Sopronvármegye, 1923. december (26. évfolyam, 266-288. szám)

1923-12-25 / 285. szám

1923. december 25. SO­PRONVARMEOYE I Petőfi soproni kortársai. Irta: Fabricius Endre m. kir. gazdasági tanácsos. Petőfi Sándor 1839 február 15-én el­hagyván Selmecbányát, ahol a gimnáziumot látogatta, Pestre ment, ahol atyjával való találkozása után a nemzeti színházhoz Rónai néven statisztának állott be és ott rokona Salkovics Mihály felismervén őt, magával vitte Székesfehérvárra és onnan testvéréhez Salkovics Péter tagosító mér­nökhöz küldte a vasmegyei Ostfi-Asszony­­fára, hogy majd ősszel Sopronban taníttassa. Petőfi a nyarat ott töltötte, hova Pet­h­es Soma is vakációra ment, úgy, hogy Salkovics fiával Károllyal hárman voltak, a szeptemberi soproni tanévet bevárandók. Salkovics Péter mérnök Petőfi rokona azon­ban a beiratások előtt meggondolta magát, nem vállalta Petőfi taníttatásának költségeit, úgy, hogy mikor Sopronba kellett volna a beiratásokra menni, csak Salkovics Károly és Peth­es Soma indultak útnak mint diá­kok. Petőfi ugyan velük ment Sopronba 1839 szeptember 5-én, de a bizonytalan­ságba, elhatározás nélkül még, hogy mihez fog kezdeni. Az elhatározáshoz azonban nem sok időre volt Petőfinek szüksége, mert másnap, szeptember 6-án már a Goll­­ner féle 48-ik gyalogezred közkatonája volt és 1840 március közepéig mint ilyen idő­zött Sopronban. Soproni tartózkodása, hogy kikkel érintkezett ott, kik voltak kortársai, még kevéssé derü­tetett fel és azért az alábbiak­ban Petőfi soproni tartózkodásával kapcso­latos részletet közlök, melyek egy részét nagyapámtól, Fabricius soproni születésű ügyvéd, később pesti kir. közjegyzőtől köz­vetlenül hallottam, másrészt családi levél­táramban őrzött iratokból szedtem ki. Petőfi életrajzírói megemlékeznek ar­ról, hogy Petőfi soproni tartózkodása alatt főleg rokonaival Orlay-Petrics Somával és Salkovics Károllyal, ezenkívül a soproni ág. ev. lyceum tanulóival, illetve ennek kebelé­ben alakult Magyar Társaság tagjaival érint­kezett. A soproni ág. ev. lyceum Magyar Tár­sasága 1790 március 20-án Kis János, a későbbi ev. szuperintendens indítványára Németh László, Potyondy László, Hra­­bovszky István és Halasy Mihály tanulók által létesített önképzőkörnél, de később a Dunántúl irodalmi gócpontjának szerepét is betöltötte. A Magyar Társaság tagjai a lyceum felsőbb osztályainak tanulóiból ke­rültek ki. Ezek barátságát kereste elsősor­ban Petőfi és a barátságot Orlay-Petrich Soma, Raskovics Károly közvetítésével kö­tötte meg, akiknek szállásán is gyakran ta­lálkozott a Magyar Társaság tagjaival, de a líceum azon tanulóival is, kik a társaság tagjai nem voltak. Ezen ifjakkal kötött szoros barátsága tette lehetővé, hogy könyvekhez juthatott. Ezen ifjak látták el Petőfi szellemi táplálé­kának szükségletét és ezen ifjak révén jár­hatott el a Magyar Társaság üléseire, hall­gatván az ifjak saját dolgozatainak szava­lását, felolvasását. Petőfi ezen alkalmakra barátaitól kölcsönzött ruhát öltött, mert egyenruhájában nem vehetett volna részt az üléseken, hiszen azon rendesen a lyceum