiségét. Alig távolodtak el, Vajda rendőrfőtörzsőr­mester a hölgyhöz lépett és igazolásra szó­lította föl. Sárkány Barna Vajda elé lépett. — Én igazolom őt — mondta — és azt hiszem, az elég. Én Sárkány Barna va­gyok. Tessék — előszedte igazolványait és felmutatta Vajdának, aki megnézte azokat, majd kijelentette, hogy őhozzá neki semmi köze, ő Bobai Annát szólította fel igazo­lásra. — De mi felelősséget vállalunk érte — mondták a katonatisztek, akik Bobai Annát sohasem látták azelőtt, azt sem tudták róla, kicsoda­ micsoda. Az affér mind izgalmasabb tónusban folytatódott. Vajda és az elősiető rendőrök nem hagyták, hogy dolgukba a katonatisz­tek beleavatkozzanak és Bobai Annát mind­ennek dacára az őrszobára vitték, ahová a katonatisztek is elmentek. A rendőrszobában Reiber Ernő tele­fonálni szeretett volna, de felvilágosították, hogy a rendőrszobában elhelyezett tele­­fonok szigorúan hivatalos ügyek, jelentések elintézésére vehetők csak igénybe, Reiber mégis a telefonhoz lépett, a kagylót levette, egyidőben felemelte a botját, mikor Vajda főtörzsőrmester ellódította őt a telefon­­beszéléstől. Ütések, csizmarugások érték, ágy­ asztal felborult az általános kavarodás­ban, ami ezután kitört az őrszobán. Reiber sem hagyta magát. Még mielőtt elvágódott volna, hasbarúgta Vajdát, a botját sem en­gedte elvenni, a botért folytatott harcában kapta és adta az ütéseket. Csaknem a bal­szeme világával fizetett rá, mert a bal szeme alatt erősen megsérült a dulakodás közben. Az ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy a rendőröknek nem volt joguk Bobai Annát igazolásra felszólítani, mert arra okot nem szolgáltatott. Vajda és Gangl rendőrök ellen továbbá súlyos testi sértés vétségének vádját is emelte az ügyész. A bíróság a rendőröket a vád és kö­vetkezményei alól felmentette. Az ügyész Vajda felmentése ellen felebbezett. II másfél milliós tüzérlaktanyai­emtözés 3 bíróság előtt.­­ A múlt esztendő végén egy sötét de­­­­cemberi éjjel rablóbanda járt a soproni tüzérlaktanya raktárában. Az anyagraktár két ajtaját álkulccsal nyitották fel, míg a harmadik ajtót már úgy feszítették fel a tolvajok, akik másfél millió korona értékű katonai ruházati cikket vittek magukkal. A nyomozást a soproni rendőrség azonnal megindította és csakhamar mutat­kozott is a helyes nyom. Nagy államrendőr­­ségi nyomozó egy Ujteleki­ utcai szabónál vadonat­új katonanadrágot látott. Kérdésére az átalakítással bajlódó szabómester azt mondotta, hogy a nadrág Marhold Ferenc­­ kőfaragósegédé. Marhold Ferenc nevének­­ nem volt amúgy sem valami jó csengése a rendőrség fülében, azért a detektív ezen a nyomon elindulva kérdőre vonta Marholdot. A keresztkérdések alatt Marhold beismerte, hogy a katonai nadrág a tüzérlaktanyai anyagraktárból való, ahová Draskovics Ist­ván és Varga Gyula társaival betört. Könnyű volt ezután a tettestársakat elfogni. Varga ép egy burgenlandi sétájáról tért meg 3 lószerszámmal, míg Draskovits Ist­ván lakatoslegényre úgy terelődött a rend­őrség figyelme, hogy az »Oedenburger Zeitung" és a »Soproni Hírlap« meginter­júvolta a betörőt, mint aki az idegen légióból megszökött és »idegenben« töltött napjairól, valamint hajmeresztő kalandjairól rémmeséket közölt hasábokon keresztül. A rendőrség akkor már kereste Drasko­­vitsot, akit ilyenformán, minthogy a figyel­met magára vonta, könnyű volt elfogni. A nagyarányú betörésnek egy negyedik tettes­társa is volt. Andreszka György volt a negyedik, aki azonban tegnap a tárgyaláson elvi álláspontból kifolyólag nem jelent meg. A felesége helyettesítette a közönség so­raiban, ahonan az elnök kizavartatta. A betörés végrehajtása után a holmi­kat elrejtették a tolvajok, majd osztozkod­tak és az értékesítésre gondoltak. Egy csomó embert rántottak így magukkal a bűnbe, ahol tegnap szintén elvették méltó büntetésüket. A nemrég börtönéből szabadult Miller Oszkár is belekeveredett. Egy cellában volt egy korábbi büntetését töltő Varga Gyula suszterlegénnyel, aki azt a megbízást adta neki, menjen el Janzsó Károlyhoz és a neki átadott dolgok eladásából származott pénzt juttassa el hozzá. Miilei el is ment Janzsóhoz, »detektiv-tanoncnak« mondta magát és Varga részére átvett 4 ezer K­át,­­ de azt Vargának át nem adta. Mikor Varga azt állította, hogy Miilei tudta, hogy Jan­­zsónál lopott holmik eladásából eredt pénzt kell átvennie, a kis Miilei hátrafordult a vádlottak padján ülő erős Varga felé: — Máj’ pofonüttek. Nem igaz, nem tudtam, hogy lopott holmik voltak azok —­­ mondta derültség közben. Vádlottak nem tagadtak, csak Dras­kovits és Varga között volt nézeteltérés,­­ mert ez értelmi szerzőséget egyik a másikra akarta