Sopronvármegye, 1923. július (26. évfolyam, 145-170. szám)

1923-07-01 / 145. szám

XXVI. évfolyam, 145. szám. Ára 60 korona Vasárnap, 1923. Julius 1 Östör József dr. a­z Östör József dr., a sopronvidéki kerü­let képviselője — mint előző számunkban jelentettük már — nagy beszédet mondott a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén... Kemény, de igaz kritikája Östör dr. beszéde a kormányzatnak. Éles szemmel kutatta ki a bajok okát s mutatott rá a hi­bákra és tévedésekre. A kormányzatnak úgyszólván minden ágát bonckés alá vette s ahol a szervezetben vagy a módszerek­ben hibát, sebet vagy fekélyt talált, a gyó­gyulás útját is megjelölte. Tiszta tükre ez a hatalmas beszéd mindvégig Östör József dr. politikájának, mely ment minden túlzás­tól, békétlenkedéstől, gyűlölettől, a ko­moly kritika fegyvereit viszi harcba, éppen azért mint egy üde, tiszta tenor csendül ki hangja a parlamenti pártcsaták, fülsértő zene­bénájából. Íme Östör dr. beszéde kivo­natban : Östör dr. beszéde bevezető részében arról szólt, hogy a kormányzás mennyire egyenrangú fontosságú a törvényhozással. Rámutatott a törvények és ren­deletek szerkesztése, stiláris és végrehajtási hibáira, az adótörvények és a földbirtokreform értelmetlenségeire és a hivatali adminisztráció lassúságára. Súlyos kormányzati mulasztásnak mondja a földbirtokreformtörvény végrehajtása el­maradását. Majd áttért A pinnyei kirendeltség esetének ismertetésére annak bizonyítására, hogy milyen hibái és zökkenői vannak a mi kormány­zatunknak. Pinnyén, Sopron megyében működött egy föld­művelésügyi kirendeltség. Ennek az volt a hivatása, hogy a határon a csempészektől elvett különböző tárgyakat és állatokat, kezelje, értékesítse és a büntetőeljárás befejezése után ezeket, ha még megvannak természetben, ha nem­, akkor a befolyt vételárat adja vissza a fölmentetteknek. Ez a pinnyei földm­űvelésügyi kirendeltség ott egyáltalán nem fejtett ki áldásos működést. Azt hiszem, fe­lesleges erről sokat beszélni, mert hiszen mások­nak is voltak hasonló­­tapasztalatai. Mi történt ugyanis ? Az történt, hogy ezeket a dolgokat, amelyeket elszedtek a pénzügyőrök, vámőrök és csendőrök, elkótyavetyélték, olcsó áron elárverez­ték. Ez a barát, az a rokon, az a tisztviselői nem tudom micsoda egylet jutottak gyakran hozzá. A vége azután mi lett? Az lett a vége, hogy ha az illetőt a bíróság nem találta bűnösnek és felmen­tette, akkor nem kapta meg sem a tehenét, sem a lovát, sem a tojásait, sem­ egyebet, hanem kapott a tehene helyett a legjobb esetben egy borjút, szóval a tehénből közben borjú lett. (Derültség és zaj.) A földmivelésügyi kirendeltségnek ez a rette­netes működése szemet szúrt az állami hatósá­goknak. Kiss Menyhért: Mindenütt így van ! Östör József: ... és ezt a földmivelésügyi kirendeltséget a földmivelésügyi minisztérium az illető állami közegnek közbelépésével — nagyon helyesen — szétrobbantotta. Ez tavaly novem­berben volt, amikor a földmivelésügyi minisztéri­umnak kiküldötte megjelent . . . Gaál Gaszton: Azóta már biztosan előlép­tették ! Pikter Emil: Felfelé bukott biztosan! Östör József­: Erre a közbeszólásra válaszol­nom kell, mert úgy látszik, hogy ez érdekli Gaál Gaszton­t, képviselőtársamat. A földmivelésügyi minisztérium kirendelt urai nem is állami közegek, hanem felfogadott privát egyének . . . Kiss Menyhért: Egyéni akció. Östör József: . . . ennek folytán pl. a jelen esetben, amikor nagy számadási differenciáról volt szó, nem lehetett őket hivatalos sikkasztás miatt sem odaállítani, ahová valók lettek volna, mert azzal állottak elő, hogy elszámolási viszonyban vannak a magyar állammal. Azok, akik jogászok, méltóztatnak tudni, hogy az elszámolási viszonyra való utalás számtalan sikkasztónak és csalónak adja meg az egérutat. Novemberben lejött a földmivelésügyi minisz­tériumnak egy kiküldöttje, az iratokat lefoglalta és letette a soproni rendőrfőkapitánysághoz. Az egyik soproni bankban novemberben körülbelül nyolc millió korona gyü­lemlett össze a csempészett stb. holmikból és most arról van szó, hogy mi történ­jék ezzel a pénzzel. Azok a szerencsétlenek, aki­ ormányzatunk bajairól két felmentettek, elmentek mindenhova, minden fórumhoz, a szolgabírótól kezdve a főispánig és az ügyvédektől kezdve a képviselőkig és kívánták, kérték a holmijaikat, minthogy ártatlannak talál­tattak. A természetes dolog az lett volna, hogy kiutaltassák a pénz, de a pénzt sem lehetett ki­utalni, mert olyan határtalan rendetlenség volt a földmivelésügyi kirendeltség körül, hogy nem tudták megállapítani, hogy kinek mi dukál, hogy kinek holmijáért mi folyt be és hogy tulajdonképen kinek mivel tartozik az állam. Azonnal lépéseket tettünk, hogy likvidáltassék ez a dolog, hiszen az egészet máskép megoldani nem lehet, minthogy likvidációt kell csinálni, felhívni azokat, akik ma­gukat károsultnak érzik és így az egész földmű­velésügyi minisztériumban, illetékes helyen azt a csodálatos választ kaptam, hogy nem is tudták, hogy Pinnyén van földmivelésügyi kirendeltség. (Derültség és zaj. Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Meg kell jegyeznem, nem akarok igazságtalan lenni a földmivelésügyi kormány iránt, hogy e te­­kintetben mindenféle ígéretet kaptunk (Felkiáltá­sok balfelöl: Csak Ígéretet!) hogy ez a csúnya ügy végre valóban rendeztessék. Jöttek tovább sorra az emberek és kérték a káruk megtérítését. Minthogy a pénzüket nem folyósíthatták, mert a likvidáció még mindig nem történt meg, termé­szetesen akadtak élelmes jogászok, akik fogták magukat és ez állam ellen pereket indítottak. Ma a pereknek légiója folyik az állam ellen. Miért? Késedelmes fizetés, valorizáció és hasonló címe­ken, a k­ir. kincstár tehát nyakába kapott egy sereg ilyen pert. Ma, június 28-án, nyolc hónapra abban az állapotban vagyunk, hogy dacára minden illetékes fórum sürgetésének, a likvidáció a mai napig nem történt meg, sőt meg sem kezdődött és csak az akták ma is itt hevernek a földmivelés­ügyi minisztériumban. Ne méltoztassék rossz néven venni, ha el­mondom, hogy így kormányoznak. Nem lennék igazságos, ha ki nem jelenteném, hogy bármely esetben a kormányférfiakhoz fordultam, mindig a legnagyobb előzékenységgel találkoztam és min­dent, ami tőlük tellett, megtettek, számtalan eset­ben végre is hajtották az ígéretüket és legke­­vésbbé sem szándékozom azt kizárólag az illető minisztereknek, vagy pedig az összkormánynak a terhére róni. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy mi lehet itt, mert hiszen csodálatos dolgok történnek. Mire a legfelsőbb rendelkezés oda lekerült, mintha egy titkos kéz fogná meg gyakran azt az alkotó kezet, mintha az illetékes és impériummal bíró hivatalnokok mögött volnának olyan láthatat­lan erők, amelyeknek működése azt a hiedelmet kelt­heti, mintha az államhatalomnak parancsával csak­ugyan szabad volna szembeszállni, vagy ha nem is, de nem kötelesség híven végrehajtani ezeket a parancsokat. Csodálatos ! Mintha Argyrus király aranyaimért, amelyek beérés előtt állanak, miszti­kus madarak és kiollók minden éjjelre letépnék és elvinnék. Van ilyen balhit ebben az országban — és ennek megtörésében a t. kormányelnök úr a leg­messzebbmenő módon számíthat mindig az én szerény támogatásomra és azt hiszem, minden jó hazafinak támogatására is. Nem mondom, hogy ez az egész tisztviselői, vagy hivatalnoki karra rá­fekszik, de van egy balhit, mintha az államügyek­nek elintézésében való késedelmesség esetén egyéb, az­­államhatalmon kívül álló erők részéről támogatásban és megvédelm­ezésben lehetne ré­szesülni. (Igaz ! Úgy van !) Szilágyi Lajos : Mellék-kormány ! Őször József: Azt másképpen nem tudom ma­gamnak megmagyarázni és nem akarok e tekin­tetben pikáns adatokkal szolgálni, m­ert hiszen ez többé-kevésbbé mások részéről is tapasztaltatott. Az árvák pénzének leromlása. Körülbelül három hónappal azelőtt voltam bátor arra rámutatni, hogy a kiskorúaknak és gyámoltaknak az árvaszéknél kezelt pénzei micsoda elhanyagolásban részesültek. A gyámi törvény ér­telmében a kiskorúak és gondnokoltak vagyonát kétfélekép kell kezelni. Egyik az összesített, másik az úgynevezett egyéni kezelés. Fölösleges monda­nom, hogy technikai okoknál fogva az ország majdnem összes árvapénztárai az összesített árva­pénzkezelésre tértek át. A gyámi törvénynek van egy intézkedése, amely azt mondja, hogy összesí­tett árvapénztári kezelés mellett a kiskorúaknak semmiféle értékpapírt, kivéve azt, amit örökölnek vagy pedig ajándékba kapnak, a kiskorúak részére vásárolni nem lehet, sőt mindent készpénzzé kell tenni, hogy az összesített árvapénztárak anyaga szaporíttassék, mert hiszen ezzel egyéb cél is volt akkoriban tervezve: olcsó hitel nyújtása. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy 1670-es és 1880-as esztendőkről beszélünk, ez akkor történt, amikor más idők voltak, amikor tudjuk nagyon jól, hogy különösen a kisgazdák és az agrár­érde­keltség nagyon rá volt szorulva egy olcsóbb köl­csönre. Egyéni pénzkezelés mellett azonban, — de ez az országban, talán egy-két helyen van — meg van ugyan engedve az értékpapírok vá­sárlása, de csak az úgynevezett papilláris érték­papíroké, amelyek közé elsősorban a zálog­levelek és állampapírok tartoznak. A helyzet tehát az volt és ez a szomorú, hogy a kiskorúak kész­pénze mai napig az árvaszéknél hevert és így kezeltetett, minthogy nem lehetett befektetni azt egyéb kereskedelmi értékpapírokba. Persze be lehetett volna fektetni mondjuk ingatlanokba, azonban az ingatlanba való befektetés szinte el­méleti maradt, mert az ingatlanokat megszerezni roppant nehézzé vált, végül pedig rendesen olyan apró tételekről volt szó, hogy ezekért nem lehet földet vagy házat szerezni. A helyzet tehát az egész országban ebben az esetben az, hogy a kiskorúaknak az árvapénztárba helyezett kész­pénzük a szó szoros értelmében majdnem tökéletesen megsemmisült. (Úgy van! Úgy van!) Az egyik árvaszéki elnök könnyezve mesélte el nekem azt, hogy miként fizetett ki ő néhány héttel ezelőtt százezer koronát egy kiskorúnak, amit tíz évvel ezelőtt hoztak be neki és hogy mit mondott ez a nagykorúvá lett kiskorú és az ő gyámja, ezt a kritikát a­­. nemzetgyűlés előtt elmondani nem óhajtom. Ellenben mit látunk? Látjuk azt, hogy ezek­nek az árváknak a pénzét a törvényhatóság a gyámi törvény kötelező rendelkezése folytán évről­­évre úgynevezett jóhírd­ pénzintézeteknek adta és adja kölcsön, ma már ugyan­­­—11—12 száza­lékra, de tudjuk nagyon jól, hogy ma ez is kitűnő üzlet, a kiskorúak pénzén tehát a szó szoros értel­mében a sok bankot hizlaltuk és a pénzintézetek voltak azok, akikhez egy ország kiskorúinak ... Pikter Emil: Hol marad a fajvédelem már megint ? Östör József: . . . egy ország kiskorúinak a vagyonát hozzájuttattuk és mi adtunk nekik meg további nagy nyereségeket. Így történt és így ke­zelték a kiskorúak pénzét. Én három hónappal ezelőtt közigazgatási ankéten rámutattam erre és a közigazgatási reform kapcsán kértem a belügy­miniszter urat, hogy a gyámhatósági jog reformját szintén kapcsolja bele és hogy ezen mielőbb segítsen. A napokban egy napilap akadt kezembe, amelyben az foglaltatik, hogy a székesfővárosi árvaszékhez a miniszter úrnak egy 67476. sz. rendelete érkezett, amelyben végre kijelentette, hogy a kiskorúak pénzén lehet vásárolni kereske­delmi papírokat is, de mindig a gyámnak és az árvaszéknek konkrét felelőssége mellett.­Meskó Zoltán: Tippeket nem adott mindjárt? Öször József: Úgy okoskodik ez a leirat, hogy a gyámi­ törvény szerint a kiskorúak vagyo­nát ingókba is lehet fektetni, már­pedig az érték­papír is az ingóságok közé tartozik. Ezt a ren­delkezést és megoldást megfelelőnek nem tartom, nem is szólva arról, hogy késő is ez. Nem tartom megfelelőnek azért, mert hiszen még mindig nincs egy általános országos rendelet, amely az ösz­­szes árvaszékekhez e tekintetben is leérkezett és e tekintetben az összes országos árvaszékeknek fel­hatalmazást adott volna. Még mindig hiányzik tehát az általános rendelet, ami a kiskorúak vagy­o­­nának további elértéktelenedését megakadályozhatná. „Utasítja a nemzetgyűlés a belügy és igaz­ságügyminisztereket, hogy a gyámtörvény korszerű reformjáról törvényjavaslatot terjesszenek elő és addig is a belügyminiszter úr a gyámolt (gond­nokolt) árvatári készpénzvagyonának megfelelő gyümölcsöztetését és elértéktelenedésének meg­akadályozását rendeletileg a legsürgősebben biz­tosítsa.“ Közigazgatási reform. Legyen szabad néhány szót szólnom a köz­­igazgatási reformról. E tekintetben szintén gya­korlati álláspontra kell helyezkedni és ez az, hogy — bár egyébként annak számos intézkedé­sével egyetértek és azelőtt az államosítás felé hajoltam — a közigazgatási reformot úgy, amint a belügyminiszter óhajtja, ma megcsinálni nem lehet. Meskó Zoltán : Úgy nem lehet, ahogy a mi­niszter akarja. Östör József: Nem lehet pedig megcsinálni azért, mert a közigazgatási reformhoz intézményes és személyekre vonatkozó újításokra van szükség és az intézményeket megfelelő emberek töltsék be. A legkiválóbb intézmények sem fungálnak abban az esetben, ha valóban nincsenek azok megfelelő egyének kezében. A közigazgatási tistviselői kar­ról pedig, is ismét tisztelet a kivételeknek, az a vé­lemény, hogy az nem áll teljesen hivatásának magaslatán. Nem áll pedig nemcsak alaki képzett-

Next