egy tanára elnökölt, aki ezen 1839/40-ik iskolai évben Hetyesy László volt. Nagy­atyám elbeszéléséből hallottam, hogy Petőfi főként klasszikus munkákat kért olvasásra és olvasta azokat lopva a Schatzel-ház előtti vártán is. Hogy a soproni Magyar Társaságnak ezen időben kik voltak tagjai az kiderül a társaságnak 1840 május havában tartott félszázados örömünnepére szóló meghívó­ból, mely a birtokomban levő példány után szószerint következőképpen hangzik : «A honi nyelv minden rendben lévő Pártfogói mély tisztelettel meghivatnak a soproni nemes magyar társaságnak tekin­tetes t. Hetyesy László urj az itteni ev. lyceumban philosophia s magyar literatura nyilv. tanítója s t. u. Sopron megye tábla­­birája elnöklete alatt f. é. május 30-án dé­lutáni 3 órakor az említett lyceum szónok­­lattermében tartandó félszázados örömün­nepére. Sopron, 1840 Kultsár Katalin Asszony betűivel.» A négyoldalas nyomtatott meghívó harmadik oldalán az «örömünnep rendje» a következő: A szavaló rendes tagok és öndolgozatok tárgyai: 1. Tóth János: Mi­­velődjünk! ez századunk, ez társaságunk jelszava. Folyóbeszédben beköszöntő. 2 Hegedűs János: Az ősi birtok. Vers. 3 Nendtwich Sándor: Sóhajtás. Vers. 4. Fab­ricius Endre: Tettleg szeressük hazánkat Folyóbeszéd. 6. Hetyesy Pál: Csehy baj­nók. Vers. 6. Pecz Gyula: Az élet ékes­ségei. Folyóbeszéd. 7. Ritter Károly: Janka Vers. 8. Horváth Sándor: 3-ik Endre király végórája. Vers. 9. Kocsy Dávid: Kalandom. Folyóbeszéd. 10. Packh Albert: Érzetek a félszázados magyar társaság örömünnepe­kor. Vers. 11. Sztrókay Gyula: A lantos. Folyóbeszéd. 12. Sass István : Szent István keserve. Vers. 13. Magassy György: Dó­zsa. Vers. 14. Schneller Vilmos: A görögök és rómaiak legyenek tudományos haladá­sunk vezércsillagai. Folyóbeszéd. 15. Szakál János: Várkony. Vers. 16. Nagy Imre: Zaach család. Vers. 17. Erdős Márton: Nemes tettek halhatatlanitják az embert. Folyóbe­széd. 18. Tatay István: Hála Vers. Az örömünnepet berekeszti.» A Magyar Társaság fenti szereplő tag­jain kívül a meghívó ugyanazon harmadik oldalán a többi tagok is fel vannak sorolva, akik a következők: Beyer János, Erhard Lajos, Wohlmuth József rendes tagok, Guoth Ferenc, Horváth Elek, Schmidágh Eduárd, Somodi József, Szabó István, Tóth Elek rendkívüli tagok, úgy hogy a társa­ságnak 27 tagja volt, akik valamennyien a philosophiai - theológiai négy osztályból, vagyis a főiskolai jellegű osztályokból ke­rültek ki. Ugyanazon társasággal párhuzamosan működött a lyceum kebelében egy német társaság is, úgy, hogy a magyar társaság tagjai közül nem egy a német társaság tagja is volt, miként nagyatyám is, aki ott saját költeményeit szavalta, 1841-ben pl. a «Die Fischerin von Schottland» címűt. A Magyar Társaság félszázados öröm­­ünnepén tevékenykedő ifjak közül Tóth Já­nos theológus Jobbaházáról való volt. Nendtwich Sándor pécsi, a napjainkban hí­res pécsi polgármester apja. Fabricius Endre nagyatyám, fia volt Fabricius Endre soproni polgármesternek és országgyűlési követnek, a soproni lyceum újjáalapítójának és korra is egyidős volt Petőfivel, ugyan­csak 1823-ban született. Gyakran volt együtt Petőfivel, de közvetlen szoros barátságot nem kötött vele — mint mondá — hideg és nyers modora nem volt előtte rokon­szenves, inkább könyvek kicserélése és köl­csönzése volt a találkozási alkalom. He­tyesy Pál középbükről jött Sopronba; Petz Gyula soproni, Ritter Károly a tolnamegyei Györkönyről, Horváth Sándor Vadosfáról, Kotsy Dávid a vasmegyei Kissomlyóról, Packh Albert Frigyes a szepesmegyei Igló­­ról jött Sopronba 1831 őszén, nagyatyám legjobb barátai közé tartozott és nevét csak később irta Pákh-nak; Sztrókay Gyula soproni, Sass István a tolnamegyei Borsódról Petőfi legjobb barátja, Magassy György Kissomlyóról, Schuller Vilmos Kő­szegről, Szakál János Nemesmagasiról, Nagy Imre a későbbi neves történetíró Eszterhá­­záról, Erdős Márton Szilsárkányból, Tatay István a tolnamegyei Némediről. A Magyar Társaság fenti tagjain kívül a philosophiai theológiai osztályokban a soproni származásúak közül a következők jártak: Artner Izidor, Colnary Tóbiás, Hor­váth Dániel, Fleischhacker Frigyes, Payr Sándor (Balf), Wurm János, Pecz Vilmos, Zobel Lajos. A társaság tagjain kívül ezek közt is voltak Petőfinek barátai, így Payr Sándor is. Orlay-Petrich Soma aki a rhetorikai osztály tanulója volt, együtt lakott Nagy Imre és Lontay Sándor, ide gyakran eljárt Petőfi szabad idejében, ahová a pajtások egybe­gyűltek. Sass István és öccse Károly, aki nyutoxista volt, Salkovits Károly, ki Pethies osztálytársa volt, Németh János és Tóth József, csáfordi Tóth Ferenc ny. cs. k. hu­szárőrnagy, csöngei földbirtokos fia, kinek nővére Róza iránt Petőfi még Ostfiasszony­­fán meleg érdeklődést tanúsított. Mindezen neveket az ifjak származási helyével részletesen felsorolja a »Catalogus juventutis scholasticae in Lyceo Evangelico Aug. Conf. Soproniensi MDCCCXL«. Ér­dekes, hogy Petőfi rokonai Peth­es Soma és Salkovics Károly a következő esztendőben már nincsenek Sopronban, Petőfi elávoztá­­val, ami 1840 március közepén történt, a következő tanévben nem keresték fel a sop­roni ev. lyceumot. A lyceum tanárai ezen időben Hetyésy László, Halasy Károly, Poszvék Sándor, Szabó József, Sztrókai Ignác és Petrik voltak, kik közül csak Hetyésy, mint a Magyar Társaság elnöke ismerte közelebbről Petőfit, aki hallgatólag beleegyezett, hogy Petőfi mint nem diák, katona létére a lyceumot és a Magyar Tár­saság gyűléseit látogathassa. Petőfi soproni tartózkodása alatt fenti ifjak voltak azok, akik részben hozzájárul­tak, hogy Petőfi önművelésével páratlan szellemét fejleszthesse és azért megérdemlik, hogy az utókor hálásan megemlékezzék ró­luk. Sopron városának és a lyceumnak pe­dig dicsősége, hogy az azon időbeli tanuló ifjúság a várost mintegy irodalmi központtá emelte, ahol az isteni szikra nem homályo­sult el, hanem fénybeli ragyogását növel­hette. Varró József PANNÓNIA" étterme. Elsőrendű magyar konyha, kitűnő italok és ételek, a pontos kiszolgálás, o Minden vasárnap déli fél 12- től 1 ig KATONAZENE. Minden este CIGÁNYZENE Épület és műbútorasztalos STORNO, Ferenc József­ tér 12.

Next