kenni. De ez már úgysem volt lé­­­­nyeges, mert a bíróság a betörés lefolyását­­ tisztán látta és meghozta ítéletét. Varga Gyulát és Draskovits Istvánt 2 és fél évi fegyházra, Marhold Ferencet 1 és fél évi börtönre mint tettestársakat,­­ Miller Oszkárt sikkasztásért 8 havi börtönre, Bősze Antalt orgazdaság miatt 4 hónapi börtönre, Janzsó Károlyt és Pálla Kálmánt 8-8 napi elzárásra orgazdaságért, Danko­­­­vics Józsefet pedig ugyancsak orgazdaság­ért 450­­ korona pénzbírságra bűntette a­­ bíróság. Kládler Károlyt az orgazdaság­­ vádja alól felmentették, míg egy fiatalkorút, aki a lopott holmik elrejtésében is részt vett, próbára bocsátottak, ami annyit jelent, hogy ha többé nem kerül bíróság elé, ezt a bűnét elnézik. Draskovits és Bősze Antal felebbeztek, a többi elitért megnyugodott. Schaffer, Józsaf Ujteleki­ utca és Ógabona-tér sarok, legmagasabb árakat fizet az arany grammjáért. Ezüstöt, platinát, brilliánst a legmagasabb napi árban vesz. HÍRROVAT. Bugsch tábornok vitézzé avatása. Horthy Miklós kormányzó június 17-én üti és avatja vitézzé Bugsch Aladár tábornokot, soproni dandárparancsnokot. Bugsch tábor­nok mint a volt 2­5-ik honvédgyalogezred parancsnoka az orosz és olasz harctereken szerzett érdemeket a vitézi címre. Kinevezés: A keresk. m. kir. minisz­ter Bartos Ferenc, Dénes József és Mese­házy Sándor számvizsgázott pl. forgalmi dijnokokat posta és távirdagyakornokká nevezte ki.­­rj Házasság: Sárospataki Pataky Miklós m. kir. vámszaki ellenőr, tart. főhadnagy most szerdán vezette oltárhoz a fertőszent­­miklósi plébánia templomában a fertőszent­­miklósi nagyvendéglős Pozsgay László leányát, Mariskát. Bolgár Ferenc emlékezete. 1887- től fogva harminc éven át volt Bolgár Fe­renc a kismartoni kerület országgyűlési képviselője. Mint Kismarton és Ruszt vá­rosok díszpolgára rengeteget dolgozott en­nek a két városnak érdekében és sok jót tett számtalan emberrel. Burgenlandban , nagyon szerették Bolgár Ferenc őszinte , rokonszenves egyéniségét, mostanáig sem­­ tudták elfelejteni, azért érte halálának hire , fájdalmas csapásként a burgenlandi népet. A hálás kismartoniak jegyzőkönyvileg örö­­­­kítik most meg Bolgár emlékét. A soproni vegy vizsgálóállomás­­ jubileuma. A soproni vegyvizsgálóállomás­­ csöndes, de szép jubileumot ünnepel. Most­­ negyven éve, hogy Vainer Ignác, a reál­iskola hajdani igazgatója megkezdte az élelmiszerek vegyvizsgálatát. Törvény még nem rendszeresítette akkor a vegyvizsgála­­tot, a szükséges műszerek sem voltak tö­­­­kéletesek és teljesek, mégis Vainer pro-­­­fesszor buzgalma és tudományos készült­­­­sége oly szép eredményeket ért el, hogy ■ egész Dunántúl legtávolabbi vidékeiről is­­ hozzáfordultak szakvéleményért. A vegy­­i­vizsgálóállomás mai formájában 1911 óta­­ áll fen, amikor a kiváló szakképzettségű , Németh Kálmán tanárt állították az intéz­mény élére. Németh professzor nagy­­ agilitásának, fáradhatlan munkájának ered­­­­ménye, hogy a soproni vegyvizsgálóállomás­­ ma egyike az ország legtökéletesebben föl­­­­szerelt s legnagyszerűbben funkcionáló­­ hasonló intézményeinek. Az ország legré­­­­gibb vegyvizsgálóállomásának csöndes jubileuma alkalmával a haladásnak minden hive hálával gondol vissza Vainer igazgató Úttörő munkájára s őszinte szívvel köszönti lombikjai, górcsövei, mikroszkópjai mellett a méltó utódot, Németh professzort, az ország egyik legmodernebb vegyvizsgáló­jának tudós kiépítőjét. A csöndes jubileum­ról egyébként egy szakkönyvből értesülünk, mely a kormány megbízásából most hagyta el a sajtót. 25 holdas vitézi telket ajánlott fel egy birtokos. Újhelyi József puszta­családi birtokos Pusztacsaládon levő birto­kából 25 katasztrális hold 196 négyszög­ölnyi területet ajánlott fel a vitézi rend céljaira. A kormányzó meleghangú köszönő­levelet intézett az adományozónak. Síremlékfelavatás Barbacson. A borzalmas emlékű proletárdiktatúra csornai áldozatai közé kell számítani Rácz Alfonz volt barbacsi fiatal gazdálkodót is, aki a dunántúli ellenforradalom hírére szintén fegyvert ragadott és 8 társával együtt a Dér-Bágyogi állomáshoz sietett, hogy ott rendelkezésére álljon a csornai fehér moz­galom vezetőinek. Sajnos egy osztag vörös katonába ütköztek és a túlerő láttára kény­telen volt a hazafias kis csapat menekülni. Rácz Alfrédot azonban elfogták és a bá­lyogi állomás közelében, hátulról azonnal fejbe is lőtték. Holttestét hozzátartozói Barbacson földelték el, az ottani temetőben pihen a hős halott mindmostanáig apró fakeresztes kis domb alatt. A diktatúra bu­kása után gyűjtés indult meg a községben, hogy méltóképen legyen megörökíthető

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék