Sopronvármegye, 1923. december (26. évfolyam, 266-288. szám)
1923-12-25 / 285. szám
1923. december 25. SOPRONVARMEOYE I Petőfi soproni kortársai. Irta: Fabricius Endre m. kir. gazdasági tanácsos. Petőfi Sándor 1839 február 15-én elhagyván Selmecbányát, ahol a gimnáziumot látogatta, Pestre ment, ahol atyjával való találkozása után a nemzeti színházhoz Rónai néven statisztának állott be és ott rokona Salkovics Mihály felismervén őt, magával vitte Székesfehérvárra és onnan testvéréhez Salkovics Péter tagosító mérnökhöz küldte a vasmegyei Ostfi-Asszonyfára, hogy majd ősszel Sopronban taníttassa. Petőfi a nyarat ott töltötte, hova Pethes Soma is vakációra ment, úgy, hogy Salkovics fiával Károllyal hárman voltak, a szeptemberi soproni tanévet bevárandók. Salkovics Péter mérnök Petőfi rokona azonban a beiratások előtt meggondolta magát, nem vállalta Petőfi taníttatásának költségeit, úgy, hogy mikor Sopronba kellett volna a beiratásokra menni, csak Salkovics Károly és Pethes Soma indultak útnak mint diákok. Petőfi ugyan velük ment Sopronba 1839 szeptember 5-én, de a bizonytalanságba, elhatározás nélkül még, hogy mihez fog kezdeni. Az elhatározáshoz azonban nem sok időre volt Petőfinek szüksége, mert másnap, szeptember 6-án már a Gollner féle 48-ik gyalogezred közkatonája volt és 1840 március közepéig mint ilyen időzött Sopronban. Soproni tartózkodása, hogy kikkel érintkezett ott, kik voltak kortársai, még kevéssé derütetett fel és azért az alábbiakban Petőfi soproni tartózkodásával kapcsolatos részletet közlök, melyek egy részét nagyapámtól, Fabricius soproni születésű ügyvéd, később pesti kir. közjegyzőtől közvetlenül hallottam, másrészt családi levéltáramban őrzött iratokból szedtem ki. Petőfi életrajzírói megemlékeznek arról, hogy Petőfi soproni tartózkodása alatt főleg rokonaival Orlay-Petrics Somával és Salkovics Károllyal, ezenkívül a soproni ág. ev. lyceum tanulóival, illetve ennek kebelében alakult Magyar Társaság tagjaival érintkezett. A soproni ág. ev. lyceum Magyar Társasága 1790 március 20-án Kis János, a későbbi ev. szuperintendens indítványára Németh László, Potyondy László, Hrabovszky István és Halasy Mihály tanulók által létesített önképzőkörnél, de később a Dunántúl irodalmi gócpontjának szerepét is betöltötte. A Magyar Társaság tagjai a lyceum felsőbb osztályainak tanulóiból kerültek ki. Ezek barátságát kereste elsősorban Petőfi és a barátságot Orlay-Petrich Soma, Raskovics Károly közvetítésével kötötte meg, akiknek szállásán is gyakran találkozott a Magyar Társaság tagjaival, de a líceum azon tanulóival is, kik a társaság tagjai nem voltak. Ezen ifjakkal kötött szoros barátsága tette lehetővé, hogy könyvekhez juthatott. Ezen ifjak látták el Petőfi szellemi táplálékának szükségletét és ezen ifjak révén járhatott el a Magyar Társaság üléseire, hallgatván az ifjak saját dolgozatainak szavalását, felolvasását. Petőfi ezen alkalmakra barátaitól kölcsönzött ruhát öltött, mert egyenruhájában nem vehetett volna részt az üléseken, hiszen azon rendesen a lyceum egy tanára elnökölt, aki ezen 1839/40-ik iskolai évben Hetyesy László volt. Nagyatyám elbeszéléséből hallottam, hogy Petőfi főként klasszikus munkákat kért olvasásra és olvasta azokat lopva a Schatzel-ház előtti vártán is. Hogy a soproni Magyar Társaságnak ezen időben kik voltak tagjai az kiderül a társaságnak 1840 május havában tartott félszázados örömünnepére szóló meghívóból, mely a birtokomban levő példány után szószerint következőképpen hangzik : «A honi nyelv minden rendben lévő Pártfogói mély tisztelettel meghivatnak a soproni nemes magyar társaságnak tekintetes t. Hetyesy László urj az itteni ev. lyceumban philosophia s magyar literatura nyilv. tanítója s t. u. Sopron megye táblabirája elnöklete alatt f. é. május 30-án délutáni 3 órakor az említett lyceum szónoklattermében tartandó félszázados örömünnepére. Sopron, 1840 Kultsár Katalin Asszony betűivel.» A négyoldalas nyomtatott meghívó harmadik oldalán az «örömünnep rendje» a következő: A szavaló rendes tagok és öndolgozatok tárgyai: 1. Tóth János: Mivelődjünk! ez századunk, ez társaságunk jelszava. Folyóbeszédben beköszöntő. 2 Hegedűs János: Az ősi birtok. Vers. 3 Nendtwich Sándor: Sóhajtás. Vers. 4. Fabricius Endre: Tettleg szeressük hazánkat Folyóbeszéd. 6. Hetyesy Pál: Csehy bajnók. Vers. 6. Pecz Gyula: Az élet ékességei. Folyóbeszéd. 7. Ritter Károly: Janka Vers. 8. Horváth Sándor: 3-ik Endre király végórája. Vers. 9. Kocsy Dávid: Kalandom. Folyóbeszéd. 10. Packh Albert: Érzetek a félszázados magyar társaság örömünnepekor. Vers. 11. Sztrókay Gyula: A lantos. Folyóbeszéd. 12. Sass István : Szent István keserve. Vers. 13. Magassy György: Dózsa. Vers. 14. Schneller Vilmos: A görögök és rómaiak legyenek tudományos haladásunk vezércsillagai. Folyóbeszéd. 15. Szakál János: Várkony. Vers. 16. Nagy Imre: Zaach család. Vers. 17. Erdős Márton: Nemes tettek halhatatlanitják az embert. Folyóbeszéd. 18. Tatay István: Hála Vers. Az örömünnepet berekeszti.» A Magyar Társaság fenti szereplő tagjain kívül a meghívó ugyanazon harmadik oldalán a többi tagok is fel vannak sorolva, akik a következők: Beyer János, Erhard Lajos, Wohlmuth József rendes tagok, Guoth Ferenc, Horváth Elek, Schmidágh Eduárd, Somodi József, Szabó István, Tóth Elek rendkívüli tagok, úgy hogy a társaságnak 27 tagja volt, akik valamennyien a philosophiai - theológiai négy osztályból, vagyis a főiskolai jellegű osztályokból kerültek ki. Ugyanazon társasággal párhuzamosan működött a lyceum kebelében egy német társaság is, úgy, hogy a magyar társaság tagjai közül nem egy a német társaság tagja is volt, miként nagyatyám is, aki ott saját költeményeit szavalta, 1841-ben pl. a «Die Fischerin von Schottland» címűt. A Magyar Társaság félszázados örömünnepén tevékenykedő ifjak közül Tóth János theológus Jobbaházáról való volt. Nendtwich Sándor pécsi, a napjainkban híres pécsi polgármester apja. Fabricius Endre nagyatyám, fia volt Fabricius Endre soproni polgármesternek és országgyűlési követnek, a soproni lyceum újjáalapítójának és korra is egyidős volt Petőfivel, ugyancsak 1823-ban született. Gyakran volt együtt Petőfivel, de közvetlen szoros barátságot nem kötött vele — mint mondá — hideg és nyers modora nem volt előtte rokonszenves, inkább könyvek kicserélése és kölcsönzése volt a találkozási alkalom. Hetyesy Pál középbükről jött Sopronba; Petz Gyula soproni, Ritter Károly a tolnamegyei Györkönyről, Horváth Sándor Vadosfáról, Kotsy Dávid a vasmegyei Kissomlyóról, Packh Albert Frigyes a szepesmegyei Iglóról jött Sopronba 1831 őszén, nagyatyám legjobb barátai közé tartozott és nevét csak később irta Pákh-nak; Sztrókay Gyula soproni, Sass István a tolnamegyei Borsódról Petőfi legjobb barátja, Magassy György Kissomlyóról, Schuller Vilmos Kőszegről, Szakál János Nemesmagasiról, Nagy Imre a későbbi neves történetíró Eszterházáról, Erdős Márton Szilsárkányból, Tatay István a tolnamegyei Némediről. A Magyar Társaság fenti tagjain kívül a philosophiai theológiai osztályokban a soproni származásúak közül a következők jártak: Artner Izidor, Colnary Tóbiás, Horváth Dániel, Fleischhacker Frigyes, Payr Sándor (Balf), Wurm János, Pecz Vilmos, Zobel Lajos. A társaság tagjain kívül ezek közt is voltak Petőfinek barátai, így Payr Sándor is. Orlay-Petrich Soma aki a rhetorikai osztály tanulója volt, együtt lakott Nagy Imre és Lontay Sándor, ide gyakran eljárt Petőfi szabad idejében, ahová a pajtások egybegyűltek. Sass István és öccse Károly, aki nyutoxista volt, Salkovits Károly, ki Pethies osztálytársa volt, Németh János és Tóth József, csáfordi Tóth Ferenc ny. cs. k. huszárőrnagy, csöngei földbirtokos fia, kinek nővére Róza iránt Petőfi még Ostfiasszonyfán meleg érdeklődést tanúsított. Mindezen neveket az ifjak származási helyével részletesen felsorolja a »Catalogus juventutis scholasticae in Lyceo Evangelico Aug. Conf. Soproniensi MDCCCXL«. Érdekes, hogy Petőfi rokonai Pethes Soma és Salkovics Károly a következő esztendőben már nincsenek Sopronban, Petőfi elávoztával, ami 1840 március közepén történt, a következő tanévben nem keresték fel a soproni ev. lyceumot. A lyceum tanárai ezen időben Hetyésy László, Halasy Károly, Poszvék Sándor, Szabó József, Sztrókai Ignác és Petrik voltak, kik közül csak Hetyésy, mint a Magyar Társaság elnöke ismerte közelebbről Petőfit, aki hallgatólag beleegyezett, hogy Petőfi mint nem diák, katona létére a lyceumot és a Magyar Társaság gyűléseit látogathassa. Petőfi soproni tartózkodása alatt fenti ifjak voltak azok, akik részben hozzájárultak, hogy Petőfi önművelésével páratlan szellemét fejleszthesse és azért megérdemlik, hogy az utókor hálásan megemlékezzék róluk. Sopron városának és a lyceumnak pedig dicsősége, hogy az azon időbeli tanuló ifjúság a várost mintegy irodalmi központtá emelte, ahol az isteni szikra nem homályosult el, hanem fénybeli ragyogását növelhette. Varró József PANNÓNIA" étterme. Elsőrendű magyar konyha, kitűnő italok és ételek, a pontos kiszolgálás, o Minden vasárnap déli fél 12- től 1 ig KATONAZENE. Minden este CIGÁNYZENE Épület és műbútorasztalos STORNO, Ferenc József tér 12.